DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,

Full text search

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr, illetve ügyészségi Dolgozók! Elsősorban, amikor egy ilyen beszámoló kerül az Országgyűlés asztalára, és ezt kell megvitatni, akkor az első szó mindenképpen a köszönet kell hogy legyen. Köszönet azoknak a szervezetben dolgozó ügyészeknek, alügyészeknek, fogalmazóknak, de lehetnek akár az ügyviteli alkalmazottak is, aki az évi 1 millió 160 ezer ügyet intézik, illetve annak a szervezetnek, amelyiknek a keretében 1876 ügyész, de összességében 4800 fő dolgozik. Ilyenkor tehát mindenképpen jár nekik a köszönet, illetve jár azért is a köszönet, hogy egy rendkívül részletes és egyébként a fontos és beszédes számokkal tűzdelt és taglalt beszámolót terjesztettek az Országgyűlés elé, amelyben végül is naprakész adatokat láthatunk a 2014. évről, arról, hogy hivatali kötelezettségüknek vagy szakmabeli kötelezettségüknek, az önökkel szemben támasztott elvárásnak mennyiben és hogyan tettek eleget.
Köszönjük mindenesetre azt, hogy részletesen elmondják és leírják, hogy milyen büntetőjogi, közjogi, milyen nemzetközi kapcsolati, társadalmi kapcsolati és szakmai, tudományos munkát végeztek az ügyészség keretében. Nagyon fontos lenne, hogy bizonyos részeit egyébként a lakosság is megismerje, vagy vegye legalább a fáradságot arra, hogy megismerje, hiszen nagyon jól elbeszélgetünk erről akár jogászként, akár országgyűlési képviselőként, hogy milyen adatok vannak, azonban például azokat a táblázatokat, amelyeket a végén találhatunk, én úgy gondolom, minden állampolgárnak érdemes lenne böngésznie. Egy kicsit talán jobban megértené a bűnözés működését, akár az állami bűnüldöző hatóságok működését, és egyébként meg tudná ítélni, hogy például, ahol lakik - és egy egyszerű példát veszünk -, miért kevésbé hajlamosak az elővezetésnek önként megfelelni a személyek, és miért kell az elővezetést például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében annyiszor foganatosítani. Tehát ilyen apró dolgokat ki lehet belőle mindenképpen hámozni, ezért mindenkinek érdemes lenne ezeket forgatnia, hogy a mostani élettel, a jelen szituációval képbe kerüljön.
Engedjék meg, hogy elsőnek azért pár érdekes olyan részt említsek, ami, úgy gondolom, méltán tartalmazni fog keményebb szavakat, és talán nem is szokatlan ebben a vitában, és nem is volt szokatlan a nem is olyan rég lezajlott szinte ötévnyi beszámolónak a vitájában sem. Hasonló hangnemben, hasonló stílusban és nagyjában hasonló tartalomban is hangzottak el azok a kritikák, amelyek az ügyészséget érintik, és ami most, ebben az esetben a legfőbb ügyész személyére zúdul vagy az ő személyét érinti, hiszen mégiscsak a szervezet csúcsán, nem úgy mondjuk, hogy egyszemélyi felelőseként, de annak vezetőjeként mégis ő hivatott ezt meghallgatni, illetve ő jogosult ezekben intézkedni.
