DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szavakban nagyon jól hangzik, amit eddig hallhattunk, viszont a tettekben kevésbé, ami Magyarország energiahatékonysággal kapcsolatos politikáját, illetve intézkedéseit jelenti.
Jelen törvény a kormány által az Országgyűlésnek benyújtott 2015. évi tavaszi ülésszakra vonatkozó törvényalkotási programjának 6. pontjában szerepel. Az indoklásban az áll, hogy a törvényjavaslat célja az energiatakarékosság, az energiahatékonyság elősegítésével kapcsolatos alapvető szabályok összefoglalása a közösségi jognak való megfelelés érdekében. A benyújtás tervezett időpontja ebben a programban 2015. január volt, az elfogadást pedig 2015 márciusában tervezte a kormányzat, hogy az Országgyűlés ezt megteszi. Ehhez képest a törvényjavaslat csak április 7-én került benyújtásra.
Az irányelv átültetésével a kormány elkésett. Az implementáció határideje 2014. június 5-e volt, ennek elmulasztása miatt indított az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben, ahogy ezt hallhattuk. Sőt, eljárást is indított az Európai Bíróság előtt, és bírság kiszabását is kezdeményezte az irányelv átültetésének elmaradása miatt.
(15.20)
Friss hír, ahogy képviselőtársam említette, hogy bízunk benne, hogy ha végre sikerül ezt a jogharmonizációs tevékenységet megtenni és a jogszabályt elfogadni, akkor talán nem kerül arra sor, hogy napi több ezer eurót kelljen Magyarországnak kifizetni.
Míg az elmúlt két és fél évben az Európai Unió tagállamai legalább alapvető irányokat, tervezett intézkedéseket vázoltak az Európai Bizottság felé tett jelentéseikben, az irányelv tervezett implementációjával kapcsolatban a magyar dokumentumokból a teljes homály volt csak kiolvasható, vagyis az, hogy semmiféle kormányzati döntés nem született az irányelv átültetésével kapcsolatban.
A fenti körülmény is alátámasztja, hogy az Orbán-kormánynak nem fontos a hatékony energiafelhasználás. Bár a különböző stratégiai dokumentumok helyesen fogalmazzák meg a célokat, az energiahatékonyság növelése nem került a kormány megvalósított energiapolitikai intézkedéseinek középpontjába. Termelői oldalon a nagy hatékonyságú kapcsolt erőművek kötelező átvételi rendszeréből történő kitiltása lényegében a korábbi szennyező és kevésbé hatékony technológiák visszatérését eredményezte úgy, hogy közben a felhasználói oldalon sem történt érdemi előrelépés.
A mesterségesen leszorított lakossági árak csak ideiglenes megoldást jelentenek az energiaköltségek mérséklése érdekében, ugyanakkor még azoknál sem ösztönöz takarékosabb, hatékonyabb energiafelhasználásra, akiknek meglenne a fedezet a felújításra. Feltehetően ennek is köszönhető, hogy leálltak az energiatakarékosságot ösztönző kormányzati programok is.
A kormány 2011 tavaszán gyakorlatilag megszüntette a kapcsolt energiatermelők kötelező áramátvételi támogatását. A kormány a KÁT-rendszer szétverését az állítólagos társadalmi igazságtalanságok felszámolásának szándékával indokolta, ennek ellenére az érdemi árcsökkentésre vonatkozó várakozásokkal szemben a villamos energia ára nem csökkent, a többségében önkormányzati tulajdonú kapcsolt erőművek is fizették 2011. július 1-jétől mind a Robin Hood-adót, mind pedig az árbevétel-arányos ágazati különadót, ami rövid úton fenntarthatatlanná tette az üzemeltetésüket. Befagyott költségek keletkeztek, amelyek miatt később esetlegesen több milliárd forintos kártérítési igények is keletkeztek, amelyek miatt a magyar államnak helyt kell állni.
A valós megtakarítást eredményező, energiahatékonyságot javító beruházások tönkretételével pedig egyre több városban állították vissza, ahogy említettem, a régi, pazarló forró vizes kazánokat, amelyek több primer energiából állítanak elő a fogyasztók számára kevesebb hőenergiát drágábban. A különbséget pedig az árbefagyasztás miatt végül törvényszerűen az állam fizeti meg az adófizetők pénzén.
A távhőrendszerben keletkezett piaci feszültség enyhítésére bevezetett új, a villamosenergia-szám-lában mindenki által fizetendő kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási díj érdemi megoldást nem nyújtott, így további fizetési kötelezettségeket írtak elő ad hoc módon részben a MOL, részben a Magyar Villamos Művek számára, és azt is láthatjuk mai újságcikkben is, hogy az önkormányzatoknak is igen mélyre kell nyúlniuk a zsebükbe, hogy ezt kompenzálják. A mai napon Szombathelyen is 100 millió forintot kell a távhőcégnek átutalni.
A KÁT- rendszer szétverésének további következménye, hogy a leállított erőművek főberendezései - gázmotor, gázturbina - sok esetben külföldre kerültek eladásra, áttelepítésre. Hazai munkahelyek szűntek meg. Elkezdődött, a Borsodi Energetikai Kft. március 30-án jelentette be - ez az, amikor elkezdődött -, hogy felfüggeszti a tiszapalkonyai hőerőmű és a borsodi hőerőmű működtetését. Az E.ON debreceni és nyíregyházi erőművéből összesen ötven embert bocsátottak el.
