Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt szemrevételezzük ezt a kozmetikai jellegűnél azért többnek nevezhető csomagot, ami előttünk fekszik, érdemes megvizsgálni, hogy honnan indulunk ki. Itt ugye, a korábbi időszakokban, költségvetési időszakok esetében adócsökkentésinek tervezett csomagok bejelentésekor vagy éppen adóemelésekkor új, egzotikus adótípusok bevezetésekor mindig elmondta a kormányzat, hogy tulajdonképpen az adócsökkentés költségvetését igyekszik megvalósítani, egyszerűsíteni kívánja ezt a rendszert, leépíteni a bürokráciát még akkor is, ha államtitkárok, helyettes államtitkárok számának és kiterjedésének szintjét egészen elképesztő magaslatokba emelte.
De ugye, tudjuk azt, hogy alapvetően három dolgot lehet és lehetne adóztatni, a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont. A Fidesz-kormány adópolitikájának centrumában pedig tulajdonképpen mindig is a fogyasztáshoz kapcsolt adók állottak és állnak. Azt is láthatjuk, hogy az adócsökkentéseknek nevezett költségvetés az előbbi időszakhoz képest több mint 200 milliárdos növekményt tartalmaz az adóbeszedési várakozások tekintetében. Tehát igen nehéz ezt összekötni még úgy is az adócsökkentési várakozásokkal, hogy elvileg az adót fizetők tábora az önök álláspontja szerint nő, ugyanakkor ez nem növekszik olyan mérhető szinten, hogy ezt a - még egyszer mondom - korábbinál 200 milliárddal több beszedett adót indokolja, pontosabban: ezen várakozásokat.
De azt is láthatjuk, hogy amellett, hogy a központi költségvetési bevételek egyharmada áfabefizetésekből ered, a fogyasztáshoz kapcsolt adókkal, jövedéki adóval, regisztrációs adóval, távközlési adóval, tranzakciós illetékkel - ugye, ez az egyik legviccesebb fajta - és a biztosítási adóval együtt több mint 4600 milliárd forintot tesznek ki a várakozások. Ezeket érintően kerül elénk most egy csomag, ami ehhez a nagy számhoz képest egy viszonylag szűkebb kört és néhány szeletet érint csak. Az is látható, hogy érinthetné a fajsúlyosabb területeket jobban és hatékonyabb módon.
Látjuk ugyanakkor azt is, hogy ha a társasági-adóbevételeket vizsgáljuk, amelyek azért komolyan tudnának ezen a rendszeren emelni, az áfa- és a személyi jövedelemadóbevételekhez képest nagyságrenddel kevesebb folyik be ezekből. Ugyanakkor láthatunk olyan, tudjuk, hogy hatalmas nyereséget realizáló itteni gazdasági társaságokat, az Audi, a GE, a TEWA, a Richter és egyéb érdekeltségeket, amelyek esetében azért felmerülhetne az, hogy a közteherviselésbe, tisztelet a kivételnek, de jobban beszálljanak. Mégis azt látjuk, hogy sokan közülük, nem mindegyik, de sokan közülük az adózás előtti és adózott eredmény tekintetében majdnem hogy azonos értékeket tudnak felmutatni.
(17.20)
Ebből következik, hogy egyes társaságok nem vagy alig fizetnek adót, és ezek azok a társaságok, amelyek közül egy a napokban pont egy újabb, talán 6 milliárdos kedvezményben részesült, és ezen társaságokhoz van becsatornázva tulajdonképpen beszállítóként, összeszerelőként a magyar gazdaság egy jó része, aztán jön egy Volkswagen-botrány-szerű valami, és aggódhatunk a magyar, úgynevezett GDP-ért és azokért a kivetülő hatásokért, amelyek ezt az egész rendszert képesek tulajdonképpen hazavágni. Eközben a könyvelői szakma már több mint ötvenféle adót és adójellegű elvonást ismert, az adószakértők úgyszintén. Ezek közül számos egzotikusat - például az úgynevezett szappanadót, régebben a samponadót - pont a héten taglalt az Országgyűlés, hogy mennyiben felelnek meg a várakozásoknak, illetve mennyiben nem.
Ezek után, ha azt nézzük, hogy az előttünk fekvő csomagnak milyen fajsúlyos elemei vannak, akkor azt látjuk, hogy egy része talán marginális kérdéseket érint, egy másik része pedig adott esetben pont az adóbevallásokat vagy azokat a technikai, bevalló jellegű dolgokat, amelyek azért nemzetgazdasági szinten, bár kényelmi szempontokból nagyon fontosak és számítanak, azért mégsem alakítják át a történelmet.
