DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nem fogok beszélni a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő albán pékekről. Úgy gondolom, hogy kormányon megfelelő szabályozókkal ez talán megoldható; de mégiscsak eszembe juttatott egy másik ügyet.
Nálunk Baranyában elindult egy húsüzem, amely 1,5 milliárdot kapott ennek a létrehozására, de emiatt Pécsett 400 munkahely megszűnik, mert másutt elindul ez a húsüzem. Nem tudom, hogy itt is az állami beavatkozás, a verseny és a munkahelyteremtés megérte volna-e azt, hogy az állam ebbe beavatkozzon, de jó irányba avatkozzon bele.
(11.00)
De nem erről akartam beszélni. Arról akartam beszélni, amit nem sikerült az előbb elmondanom vagy legalábbis megfelelően kidomborítanom, pedig megígértem és be szeretném tartani. Azért használnám ki a lehetőséget, mert Juhász elnök úr az első olyan közhivatal vezetője, akire tudunk hivatkozni. Hiszen ön is úgy látja, ahogyan mi, hogy az a fajta voluntarista törvényalkotás, ami jelenleg a magyar törvényhozásban folyik, hogy egyéni képviselők nyújtanak be egyébként az ország vagy éppen a gazdaság nagy szektorait érintő törvényjavaslatokat vagy azokhoz módosító indítványokat, amelyeket azért nyújtanak be egyéni képviselők, hogy ne kelljen az egyeztetési mechanizmusokat sem a szakmai szervezetekkel, sem a közigazgatási szervekkel lefolytatni, sem annak illeszthetőségét, sem pedig a hatástanulmányokat ne kelljen elvégezni.
Nyilvánvalóan mindenki tisztában van azzal, hogy nem otthon írják meg egy esős délutánon, amikor éppen nincs más dolguk, hanem végiggondolják, mondjuk, a magyar közműszolgáltatók rendszerét, vagy éppen a dohány-nagykereskedelemről, a kiskereskedelemről, a kivetendő különadókról szóló szabályokba este, unalmas óráikban beletúrnak, és látnak bennük hiányosságokat. Ez nyilvánvalóan másutt kerül előkészítésre, ők viszont előterjesztőkként ehhez adják a nevüket, és ezzel ki lehet kapcsolni azokat az egyeztető mechanizmusokat, amelyekre egyébként hivatott szervek vannak, például az ön által, elnök úr által vezetett hivatal is. Ez véleményezi, a hatásait elemezheti, javaslatot tehet bizonyos módosításokra, bizonyos szabályok elhagyására, bármi másra.
Összeszedtem egypárat azok közül, hogy ez a fajta voluntarista jogszabályalkotás csak az elmúlt időszakban, nem a beszámolóval érintett időszakban mekkora gazdasági szektorokat érintett, amelyekben az állam további befolyást szerzett. Ilyen volt a már említett, a dohány-nagykereskedelemmel kapcsolatban benyújtott és el is fogadott jogszabály. A dohánykereskedőkre, illetve a dohánygyártókra kivetett különadó ugyanilyen volt, ami egy teljes szektort érintett. Pécsi képviselőként az érintettségemet nem kell nagyon magyarázni ebben a dologban, hiszen ott munkahelyek kerülhetnek ettől veszélybe.
A múlt héten tárgyaltunk az állami közműszolgáltatóról, ami ugyancsak egy képviselő indítványa volt, aki, megmondom őszintén, meg is kritizált engem, amikor azt mertem mondani, hogy azért csak kellett volna egy szélesebb körű egyeztetés azon kívül, hogy egy képviselő fogja magát, leül lányszobája magányában, és megírja ezt a jogszabálytervezetet. Majd pedig a Fidesz-frakció, illetve a kormány együtt azt mondja, hogy de jó, hogy eszébe jutott, mert nekünk nem jutott eszünkbe, és tényleg úgy gondoljuk, hogy itt most a nemzetgazdaságot, illetve a közműszolgáltatást és a fenntartható rezsicsökkentést ezzel szolgálni tudjuk. Hát azért azt senki nem gondolja, hogy ez így történt.
