DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvénymódosításnak mi két részét látjuk, egy szakmai tévedést és egy politikai akaratot. Így megosztva kettőnk között a mondandónkat, én elsőként a szakmai kérdéssel és szakmai tévedéssel kívánok foglalkozni, azzal, amelyet ugyan nem ez a törvénymódosítás követ el, hanem már a korábbi elkövetett, de minthogy módosítják a törvényt, van arra mód és lehetőség, hogy ezt kiküszöböljék. Látszólag egy elnevezésről, egy tulajdonnévről van szó, közben sokkal többről, egy olyan tartalmi melléfogásról, amelynek okát nem kutatva arra kérem a tisztelt kormánytöbbséget, hogy gondolja végig, itt éppen azért, mert itt egy más oknál fogva módosítja a törvényt, hogy ezt a hibát kiküszöbölje. Hangsúlyozom, hogy nem politikai érvelést kívánok előadni, hanem a nemzetközi szakirodalom és nemzetközi példák alapján próbálom megvilágítani, hogy mi az ok.
A Magyar Országos Levéltárat hosszú előzmények után 1874-ben egy akkori kormányhatározat hozta létre. Sok tucat kormány egymás után, több rendszer egymást váltva követte a magyar történelemben egymást, ugyanakkor a Magyar Országos Levéltár elnevezést senki nem kifogásolta. Nyilván azért nem, mert szakmailag ez egy megfelelő elnevezés, történetesen egy ország a levéltárába azokat az iratokat gyűjti, amelyek a saját történelme, története számára elsődlegesek, és amelyek országos raktározásra, archiválásra szükségesek és alkalmasak, és amelyekből az esetek döntő többségében egy van, ezért nevezik állami levéltárnak.
Ez nem magyar sajátosság. Ha a szomszédból veszünk példát, a szomszédos Ausztria a saját állami levéltárát Osztrák Állami Levéltárnak hívja, Öster-reichisches Staatsarchiv. De hogyha most annyira az osztrákokkal esetleg nincsenek jóban, akkor menjenek a mediterráneumba, és mondjuk, nézzék meg Olaszországot. Olaszországban a levéltárat úgy hívják, hogy archivio di stato, magyarul: állami levéltár. Ha önök a híres toszkán levéltárba Firenzében bemennek, a Viale della Gioventů Italiana 1. számú ház épületébe, akkor azt látják kiírva, hogy Archivio di Stato di Firenze. Hogyha onnan 400 méterrel arrébb a könyvtárba mennek be, akkor azt látják kiírva, hogy Archivio Nationale di Firenze (sic!), vagyis nemzeti könyvtár, mint ahogy nálunk is nagyon helyesen az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti könyvtár, ahogy Bécsben az osztrákok könyvtára Österreichische Nationalbibliothek.
Hiszen egy állam a saját történetére, saját érdeklődésére, egyáltalán a saját gyűjtőkörébe tartozó vagy azt feltételező művekről könyveket be tud szerezni, hiszen azért valljuk meg, hogy a modern korban a legritkább esetben jelenik meg egy könyv egy példányban, ezért, hogyha Magyarországról megjelenik egy mű Uruguayban, Szingapúrban vagy Ausztráliában, akkor a nemzeti könyvtárnak feladata ezt beszerezni, és nagyon helyes, hiszen ez nemzeti hatáskörben van, és akkor nem az ország határain belül kiadott művet, amely egyébként a mi nemzetünk, a mi országunk történetéhez, de bármilyen más részéhez, kutatásához kapcsolódik, helyes dolog, hogyha Oaklandből vagy éppenséggel Ausztráliából, Mel-bourne-ből beszerezzük, ezért nemzeti könyvtár. De valljuk meg, hogy azokat az egyedi példányokat, amelyek a nemzet történelmére vonatkozó okiratok, de mondjuk, a párizsi levéltár őrzi, amely a francia állam tulajdona, amiből egy van, és Magyarországot érinti, ezt értelemszerűen nem tudja beszerezni a magyar állam, eredetiben semmiképpen sem, hiszen abból egy van, nem fogják a franciák a mi kedvünkért odaadni, se az amerikaiak, se a portugálok. Ezért a szakma állami levéltárnak hívja azt az intézményt, amely az állam hatáskörébe tartozó központi archiválással megbízott intézmény.
Ne gondoljuk tehát azt, hogy önök előtt az összes szakmai generáció Pauler Gyuláéktól kezdődően az 1870-es évek közepétől mindenki teljesen ostoba volt, és aztán az önök kormányra kerülésével, de főleg azzal, hogy ezt a levéltári törvényt módosították, minden előző generáció ostobaságát és hozzá nem értését most korrigálják.
A világban, de legalábbis Európa kulturált részén ebből nem politikai, hanem szakmai kérdést csinálnak. Azt a központi könyvtárat, amely a nemzet egészének gyűjtőköre, azt nemzeti könyvtárnak hívják, azt a levéltárat pedig, amelyik az ország archiválásának központi intézménye, azt országos levéltárnak.
Az az elképzelés és elnevezés, hogy önök egyelőre szakmailag át nem látható okokból az 1874 óta elnevezett Magyar Országos Levéltárat Nemzeti Levéltárnak nevezik, az politikai szándék lehet, de javaslom, ebből most ne politikai vitát csináljunk, hanem ez szakmai tévedés. Most módosítják ezt a törvényt, kérem szépen, hogy gondolják végig. Nem hiszem, hogy az osztrákok kevésbé szeretik saját hazájukat és saját nemzetüket, mint mi, magyarok a saját országunkat, saját nemzetünket - elmondható ez még az olaszokról, portugálokról, és nem sorolom -, itt kimondottan a törvényalkotó egy szakmai hibát vétett. Most a törvénymódosításnál ezt, ahogy 1874-ben az akkori törvényhozók helyesen határozták meg és utána ezt senki nem bántotta, módjuk van korrigálni.
Kérem, hogy a javaslatomat fontolják meg, és a módosításnál, a törvénymódosításnál ezt a néhány évvel ezelőtt elkövetett szakmai tévedést korrigálják. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
(13.30)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
