DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy érdeklődéssel hallgattam a hozzászólásaikat. Valóban, ez egy sok tanulsággal járó vita volt. Egyetlenegy hiányérzetem azért akadt: az, hogy kevéssé szólt a 2014. évi beszámolóról, nemcsak olyan értelemben, hogy itt konkrét ügyek merültek fel, amelyek a beszámolóban természetszerűleg nem jelenthettek meg, de azért is, mert ezen ügyek igen jelentős része nem 2014-re datálódik, ennélfogva a vonatkozó előírások szerint nem ennek a vitának a tárgyát kell hogy képezzék.
Ezen túlmenően persze én megértem a felszólalókat, hogy ha például azonnali kérdést intéznek a legfőbb ügyészhez, akkor a rendelkezésre álló időkeret igen kevés a véleményük kifejtésére. Erre talán jobb keretet kínál az írásbeli kérdés intézménye. Én úgy gondolom, hogy ezeket a kereteket kell kihasználni mindannyiunknak, a kérdezőnek és a válaszolónak is. Meggyőződésem szerint ezekre a kérdésekre a jogszabályi lehetőségek között mindig válaszoltunk és megadtuk azokat a válaszokat, amiket mi megadhattunk. Ha jól emlékszem, talán Bárándy képviselő úr azt kifogásolta, hogy mi tényeket írunk meg. Én azt gondolom, hogy ez a mi kötelességünk és feladatunk, hogy mi tényeket írjunk meg, és nem pedig feltételezéseket, esetleges gondolatiságot, ami azonban nincs alátámasztva bizonyítékokkal; az ügyészség már csak egy ilyen szervezet, hogy úgy kell dolgoznia, ahogy ezt a jogszabályok előírják.
Önök nagyon sok kérdést tettek fel a felszólalásaikban, mindet felírtam, egy idő után azonban teljesen világossá vált számomra, hogy a rendelkezésre álló 30 perces időkeret nem elegendő arra, hogy itt minden kérdésre válaszoljak, még akkor sem, ha természetesen nem tudok fejből minden kérdésre válaszolni, hiszen nem a legfőbb ügyész intézi az íróasztalán ezeket a konkrét ügyeket. Annyiban persze van kapaszkodóm, hogy önök nem először, nem másodszor és nem harmadszor nagyjából ugyanazokat az ügyeket hozzák fel, persze mindig van egy-egy új, és egyet-egyet elhagynak, de azért ezek ismert ügyek közöttünk, és ezért már tudtam tájékozódni; persze olyan mélységben nem ismerem őket, de valamennyire igen, viszont a válaszra nem lenne itt elegendő idő, még azon az ismertségi szinten sem, amit itt elő tudnék adni.
Önök nagyon helyesen azt mondták, hogy az ügyészségnek diszkriminációmentesen kell dolgoznia - ezzel én maximálisan egyetértek, és ezt alkalmazzuk is a gyakorlatunkban. Most is ezt fogom alkalmazni: nem fogok válogatni a kérdéseik között, és ezáltal egyeseket diszkriminálni, hanem mindenki a hivatalos jegyzőkönyv alapján minden olyan kérdésre, amit feltett, írásban választ fog kapni.
(16.00)
Azt gondolom, hogy ez az egyetlen megoldás, hogy tényleg adekvát választ kapjanak, és tényleg mindenki megkaphassa a választ.
Azokra a kérdésekre is természetesen válaszolni fogunk, fogok, amelyek egyébként ennek az ülésnek a napirendjét nem érintik, nem érinthetik, mert nem a 2014-es beszámolóval vannak összefüggésben.
Ennyit tehát a konkrét kérdésekről. Úgy gondolom, hogy ez mindenki számára a legjobb megoldás, és egyben ez kötelességünk is, nekem személyesen az alkotmányos kötelezettségem, és amit én igyekszem maximálisan tiszteletben tartani.
Néhány olyan dolog, ami nem konkrét ügy, vagy konkrét ügy kapcsán merült fel, de mégis elvi jelentőségű és megválaszolható, elsősorban persze azok, amelyek a 2014-es beszámolóval hozhatók összefüggésbe. Nagyon sok felszólalás érintette a bizalom kérdését, a közbizalom kérdését. Olyasmik hangzottak el, hogy az egyes ügyekből vonhatják le az állampolgárok azt a következtetést, hogy mennyire megbízható ez az állami szervezet, nem az általános tevékenységből. Biztos van ebben is igazság, és biztos, hogy azok, akik közvetlenül kapcsolatba kerülnek az ügyészi szervezet napi munkájával, azok objektív képet tudnak erről alkotni.