Így elsőnek azt kell tisztázni, hogy mi is az ügyészség megítélése. Az ügyészség megítélése túl azon, hogy jogászként vagy az Alaptörvényből levezethetően, vagy magából az ügyészségre vonatkozó törvényből levezethetően mi a definíciója, azzal azért nem érdemes foglalkozni, mert az egyébként ismert és annak egyébként szerteágazó a definíciója nagyon sokrétű és nagyon nagy tartalmú. Azonban, hogy milyen az ügyészség megítélése a való életben, illetve az emberek által, azt talál érdemesebb annyiban feszegetni, hogy ebből találunk egy olyan tartalmat, ami mindenképpen a közhangulatban, általában az emberek fejében az ügyészségről megszületik, és ebben nem érdemes egyébként véka alá rejteni azt sem, hogy nagyobbrészt a média beszámolóiból, a kiemelt ügyekből, médiaérdeklődésre számot tartó, mondhatjuk úgy, hogy magas profilú ügyekből kerül ki, amelyben politikusok, közéleti személyiségek az érintettek, és amelyek alapján próbálnak az emberek tájékozódni az ügyészség általános tevékenységéről. Egyébként szintén helytelenül, mert ez 1-2 százalékát sem teszi ki egyébként az ügyészség ügyforgalmának, de mégis az ő megítélésüket, az önök megítélését mégis ez valamilyen szinten befolyásolja.
Nem lehet azt sem elhallgatni, hogy sokan úgy érzik ebben az országban, és sokan úgy gondolják, hogy az ügyészség egy könyörtelen eszköze, egy könyörtelen fegyvere a kormánynak bizonyos politikai értelemben, illetve bizonyos közéleti szereplőkkel szemben, és sok esetben ezt az általánosítást vonják le még akkor is, hogyha 98 százalékban az ügyészség vagy 99 százalékban az ügyészség nem ezzel foglalkozik, de mégis az 1-2 százaléknyi, kiemelt érdeklődésre számot tartó ügyek azok, amelyek a közhangulatot befolyásolhatják. Így hát ez alapozza meg azt a közhangulatot, ami most a Legfőbb Ügyészségnek, a legfőbb ügyész úrnak, illetve az alatta álló ügyészségnek a megítélését adja.
Nézzünk néhány olyan példát, amelyek az előző év végén - talán épp év végén tárgyaltuk a korábbi beszámolókat - is felmerültek, akkor aktuális ügyként, most már mondhatjuk úgy, hogy a 2014-es ügyekre tekintettel. Például 2014-ben sem sikerült megszabadulni attól az egyébként rossz precedenstől, hogy a politikailag kiemelt szereplők ügyében a választáshoz meglehetősen közel került sor ügyészi, mondjuk úgy, intézkedésekre. Az ügyészség akkor lép be, vagy akkor kezd el valamilyen nyomozási cselekményt foganatosítani, amikor nagyon közeledik valamilyen választás. Korábban ez önkormányzati választásoknál volt így, volt ez egyébként európai parlamenti választásnál, de országgyűlési választást megelőzően is. Ezekre oda kell annyiban figyelni, hogy ilyen luxust, szakmai luxust nem engedhet meg magának az ügyészség úgy, hogyha egyébként a politikától távol tartó szervezetként próbálja magát elképzelni, ami egyébként a saját rendeltetésénél fogva, én úgy gondolom, mindig is azért kódolva volt az ügyészségbe, hogy a kormánnyal vagy a végrehajtó hatalommal szoros kapcsolata elvitathatatlan volt.
Ilyen látványos, szemet szúró - mondhatjuk ezt: szemet szúró - ügyekben nemcsak az történt, hogy a választáshoz közeli események történtek, hanem történtek olyanok, hogy nem nyomoztak, holott kifejezetten jól megalapozott, jól látható és egyébként a jogban kevésbé jártas, egyszerű emberek által is könnyen megítélhető, mondhatjuk, bűncselekménygyanús esetek történtek, mégis vonakodott az ügyészség lépni, vonakodott nyomozni, sőt nagyon sokszor - számomra egyébként megdöbbentő magyarázatokkal - menekültek ezekből a helyzetekből. Olyan jogi érveléseket hallottunk, amitől az ember haja égnek állt sok esetben. Természetesen nem ez jellemző összességében az ügyészek tevékenységére, de mondom, a közélet megítélése általában ezekre fókuszál.
