SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A viccbeli bolond ember a toronyház tetejéről zuhanva lefelé minden emeletnél megállapítja: semmi baj, eddig minden rendben. Ez emlékeztet az Orbán-kabinet közműpolitikájára. Még nem álltunk bele a földbe, de az aggasztó jelek sokasodnak. Gyakorlatilag az összes közműszolgáltató veszteségessé vált a mértéktelenül megemelt adók és járulékok miatt, a beruházások évek óta szünetelnek, a cégek újabban a karbantartáson és egyre inkább a munkaerőköltségeken spórolnak, és sorra a tömeges leépítésbe, bércsökkentésbe menekülnek.
A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. érdekképviselete a napokban sztrájkbizottságot hozott létre, válaszul a tervezett létszámleépítésre. A lépés előzménye, hogy az öt regionális vízműben tulajdonosi jogokat gyakorló állami vállalat, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tanulmányt készített arról, hogyan lehet megszüntetni ezeknek a társaságoknak a veszteségességét, és az anyag 10 százalékos leépítést vagy bércsökkentést javasol. A 26 milliárd árbevételű DRV tavalyi vesztesége 2 milliárd forint, és elsősorban abból adódik, hogy az Orbán-kormány a közműcégeket kivérezteti a vezetékes közműadóval, a felügyeleti díjjal és a többi hasonló elvonással, amelyeket az új szabályok alapján a cégek nem építenek bele az áraikba.
A brutális veszteségek és a negatív következmények az energiaszektorban is ugyanígy jelentkeznek. Az áramszolgáltatásból sorra vonulnak ki a veszteségbe kényszerített magánvállalkozások, hamarosan az egész állami kézbe kerül. Ezt a célt szolgálja a mostani törvényjavaslat is. Mindez azonban azt jelenti, hogy hamarosan egy szabályozási eszközökkel deficitessé tett iparág összes veszteségét az adófizetőkre kell terhelni, hiszen a költségvetésből finanszírozott, jelenlegi százmilliárdos nagyságrendű veszteségpótlás ezt jelenti. Az LMP nem ellenzi a közműszolgáltatások közösségi tulajdonba vételét, szerintünk is hiba volt az erőltetett közmű-privatizáció a ’90-es években. Számunkra azonban a közösségi tulajdon nem egy állami mamutvállalatot jelent, hanem az állami, az önkormányzati és a szövetkezeti tulajdonformák színes együttesét, ugyanúgy, ahogy Németországban vagy a skandináv országokban már kialakult és bevált.
(12.40)
Az Orbán-kabinet viszont láthatóan átesett a ló túloldalára, és kommunistább akar lenni a Kádár-rendszernél. A szocializmusban is voltak regionális áram-, gáz-, víz- és távhőszolgáltatók, Orbánék viszont egyetlen állami óriás cégbe akarják összevonni az összes közműszolgáltatót. Ez olyasmi, amivel talán még Észak-Koreában sem kísérleteztek, és sehol a világon nem működik. Nem véletlenül; egy ilyen megaholding garantáltan képtelen a helyi igényekhez történő rugalmas alkalmazkodásra, nem érzékeny a külső feltételek változására, nem a fogyasztók, hanem a politika elvárásait követi, nem fontos számára a környezeti és gazdasági fenntarthatóság, hiszen az állam úgyis helytáll az esetleges környezeti és pénzügyi veszteségekért. Ráadásul a hasonló konglomerátumok, ahogyan ez Magyarországon is nyilvánvalóvá vált például a MÁV vagy a BKV esetében, tökéletesen alkalmatlanok rá, hogy megfizethető áron, magas színvonalú szolgáltatást nyújtsanak. Ezzel szemben folyamatos, évi tíz- vagy százmilliárdos veszteséget termelnek, és időről időre felmerül a gyanú, hogy pártkifizetőhelyként működnek.