Az is elhangzott, hogy külföldön van egyfajta pozitív kép az ügyészségről, az ügyészségi munkáról. Ezt én állítom, hogy így van. Talán még az is elhangzott, hogy itt belföldön ez nem annyira pozitív. Ezzel viszont azért nem értek egyet, mert az lehetséges, hogy egyes politikai pártok a saját politikai meggyőződésük alapján nem tartják az ügyészséget bizalomra méltónak, de én azt gondolom, hogy ez nem szakmai szempontú döntés. Egyetlenegy dolgot hadd mondjak, ha már a 2014-es beszámolóról beszélünk, és én igyekszem magam ehhez tartani, hogy a Medián közvélemény-kutató szerint 2014-ben a bizalmi indexe a jogi intézményeknek, illetve a fegyveres rendészeti testületeknek a következőképpen nézett ki: az Alkotmánybíróság vezette a rangsort 56 ponttal, a második az ügyészség volt 53 ponttal, és utána jött a rendőrség, a bíróság, illetve a hadsereg. Hát ennyit erről, tisztelt hölgyek és urak. Lehet, hogy ez nem tetszik önöknek, de ezt nem mi találtuk ki.
Ami a további kérdéseket illeti: azt változatlanul fenntartom, amit Bárándy képviselő úr vitatott, hogy mi az ügyészség egyértelmű álláspontja úgymond politikai ügyekkel kapcsolatban. Az ügyészségen nincsenek politikai ügyek. Az ügyészségen csak ügyek vannak. Persze, azt gondolom, hogy tartalmilag egyetértünk, persze, vannak politikusoknak az ügyei, és vannak más szempontból a közvélekedésben politikainak tartott ügyek. Egyébként válogathatunk az ügyek között, ha már Bárándy képviselő úr a váderedményességet ezzel hozta összefüggésbe, hogy kíváncsi lenne rá, hogy vajon a váderedményesség a politikai ügyekben mekkora. Én azt gondolom, hogy nagyon sok szempont szerint lehetne válogatni az ügyek között, és kihozni százszázalékos és nullaszázalékos váderedményességet is, ez is csak azt mutatja, hogy nem jó, hogyha ilyen megkülönböztetést teszünk. Önök természetesen a saját politikai életükben megtehetik ezt a megkülönböztetést, mi azonban a jogi szakmai munkánkban nem tehetjük ezt meg, és nem is tesszük ezt meg.
Egyébiránt pedig, ha már a váderedményességről volt szó, egyszer ez pozitívként hangzott el, egyszer ez negatívként hangzott el. Ez egy statisztikai mutató, nincs igazán jelentősége. Lehet nagyon jól dolgozni százszázalékos váderedményesség mellett is, és lehet nagyon rosszul dolgozni, hogyha ugyanez a váderedményességi mutató, és ugyanez az igaz ötvenszázalékos váderedményességi mutatónál is. Ez részben statisztikai szempontok kiválasztásának a kérdése, részben pedig én azt gondolom, hogy a jogrendszer felépítésének a kérdése, tehát hogy hol dőlnek el például a bizonyítási kérdések. De ez valóban egy olyan szakmai vita, ami igazából szakmai kérdés, nem pedig politikai megítélés ügye. Hozzáteszem azt, hogy ennek csak akkor és úgy van értelme, hogyha az azonos bázison mindig összehasonlítjuk az időben egymást követő adatokat és számokat. Az abszolút számoknak nincs tehát jelentősége, ez az én meggyőződésem.