Ezek jellemzően olyan korrupciós ügyek voltak - mondhatjuk azt, hogy pártpolitikától függetlenül, hiszen itt érintettek voltak benne baloldali, illetve jobboldali szereplők is -, olyan ügyek, amelyeket 2014-ben sem sikerült hatékonyan és jól képviselni. Ilyennek említhetjük például a 2014-ben is húzódó Hunvald-ügyet, amelyben azt láthatjuk, ahogy az internetes portál fogalmazott, lassan tyúklopási perré silányult vagy gyengült az egész ügy.
Úgy gondolom, hogy ebben, ha valaki következetesen az ott elkövetett cselekmények hálózatát, tárgyi súlyát megnézi, és következetesen ezeket végigviszi, akkor nem tyúklopási üggyé kell egy ilyennek minősülnie, illetve átminősülnie, hanem egy sokkal erélyesebb fellépést igényel, hiszen az államnak meg kell mutatnia - a politikai elvárásnak is és a társadalmi elvárásnak is megfelelően - a korrupcióellenességet, így hát ezeknek az ügyeknek, ilyen és ehhez hasonló ügyeknek a felgöngyölítése kifejezetten fontos.
De mondhatnánk a Sukoró-ügyet is, ez a mai napon már többször szóba került, és nagyon sajnálom, hogy egyébként az előző vitában pontosan a legrosszabbkor mondta el a mögöttünk ülő DK-s képviselő. Most meg lehetne kérdezni, hogy mégis mi a véleménye arról, ami ott zajlott, mert azért felháborító volt az is, hogy olyan komoly és nagy súlyú ügyben, mint a Sukoró-ügy… - bár ez nem az ügyészség kérdése volt ebben az esetben, hogy milyen tárgyalási helyszínváltozások voltak, ebben, mondhatjuk, maga az Országgyűlés alkotott egy olyan jogszabályt, ami nem volt szerencsés.
Egyébként a megalkotáskor felhívták rá a figyelmet, hogy ez nem lesz megfelelő, illetve nem eredményez teljesen olyan gyorsítást, amire várunk, és a Sukoró-ügy jól mutatta, hogy amilyen - nem tudom jobban mondani - bohózatok a szolnoki bíróságon, a szolnoki törvényszéken zajlottak, azok nem voltak méltóak ahhoz az egyébként kiemelt ügyhez, amelyben egy igenis szigorú elszámolást és szigorú elszámoltatást, a korrupció elleni szigorú fellépést követelt a közvélemény. Ebben, bár az ügyészségnek kevés szerepe volt, de mindenképpen meg kell említeni, hogy az ő részükről is egy keményebb hozzáállásra volt ebben is szükség.
(13.20)
A BKV-ügy pedig lassan az állatorvosi ló ebben az esetben. Azt hiszem, ma - most nem tudom megmondani a pontos időszakot - már a hetedik vádmódosításnál tart a régebben az egyetlen, nokiás dobozzal bizonyíthatóan érintett ügy. Ez a BKV-ügy a múlt évben is ugyanígy húzódott, ugyanannak - ismét használhatjuk - a bohózatnak volt a része, ami, úgy tűnik, egy lelassult vagy megakadt elszámolást, vagy lelassult, megakadt korrupciófelszámolást jellemez, illetve mutat.
Mindegyiknek közös eleme volt a politikai érintettség, a politika érintettsége benne, de az is, hogy úgy tűnik, nagyon sokszor politikai jellegű ügyintézési móddal állunk szemben, legalábbis a közvélemény és az ügybe kevésbé belelátók ezt látják mögötte, illetve ezt láthatják mögötte. Ezekben az ügyekben nem történt elszámoltatás, és az ilyen ügyek egyik eredménye az, hogy most az Országgyűlés falai között egy DK-színekben politizáló képviselő a felszólalásában - aki egyébként független, s talán úgy, hogy nem is juthattak volna be, vagy az ő pártelnöke talán már nem is lehetne szabadlábon, ha szabad így fogalmazni - nyílt sisakkal támadja a bírói függetlenséget, amit szintén vissza kell utasítani. Ezek mind nem fordulhatnának elő, ha valaki komolyan vette volna az elszámoltatást, és az ügyészség ehhez a feladathoz komolyabban nőtt volna fel, mint ahogy tette, és nem politikai színezettel vagy politikai meghatározástól vezérelve próbálta volna intézni ezeket az ügyeket. Én ebben ezt látom, de természetesen kíváncsi vagyok a legfőbb ügyész úr válaszára is. Úgy gondolom, hogy egyik ügy sem ismeretlen, hiszen az Országgyűlés falai között korábban már többször volt róla szó, ő maga is többször válaszolt, és válaszolt a helyettese is ezekben az ügyekben.
