GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Főügyész Úr! A legkomolyabban mondom még egyszer, nagy tisztelet azoknak az embereknek, mindegy, hogy ügyészről, alügyészről, fogalmazóról, bármilyen alkalmazásban lévő emberről van szó, aki tisztességgel a bűnt üldözi, a legnagyobb tisztelet. De azt is hozzá kell tennem, hogy akik viszont politikai hatalmi célokat szolgálnak ki, azoknak nem jár tisztelet. Remélem, főügyész úr úgy gondolja, ahogy én is és ahogy sokan ebben az országban, hogy nem politikai hatalmi célokat kell kiszolgálni. A bűnt kell üldözni, ebben kell tisztességgel eljárni.
Turi-Kovács Béla gondolataival nem vitatkozom, mert én is így látom. Én is úgy látom, hogy mindenkivel szemben természetszerűleg, aki bűnt követ el, tisztességtelenül lép fel, el kell járni. De mint ahogy már ma erről többször szó esett, az egyenlő mérce alkalmazása egy szükségszerű feltétel. Nem jó, főügyész úr, nem jó, hogyha az elfogultság vádjával lehet illetni a főügyészség bármely vezető tisztségviselőjét. Nem jó, hogyha részrehajlással, nem jó, hogyha kettős mérce alkalmazásával, nem jó, hogyha pártatlansággal lehet „megvádolni” bárkit. Ez nem használ senkinek, ez nem jó az országnak, ez nem jó az embereknek. Nem akarok olyan példák sokaságába belemenni, amelyek egy jelentős hányada elhangzott ma itt a Parlament falai között, akár Bárándy képviselőtársam, akár Harangozó Gábor képviselőtársam részéről. De hát odáig eljutni, hogy egyszerű polgártársainkat, mindennapjaikat élő polgárokat rabosítani egy olyan történet kapcsán, mint amiről szó esett, miközben szerintem lenne tennivaló más felületeken, ez egy kicsit visszásnak, disszonánsnak tűnik számomra, nem kicsit, hanem nagyon is.
A Turi-Kovács képviselőtársam által elmondott dolgokhoz csak annyit szeretnék mondani, hogy bár ő jó értelemben vetten prejudikált, de elmondta azt, hogy a főügyész úrnak mit kell tennie majd a válaszában vagy nem kell foglalkoznia az egyedi felvetett ügyek kérdéskörével. Én azt szeretném mondani, hogy a parlament nem színház. Az nem arról szól, hogy bejövünk, meghallgatjuk, hogy a főügyész milyen előadást tart, majd utána tapsolunk. Nem! Szerintem a parlament pont arról szól, hogy ismerve mindazt, amit önök a Ház falai elé terjesztenek, amellett vagy mindazzal együtt kérdezhessünk is, akár véleményt is alkothassunk. Még az is lehet, hogy hibázunk adott esetben. Még az is lehet, hogy a véleményalkotásunk nem minden apró mozaikjában állja meg a helyét, mert nem látunk mindent. De ne vegyék el vagy ne akarják elvenni annak a lehetőségét, hogy ilyen értelemben akár megfogalmazzunk álláspontokat, akár kérdéseket tegyünk fel az önök számára. Mondom még egyszer, megtisztelő volt számomra és mindegyikünk számára az, hogy ön ígéretének megfelelően annak idején válaszolt. December 12-én itt voltunk, ön meg valamikor februárban, márciusban, nem emlékszem pontosan, de kora tavasszal válaszolt. Megtisztelő. Megtisztelő, de szerintem ez nem elégséges. Ez egy szükségszerű, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy úgy lehessen működni, amit az előbb mondtam, hogy a pártatlanság érvényesüljön és sok minden egyéb más. Amiről még szeretnék szólni: szerintem mindenkit megillet úgymond a törvény előtti egyenlőség, mindegy, hogy politikai szerepvállaló vagy nem, mindegy, hogy fideszes vagy éppen ellenzéki, akár politikus, akár a mindennapjait élő magánember.
(15.40)
De az az érzet, és nem csak bennem alakult ki, főügyész úr, hogy nagyon sok esetben ez nem így működik. Nagyon sok esetben az elfogultság jut érvényre, a végeredmény ezt támasztja alá. Mondtam önnek konkrét példát is, akár a miskolci ügyek tekintetében, akár más ügyek vonatkozásában. Azt mondják sokan, és úgy érzi az ember adott esetben saját maga is, hogy egyszer információkat szivárogtatnak ki, csepegtetnek, másszor meg arra hivatkoznak, hogy folyamatban lévő ügyről nem adnak tájékoztatást. Mikor van az egyszer és mikor van a másszor? Eddig úgy olvastam, és próbálok nem szelektíven olvasgatni, hogy az egyszer akkor van, amikor az a kormányzó hatalom érdekét szolgálja. A másszor meg akkor van, amikor mondjuk, az ellenzék oldaláról, most teljesen mindegy, melyik részéről próbálunk megfogalmazni bármit.