Egy-két olyan dolog még, ami felmerült, és amire nem írásban kell reagálni. Az egyik a tárgyalásokkal kapcsolatos felvetés, hogy vajon az ügyészség a szemmel láthatóan megnövekedett tárgyalási terhet hogy bírja. Egyelőre bírjuk, ahogy a beszámolóban és a szóbeli kiegészítésben is szerepel, ez nagy erőfeszítések mellett, de sikerül, sőt olyan módon sikerül, hogy olyan bírósági eljárásban is részt veszünk, ahol egyébként nem lenne kötelező a részvétel. Nyilvánvalóan, hogy meddig lehet ezt a tempót bírni, attól is függ, hogy mennyire gyorsul fel az ítélkezés, illetve a bíróság milyen pótlólagos forrásokat kap ennek a gyorsítására, nyilván akkor az ügyészségnek is követnie kell ezt a tempót, és ezeket a forrásokat meg kell kapnia.
Előfordultak - nem is kevés felszólalásban - olyan kijelentések, hogy az ilyen-olyan határozatokban ilyen és olyan vélemények nyertek megfogalmazást. Én azt gondolom, hogy ez ügyenként megvitatható, ügyenként lehet erről beszélni, általánosságban azonban nem, mert akkor általánosságban nem lehet olyat mondani, amit konkrét ügynél tudnék mondani, hogy igen, ez a határozat azért született, mert a szakértői vélemény és az ezzel a területtel foglalkozó szakhatóság egyértelműen ilyen álláspontot fejtett ki, teszem azt, például környezetvédelmi ügyben a cikói hulladéktároló ügyében. Tehát lehetne ilyeneket mondani, de akkor tényleg holnap estig itt ülnénk, és nekem is folyamatosan kellene újabb és újabb adatokat memorizálnom, illetve kapnom.
Felmerült az, hogy az ügyészség jogszerűen jár el esetenként, de ez nem feltétlenül fedi az igazságot, ezt Szakács képviselő úr mondta. Ez egy elvi jelentőségű kérdés, azért térek ki rá.
(16.10)
Az ügyészség nem járhat el másként, csak jogszerűen. Az, hogy ez az igazságnak mennyiben felel meg, persze felvethet bizonyos kérdéseket. Nyilvánvalóan az a cél, hogy a jogszerűség és az igazságosság egybeessen, azonban jogállamban élünk, ahol a jogbiztonság alapvető érték. Az ügyészség nem tehet mást, mint hogy a törvények alapján jár el, és azt a döntést kell hoznia, amit a törvények számára előírnak. Persze, persze törekszik az igazságosság elérésére, szerintem elég jó arányban, de a kettőt nem lehet ellentétbe állítani, és különösképpen úgy nem lehet ellentétbe állítani, hogy azt mondjuk, tegyük félre a törvényességet, mert ez az igazságosság és ez ellentétben áll azzal. Azt gondolom, hogy ez a jogállam tekintetében elég nehéz helyzetet teremtene.
Nagyon sok - és ezt kénytelen vagyok ismételten elmondani - olyan ügy hangzott el, amelyek már korábban is elhangoztak e falak között. Az a problémám ezzel kapcsolatban, hogy a válaszok is elhangzottak, és ezek a válaszok elég egyértelműek és tényszerűek, ha úgy tetszik. A képviselő úrnak mondom megint, hogy én ezt értéknek tartom és nem hibának. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha újra úgy hangzik el a kérdés, hogy abban benne van egy olyan állítás, amely tényszerűen nem felel meg a valóságnak. Erről tudnia kell a kérdezőnek is, mert számtalanszor ugyanezt a kérdést megválaszoltuk. Hogy egy példát mondjak, ne általánosságokban beszéljek csak, ez a Quaestor-ügy, a Quaestor-nyomozás, hogy a feljelentéstől kezdve eltelt 10 nap anélkül, hogy bármilyen eljárási cselekmény történt volna a felderítés érdekében. Már a feljelentés napján házkutatásokat tartottak. De ezt számtalanszor elmondtam, úgyhogy nem is értem, vagy lehet, hogy értem, csak inkább nem akarom elfogadni a valószínűsíthető indokát, hogy miért kerül elő újra meg újra ilyen formában. De ez csak példa volt, mert számos más kérdésben is ez felmerült.