Azt is mindenképpen meg kell említeni, hogy jól mutatja a kormány hozzáállását az, amit az előbb Vitányi képviselőtársunktól hallottunk, és ami tegnap Kósa Lajos nyilatkozatában is elhangzott, ami egy totális - nem azt mondom, hogy nem hozzáértésről, hanem - elrugaszkodásról tanúskodik. Azt mondta, hogy lényegében sikerült felszámolni a korrupciót, illetve hogy nem lehet már érdemben korrupcióról beszélni, hiszen a Fidesz tevékenysége ezt felszámolta. Mindjárt megtalálom azt az idézetet, amelyből szó szerint tudom idézni Kósa Lajos ilyen tárgyban elhangzott szavait. Megdöbbentő volt hallani ezeket is.
Ez azért sem helyes, mert ugyanúgy, mint amikor az egészségügyben - én az egészségüggyel is foglalkozom - egy egészségügyi intézmény kimondja magáról, hogy nála nem történt fertőzés, akkor kell sejteni, hogy a legnagyobb baj van, mert nem vezetik az erre vonatkozó statisztikáikat, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy milyen fertőzések voltak. Ahol kijelentik, hogy nincs fertőzés, valószínűleg ott van a legnagyobb probléma. Ahol kijelentik, hogy sikerült felszámolni a korrupciót, vagy hogy a korrupcióról érdemben már nem lehet beszélni, mert olyan intézkedéseket hoztak, az ebben az esetben egy totális tévút, és úgy tűnik, nemhogy kevesebb, hanem több vagy nagyobb lett a korrupció.
Ha a korrupcióról beszélünk: az elmúlt héten, illetve az elmúlt napokban a kormánypártokat kellemesen körbejárta ennek az árnyéka a jobbikos felszólalások keretében, hiszen a kormánypárt elég sokat kapott ezekből. Ők mindvégig azt mondták, hogy a Jobbik miért nem tett ezekben feljelentést, illetve hogy tett feljelentést. Hát a Jobbik tett feljelentést minden olyan ügyben, amelyben jogszabálysértést észlelt, és amiről úgy gondolta, hogy büntetőjogi felelősségre vonásnak kell következnie. S a Jobbik ezt nemcsak Budapesten tette, hanem számottevő vidéki ügyben is. A Jobbik élt azzal az eszközzel, amiről a Fidesz azt mondta, hogy a pártfinanszírozást megoldotta. Lehet, hogy őszerintük megoldotta a pártfinanszírozást, azonban a bizniszpártok jelenléte, amit a 2014-es választások során megtapasztalhattunk, egyáltalán nincs megoldva. A Jobbik éppen ezért azoknak a bizniszpártoknak az ügyében is feljelentést tett, akik mind a mai napig nem tudtak elszámolni, és talán soha nem is fognak, mert nem is akarnak elszámolni azokkal az állami támogatásokkal, amiket a választásokon való induláshoz igénybe vettek.
