DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annak idején, amikor az a vita folyt, hogy vajon a legfőbb ügyész alá rendelt független ügyészséggel történjen-e az ügyészség működtetése, vagy más, kormányhoz rendelt módon, akkor azt reméltük, hogy az ügyészséget ezzel a lehetőséggel távolabb lehet tartani a politikától. Azt reméltük, hogy sokkal kevesebb politikai támadásnak lesz kitéve. Úgy tűnik, hogy tévednünk kellett.
Ez a nap nem szól másról, mint a beszámoló teljes mellőzéséről. Minden bizonnyal a szocialista frakció akciójáról van szó, akik összetévesztették a beszámoló és a kérdés műfaját. E kettő a parlamenti műfajok között egymástól elkülönül. Az ügyész úr ugyanis kérdezhető. Ezeket a kérdéseket fel lehet tenni - de ez nem a beszámoló műfaja! Az ügyész úrnak nem tanácsot szeretnék adni, de én minden bizonnyal azt válaszolnám, hogy elhangzott egy csomó kérdés, benne van a jegyzőkönyvben, tessenek ezt feltenni majd akár szóban, akár írásban, és válaszolni fogunk. Ellenkező esetben itt fogjuk hallgatni, akik jól tudjuk, hogy e kérdések döntő része teljességgel megalapozatlan, hallgathatjuk a kérdéseket és válaszokat, és egyébként, úgy gondolom, személy szerint az én képességeimet biztosan meghaladná, hogy a Miskolctól az Al-Dunáig terjedő összes ilyen természetű kérdésre itt most kapásból hiteles válaszokat adjak.
Nos, nem ezért kértem szót, csak nem tudtam megállni, hogy ezt el ne mondjam, és ne próbáljuk meg helyretenni a műfajokat legalább egymás között, mert ha az ember hegedül, akkor nyilván nem zongorázik. Tehát itt is valami ilyesmiről van szó.
Tisztelt Ház! Arról van szó, hogy a legfőbb ügyész úr tartott egy olyan beszámolót, amelyben imponáló számokat lehetett hallani, de az ember már akkor érezte, hogy valahogy úgy van ez, mint a falusi cirkuszban, hogy hiába vannak a jó műfajok és a remek előadás, mégiscsak azt ordítják, hogy jöjjön a medve. Valahogy itt is erről van szó, jöjjön a medve. De azt gondolom, hogy az adott szituációban inkább azzal kellene foglalkozni, ami ennek a beszámolónak a tárgya. Ez mi? A közbiztonság, az elkövetkezendő időnek azok a biztonságos lehetőségei, amelyek egyébként ebből a beszámolóból világosan kiderülnek. Nem hibátlan persze az ügyészség munkája sem, mint ahogy - nagy bátorsággal kijelentem - a miénk sem. Következésképpen nyilván lehet kérdéseket feltenni, és ezeket megfelelő keretek között nyilván meg is fogják válaszolni.
A magam részéről még külön szólni szerettem volna egy másik dologról is, és ez az, ami miatt szót kértem. Az merült fel már az elején egyfajta polémiaként, hogy létezik-e olyan, hogy politikai érintettségű ügyek. Azt gondolom, ha valami efféle létezik - biztosan létezik -, akkor az egészen más, az a bűncselekményekkel érintett politikusok kategóriája. Én ezt inkább így határoznám meg, és ezekkel az ügyekkel tényleg foglalkozni kell, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikusról van szó. Azt gondolom, ne az ügyeket próbáljuk meg így, úgy vagy amúgy kipécézni, hanem kifejezetten azt jelöljük meg, hogy mik azok, amelyekről mi úgy gondoljuk, hogy üldözni kell, üldözték, nem üldözték eléggé. Ez egy eldöntendő vita.
Továbbá amire még szeretnék rámutatni, úgy gondolom, szintén nem közömbös. Ezért beszéljünk a pekuniáris részéről is ennek az ügynek: sok vagy kevés az a pénz, ami az ügyészséghez érkezik? A feladatukhoz képest én még kormánypártiként is azt mondom, hogy biztos nem sok, inkább kevés. Pontosan ezt mondtam a bíróságok esetében is. Az adott helyzetben ugyanis az a kívánalom, hogy ami egy jobb és erősebb közbiztonságot igényel, az mindig áldozatokat is igényel. Ezeket az áldozatokat meg kell tudnunk hozni ahhoz, hogy eredményes legyen az ügyészség munkája.
Végül, de nem utolsósorban hadd mondjam meg őszintén, hogy az alapvető probléma, amely miatt ennyire politikai síkra terelődött ez az egész mai polémia, az jószerével az, hogy minden kormány, amikor jön, ígér valami elszámoltatást. Az elszámoltatás első akciójának valamikor 1990 után kellett volna kezdődni. Na, akkor nagyot késett! Akkor olyan nagyot késett, hogy ezt követően aztán elkezdődött a láncreakció, és mi is ígérünk, meg még ők is ígérnek egy elszámoltatást, és mindenki elégedetlen, mert az elszámoltatás valahol azokon csattan, akiknek az elszámoltatáshoz az adatokat kellene szolgáltatni. Merthogy az adat kevés, nagyon kevés adat van. Ebből meg az következik, tisztelt Ház, hogy ha e tekintetben nem tudunk valamiféle észszerű megoldást találni, akkor ez a láncreakció folytatódik. Valahol a magyar közéleten belül, nyilvánvalóan egy tisztább magyar közélettel, ott kellene ezt tudni majd befejezni. Nem a beszámoltatást! Mert a beszámoltatásnak egyszer a végére kell jutni. De ha egyszer eljutunk oda, hogy azt mondjuk, hogy igen, itt van a pont, akkor ott legyen elég, és attól kezdődően talán az ország dolgaira kellene koncentrálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