Tehát egyszer, amikor a hatalom azt akarja - mert ez hatalom, ami ma van meggyőződésem szerint és nem szolgálat, a hatalom azt akarja -, hogy kiszivárogtassanak, akkor érdekes módon kijönnek az információk, akár az ügyészség keretei közül is. Másszor, amikor meg kérdezünk önöktől 2-3-4 éve zajló ügyekről, akkor meg azt mondják, hogy folyamatban lévő ügyről nem adnak tájékoztatást. Nem érzik a kettő között az ellentmondásosságot?
Főügyész Úr! Olvasom a beszámolóban, hogy a bűnügyi statisztikák vonatkozásában milyen eredményesség született. Ha jól emlékszem, 12,8 százalékos mértékű javulásról ad számot. Azt nem olvasom, hogy a Btk. átalakulása és egyéb más kapcsán a statisztikai háttér megrajzolása is átalakult, magyarul: az almát a körtével hasonlítják, nem az almát az almával vagy a körtét a körtével. Azt nem olvasom, azt nem látom, hogy arra a különbségre már felhívná a figyelmet, vagy egyszerűen tájékoztatást adna arról, hogy mit mivel hasonlít össze.
Tudja, mondok önnek egy nem feltétlenül a főügyészség keretei közé tartozó, ilyen típusú példát. Például a foglalkoztatás tekintetében is ezt látjuk és ezt halljuk mindenkor. Azt látjuk, hogy azt próbálják megíratni minden médiafelületen, hogy Magyarországon milyen jó a helyzet és a foglalkoztatottság, miközben szinte az egész ország tudja, hogy ez egy becsapás. Hiszen az emberek jelentős hányada ebben a foglalkoztatási „bővülésben” a közfoglalkoztatottak sorából tevődik ki, nem a gazdaságban történő munkahelyeken keresztül. Azt is tudják, hogy azok jelentős hányada, akik gazdasági menekültként Magyarországról Európa más országaiba mentek el, hogy kenyeret keressenek maguknak, egy évnél nem régebben végeznek munkatevékenységet, benne vannak ezekben a statisztikákban, ők gyarapítják a foglalkoztatottak számát. Ez nem eredmény. Ez pontosan ellentét, ellentétes eredmény, negatív eredmény. Tehát azt szeretném a figyelmébe ajánlani, főügyész úr, hogy jó lenne, ha mondjuk, a bűnügyi statisztikák vonatkozásában is az ilyen típusú torzók kigyomlálására sor kerülhetne.
Ott hagytam abba és ott folytatom az előző gondolkodást, hogy a korrupció tekintetében néhány gondolatot megfogalmazzak. Ugye, azt mondtam, hogy a Transparency International 2015. augusztusi kimutatásai gyakorlatilag visszaigazolják a Magyar Szocialista Párt korábbi években tett kritikáit vagy véleményalkotásait. Mondtam azt, ami itt is fellelhető magának a főügyésznek a szerepével kapcsolatosan, hogy ön személy szerint befolyást tud gyakorolni konkrétan a nyomozások alakulására. Mondtam azt is, hogy bármely ügyet, ha úgy látja, úgy gondolja, akkor magához tud vonni, vagy éppen át tud szignáltatni, azaz az ügyész kezéből kiveszi és más ügyészhez át tudja tenni. Lehet, hogy ez bizonyos helyzetekben, adott esetben praktikus is, legfőbb ügyész úr, de bizonyos értelemben másra is lehetőséget ad. Nem kívánom azt mondani, hogy ön ezt teszi. Nem kívánom azért, mert nem vagyok meggyőződve róla. De ha már csak a veszélye vagy a kockázata megvan valami ilyen dolognak, akkor biztos-e, hogy így kell ennek működnie?
A korrupció tekintetében ott hagytam abba a gondolatot, hogy sokfajta kimutatás támasztja alá, hogy a korrupciós értékelési indexben lejjebb csúszott Magyarország. Lejjebb csúszott Magyarország, gyakorlatilag a régión belül is rosszabbul teljesítünk, és úgy fejeztem be az előbb a mondatomat, hogy az Unión belül a 28 tagországból a 21. vagyunk, azaz a korrupciós alsó harmadban teljesít Magyarország. Ez nem jó, nem jó kimondani sem. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell.
Van mihez nyúlnia megítélésem szerint az ügyészségnek, a főügyésznek, csak azokat a területeket nem szabad kikerülnie, amelyek, olybá tűnik, hogy érzékenyek. Számtalan feljelentésről hallottunk itt, a Parlament falai között is, mindegy, hogy MSZP-s vagy jobbikos, vagy bármilyen képviselőtársunktól, amelyek megtétele után azt tapasztalták, hogy hosszú időn keresztül állnak a folyamatok. Nem gondolom, hogy ez így szerencsés, nem gondolom, hogy ez így jó. Közben, ezzel párhuzamosan azt is olvassuk sokszor, látjuk és tapasztaljuk is, mondhatom, hogy a kormányzati döntések időben előrehaladva egyre átláthatatlanabbakká válnak. Egyre kuszábbak a folyamatok, mintha tudatosan azt a helyzetet kívánnák előállítani, hogy ne is lehessen követni ezeket a dolgokat.