De a Jobbik volt az, aki Nyers Rezső és Biszku Béla nyugodt nyugdíjas éveit is megakadályozta, különösen azért, mert úgy gondoljuk, hogy ami az ő ügyükben volt, illetve van, valamint a törvényi szabályozás hiánya, az pofátlanság. Természetesen köszönjük szépen, hogy az ügyészség ebben az esetben - ha úgy tetszik, pongyolán fogalmazva - vette a lapot, és Biszku Béla ügyében keményen kiáll az ő felelősségre vonása mellett. De ott van például Mátsik György ügye is. Ebben az esetben szintén a Jobbik tett feljelentést. De a Jobbik tett feljelentést azokban a büntetőügyekben is, amelyek a mi álláspontunk szerint büntetőügyek, bár eltérő ügyészi jogértelmezés miatt egyelőre nem azok. Ezek a Szent Korona folyamatos és állandó meggyalázásai, ami 2014-ben egy egész iparággá futott fel. Voltak olyan bevásárlóközpontban található bevásárlóegységek, ahol ezzel reklámoztak, illetve ilyen termékeket árultak, de volt olyan művészeti kiállítás is, ahol a művészeti szabadság keretében a Szent Koronát úgy ábrázolták, hogy ha egy más tárgyat ábrázolnánk így, akkor az méltó felháborodást váltana ki. Ez a közélet küszöbét valahogy nem ütötte meg, de az ügyészség sem tulajdonít ennek jelentőséget és nem szán neki különösebb jogvédelmet.
De a Jobbik tett feljelentést - ezt azért mondom, mert hátha az itt ülő fideszes képviselők majd emlékezni fognak rá, amikor azt mondják, bátorítjuk jobbikos képviselőtársainkat, hogy ha valami szabálytalanságot tapasztalnak, tegyenek feljelentést; mi megtesszük a feljelentést - az SZDSZ ügyében is a székházukkal kapcsolatosan. Vagy ott van például a mindenki által ismert Gyermekrák Alapítvány ügye, amely szintén óriási közfelháborodást váltott ki. És ezek, mondhatjuk azt, hogy nem is politikai, hanem közéleti ügyek. Ezekben az ügyekben, egyenként mindegyikben, tévútra, vakvágányra futott ki a dolog, holott méltán, és úgy gondolom, teljesen megalapozottan, legyen laikus vagy szakmabeli, felelősségre vonást várt el az ügyészségtől, és felelősségre vonást várt el a nyomozó hatóságoktól, hogy egy szemmel látható visszaélést fel tudnak deríteni, és az ebben a tárgykörben felelős személyt meg tudják büntetni.
De feltehetnénk a kérdést: ha így állunk, ki számoltatja el Gyurcsány Ferencet? Ki számoltatja el Hunvaldot? Ki fogja Mátsikra az ítéletet mondani? Ki lesz, aki az ő esetükben megfelelően képviseli a vádat? Vagy ki fog fellépni a Szent Korona-gyalá-zókkal szemben? De mondhatnánk önkormányzati ügyeket is Makón vagy a XVIII. kerületben. A Jobbik - legyen az akár egy egyszerű köztörvényes bűncselekmény, vagy legyen egy korrupciós ügy – folyamatosan megtette a feljelentéseit.
Összegezve tehát úgy tűnik, hogy a kormány ökleként használt ügyészség valamilyen szinten asszisztált a Fidesz saját politikai credójának, a kormánypártok politikai credójának az alátámasztására, asszisztált ahhoz, amire egyébként a Fidesz nemet mondott. A Fidesz nemet mondott a korrupció felszámolására. Így ebben a körben mindenképpen hangozzék el a sürgetés, az, hogy a korrupcióval, de minden más bűncselekménnyel szemben is zéró tolerancia van, s hatékonyabb és sokkal politikamentesebb működést várunk el a legfőbb ügyészen keresztül az ügyészség szervezetétől.
