DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szívesen meghallgattam volna pedig Vejkey Imrét még egyszer.
A helyzet az, hogy tulajdonképpen én azzal a szokásjoggal, amelyet Gulyás Gergely felemlített, teljes mértékben egyetértek, tehát a mindenkori miniszterelnöknek a magyar alkotmányos hagyományok szerint szíve joga úgy megszabni a minisztériumi struktúrát, ahogy ő azt jónak látja. Így tette egyébként Gyurcsány Ferenc is 2006 nyarán – jegyzem meg, a Fidesz hozzá is járult -, amikor a közigazgatási államtitkári kart egy tollvonással szétverte. Tehát önmagában az, hogy a kormányzati struktúrát mikor, hogyan akarja átalakítani a miniszterelnök, ebben a miniszterelnöknek a magyar alkotmányos rend szerint van egy autonómiája, éppen ezért én ezzel különösebben foglalkozni nem szeretnék; mint ahogy az LMP abban is önmegtartóztató kíván lenni, hogy a sajtóban megjelölt potenciális miniszter személyével sem kívánnánk behatóbban foglalkozni.
Amiért ugyanakkor a javaslat önmagában elfogadhatatlan, annak több oka van, az egyikre egyébként az előbb Hegedűs Lorántné már utalt. Tehát azért meglehetősen vicces, hogy miközben nagy dérrel-dúrral beharangozzák a 2016-os költségvetést, létrehoznak egy minisztériumot ’15 októberével, és elfelejtik a 2016-os költségvetés módosítását is a Ház elé terjeszteni. Úgy látszik, ez a minisztérium, amit a miniszterelnök létre kíván hozni, egy ilyen 3 hónapos minisztérium lesz. Szerintem ezt jó lett volna előre közölni Rogán Antallal, vagy ha nem Rogán Antallal, akkor azzal, akire ez a megtisztelő feladat vár, hogy ez a minisztérium csak 3 hónapot fog megélni, hiszen az olvasata a javaslatnak nem lehet más. Tehát ha kizárólag a 2015-ös költségvetést kívánják átszabni az új minisztérium kedvéért és a ’16-ost nem, ennek egyetlenegy olvasata van, hogy az, aki kabinetminiszter lesz, az 3 hónapig fogja ezt a megtisztelő feladatot ellátni, január 1-jével pedig mehet isten hírével, mint ahogy a minisztériuma is, amiről itt most vitatkozunk, a feledés homályába fog merülni.
(11.30)
Azt gondolom, hogy ez így tökéletesen komolytalan, magára valamit adó miniszterelnök három hónapra nem hoz létre minisztériumot. Természetesen én azt a koncepciót is érteni vélem, amit Gulyás Gergely itt elővezetett angol és más példák alapján. Az elmúlt 25 év gyakorlatában, ugye, a minisztériumok vezetését osztották meg politikai és közigazgatási államtitkárok között, a miniszterek helyettesítését. Van logika abban, hogy a miniszterelnöknek is egy közigazgatási és egy politikai koordinációért felelős miniszter legyen a helyettese.
Ami a probléma, túl azon, hogy a miniszterelnökhelyettesi stallumot egész másként, más logika és megfontolás alapján osztotta ki a miniszterelnök, az egyrészt, hogy a Miniszterelnökség mint gigaminisztérium az utóbbi években gyakorlatilag teljesen fölöslegessé tette magának a kormánynak a létezését. Lássuk be, hogy a Miniszterelnökség feladatainak a felduzzasztása praktikusan kiüresítette valamennyi minisztériumot, és ez már nem pusztán a miniszterelnöknek a felségterületére tartozó kérdés, mert ciklusokon túlnyúlóan - amikor már régen nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök - is aláaknásította a kormányzást. (Varga József közbeszól.) Lehet, hogy Varga képviselőtársam számára ez meglepetésként hat, szerintem jó lenne felkészülni arra az időre is, amikor már nem Orbán Viktornak fogják hívni Magyarország miniszterelnökét.