Az LMP ehelyett olyan közműszektort szeretne, ahol hatékonyan működik a helyi közösségek kontrollszerepe, érvényesül az átláthatóság és az elszámoltathatóság, és ahol a politika csak az egyértelmű, minden piaci szereplő számára egyformán kötelező racionális szabályozás megteremtésével, közvetetten avatkozik be a működésbe.
Meg kell emlékeznünk a törvényjavaslat egyik mellékágáról is, amely az egyetemes szolgáltatóvá válást igyekszik megkönnyíteni a villamosenergia-kereskedelem piaci szereplői számára. Miközben az állam sorra szorítja ki a magánkézben lévő piaci szereplőket, hogy helyet csináljon az állami közműmamutnak, jogosan vetődik fel a kérdés: milyen új szereplőre számít a kormány ezen a szabályozási eszközökkel agyondeformált piacon? A megfejtés a MET-csoport, amelyről nemcsak azt tudhatja a magyar újságolvasó, hogy a miniszterelnökhöz nagyon közeli személyek gazdasági érdekeltsége, hanem azt is, hogy svájci, vagyis uniós szempontból offshore székhelyű, ennek ellenére sorozatosan olyan kedvezményeket kap az Orbán-kormánytól, amelyek a vicc kategóriába sorolják az egyébként is csak szavakban vívott offshore-ellenes küzdelmet. Az egyoldalú előnyöket biztosító lex MET-eket már felsorolni is nehéz, a mostani legalább ötödik a sorban. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Orbán Viktor rejtélyes svájci útjait már a svájci sajtó is összefüggésbe hozta a MET pénzügyi érdekeivel, máris az elegendőnél több okunk van rá, hogy gyanakodva figyeljük a mostani törvénymódosítást.
A javaslat nyomán egy olyan szisztéma látszik ugyanis kirajzolódni, amelyben az ellátási kötelezettség és a folyamatosan keletkező veszteség az államé, az adófizetőké, miközben egy rendkívül jó politikai kapcsolatokkal rendelkező offshore-magáncég sorra kicsemegézheti magának azokat a tevékenységeket és szolgáltatási területeket, ahol a mostoha körülmények között is megoldható a profittermelés. Ugyanezt tapasztalhattuk korábban a gázüzletben, és ugyanerre tesz most kísérletet a kormány az áramszolgáltatásban is, mindig a MET-nek kedvezve. Akár szimbolikusnak is nevezhetjük, hogy amíg a javaslat vitája folyik, az LMP frakcióvezető-helyettese a bíróságon kénytelen megvédeni az igazát a kormányzati kedvezményekkel kibélelt offshore-vállalkozással szemben, mert arról a cégről, amely testre szabott rendeletmódosítás nyomán egyetlen év alatt 50 milliárdot keresett azon, hogy az olcsón importált gázt az állami nagykereskedő helyébe lépve piaci áron eladhatta idehaza, azt merte állítani, hogy a gázvezetéken keresztül pumpálja ki az adófizetők pénzét az országból, és ezzel állítólag megsértette az egyébként a külföldi sajtóban is rendre kormány közeli pénzszivattyúként feltűnő MET úgynevezett jó hírnevét.
Az LMP szerint a törvényeknek mindenkire egyformán érvényesnek kell lenniük, és a törvényalkotásnak nem lehet célja, hogy Orbán Viktor közeli barátainak és lekötelezettjeinek a zsebét állami kedvezmények biztosításával teletömje, az elhibázott közműpolitika veszteségeit pedig az adófizetőkre hárítsa.
Ezért a szóban forgó törvényjavaslatot nem támogatjuk, a szemérmetlen pénzkilapátolás ellen pedig a jog eszközeivel továbbra is harcolni fogunk, akkor is, ha az eddigi feljelentéseinket elutasító ügyészség továbbra sem lát okot arra, hogy a magyar államot megkárosító trükkök miatt nyomozást indítson.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Tóth Bertalan tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