Vegyük például az illetékekről szóló 1990. évi törvény módosítását, annak szándékát. Itt is azt látjuk, hogy tulajdonképpen elektromos autók tekintetében, egyes, talán mondhatjuk, hogy már-már luxuscikkek tekintetében könnyítést foganatosítanak. Az idetartozó autótípusok tulajdonképpen mind horror áron kaphatók, tehát tízmillió alatt igen ritkán lehet a piacon ilyeneket fogni, aki efölötti áron képes vásárolni, bizonyára szerencsés ember, ne irigyeljük tőle, de azért egy szűkebb társadalmi keresztmetszetet képvisel mindenképpen, tehát az átlagos autóvásárló nem ide tartozik.
Viszont felmerülne adott esetben a regisztrációs adó tekintetében, hogy mondjuk, az 1600 köbcenti alatti autók ne essenek-e egy olyan kedvezményes kategóriába hosszú távon, ahol már mérhető társadalmi csoportnak, mérhető társadalmi tömegnek lehetne kedvezményt biztosítani. Azt is látnunk kell, hogy ha a környezetvédelmi szempont ilyen fontos, éppen a héten vitatkoztunk az úgynevezett környezetvédelmi termékdíj kapcsán arról, hogy nemcsak napelemeket adóztat a kormányzat, hanem itt bizony még adott esetben az olyan elektromos kazánokat is, amelyek energiatakarékos felhasználáshoz járulhatnának hozzá, vagy ahhoz, hogy magyar emberek ne csak maguk számára spóroljanak, de a környezetet is kevésbé terheljék meg és jobban kíméljék. Ezek pedig különadó hatálya alá esnek, és ha különadókról van szó, akkor itt érdemi csökkentést tulajdonképpen csak azon bankadó jellegű szférában tudunk kimutatni, ahol a kormány egy nagyon gyáva, nagyon önfeladó megállapodást kötött az EBRD-vel, és ebből kifolyólag elmondhatjuk, hogy bizonyos visszanyeséseket foganatosított. De ezzel együtt azt is vállalta, hogy mondjuk, a devizahitel-károsultak helyzetén a továbbiakban és újabb eszközökkel érdemben nem segít.
Elmondhatjuk tehát, hogy abszolút vannak támogatható dolgok ebben a csomagban, még egyszer mondom, ezek sokszor kozmetikai jellegűek, máskor inkább kényelmi szempontokról szólnak, de amit látunk és amit láthatunk, valószínűleg a sajtóberkeken belül a legnagyobb vitát az adóbevallások kérdésköre fogja kiváltani, és az, hogy itt egy látszólagos kedvezmény történik minden adózó számára. Én nagyon örülnék neki, ha így lenne.
A probléma az, hogy a jelenlegi jogszabálytervezetük alapján és az szja-törvény jelenlegi kiírásának ismeretében bizony az a helyzet, hogy ebből az egész kedvezményes körből, akinek az adóhatóság ezt a munkát levenné a válláról, ki vannak zárva azok, akik adóalapot illető kedvezményben részesülnek. Tehát önök ezt vagy hibásan kodifikálták, vagy az eredeti szándék is az volt, hogy itt nagyon széles, százezres rétegek ne tartozhassanak ebbe a kedvezményes körbe. Most még van lehetőségük korrigálni ezen, de egészen elképesztő, hogy aki mondjuk, egészségpénztári megtakarítás kapcsán vagy nyugdíj jellegű megtakarítás kapcsán kell hogy adóalapot illető kedvezményben részesüljön, miért esik ki ebből a rendszerből.
Azért is érdekes ez, mert itt a bevallási nyilatkozat tekintetében az adóhatósági adómegállapítás kapcsán ebben a formában egy olyan elfogadhatatlan tervet tettek le az asztalra, aminek nincsen igazi indoka. Hiszen a helyzet az, hogy csak akkor jogosult az adózó erre a kedvezményes formára, ha nem érvényesíti azt az adóalap-kedvezményt, amiről egyébként minden fontos információ megtalálható a munkáltatónál, a munkáltató pedig alapesetben továbbítja, delegálja ezeket az adatokat az adóhatóság felé. Tehát az adóhatóságnál rendelkezésre áll az az adattömeg, ami alapján róluk is le lehetne venni ezt a terhet, de önök a jogszabálytervezetükben ezt kizárják, kategorikusan kizárják ezt a segítő, könnyítő lehetőséget vagy annak szánt lehetőséget több százezer ember esetében. Itt nemcsak azokról van szó, akiknek nyugdíj jellegű megtakarításuk van, nemcsak azokról van szó, akik egészségpénztárak tagjai, vagy adott esetben ilyen jellegű kedvezményt vesznek igénybe, itt egész egyszerűen a családos emberekről van szó, a friss házasokról van szó, azokról, akik adott esetben családi adókedvezményt próbálnak kiterjedt mértékben igénybe venni.