Tehát az igazi problémánk azzal van, ami nem is annyira a konkrét jelenlegi módosítás, hanem a Miniszterelnökségnek mint ilyen gigaminisztériumnak a működése. Mindenféle logikát és szakmai megfontolást nélkülöző módon nyúltak bele a minisztériumok hagyományos kompetenciaterületeibe, és emeltek át a Miniszterelnökséghez. Most ezt a Miniszterelnökséget próbálják egyfajta logika alapján tovább szeletelni, miközben az alapvető probléma ezekkel a gigaminisztériumokkal van. Elsősorban a Miniszterelnökséggel, másodsorban pedig az erőforrás-minisztériummal egy olyan kormányzati struktúra működik Magyarországon, ahol gyakorlatilag a miniszterek bábfigurák, a miniszterelnök és a jelenlegi kancelláriaminiszter, vélhetően a kabinetminiszterük, hárman lesznek azok, eddig ketten voltak azok, akik gyakorlatilag mindenről döntöttek.
Jegyzem meg, ez a kormányzati struktúra, tehát ahol van egy túlsúlyos kancelláriaminisztérium, ez egyébként az Alaptörvény szellemének sem felel meg, ahol a kormány mint testület van definiálva. Jelenleg kormánydöntésekről nem is lehet beszélni, hiszen praktikusan pénz, paripa, posztó, minden ott van a Miniszterelnökségnél. Azt gondolom, hogy ez a fajta centralizációja a kormánynak a közigazgatáson belül is nagyon komoly károkat okoz hosszú távon.
A másik problémánk viszont túl azon, hogy itt nem szakít a miniszterelnök ezzel a túlsúlyos Miniszterelnökséggel, nem szakít a gigaminisztériumok gyakorlatával, a másik problémánk pedig az, hogy miért kell külön felügyelet a kormányzati kommunikációra. A problémánk maga a kormányzati kommunikáció. Teljesen hiteltelen ebben egyébként a szocialisták kritikája, hiszen a szocialista kormányok alatt is bőkezűen osztották a lét a száznapos program meg a következő száznapos program propagálására. Lássuk be, akár a szocialisták lopnak, akár önök lopnak, a lopás az lopás.
Az LMP tegnap is bizottság elé terjesztett egy törvényjavaslatot a kormányzati propaganda tilalmáról. Világosan ki kell állni az emberek elé, hogy akkor, amikor százmilliókat és milliárdokat költ egy kormány kommunikációra, az egész burkolt pártfinanszírozás, másrészt pedig a lopásnak a törvényesítése. A mindenkori kormánynak kizárólag abban a sávban van joga kommunikálni, ha egy információ a polgárok jogainak gyakorlásához vagy kötelezettségeik teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Az, hogy az önök elődei nem ezt tették, hanem loptak, és kormányzati kommunikáció címén a haveroknak már 2002-ben kitolták a lét, ez önöket nem mentesíti. Mi 2009-ben még parlamenten kívül is kritizáltuk a Bajnai-kormányt azért, mert uszkve 300-400 millió forintot költött kormányzati kommunikációra. Önök ennek a tízszeresét költik. Az, hogy most ezt nemzeti inzultációnak meg nem tudom, mi a nyavalyának nevezik, ettől ez még lopás. Lehet, hogy Varga képviselőtársamnak ez humoros, viszont egyszerűen arról van szó, hogy önök átlépnek a pártfinanszírozás szabályain, átlépnek azon, ami egyébként egy kormánynak a rendeltetése, és a kormányzati kommunikáció egyszerűen egy haveri kifizetőhely, másrészt pedig pluszkassza a mindenkori kormánypártnak.