Ismereteim szerint e tekintetben is 144 ország vizsgálatára kerítettek sort, és ebből a 144 országból mi a 119. helyen voltunk; a 119. helyen a tekintetben, hogy a kormányzati döntések átláthatósága hogyan és miképpen néz ki. Azt gondolom, ha csak ezt idézem ide, akkor azt kell mondjam, hogy ha ezen elgondolkodik, akkor nyilván ezzel kapcsolatosan is a főügyészségnek szakmai vonatkozásban van dolga, hogy e tekintetben másképp alakuljanak a folyamatok az elkövetkezendő időszakban. Azt mondják sokan és talán joggal is, hogy a kormányzat visszaél a hatalmával. Lehet erre konkrét példákat mondani.
Mondták többen a trafikügyeket, a dohánykisker történetét vagy épp a földügyi problémákat, vagy a takarékszövetkezetek dolgát, sok minden egyéb mást. És ezekben a konkrét ügyekben, amikor feljelentések születtek, akkor meg nem látjuk az előrehaladást. 2014 tavaszán itt volt a norvég alap ügye. Nem megyek bele a részletekbe, biztos emlékeznek rá önök is. Meg azt is tudják, hogy mi volt az önök viszonyulása e tekintetben. Őszén pedig itt volt az az ominózus kitiltási botrány. Nem megyek bele, önök is tudják, mi volt az önök viszonyulása e tekintetben. Hát leginkább, ahogy én tapasztaltam, a félreállás, a halogatás, a félretolása a dolgoknak, nem foglalkozunk az ügyekkel.
De voltak konkrét, a Magyar Szocialista Párt által felvetett ügyek, amelyek tekintetében, már esett szó róla, „választási csalások” vonatkozásában, 2 milliárd forintból mi térült vissza, vizsgálták-e egyáltalán, hogyan jutottak arra az eredményre, hogy a 2 százaléka térült meg ezeknek a forrásoknak. A siófoki kórház ügyéről esett ma már itt szó, de a roma önkormányzat kérdéskörein belül zajló, több száz milliós pénzügyi felhasználások dolgairól, sok minden egyéb másról, földügyekről. Azt látom, hogy ebben mintha sokkal lassabban haladnának előre, mint általában olyan ügyek tekintetében, amelyek mondjuk, az aktuális politikai hatalom érdekeit szolgálják.
Főügyész Úr! Ha ez így van, ha ez így van, akkor lehet-e nyugodt lelkülettel azt mondani, hogy pártatlan működés zajlik a főügyészség részéről? Nekem az a bajom, hogy ezt az érzetet nem tudja elmulasztani bennem, hogy pártatlanul, hogy elfogulatlanul, részrehajlás nélkül működik a főügyészség. Ez az én bajom, és nemcsak az én bajom, hanem nagyon sokunké. Azt hiszem, azt kell tennem, hogy nagy tisztelettel arra kérjem önt, hogy ezeket a fajta kétségeket oldja fel, nemcsak bennünk, hanem nagyon sok magyar emberben, ami közvetlen formában olyan tapasztalásokat szül, amit én az előbbiekben megfogalmaztam. Ha csak mi mondanánk, akkor nem lenne baj. De nemcsak mi mondjuk, nemcsak hogy nem én, nem a Magyar Szocialista Párt, hanem nagyon sok civil és a civileken kívül nagyon sok nemzetközi szervezet is hasonló álláspontokra jut.
(15.50)
Ezen mindenképpen változtatni kell. Még egyszer: összességében nem tudok és nem is akarok mást mondani; az egész mindig a részekből áll össze. Ha a részek tekintetében problémák sokaságával találjuk magunkat szembe, akkor az egészhez való viszonyulásunk nem lehet csak pozitív. De azt is el kell mondanom, ahogy az első mondatomban elmondtam, és most itt az utolsóban is: tisztelet és köszönet mindazoknak az ügyészeknek, alügyészeknek, fogalmazóknak és mindenki másnak, akik tisztességgel végzik a munkájukat. Tisztelet és köszönet nekik. A bűnt üldözni kell, elfogultság nélkül és politikai hovatartozás nélkül.
Arra kérem, főügyész úr, önt is, a helyetteseit is és minden vezetőjét, hogy ezt tegyék, ezt erősítsék, bennünk is ennek a tudatnak a kialakulását erősítsék ahhoz, hogy majd egy későbbi időszakban el lehessen fogadni egy ilyen beszámolót is, amit az asztalra tettek. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