Azt meg végképp nem értem, bár ha politikus lennék, akkor lehet, hogy ezt is érteném, de nem vagyok politikus, és már elég hosszú ideje teljesítek szolgálatot az ügyészségen és előtte más állami szervnél, hogy elmondhassam, hogy ez a szemlélet teljesen idegen tőlem, nemcsak a szemlélet, hanem bármilyen politikai befolyásolás elfogadása. Ha az egyik oldalról jönnek a feljelentések és az van elutasítva, akkor ez az oldal ezt sérelmezi, és politikailag befolyásoltnak tartja a döntést, de ha a másik oldalról utasítják el, akkor természetesen az a legnagyobb rendben van és vice versa is lehetséges. Ezt csak a miskolci ügyekre mondom, ahol számszerűleg is majdnem ugyanannyi feljelentést tettek egyik meg a másik oldalon és a nyomozó hatóság rendre megszüntette őket. Persze, az is felmerül folyamatosan, de ezzel már nem is foglalkozom, hogy ez a nyomozó hatóság az ügyek 90 százalékában nem az ügyészség, de persze a felügyeletet mi gyakoroljuk, ezért nem is foglalkozom ezzel.
Azt szeretném mondani, hogy az ügyészség meggyőződésem szerint a törvényeket minden tekintetben betartja, a törvényes határidőket is betartja. Ezt Mesterházy képviselő úrnak mondom. Az ő konkrét egyedi ügyében, amit a parlamentben elmondott, megszületett az ügyészségi válasz és kézbesítés alatt van. Csak azért nem mondom, hogy mi ez, nem tudtam egyébként róla, de közben informálódtam, mert nyilvánvaló, hogy először neki kell ezt megkapnia egyedül, személyesen, és utána ő dönti el, hogy ez másra is tartozik, vagy nem tartozik másra.
Szeretném azt mondani, hogy én nem szeretnék egy olyan ügyészséget, ez ugyancsak elhangzott Szilágyi képviselő úrtól, amelytől az emberek félnek. Ez nem az a jogállam, amelyben én élni szeretnék. Az ügyészséget tisztelni kell, becsülni kell és meg kell bízni benne, de nem félni kell tőle. (Szilágyi György: A bűnözőknek!) A bűnözők… - de nem ezt mondta, képviselő úr. Azt mondta, hogy akkor van respekt, ha félnek az ügyészségtől. A bűnöző, persze, féljen, de a társadalom bízzon meg benne, és ha lehet, inkább szeresse az ügyészséget! De ez már csak egy személyes megjegyzés.
Ami a Szent Korona-ügyeket illeti, mert ez megint egy elvi kérdés, igen, nem csak a Parlamentben elhelyezett Szent Korona élvez védelmet. Tehát ez most már egyértelmű gyakorlat, de volt egy elvi bizonytalanság. Az a konkrét ügy, amelyre utalt, nem azért van felfüggesztve, mert ebben a kérdésben más lenne az álláspont, hanem valóban azért, mert az elkövető személye nem tisztázott. Erre nézve folyt az eljárás. Nem sikerült elég adatot felderíteni, de éppen azért van felfüggesztve, hogy ha bármilyen olyan új tény jut a nyomozó hatóság tudomására, ami előbbre viszi az ügyet, akkor folytatni fogják. De az elvi kérdés teljesen egyértelmű, hogy általános védelem alatt áll a Szent Korona is.
Harangozó Gábor képviselő úrnak annyit tudok mondani, hogy attól nem lesz jobban igaza valakinek, hogy hangoskodik és indulatoskodik. Ez nem érv és nem alap a véleményünk elfogadtatására. Egyébiránt amiket ön mondott, számunkra teljesen elfogadhatatlanok, képtelenség, visszautasítom az egész ügyészi kar nevében. Hozzáteszem azt is, hogy többen mondták, hogy a tisztességesen dolgozó ügyészek; meg nyilván a többiek, akik tisztességtelenül dolgoznak. Tessék megnevezni őket! Volt erre most példa egyébként, bár nem ezen a vitán, hanem egy másik vitán. Az szerintem a csúcs, ahova vezethet az az út, amelyen Harangozó úr is elindult.
Azt gondolom, hogy az ügyészség törvényesen, szakszerűen és hatékonyan dolgozik. Azok a kifogások, amelyeket önök felhoztak, nem szakmai jellegűek. Ha csak ilyen kifogások érhetik az ügyészséget, akkor minden ügyész és ügyészségi alkalmazott nyugodtan alhat ma éjszaka is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból. - Dr. Bárándy Gergely: Ez az utolsó mondat húzós volt!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
