KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, nem kell különösebben emlékeztetnem önt arra, hogy hat éve volt fizetésemelés a szociális ágazatban. Emlékezetem szerint akkor éppen a szocialisták voltak kormányon. A bérből élők helyzete az utóbbi években folyamatosan romlott, egyre erősödik a bizonytalanság a munka világában, és alig nő a munkavállalók jövedelme.
A bizonytalanságon túl feszültséget okoznak az egyre kevésbé leplezett igazságtalanságok is. Ma már ötvenszeres különbség is lehet egy intézmény vezetőjének és beosztottjának a fizetése között, és ez, azt gondolom, elfogadhatatlan jövedelmi egyenlőtlenség. A kormány áldásos politikájának következtében akár 5 millió forintos havi fizetése is lehet egy-egy állami vezetőnek. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámítsuk, ha a szociális ágazatban dolgozók, mondjuk, egy gondozó havi fizetését összevetjük például a Magyar Posta vezérigazgatójának a jövőbeni fizetésével, akkor azt látjuk, hogy a szociális területen dolgozó ember ötévi fizetését kapja a vezér havonta. Mondom, ötévi fizetését fogja kapni havonta.
A mostani kormányhatározat azonban már határozottan arra buzdít, hogy emeljék a fizetéseket, és az eddigi hatalmas prémiumokat is építsék be inkább az alapbérbe. Az a vezérigazgató, például az Eximbank vezetője vagy a már említett Magyar Posta vezetője, aki eddig 80 százalékos prémiummal például havi 2 millió forint bruttót keresett a pénzügyi szektorban, és a legfelső kategóriába esik, az éves 43,2 millió forint helyett 72 millió forintot vihet haza. Értik, ugye, képviselőtársaim: 72 millió forintot vihet évente haza. Igaz, a szociális ágazatban dolgozó szociális munkás is ennyit keres, csak ő hetven év alatt keresi meg ezt a pénzt. Ez gyalázat!
Ma már világosan látszik, hogy Magyarország nem egy szegény ország, van itt pénz mindenre, van stadionokra, van luxusberuházásokra, van zongorára, orgonára, festményekre és luxusirodaházakra. Tisztelt Ház! A helyzet azok körében a legdrámaibb, akik Magyarországért dolgoznak, és az országot szolgálják. A közalkalmazottak, azaz tanárok és tanítók, orvosok, ápolók, szociális dolgozók, rendőrök, tűzoltók és katonák nap mint nap a jobb életünk, a mi jobb életünk érdekében tevékenykednek, mégsem hálás nekik a kormány.
A nagyzási hóbort nem engedi láttatni, hogy milyen gyalázatosan keveset keresnek a szociális terület dolgozói, hiszen a híradások nem róluk, az ő gyalázatos helyzetükről szólnak, hanem a már említett Nemzeti Bank újabb és újabb hangszer-, festmény- és kastélyvásárlásairól. No meg arról, hogy ez milyen jó a magyar népnek.
Tisztelt Ház! S volt még önök szerint egy jó hír az ágazatban, és ez a bérkiegészítés volt. Ezt kapták a szociális ágazatban dolgozók. Néhány ezer forintot. És csak öt hónapra, mert ezt nem alapbéresítették. Ezt azért adták, hogy ideig-óráig befogják a területen dolgozók száját.
Kérem államtitkár urat, arra ne tessék majd hivatkozni, hogy akár 60 ezer forintot is lehetett keresni ezzel a bérkiegészítéssel, illetve szert tenni 60 ezer forintra ezzel a bérkiegészítéssel, ugyanis azt összesen csak két ember kapta. Én személy szerint mind a kettőt ismerem, magasan kvalifikált, doktori fokozattal rendelkező, hosszú ideje vezető beosztásban lévő emberek. És persze néhány ezer forinttal kiszúrták a szemét az ágazat körülbelül kétharmadának. De nem szól a fáma arról, hogy az ágazat egyharmada semmit, de semmit nem kapott. Ez gyalázat, államtitkár úr!
Kérem, arra válaszoljon, hogy mikor lesz béremelés a szociális ágazatban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)