GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy gondolattal szeretnék visszautalni egy korábbi képviselői hozzászólásra, amely az autóipari cégek kérdéskörét érintette. Csak abban az összefüggésben szólnék arról, hogy tény és való, ma már nem arról panaszkodtak ezek a cégek, hogy út- és infrastrukturális fejlesztési gondjainak lennének elsődlegesen. De mondjuk, ezen nagyon nem csodálkozom, mert Szentgotthárd, Esztergom, Kecskemét az érintett települések köre. De emlékszem arra az időszakra, amikor a beruházások előkészítése zajlott. Az Audinál Kecskeméten, vagy mondhatnék sok települést, jelesül Miskolcot, bizony infrastrukturális szempontból még nem álltak készen azok az úthálózati fejlesztési dolgok, amelyek segíthették volna a dolgok ilyetén alakulását, azok bizony részbeni korlátozó feltételek volt. Ezzel csak azt akarom mondani, amit a legelején mondtam, és nem fogom újraismételni, hogy szerintem komplexitásában kell vizsgálni a folyamatokat, minden időpillanatban, és egy kicsit időtávlatban meg előre tekintve is segíteni, alakítani akár más típusú gazdaságfejlesztési lehetőségekkel is azt, hogy valami, ami megtelepülhet, ne csak útfejlesztési, infrastrukturális hiányokon vagy megléteken múljon ki.
Konkrétabban a mostani törvénytervezethez kapcsolódva: Kiss László képviselőtársam a szabályozási rendszer tekintetében mondott néhány olyan dolgot, amit szerintem érdemes megfontolni. Én egyébként személy szerint úgy gondolom - beszéltem előbb a kkv-król és azok mértékadó szerepéről -, hogy ami magyar és eredményes vagy eredményessé tehető, az nemcsak hogy támogatható, hanem támogatandó is. Ebben szerintem nincs nézetbeli különbség közöttünk. Ami viszont nem magyar, most itt befektetésekről, fejlesztésekről beszélek, de nem vagyunk képesek saját erőből életre hívni, kormányzati segítséggel megteremteni, ott nem elutálni kell szerintem, hanem megtalálni azokat a szabályozórendszereket, amelyek gyakorlatilag a hazai érdekeinket, a magyar érdekeket szolgálják. Tehát én soha nem - bocsánatot kérek a szóhasználatért - utálatot gerjesztenék például az úgymond multik és az úgymond kkv-k viszonyrendszerében, hiszen ha nincsenek multik, akkor nincsenek magyar beszállítók. Ez ugyanígy igaz akár az autóipari, de adott esetben akár az útépítői cégek vonatkozásában is.
Ráadásul azok a külföldi tulajdonban lévő cégek, ha most elkezdjük vizsgálgatni őket, akkor kiket foglalkoztatnak? Magyar embereket. Magyar embereket, és ha megnézzük, adott esetben a foglalkoztatotti bérviszonyokat, nem tettem meg, csak valószínűsítem, nem mínuszosan jönnek ki a történetből egy összehasonlításban. Tehát ha ezen túl többet akarunk, akkor olyan szabályozási rendszereket kell még beleiktatni az ő fejlesztéseik megvalósulásába, azt megelőzően, mielőtt ez bekövetkezik, ami tényleg a magyar érdekek megerősítését szolgálja. Tehát nem elutálnám, hanem konstrukcionálisan keresném a megoldásokat a tekintetben.
A másik, ami az útfejlesztések, de nemcsak útfejlesztések, hanem minden más nagyberuházások tekintetében érvényes kell hogy legyen, maga a döntéselőkészítési folyamat. Itt vagyunk nem olyan rég - idézőjelbe tetten - túl egy paksi nagy fejlesztés előkészítési folyamatain, részben előkészítési folyamatain. Látjuk, hogy ez az előkészítési folyamat, a döntéselőkészítés hogyan és miképpen zajlik.