Még egyszer mondom, a munkáltató felé adott esetben még egy magzat szerencsés érkezéséről is információt kell eljuttatni, a házasságot illető körülményekről is megjelenik az információtömeg a munkáltatónál, a munkáltató pedig alapesetben és ideális esetben az adóhatóság felé továbbítja azt az adattömeget, ami rendelkezésre áll, ami rendszerezhető, és ami lehetővé tenné azt, hogy ezen emberek számára igenis járjon ugyanaz a könnyebbség, mint akárki más számára.
Látjuk azt, hogy ha bárki egy szja-előleg megállapítása kapcsán érvényesíteni akarja ezen jogát, akkor tulajdonképpen még a paragrafusok szerint is a munkáltató számára le kell jelentenie az idetartozó változásokat, vagyis semmi akadálya nem lenne, hogy az adóhatóság e nyilatkozat alapján elkészítse az ő bevallásukat is. Értetlenül állunk az előtt, hogy miért nem szerepel ez az önök jogszabálytervében, vagy ha itt a vita során felmerül, akkor miért nem alakítják át haladéktalanul azt, amit elénk letettek, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nagyon széles társadalmi csoportok számára ez az egyébként logikusként eladható lépés most így nem válik elérhető.
Attól félek, hogy hasonló lesz a dolog vége, mint az úgynevezett magáncsőd esetében, ahol nagyon komoly vitákat folytattunk főleg a KDNP tisztelt frakcióvezetőjével, aki egyébként észérveket hozott fel, szakmailag, én úgy érzem, hogy megfelelő felkészültséggel vett részt abban a vitában, ahol jeleztük, hogy milyen aggályok és milyen problémák merülhetnek fel a magáncsőd intézményével kapcsolatban. Akkor azzal érveltek kormánypárti képviselőtársak, hogy mintegy 20-25 ezer ember számára nyújthat segítséget ez a forma. A napokban pont egy MSZP-s, írásbeli kérdés kapcsán derült ki az, hogy alig pár száz emberről van szó a gyakorlatban, és a jövőre nézve is alig további pár százzal gyarapodhat ez a lista. Tehát attól félünk, hogy megint egy olyan kedvezményről van szó, amit meghirdetnek egy nagyon széles kör számára, az elérők köre, tehát azok, akik számra ez elérhetővé válik, viszont sokkal szűkebb. És tulajdonképpen adódnak a kérdések, hogy egyrészt, ha ki akarnak rekeszteni ebből a lehetőségből széles csoportokat, azt miért teszik, ha viszont egyszerű slendriánságról van szó, vagy pedig olyan jogalkotási hibáról, ami következtében hibásan született meg ez törvényjavaslat, vagy nincs összehangolva az szja-törvénnyel, akkor pedig hogy fordulhat elő, hogy egy ötödik éve kormányon lévő erő ilyen minőségű előterjesztést tesz le az asztalra. Tehát minden esetben magyarázatért kiált az a helyzet, ami előállt. Nagyon reméljük, hogy ezen vita során ezt megkapjuk.
Rendszerszinten pedig azt lenne nagyon jó látni, hogy a közteherviselés felé mozdulva valóban kicsit kevesebb lenne az olyan, amúgy sikeres nagyvállalkozás, ahol az adózás előtti és az adózás utáni eredmény gyakorlatilag ugyanolyan, tehát az adófizetés sok esetben elmarad részben vagy egészében. És nagyon jó lenne azt látnunk, ha ezen, úgynevezett fogyasztási típusú adók esetében olyan kedvezményeket érne el a magyar lakosság széles köre, amely nemcsak, mondjuk, tízmilliósnál drágább autókat érint, hanem adott esetben azt is, amit az egyszerű magyar emberek mindennapi vásárlásaik során, mondjuk, alapvető élelmiszerek brutális áfatartalmának tekintetében el kell hogy szenvedjenek. Ott is a 27-ről legalább 5 százalékra történő csökkentés lenne az indokolt.
Látható tehát, hogy tengernyi a feladatuk. Az a kérésünk, hogy lássanak hozzá ezek végrehajtásához. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