De vannak más kritikák is, amelyek valamilyen szinten pozitív, illetve jobbító szándékú kritikák. Az előzőket is azért fogalmaztuk meg, hogy az ügyészség mindenképpen tanuljon belőle, és a saját szerepét állandóan, évről évre értelmezve, és a saját helyét értelmezve tanuljon belőle, hogy kell dolgozni. Más szakmai kritika, amire érdemes felhívni a figyelmet, hiszen nagyon fontos, hogy ezt a nyilvánosság is megértse: valamit kezdenünk kell olyan témákkal, mint a drasztikusan megnövekedett közlekedési bűncselekmények száma. Az elmúlt időszakban csak az ittas járművezetés bűncselekmények 40 százalékkal emelkedtek. 2014-ben egy igazi komoly kiugrás volt a közlekedési bűncselekmények ilyen vonatkozásában. Ez a 40 százalékos növekedés úgy jött ki, hogy az esetek száma 8891-ről 12 500 környékére emelkedett.
De szintén érdekes vetület az embercsempészés számának a megugrása. Az embercsempészés száma nemcsak 2014-re ugrott meg, hanem 2013-ban is folyamatosan emelkedőben volt. Ha valaki nézte ezeket a beszámolókat, vagy vizsgálta az ügyészség számait, akkor ebből messzemenőleg látszik az, hogy már akkor is volt egy fokozódó migrációs nyomás Magyarországra, és nem véletlenül voltak a Magyarországra jogszerűtlenül belépő személyek, illetve azok, akik az Európai Unióba jogszerűtlenül lépnek be… - az ő helyzetváltoztatásukhoz közreműködő személyekkel szemben indított eljárások nem véletlenül ugrottak meg. Úgy gondolom, ebben a vitában is egyedül csak a Jobbik hozza fel azokat az érveket, hogy visszamenőleg - és a történelmet nézve – ezeknek a számoknak a megugrása jól mutatta, hogy valami forrong, valami készül Európa határain, ami aztán be is ütött erre az évre. S nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az álproblémáról beszélő baloldal, vagy a problémát sokáig a szőnyeg alá söprő kormánypártok már ebből az adatból láthatták volna, amit a Jobbik már sokkal korábban látott. A bűncselekménynek számító embercsempészések számának megugrása is mutatja, hogy egy fokozódó nyomás volt Magyarországon.
Arra pedig tényleg jó lesz várni a választ, hogy az ügyészség miként fog megbirkózni - de azt hiszem, ezt majd csak a későbbi évek során fogjuk látni - az illegális bevándorlók által okozott bűncselekményekkel, ennek az ügytehernek a számaival hogy birkózik meg. Az nagyon jó lesz, ha a legfőbb ügyész úr erre majd választ fog adni. Ez természetesen nem a 2014. évi beszámolójához tartozik, de ha már itt vagyunk, akkor az embercsempészés növekményeinél ezt akár meg is említheti a válaszában.
(13.30)
Riasztó tény, hogy nőtt az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények száma, és szintén egyébként riasztó tény az is, hogy meglehetősen garázdaközpontú még most is a hatósági felfogás. Ezzel évek óta a rendőrség az ügyészség oldalán, de a bíróság is állandóan küzd: amit nem lehet másnak venni, azt garázdaságban nyomozzák, nyomoztatják, és szinte minden ügy garázdaságra fut ki. Így gyakorlatilag az elmúlt időszakban ez töretlen, és mondhatjuk úgy, hogy lassan a járásbíróság szintjén minden második ügy garázda-bűncselekmény, illetve garázdaságot takar. Ennek a garázdaságnak talán az újradefiniálásával, talán a határok tisztázásával, talán az egész tényállásnak az újragondolásával érdemes lenne valamit kezdeni, hiszen szinte minden határeseti ügy már garázdaságba torkollik, úgy működik, mint egy nagy folyó. Ennek mindenképpen ellen kell állni vagy valamilyen módon tisztítani kell ezt a profilt.
Úgy gondolom, ezzel is foglalkozni kell, tehát ha a legfőbb ügyészség részéről lesz valamilyen felvetés, akkor úgy gondolom, a jogalkotásban meglesz az a fogadókészség, hogy adott esetben a garázdaságot újragondoljuk, hiszen látjuk, hogy ennek nemcsak az általános részi megfogalmazása, de az eljárásrendbe való beilleszkedése is folyamatos növekedést takar, ami szerintem egyébként nem helyes, hiszen, mondhatjuk úgy, ez akár egy keretszabályozás vagy egy nagyon plauzibilis, rugalmas szabályozás.