De mégis úgy gondolom, egy eléggé nagy piaci szegmenst, az ellátás biztonságát, rengeteg munkahelyet érintő olyan kérdésről van szó, ami mindenfajta egyeztetés nélkül kerül ide be a Ház elé. Nyilván kisebb horderejű, inkább csak bosszantó az, hogy a médiapiacot két képviselő, Tuzson Bence és Dunai Mónika dolgozták át otthon egy délután valószínűleg, mert az is egyéni képviselői indítványként került elénk. Ez csak egy bosszantó dolog, mert a csatornakiosztásról is szó van, és így a kereskedelmi adók kiszorultak az alapcsomagból. Úgy gondolom, ez is egy piac, a reklámpiac is egy piac, és ott is kellene legyen egy, Vantara képviselőtársam által is hivatkozott tisztességes verseny. Így nehéz tisztességes versenybe kerülni, ha két képviselő otthon úgy gondolja, hogy ez másképpen van, és a Fidesz-frakció pedig rájön, hogy ez volt még az, ami hiányzott abból a szabályozásból, ami eddig senkinek sem szúrta a szemét.
És nem utolsósorban a vasárnapi nyitva tartás, illetve bocsánat, zárva tartás kérdése. Az ahhoz benyújtott összes módosítón látszott azért már a kapkodás is, a pluszdíjazás, a nem pluszdíjazás, az elvesszük a hétvégi pótlékot, nem vesszük el a hétvégi pótlékot, de mégis, biztos vagyok benne, hogy a Gazdasági Versenyhivatalban jó szakemberek dolgoznak, azért látni kell, hogy ez mind-mind egy vektorirányt mutat: ezeknek a javaslatoknak mindig van egy kedvezményezettje. Teljesen mindegy, hogy a dohánynagykerről beszélek, a médiapiacról beszélek, a közműszolgáltatóról beszélek, bárkiről beszélek, mindig van egy kedvezményezettje, és az valahogy sosem a fogyasztó.
Sosem a fogyasztó. Mert mi, akik fogyasztók vagyunk, kifizetjük az árukért, szolgáltatásokért járó díjakat, általában ezzel nem kerülünk jobb helyzetbe. De még biztonságosabb helyzetbe sem, mert nagyon sokszor el sem tudják nekünk magyarázni, hogy mondjuk, egy állami közszolgáltató, amely nonprofit - jelentsen ez bármit, mert körülbelül négyféle magyarázatát hallottuk itt -, az ellátás biztonságát milyen szinten fogja majd garantálni, és biztos-e, hogy lesz mindenhol fűtés meg ivóvízellátás. Mert hogyha nonprofit, akkor nehezen fog tudni fejleszteni.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt szeretném megkérdezni elnök úrtól, és nagyon örülök neki, hogy ezt elmondta, hogy javasolnak-e valamit ebben a tekintetben a kormánynak, hogy hadd kapjanak önök több időt arra, hogy végigtekintsék ezeknek a jogszabályoknak a hatásait a nemzetgazdaságra; a tisztességes versenyre, az ellátás biztonságára vonatkozóan vannak-e önöknek gondolataik. Biztosan vannak. Megteszik-e ezeket? Van-e olyan iteráció, tárgyalás, egyeztetés egymás között, a kormány és a kormánytól ugyan független, de ahogy az előbb elmondtam, akkor is, amikor nem tehetik a dolgukat, meg akkor is, amikor tehetik a dolgukat, inkább azt mutatja, hogy nem annyira független szervezet között? Van-e valamilyen tárgyalás, egyeztetés abban, hogy ne csak látszólag tudják ellátni ezeket a feladataikat?
És még egy dologra szeretnék kitérni. Nagyon sokszor hallottam azt a mai napon érvként, hogy azért működik jól egy hatóság, mert jó sokat bírságol. Azért is érdekes ez, mert szárnyra kaptak hírek, hogy a rendőrségnél is elő van írva, mennyit kell bírságolni. De ezzel nem akarok foglalkozni, mert nem tudom, hogy igaz-e. De mégis azt gondolom, hogy azért csak újra észre kellene vennünk, és térjünk vissza a saját jogállami gyökereinkhez, hogy a bírságolás, a büntetés nem lehet cél, nem lehet egy mérőeszköz. Az egy következmény lehet, képviselőtársaim. Következménye annak, hogy valaki szabálysértést követett el. Soha nem a mértéke az, ami visszatartó hatású, soha nem a mértéke az, ami visszatartja a többieket attól, hogy hasonló cselekményeket elkövessenek, hanem az elmaradhatatlansága. És én ebben nem bízom.
