KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szép gondolatokat hallottunk mind az előterjesztőtől, mind a kormánypárti vezérszónokoktól az energiacsökkentés, az energiahatékonyság témakörében. Az egyetlen problémánk mindezzel csupán az, hogy nem a kormány saját szándékelhatározása alapján történik ennek a törvényjavaslatnak az elhatározása, hanem európai uniós nyomásra. Ezúttal egy pozitív hatású irányelv átültetése zajlik, ez kétségtelen, egy európai uniós szankció vagy egy szankció kilátásba helyezése következtében, amelyet, mint azt Németh Szilárd képviselőtársam is említette, egy napi 15 ezer eurós büntetés, bírság lebegtetésével sikerült rákényszeríteni a kormányra, illetve bíróság elé vitelével. Mindenesetre tény, ami tény, még ha szinte szó szerint az európai uniós irányelv átvétele szerepel is ebben a törvényjavaslatban, ezek alapvetően pozitív célkitűzések, amelyek a Jobbik Magyarországért Mozgalom által is támogathatóak.
Az éves primer energiafogyasztás 2020-ig történő 20 százalékkal, illetve, ahogy a Latorcai képviselő úr, alelnök úr is megjegyezte a KDNP részéről, Magyarország által vállalt 18 százalékkal történő csökkentése érdekében valóban az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy egy irányelvet, illetve az ehhez kapcsolódó stratégiákat elfogadjuk, amelyekkel ezek majd hatályba léphetnek, illetve megvalósulhatnak. Mert attól még önmagában, hogy lesz egy ilyen törvényünk, és lesznek talán, remélhetőleg kormányrendeletek is, amelyek ennek a végrehajtását elősegítik, még önmagában nem garantált, hogy ez a cél meg fog valósulni.
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben kell majd kidolgozni azt a tagállami stratégiát, amelyben benne van, hogy a magán- és köztulajdonban álló lakó- és kereskedelmi célú épületek nemzeti állományának felújítása, illetve a beruházások ösztönzése hogyan történik meg, és ezt a stratégiát háromévente felül kell majd vizsgálni. A mindenkori kormányok feladata lesz ennek a feladatnak az ellátása; a nemzeti fejlesztési miniszter - legalábbis jelen kormányban - alá tartozik.
Az, hogy milyen eszközökkel tudjuk a leghatékonyabban ezeket a célkitűzéseket megvalósítani, nagyban függ attól, hogyan tudjuk ösztönözni a beruházásokat, illetve a lakosságot, a végfelhasználókat abban, hogy ők végrehajtsanak olyan épületenergetikai beruházásokat, aminek köszönhetően a primer energiafelhasználásuk az itt megadott évi 1,5 százalék mértékű új megtakarítást eléri a bázisévek átlagában.
A 2010-12-es évek számítanak bázisévnek, ami azért fontos, mert ebben a válságot követő néhány évben még az energiafelhasználás alacsonyabb volt az átlagosnál, legalábbis a válság előtti szinthez képest mindenképpen, és még ehhez a bázishoz képest kell ezt a megtakarítást elérni, ami alapvetően az energiahatékonyság, energiamegtakarítás szempontjából nem rossz, csak kérdés, hogyan fogjuk tudni ezt teljesíteni.
A potenciál a magyar épületállományban benne van a növekedésre, az energiahatékonyság növelésére, hiszen egy rendkívül rossz szerkezetű, különösen a középületek tekintetében, de a magántulajdonban lévő lakó- és nem lakóingatlanok tekintetében is egy rendkívül rossz energiahatékonyságú épületállománnyal állunk szemben.
(15.40)
Elsőként ennek a felmérését kell végrehajtani, és erről - ahogy azt a törvénytervezet is előírja - egy adatbázist létrehozni, legalábbis ami a köztulajdonban álló és állami épületeket illeti. Ennek az adatbázisnak az elkészítése is nyilván egy rendkívül nagy feladat, ezt a felmérést már a korábbiakban célszerű lett volna elvégezni, de legalább látni fogjuk, hogy mi a kiindulási alap, hogyan fogjuk tudni az évente 3 százalékát, legalábbis a hasznos alapterületre vetített 3 százalékát felújítani a kormányzati és állami tulajdonú épületeknek.