A korrupciós cselekményekről részben beszéltünk. Valóban látható egy olyan trendforduló, hogy a korrupciós cselekmények - és itt akár mondhatjuk, hogy a politikai korrupció növekedése az ügyszámok alapján egyébként elvitathatatlan. De arról sem lehet azért nem szót ejteni, hogy korábban is a legfőbb ügyész urat ezzel talán az Átlátszó blog volt az, aki betalálta legelőször, egy nagyon komoly csökkenése volt a számoknak. Talán most ez a trend megfordulóban látszik, de akkor talán úgy nézett ki a helyzet, hogy a tragikus számokban a politikai korrupciós ügyeknél nagyon megugrott a feljelentések elutasításának, illetve a nyomozások megszüntetésének a száma, gyakorlatilag háromszorosára, kétszere-sé-re nőtt.
Ezeket az adatokat most egy kicsit másként látjuk, illetve másként lehet látni a friss beszámoló fényében. Azt mondhatjuk, hogy régebben - talán ebből még nem indulnék ki, az új év statisztikájából vagy a mostani beszámoló statisztikájából - úgy nézett ki, hogy ha a nyomozó szervek az igazság szeme lennének, tehát ők lennének maga a szem, akkor háromszor, csúnyán mondom, vaksibb volt az ügyészség ezekben az ügyekben, és kétszer rosszabbul ismerte fel vagy látta meg ezeket az ügyeket, tehát az éleslátást kell mindenképpen növelni a korrupciós cselekményeknél és a szelektív gyengén látást kell visszaszorítani ebben a vonatkozásban.
Kósa Lajos felszólalására tényleg visszatérve, ami a korrupciós tematizált napra válaszként érkezett, miszerint a kormány intézkedései értelmetlenné tették a korrupciót: önmagában ez a mondat tényleg erre fut ki, mintha már nem lenne szükséges a korrupcióval ügyészségi vagy nyomozói szinten tovább foglalkozni. Természetesen nagyon örülök neki, hogy ebből talán egy vitát sikerült generálni, mert nagyon fontos, hogy a korrupcióról beszéljünk, hiszen meg kell vitatni ezt. Ez talán a magyar közélet elmúlt huszonöt évének a legnagyobb mocsara, legnagyobb mételye, ami mindig felnyúl, és mindig magával rántja a mocsárba a közéletet, a közélet szereplőit. Tehát ezt a részt ki kell tisztázni, le kell tisztázni, és meg kell beszélni azokat, hogy például miért nem látja a Fidesz frakcióvezető ura bokros teendőitől a fától az erdőt, vagy ha úgy tetszik, a korrupció dzsungelét, mert olyat mondani, hogy a kormány intézkedése értelmetlenné tette a korrupciót, az a mai realitástól, valóságtól elrugaszkodottnak tűnik.
A kritikákat folytatva tovább, és ezek mint említettem, jóindulatú, jobbító kritikák, mindenképpen helyes felismerés a Legfőbb Ügyészség részéről, hogy a vásárlók, illetve a fogyasztók sérelmére elkövetett bűncselekmények vonatkozásában növelni kell a hatékonyságot. Azért is kell növelni a hatékonyságot, mert az információtechnológiai fejlődés, illetve az ezen a téren dolgozó bűnelkövetők folyamatos fejlődése, gyarapodása és a technikai fejlődéssel való lépéstartása új és új szeletet nyit meg számukra: új és újabb típusú bűncselekmények, újnál újabb típusú elkövetési formák jelennek meg, amelyekkel mind a vásárlókat, mind a fogyasztókat károsítják meg. Tehát ezen a téren az ügyészségnek is egy fokozott tempót kell majd felvennie, és csavarni kell a tempón, hiszen ezekkel a bűnözőkkel csak úgy tud a bűnüldözés, a nyomozó hatóság is lépést tartani, ha saját maga is ezekre az eszközrendszerekre fejleszti fel magát megfelelő információtechnológiai háttérrel és megfelelő újító gondolkodással, amivel sajnos egyébként a fogyasztókra, vásárolókra leselkedő bűnelkövetők dolgoznak.