Ebben nem bízom akkor, amikor ekkora állami ráhatás van, amikor egy kormányrendelettel bármi alól ki lehet vonni egyébként egészen nagy piaci szegmenst lefedő bármilyen, egyébként alapvetően jól jövedelmező és jó, biztos profittal kecsegtető cégeket. Ez a fajta bírságolási gyakorlat - és arra kérek mindenkit, hogy legalább magunknak ismerjük el, legalább magunknak ne hazudjunk - nem a fokmérője annak, hogy jól működik-e egy hivatal. Ez annak a fokmérője, hogy az állam mekkora beavatkozást enged, urambocsá’, rendel el. De inkább csak kérdezni merem, hogy van-e ilyen, és hogyan mérték meg, mekkora visszatartó ereje volt ennek az elmúlt időszakban. Abban az időszakban is akár, amit a beszámoló tárgyal. De nyilvánvalóan elnök úr képben van a beszámoló tárgyalása utáni időszakban is, hiszen, ahogyan Schiffer képviselőtársunk erre felhívta a figyelmet, azért eléggé nagy intervallumot ölelünk most föl, hiszen ez egy 2013-as beszámoló, míg most 2015 áprilisa van.
Amit többen hangsúlyoztak, arra ugyancsak föl szeretném hívni én is még egyszer a figyelmet, és kérném akár elnök úr, akár államtitkár úr válaszát is ezekben az ügyekben. Persze baj, hogy ilyenkor nem tudunk egymásra reagálni, mert önök nem vesznek részt a vitában, hanem csak a vita végén fognak majd egy összefoglalót mondani. De én bátorítanék mindenkit, hogy vitázzunk, bár sajnos ettől a gyakorlattól nem nagyon akar eltekinteni senki sem, hogy inkább csak a vita végén mondjanak majd egy összefoglalót. A túlságosan kiszámítható piaci versenyszabályok kapcsán, ez alatt azt értem, amit itt többen diagnózisként is fölállítottunk, hogy az esetek döntő százalékában lehetett tudni, hogy a nagy állami beruházásoknak ki lesz majd a győztese: tettek-e, tesznek-e ajánlásokat, javaslatokat, bírálatokat fogalmaz-e meg a Versenyhivatal? És ezt most úgy értem, hogy tartalmiakat, tehát ne csak pro forma tartsuk be a szabályokat, hogy bele van írva, hogy… Nemcsak a Közgépet lehetne itt mondani, a miniszterelnök veje most már lassan az összes várost ki fogja világítani, mármint hogy ő cseréli ki a közvilágító lámpatesteket.
(11.10)
Sokszor felvetődik a kérdés, hogy az pályázik, aki a pályázatot kiírja, tanácsot ad. Ilyen kérdések merülnek fel, és ezekre, ugye, egyikre sem kapunk megfelelő választ, pedig úgy gondoljuk, hogy ha vannak olyan hatóságok, amelyeknek erre figyelmet kéne fordítaniuk, akkor joggal várhatjuk ezeket a válaszokat. Van-e ekkora állami beavatkozás, hogy ezeket nem vizsgálja a Gazdasági Versenyhivatal az erőfölénnyel visszaélés kapcsán? Akár az állami kapcsolatokkal való erőfölénnyel való visszaélés kapcsán tesznek-e valamit, vagy mit tesznek? Sajnos, látjuk a gyakorlatot. Látjuk a gyakorlatot, hogy nagyon sok olyan cég, társaság nem azzal kerül gazdasági erőfölénybe, hogy a képességei, a kapacitásai akkorák és olyan mértékben képesek növekedni, hogy ezzel elfoglal egy olyan piaci szeletet, amekkorára képes. Nem, azt látjuk, hogy akár a törvények módosításával, akár állami monopóliumba vétellel, majd koncesszióba adással kerülnek kormány közeli, Fidesz közeli cégek olyan helyzetbe, amilyet egyébként a saját képességei és a saját kapacitásai nem indokolnának.
Vannak-e ilyen vizsgálatok? Ha vannak ilyen vizsgálatok, annak melyek az eredményei, és ha nincsenek, akkor miért nincsenek? Ezek volnának a kérdéseim, és nagyon szépen köszönöm a figyelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
