TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot a 2010. évi CLIV. törvény hozta létre a magánnyugdíjpénztárakból az állami rendszerbe átlépő pénztártagok vagyonelemeinek a kezelésére.
Az alap legfontosabb deklarált célja az államadósság csökkentése volt, amit véghez is vitt. A vonatkozó törvény rendelkezései értelmében az alap vagyonát képező eszközök értékesítéséből származó bevételeket a költségvetésbe kellett befizetni vagy az államadósság csökkentésére fordítani. Emellett az államadósságcsökkentés közvetlenül az átvett magyar állampapírok bevonásával is megvalósult.
Működése során az alap által átvett mintegy 3000 milliárd forint összegű készpénz, állampapír és más értékpapír felhasználásával több mint 2000 milliárd forint közvetlen adósságcsökkentés valósult meg, ezen túlmenően közel 500 milliárd forintot fizetett be az alap a költségvetésbe. Összességében tehát 2500 milliárd forinttal mérséklődött az alap tevékenysége által az adósságállomány.
A kitűzött adósságcsökkentési célt az NYRA teljesí-tette, amelynek hatásaként több mint 280 milliárd forint kamatmegtakarítást ért el az állam számára. Ez összességében közel 10 százalékpontos közvetlen és közvetett adósságráta-csökkentéssel ér fel. Amíg az alap mintegy 2500 milliárd forinttal közvetlenül és további 280 milliárd forint kamatmegtakarítással közvetetten hozzájárult az államadósság csökkentéséhez, addig a korábbi magánnyugdíjpénztári rendszer csak elszívta az államháztartás erőforrásait. A magánnyugdíjpénztárak közel 2560 milliárd forintnyi összeget szedtek be az ügyfelektől az 1998-2010 közötti időszakban. Ez a pénz a magánnyugdíjpénztárak kora előtti időszakban a társadalombiztosítási nyugdíjalapba folyt volna be, tehát az állam bevétele lett volna. A 1998 és 2010 közé eső időszakban a magánnyugdíjpénztári tagok átlagos éves befizetései megfeleltek az adott éves GDP átlagosan 0,9 százalékának, azaz a fenti időszakra nagyságrendileg minden évben átlagosan 1 százalékponttal lehetett volna kedvezőbb a GDP-arányos, tehát eredményszemléletű éves államháztartási hiány.
Az Államadósság Kezelő Központ kisebb mértékű állampapír-kibocsátása esetén az államadósság kisebb mértékű emelkedését figyelhettük volna meg. A fenti adatokkal kalkulálva az államadósság 2010 végén a GDP közel 81 százaléka helyett a GDP 72 százaléka lehetett volna. A folyamatosan alacsonyabb államadósság a piaci megítélés szerint kevésbé kockázatos, így az alacsonyabb kamattal történő finanszírozás további megtakarítást jelenthetett volna.
A középeurópai régió magyarországinál alacsonyabb adósságrátával rendelkező tagjai alacsonyabb állampapírhozamok mellett jutnak finanszírozáshoz. Az adósságcsökkentési cél mellett az átvett eszközökből az állam vagyona is gyarapodott. A portfólió fennmaradt részéből 260 milliárd forintot meghaladó összegben adott át pénzügyi eszközöket, köztük stratégiai részesedéseket három szakaszban a magyar állam tulajdonába az MNV Zrt. vagyonkezelése alá.
Az alap teljesítette a magánnyugdíjpénztáraktól átlépők felé a reálhozam-kifizetéseket is. A magánnyugdíjpénztáraknál összegyűlt reálhozamok kifizetése az alap eredményét rontotta, mintegy 230 milliárd forintot emésztett fel az átvett nyugdíjpénztári vagyonból, de ez a pénz nem tűnt el, az átlépő tagok a magyar háztartások családi kasszáját gyarapították.
Tisztelt Országgyűlés! Az alap a tevékenységét végig kellő alapossággal, körültekintéssel, a törvények maradéktalan betartásával végezte. Látni kell azonban, hogy a magánnyugdíjpénztárak 14 féle devizában denominált, 32 ország piacáról származó, 400-nál többféle eszközt tartalmazó portfóliót adtak át, amiről számos esetben bebizonyosodott, hogy sok kiemelkedően problémás eszközt tartalmazott.
A magánnyugdíjpénztárak működésük néhány éve alatt a gondtalan nyugdíjas éveikre előtakarékoskodó ügyfeleik pénzét olyan értékpapírokba fektették, mint például Görögország államkötvényei vagy az E-Star vállalat kötvényei. Miután a görög állam közel került a fizetésképtelenséghez, 2012-ben a görög államkötvény adósságátstrukturálása miatt kényszerű kötvénycsere meghatározó veszteséget okozott a portfólió ezen részén. Az E-Star cég is csőd közeli helyzetbe került, melynek folyományaként a hitelezői megállapodtak a céggel az E-Star-kötvények részvényekre való cseréjében. Az alapnak mindezek következtében jelentős veszteséget kellett elkönyvelnie, amely azért következett be, mert eredetileg a magánnyugdíjpénztárak felelőtlenül fektették be a magánnyugdíjpénztári befizetéseket.