Mindenképpen érdemes tudni azt, hogy azért mindig van még szakmai szervezeti kihívás az ügyészségnél. Például azt érdemes lenne tisztázni - és erre talán tud választ adni a legfőbb ügyész úr -, hogy mennyire tudják tartani a tempót az ön által is említett, a bíróságok által megemelt büntetőbíráskodásnál, hiszen ebben azért jól láthatóan tempóemelkedés volt. Látjuk azt is, hogy mindenképpen szükség lenne - és ez egy régi, azt hiszem, már nagyon régóta húzódó személyzeti vita, ha úgy tetszik, hogy mennyivel több személyzetre, mennyivel több ügyészre, mennyivel több alkalmazottra lenne szükség; ezt érdemes lenne kifejteni. Van-e elég, lesz-e elég ember arra, hogy az egyébként fokozódó büntetőbíráskodást az ügyészség ellássa és az abban való szerepét betöltse, még úgy is, hogy sokszor úgy vesznek részt az eljárásban, hogy egyébként a tárgyaláson például nem kötelező a részvétele, de ennek ellenére az ügyész ott van?
Nagyon fontosnak tartom kiemelni a közvetítői eljárás hatékonyabb alkalmazását. Természetesen nemcsak az ügyészségen múlik, hogy a közvetítői eljárás hatékonyan működik-e, illetve a közvetítői eljárásra terelhető-e egy eljárás, de ha úgy tetszik, a bíróságot tehermentesítő, az ügyészségnek is egy könnyebb eljárási formát mindenképpen favorizálni kell, tovább kell növelni azoknak az ügyeknek a számát, amelyek erre futhatnak ki, illetve ezekben elintézhetőek.
Mindezeket tehát összevetve, illetve áttekintve, láthatjuk, hogy milyen kép is rajzolódik ki a Legfőbb Ügyészség 2014-es beszámolójáról, és milyen kép fog egyébként magáról az ügyészségről is kirajzolódni. Úgy gondolom, amiket a Jobbik Magyarországért Mozgalom fontosnak tartott megemlíteni, azok mind olyan kritikai megjegyzések, amelyekből mindenképpen okulni kell; egyrészt azért, mert az ügyészségnek is fontos szerepe az, hogy miként áll a politikai viszonyokhoz, és az ügyészségnek is fontos szerepe és érdeke az, hogy a közélet tisztasága érdekében mindenképpen hatékony lépéseket tegyen. Most már mondhatjuk nyugodtan, ahhoz, hogy a negyedszázados politikai korrupciót fel lehessen számolni, mindenképpen az ügyészség politikai befolyástól mentes működésére és határozott fellépésére lesz szükség. Tehát ezeket a jobbító szándékú javaslatokat mindenképpen szeretném az önök figyelmébe ajánlani.
Örömmel veszem, ha a legfőbb ügyész úr a feltett kérdésekre tud választ adni adott esetben itt a vezérszónoki körök lezárultával, amennyiben a vita lehetőséget ad rá, pontosan azért, hogy egy jó vita vagy szakmai vita alakulhasson ki, és ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy csak a vita végén egy általános értékelést kapunk, és viszonválaszra már nincs lehetőség.
Az elmondottakra tekintettel a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem fog meglepetést okozni azzal - és úgy gondolom, töretlen ebben azért az álláspontunk -, hogy a beszámolót nem fogja támogatni. Ettől függetlenül az ügyészség részére hatékonyabb, jobb és a korrupció terén is eredményesebb munkát kívánunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me