És hogy mekkora a probléma, ennek a szemléltetésére azért arról is beszélni kell, hogy ezt a messzemenően erkölcstelen, rabló gyakorlatot folytatták már 2010 előtt is, és folytatják most is a köztulajdonban álló és nem versengő állami cégek. Emlékszünk az első Orbán-kormány időszakából arra, amikor MFB-s logóval futottak ki focicsapatok a gyepre, emlékszünk a 2002-2010 közötti időszakból is MVM-hirdetésekre, és emlékszünk most is MVM- meg Paksi Atomerőmű Zrt.-hirdetésekre. Meg tudja-e bárki mondani azt, hogy ezeknek a cégeknek miért van szükségük reklámra? Ez egész egyszerűen lopás, az állampolgárok, az adófizető polgárok meglopása. Amikor Varga képviselőtársam, mondjuk, fölkapcsolja a villanyt, akkor nincsen döntési helyzetben, hogy eldöntse, hogy az MVM-től vagy mástól kívánja az áramot megvásárolni. (Varga József: Nálunk petróleum volt.) Éppen ezért köztulajdonban álló cégek esetében is meg kell tiltani, és az LMP meg fogja tiltani azt, hogy propagandára költsenek, és ez a torz gyakorlat egyébként legyűrűzött már nagyon régen a helyi önkormányzatokhoz is, amikor a helyi polgármesterek, önkormányzati vezetők is úgy gondolták, hogy az önkormányzati cégek szponzorációra annyit költenek, amennyit akarnak, és külön kasszájuk van helyben is arra, hogy a saját politikai sületlenségüket közpénzen propagálják. Ezt a gyakorlatot be kell fejezni.
Nem új minisztériumot kell, új felügyelő minisztert kell a kormányzati kommunikáció fölé rendelni, hanem a kormányzati kommunikációt mint olyat egész egyszerűen be kell fejezni, a visszás ügyleteket pedig az ügyészségnek ki kell vizsgálnia. Erről van szó, és nagyon kérem, hogy fejezzék be az egymásra mutogatást. Attól, mert egy gyakorlat bűnös volt ’90 és 2010 között, bár egész pontosan ez a gyakorlat az első Orbán-kormány idején kezdett elharapódzni, ’98-tól, attól az még bűnös 2010 után; főleg akkor, helyesen szól közbe Szávay képviselőtársam, az eredendő bűn a Széchenyi-tervnek a gigantomán reklámozása volt. Majd jött derék, jó Medgyessy Péter 2002-ben, aki a száznapos meg a még egyszer száznapos programot matricákon és plakátokon propagálta, nehogy az emberek elfelejtsék, és ezt a gyakorlatot folytatják önök.
Az a különbség az önök elődei és önök között, hogy önök tízszeres áron csinálják ezt meg. Tízszer akkora kasszát vesznek el az emberektől, tízszer akkora pénzt rabolnak el a magyar oktatásból, a magyar egészségügyből, és tízszer annyi plusz költőpénzt adnak a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek. Ez a helyzet. Erre nem új minisztériumot kell létrehozni, hanem meg kell tiltani ezt a gyakorlatot, és büntetőeljárásokat kell indítani, mert egész egyszerűen a kormányzati propaganda mint olyan nem más, mint a lopásnak a törvényesítése.
Tisztelt Országgyűlés! Éppen ezért mi továbbra is azt követeljük, hogy a nemzeti kommunikációs hivatalt mint olyat szüntessék meg, nem felügyelő miniszter kell, hanem meg kell szüntetni ezt a hivatalt. Semmi olyan funkciója nincsen, ami a kormányzati tevékenységhez elengedhetetlen, kormányzati kommunikációra meg bőven elég 100-200 millió forint. Hogyha új kormányablakokat akarnak például nyitni, nyilvánvalóan van feladata a kormányzatnak abban, hogy erről az állampolgárokat értesítse, de ehhez nem milliárdok kellenek. 100-200 millió forint bőven elég. A kormánynak abban a sávban van mit kommunikálnia a választópolgárok felé, hogyha egy központi közigazgatási információ a polgárok jogainak gyakorlásához vagy kötelezettségeik teljesítéséhez elengedhetetlen. Ha igazolványcserét indítanak, ha az elektronikus közszolgáltatásban olyan változások vannak, amiről az állampolgárokat tájékoztatni kell, természetesen senki nem vitatja, hogy ebben tájékoztatási kötelezettséget kell teljesítenie a központi kormányzatnak. De az, hogy átveszik a Gyurcsány-kormány bullshitjét, és óriásplakátokon hirdetik, hogy a reformok működnek, ez egyszerűen arcpirító, vérlázító. Én azt hittem, hogy Habony Árpád azért annál fantáziadúsabb, mint hogy 2007-hez nyúljon vissza.
Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a struktúrát illeti, továbbra is azt állítjuk, hogy miközben a miniszterelnöknek természetesen szíve joga meghatározni azt, hogy kikkel mikor és hogyan, milyen felállásban kíván együtt dolgozni, a gigaminisztériumok, tehát a túlduzzasztott kancellária-, és az erőforrás-minisztérium részben ellehetetlenítik azt, hogy olyan területek, mint az oktatás, az egészségügy vagy éppen a környezetvédelem szempontjai fajsúlyosan megjelenhessenek a kormányban. A gigaminisztériumok ellehetetlenítik azt, hogy az Alaptörvény szellemének megfelelően a kormány mint testület működjön, és nem utolsósorban hosszú távon okoznak kaotikus viszonyokat a központi közigazgatásban.
(11.40)
Tehát azért nem tudjuk alapvetően támogatni a javaslatot, mert nem szakít a gigaminisztériumok logikájával, nem szakít azzal a logikával, hogy a kormány mint testület helyett valójában egy központban, a miniszterelnök udvartartásában dől el minden kérdés. Jelenleg a miniszterek valójában bábfigurák, hiszen a lényegi kérdésekről - ma már mindenki tudja - a saját területükön sem ők döntenek.
Hogy nagyjából mit gondol a miniszterelnök a kormányzásról és a kormányzás minőségéről, egyáltalán a minisztériumokról mit gondol, arról szerintem sokat elárulnak azok a hírek, amelyek az elmúlt napokban elárasztották a sajtót az államtitkárcserékről. Azt lehet látni, hogy ha egy államtitkár kellően fölkészült és tisztában van a saját területével, akkor vághatja a centit, hogy még hány napja van hátra, mikor fogja kirúgni a miniszterelnök. Erre jó példa például a tegnapi hír. Czomba Sándorral nekünk éppen elég sok vitánk volt, például a kizsákmányolás törvénykönyve kapcsán, viszont soha senkinek, szerintem az ellenzéki pártok közül sem volt oka kétségbe vonni azt, hogy Czomba Sándor érti azt a területet, ami az ő felelősségi területe, ugyanígy voltunk Répássy államtitkár úrral is.
Viszont a most, illetve az elmúlt fél évben beharangozott új államtitkárok politikai, szakmai kvalitásairól nem tudunk semmit. Azt pontosan tudjuk, hogy rendkívül jó politikai küzdelmet folytattak az egyéni választókerületükben, hogy ők legyenek az egyéni választókerületi elnökök. Hogy Cseresnyés Péter mit ért a foglalkoztatáspolitikához, azt gondolom, ezt mély homály fedi, homály fedi szerintem a miniszterelnök úr tekintete előtt is. Valószínűleg nem is az a célja, hogy kompetens, kormánytagok, kompetens államtitkárok szolgálják a magyar központi közigazgatást.
Ez a rendszer, aminek egy eleme most az, hogy a Miniszterelnökségnek egy piciny szeletét lemetszi, ez a rendszer egészen egyszerűen arról szól, hogy nemcsak az Alkotmánybíróság és más hatalmi központok váltak fölöslegessé a nemzeti cinizmus rendszerében, hanem maga a kormány is fölösleges teher. Nincs szükség kormány nevű testületre. Van egy miniszterelnök, és lesz most már két szárnysegédje, egy kancelláriaminiszter és egy kabinetminiszter. Erről szól a történet.
Tehát túl azon, hogy természetesen elismerjük a miniszterelnök felelősségét abban, hogy a neki megfelelő kormányzati struktúrát kialakítsa, ez a gyakorlat szembemegy még az Alaptörvény szellemével is, és hosszú távon okoz károkat a központi közigazgatásban. Ezért nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