(9.10)
Ezzel szemben az alap nem adta-vette az eszközöket a magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan, hanem az átvett eszközöket törvényi előírás alapján, minél kedvezőbb feltételek mellett értékesítette, ezzel elkerülve, hogy az emberek pénzét a legapróbb kockázatnak is kitegye. Mindezt a magánnyugdíjpénztárak díjszabásához képest lényegesen olcsóbban végezte. Az alap működéséhez kapcsolódó költség 1,3 milliárd forint volt, s ennek több mint felét, 0,7 milliárd forintot a tranzakciós illeték megfizetése tette ki, ami számvitelileg ugyan költséget jelent az alap számára, e kiadások azonban az államháztartás bevételeit képezték, vagyis ténylegesen 0,6 milliárd forintot költött a működésére. Ez nagyságrendileg meg sem közelíti a magánnyugdíjpénztárak működési költségeit, ami 1998-2011 között összesítve 150 milliárd forintot tett ki. Ez azt jelenti, hogy míg az alap évente kevesebb mint 0,2 milliárd forintba került, addig a nyugdíjpénztárak ennek százszorosát, évente közel 17 milliárd forintot költöttek saját működésükre. Az akkori Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete több vizsgálatban is megállapította, hogy a magánnyugdíjpénztárak gyakran dolgoztak más hasonló tevékenységet végző szervezetekkel - önkéntes nyugdíjpénztárak, befektetésialap-kezelők -, összehasonlítva meglehetősen magas és a tevékenység alapján nehezen indokolható tagi díjterhelés mellett. A PSZÁF több magánnyugdíjpénztárat is megbírságolt emiatt.
Tisztelt Országgyűlés! Érdemes megvizsgálnunk a magánnyugdíjpénztárak átlagos teljesítményét is. A legkézenfekvőbb az állampapírpiaci hozamokkal történő összevetés. 1998 januárja és 2010 decembere között egy átlagos magyar munkavállaló, aki az adott évi KSH szerinti bruttó átlagkeresettel rendelkezik, ha a fenti időszakban végig valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja volt, akkor közel 1,7 millió forintot fizetett be a magánpénztárakba. Ez az összeg a magánnyugdíjpénztári átlaggal számolva 2010 végére átlagosan körülbelül 2,3 millió forintra gyarapodott. Ezzel szemben, ha ez az átlagos keresetű munkavállaló mindig államkötvényekbe fektette volna a havi magánnyugdíjpénztári tagdíját, akkor az átlagos állampapírpiaci hozamokkal számolva a megtakarítás ma 2,5 millió forintot érne, azaz mintegy 200 ezer forinttal többet. A hozamot tekintve még nagyobb a különbség, 600 ezer forint helyett 800 ezer, vagyis több mint 30 százalék.
Tehát összességében elmondható, hogy befektetési, vagyonkezelési szempontból a pénztárak nem mondhatók hatékony befektetésnek, még az ország legkockázatmentesebb befektetésével, a magyar állampapírral is magasabb hozamot lehetett volna elérni. A befizetők jobban jártak volna egy egyszerű állampapírszámlával. Fennállásuk 13 éve alatt a szektor egésze mínusz 0,2 százalékos reálhozamot termelt a PSZÁF 2011. évi számítása szerint, így tehát aligha számíthattak volna gondtalan nyugdíjas-évekre a pénztártagok, mintegy 3 millió ember.
Az alap portfóliójában lévő értékpapírok értékesítése, illetve az MNV Zrt. részére történt átadása 2013 végéig lezajlott. 2013 végétől az alap már csak számlapénzeszközökkel rendelkezett, a létrehozásakor megkívánt funkcióját az alap 2014-ben betöltötte. További érdemi adósságcsökkentést szolgáló eszközt ezt követően már nem kezelt, így fenntartása okafogyottá vált. 2015. január 31. napjával meg is szűnt az alap, ekkor a fennálló összes pénzeszköze, 119,7 millió forint átutalásra került a központi költségvetés részére.
Az alap működése során újra és újra a média figyelmének középpontjába került, általában negatív megvilágításban. Ilyenkor sokszor arra helyezték a hangsúlyt, hogy az alap kezdeti összes, közel 3 ezer milliárd forint értékű vagyona mára elfogyott. Ezek a számítások figyelmen kívül hagyják, hogy az alap által ez a pénz a törvényben deklarált céljaival összhangban került felhasználásra. Tehát közvetlen államadósságcsökkentés: 2017 milliárd forint, költségvetési befizetések: 459 milliárd forint, stratégiailag fontos cégek értékpapírjainak átadása az államnak: 264 milliárd forint, reálhozam és tagi hozzájárulás kifizetése: 231 milliárd forint. Az adósságcsökkentés miatti kamatmegtakarítás 2011-2013 között 284 milliárd forint volt. Ezek mintegy 3254 milliárd forintot tesznek ki, tehát a pénz nemhogy eltűnt, hanem az állam működését, gazdálkodását segítette.
Köszönöm egyben megtisztelő figyelmüket, s kérem, hogy a beszámolót megvitatni és elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