További következmény, hogy növekedett az importfüggőség, akár 6 százalékkal is nőhetett a szükséges földgázimport mértéke, a hazai energiatermelésre fordított primer energiafelhasználás elavult, pazarló, forró vizes kazános technológiák visszahozatala és plusz 10 százalékos energiafelhasználása, és ezenkívül a hazai szén-dioxid-kibocsátás is növekedett.
A távhőszolgáltatók működésképtelen helyzetbe kerülésének megelőzése érdekében a rendszer működésének fenntartására közel 70 milliárd forintot kell elkölteni évente. Ez a piaci feszültség ugyanakkor egyre emelkedik a tüzelőanyag-költségek emelkedésével és a 10-10 százalékos árcsökkentésekkel.
A gazdasági növekedés zálogának tekintett Új Széchenyi-terv, ahogy önök nevezik, valamint a hazai források felhasználásával működő egyéb támogatási rendszerek - például a korábbi panelprogram - lehető leghatékonyabb kialakítása érdekében a kormány az energiaágazatot illetően intézkedéseket javasolt még 2010 tavasza óta. Az Új Széchenyi-terv energetikai pályázatai közel egyéves felfüggesztését követően végül megjelentek, tehát ez megtörtént, azonban az ambiciózus forrásátcsoportosításokra, új koncepciókra épülő, sokat hangoztatott korábbi elképzelésekhez képest az energiaszektor vonatkozásában pusztán korábbi kormányok által kimunkált pályázati konstrukciók utódpályáztatásával lehetett találkozni.
Arra az alapvető kérdésre pedig, hogy mintegy 750-950 milliárd forintnyi forrásigényt feltételező energetikai cselekvési terv végrehajtásához miként lesz elegendő az Új Széchenyi-tervben e célokra rendelkezésre álló 140 milliárd forint, érdemi választ mind ez idáig a kormány nem adott. Úgy tűnik, hogy a kormány nem rendelkezik koncepcióval a kitűzött, beharangozott célok elérése érdekében.
Az energiát igen rossz hatékonysággal felhasználó épületek, jellemzően panellakások energiahatékonysági beruházásainak finanszírozására tervezte létrehozni a kormány a zöldbankot, legalábbis a korábbi fideszes ígéretekből kiindulva a panellakás-tulajdonosok százezrei ezt várják, várták, érdemi lépés azonban mind ez idáig nem történt. Négy év alatt 500 millió forint uniós forrásból felújított lakás, 80 ezer munkahely, 10 éves megtérülés, növekvő energiahatékonyság - így összegezhető a Fidesz lakásfelújítási programja, ami egyelőre az eredményeket illetően sehol sem tart.
Az utóbbi időben azonban már egészen másról, bizonyos zöldadatbázisról és online platformról lehet hallani. Ennek valódi hozzáadott értéke egyelőre bizonytalan, feltehetőleg azonban jó alkalmat ad egy néhány milliárdos informatikai fejlesztés megvalósítására, melynek eredményeképp az adófizetők pénzén ismét létrejöhet egy újabb drága rendszer, ami azonban valós problémákra csak virtuális megoldásokat nyújthat. Mindezek ellenére a megújuló-energiahatékonysági projektekre forrást biztosító zöldbank egyelőre csak ígéret, illetve jámbor óhaj marad, a rendszer még nem állt fel.
2011-ben gyakorlatilag leállt a panelprogram, a korábban elindított és elnyert pályázatok alapján szükséges fejlesztéseket sem sikerült megvalósítani. A családi vagy társasházak energiahatékonysági korszerűsítésére eseti jelleggel, évente egy-két alkalommal egy-két napig elérhető és alacsony támogatási forrással - 1-2 milliárd forint -, jelentős önerővel kapcsolatos feltételekkel kiírt pályázatok nem hoznak érdemi változtatást a hazai lakóépület-állomány korszerűsítése terén.
A 2014-2020 közötti EU-s költségvetési ciklusban energiahatékonysági célokra rendelkezésre álló források - körülbelül 308 milliárd forint - ugyancsak kevésnek bizonyulhatnak az érdemi hatékonyságjavuláshoz az energiafelhasználásban. Az elmúlt négy évben nem energetikai cégek vásárlására kellett volna elkölteni több mint 1000 milliárd forintot. Gondolok itt a MOL-részvényvásárlásra 500 milliárd forint értékben, E.ON-gáztározók vásárlására 260 milliárd forint értékben, Főgáz megvásárlására 90 milliárd forint értékben és egyéb más cégek 140 milliárd forint értékben. Nem ezekre kellett volna költeni, hanem a hazai épületállomány szigetelésére, felújítására. Ha kiszámoljuk, ezt az 1000 milliárd forintot erre költötte volna el a költségvetés, akkor az a rezsicsökkentés, amelyet Németh képviselőtársam itt említett, nem átmeneti, hanem tartós lehetett volna.
A törvényjavaslat rendelkezései elnagyoltak, kidolgozatlanok, gyakorlatilag minden konkrétum meghatározását később megalkotandó rendeleti szintre utalja. Így például törvényben kellene rögzíteni az indikatív energiahatékonysági célértékeket is.
A Magyar Szocialista Párt a törvényjavaslat elfogadását az egyébként támogatandó jogharmonizációs kötelezettség ellenére az előbb vázoltak miatt nem tudja támogatni. A javasolt szabályozás kidolgozatlan, pontatlan. Az energiahatékonyság növelése érdekében valódi kormányzati elkötelezettségre lenne szükség, nem látszatintézkedésekre és nemcsak szép szólamokra, hanem valós tettekre.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