Itt van egy kis különbség az európai uniós irányelv és az átültetésre szánt jogszabály, törvénytervezet között, ugyanis az irányelv a hasznos alapterület 3 százalékáról beszél, a törvénytervezet pedig a teljes alapterület 3 százalékáról, nyilvánvalóan a teljes alapterület mindig nagyobb, mint a hasznos alapterület, és ez alapján határozzák meg ezeket a nemzeti minimumkövetelményeket.
Itt is 500 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű épületekről van szó, és azt írja az irányelv, hogy ezeket 2015. július 9-től 250 négyzet-méterre kell csökkenteni. 2015. július 9-ig körülbelül kettő vagy három hónap, jó esetben három hónap van hátra, de annál már kicsit kevesebb, tehát nem látom értelmét igazából egy az egyben vett szövegátültetésnek. Gyakorlatilag akkor nyilvánvalóan, mivel 2015 júliusa maholnap itt lesz, a 250 négyzetméter alapterületet kell figyelembe venni az éves felújítások megtervezésénél, hiszen, még egyszer mondom, ez az 500 négyzetméter az irányelvben, ami a 2015. július 9. előtti állapotra fennáll, ez már addigra nem lesz érvényes, mire a jogszabály jogerőre emelkedik és hatályba lép.
Aztán ami még problémás volt a jogszabályban: kormányrendeletre bízza, de törvényi szinten kellene meghatározni a felújítási kötelezettség alá eső központi kormányzati épületek meghatározását is. Azt hiszem, hogy ez sokkal hatékonyabb lenne törvényi szinten szabályozva.
Még néhány dolgot kiemelnék a javaslatból. Energiahatékonysági célkitűzések: ugye, indikatív energiahatékonysági célkitűzésként 2020-ra elérendő primerenergiafelhasználás-megtakarítást, végső energiafogyasztást kell meghatározni. Még nem láttunk erre történt erőfeszítéseket, illetve a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervvel, a nemzeti épületenergetikai stratégiával s a többivel kapcsolatos lépések megtételével sem vagyunk elégedettek. Önmagában az energiahatékonyság egy rendkívül alkalmas eszköz lenne Magyarország energiafüggőségének csökkentésére is, az importtól való kiszolgáltatottság csökkentésére, ahogy az már előttem is elhangzott más felszólalásokban, és a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni harcnak is az egyik leghatékonyabb eszköze, nyilvánvaló, hogy a fel nem használt energia a legkörnyezetbarátabb energia. Ezért ebben az irányban a jelenleginél, a jelen kormányzat által megtett lépéseknél jóval radikálisabb és jelentősebb lépéseket kellene tenni.
Még egyszer mondom, mindez forrás kérdése. Az Európai Unió is biztosít, de én azt gondolom, hogy a magyar költségvetésnek, a kormányzatnak is a jelenleginél jóval nagyobb forrásokat kellene ehhez biztosítania, hiszen - mint az köztudott - ez gazdaságélénkítő hatással is bír, az építőipari beruházásokat jelentősen meglódítja. Éppen most kerül majd sorra az az építőipari szakkiállítás, ahol az épületenergetikával, az energiahatékonysággal foglalkozó vállalkozások is seregszemlét tartanak majd, és a napokban jelent meg a sajtóban vagy talán pont a mai napon az a nyilatkozat, amelyben némi várakozással tekintenek az új szabályozás elé. Nyilvánvaló, hogy ezek a vállalkozások a forgalmuk fellendülését remélik attól, hogyha szigorúbb szabályozások lépnek életbe az épületenergetika terén, ugyanakkor némi szkepticizmus is van bennük azt illetően, hogy bár várnak a forgalom fellendülésére, mégsem mernek létszámbővítéssel vagy nagyobb beruházásokkal tervezni. Azért nem, mert nyilvánvalóan láttak ők már karón varjút, ahogy mondani szokás, megvárják, hogy ezekből a tervekből mi fog megvalósulni és lesz-e elegendő forrás arra, hogy az emberek épületenergetikai beruházásokra költsenek vagy ruházzanak be, mert hiába, valóban ez a hosszú távú rezsicsökkentés titka, hogy primer energiafelhasználásból megtakarítást kell elérni. Ezt mi is már régóta mondjuk, hogy nem feltétlenül az a módja a hosszú távon fenntartható rezsicsökkentésnek, ahogy azt a kormány csinálta, hanem pontosan az energiamegtakarítással elért költségcsökkenés, rezsicsökkenés az, ami biztosan a fogyasztók zsebében marad.
Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatókat is ösztönözni kell arra, hogy segítsék a felhasználókat, a fogyasztókat, a végfelhasználókat, hogy elérhessék ezt az évente 1,5 százalékos csökkenést az energiafelhasználásban. Ehhez pedig különböző pénzügyi és gazdasági konstrukciókat kell hogy kínáljanak a magánszemélyeknek főként, mert a lakóépületeknél, családi házaknál és a magántulajdonban lévő egyéb épületeknél a legproblémásabb ezeket a célértékeket elérni. Ehhez nyilvánvaló, hogy különböző támogatási rendszereket kell a lakosság részére kitalálni.
Amíg ezek a háttérintézkedések nem látszanak vagy nem valósulnak meg, vagy nem látjuk azt, hogy mik azok a garanciák, azok a pénzügyi eszközök, amelyek a jelen, eléggé kivéreztetett állapotú társadalom tagjait ráveszik arra, hogy épületenergetikai beruházásokat hajtsanak végre - ráadásul az eddiginél jóval szigorúbb módon, ugye, ahol eddig 8 centis szigetelés volt előírva, ott 14-16 centiméter, az aljzatbetont teljes egészében az új európai uniós előírások szerint legalább szintén 14 centiméter vastag szigeteléssel kell látni, amelyek összhatásukat tekintve rendkívül pozitívak, és a jövőre nézve megtérülnek, azonban egy jelentős beruházást igényelnek az épület felújításakor vagy pedig új épületek építésekor. Ezért ehhez megfelelő módon a finanszírozási feltételeket biztosítani kell.
És ráadásul ezzel összekapcsolva biztosítani kell azt, hogy egyrészt az épületgépészeti korszerűsítés is megvalósuljon, nem úgy, hogy azokat az épületgépészeti és megújuló energiát előállító eszközöket, amelyek ezt biztosíthatnák, a környezetvédelmi termékdíjjal meg egyéb, 27 százalékos áfával meg hadd ne soroljam még, mivel sújtjuk, hanem pontosan egy ellenkező irányú folyamattal, tehát termékdíj eltörlésével, legalábbis a termékdíjtörvényből ezeknek a termékeknek a kivételével, illetve a 27 százalékos áfa lecsökkentésével adott esetben 5 százalékra, tehát a minimális mértékre, és egyéb pénzügyi és adópolitikai eszközökkel.
Úgyhogy mindenképpen, túl azon, hogy támogatjuk ennek az európai uniós irányelvnek az átültetését, hiszen ez hosszú távon Magyarország energiafüggetlenségét szolgálhatja megfelelő kormányzati intézkedések segítségével, egy fenntarthatósági és klímapolitikai szempontból, környezetvédelmi szempontból is fontos és hasznos javaslatról van szó, megelőlegezzük ezzel a bizalmat a kormányban, bár ugye az elmúlt öt év alapján ez nem annyira indokolt, de ne legyen ez az akadálya egy esetleges energiahatékonysági intézkedéscsomag keresztülvitelének, hogyha most jutott eszébe a kormánynak, hogy ő buzgó élharcosa lesz az energiahatékonyságnak, ne a Jobbik Magyarországért Mozgalmon múljon, hogy ezt megakadályozza.
Úgyhogy támogatni fogjuk ennek a törvénynek az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