(17.20)
Átlátható? Parlamenti képviselő számára nem átlátható, nem a közember számára, nem a mindennapjait élő ember számára! Tehát az alapvető elvárás az, hogy minden, az állam által finanszírozott, működtetett folyamat, amiben állami források, az emberek megelőlegezett pénzei szerepelnek, az átlátható folyamaton menjen keresztül. Nyílt, nyilvános, követhető, átlátható legyen.
A paksi példa egy állatorvosi ló e tekintetben. Ezernyi olyan dolgot tudnánk mindnyájan felsorakoztatni, amely tekintetében nem lehetett gyakorlatilag azokat a folyamatokat nemcsak hogy nyomon követni, hanem beléjük látni, amelyeket akár Orbán, Putyin, akár a háttérben mások követtek el az adott időszakban. Nem lehetett. Parlamenti képviselőként nem lehetett bizottsági ülések keretei között sem a közelébe jutni olyan információknak, amelyek az aktuális való kép megismeréséhez vezettek volna. Ez nyilván több tízmilliárdos nagyságrendű, adott esetben útfejlesztések kapcsán is szükségszerű, hogy ilyen típusú átláthatóság - már nem ilyen típusú, hanem hogy olyan típusú átláthatóság, amely gyakorlatilag egzaktan fogható, mérhető, számon kérhető - adott legyen.
És nyilván a megvalósulás folyamata is egyrészt követhető, másrészt ellenőrizhető legyen. De ne úgy, hogy idézőjelbe tetten, a társadalmi ellenőrzés abban valósuljon meg, hogy egy államtitkár, mondjuk, feláll, és azt mondja, hogy rendben van a dolog. Nem. Ez önmagában messze nem elég. Nem azért, mert nem akarok hinni az államtitkár által elmondott szavaknak, hanem azért, mert a tapasztalásom más ezekről a folyamatokról. Azért, mert most itt, a Parlament falai között is tudnék olyan konkrét példákat mondani, amelyek arról szólnak, hogy hogyan drágult meg - nem olcsóbbá vált -, mondjuk, egy adott időszakban, egy-két hónap leforgása alatt egy aktuális beruházás kivitelezése.
Jelesül mondom azt is - ha akarják kontrollálni, nézzenek utána -, Miskolc mellett, Felsőzsolcán, amikor volt az árvíz, az Auchan területét és más lakossági területeket is elöntött a Sajó, akkor milyen megállapodás született - idézőjelbe téve a megállapodást - a kivitelezésre vonatkozóan, majd ennek a visszavonása - már azt nem is akarom mondani, hogy visszavonatása - után egy újabb megbízás kapcsán hány milliárd forinttal került többe mindez.
Tehát azt akarom mondani, hogy a követhetőség, az átláthatóság egy nagyon fontos dolog, mert ha ez nincs, akkor a korrupció lehetősége nyilván fennáll, akkor a visszaélés lehetősége nyilván fennáll. És persze most már nem akarok odáig eljutni például annak a konkrét beruházásnak a kapcsán, ami konkrétan útfejlesztés, gátépítés, egyebek, hogy ki is volt a kivitelező. Túl sok nem lehetett, találgathatnak, és kettőből el fogják találni.
Szóval azt akarom mondani, hogy szerintem ez így nincs rendjén. Ráadásul ott, akkor és annak a konkrét beruházásnak a kapcsán az adott térségben volt olyan beruházói háttere - nem egy cég, mondjuk, egy konzorciális felületen -, akik ezt helyi erőként meg tudták volna csinálni és olcsóbban. S nem a helyi erő, hanem más érdekeltség jutott hozzá a beruházáshoz. Igaz, nem első körben, második körben.
Szóval azt gondolom, hogy az ilyenfajta folyamatok kiküszöbölésére is sort kell tudni keríteni, mert ha nem, akkor kétfajta, háromfajta kár is ér minket. Egyrészt az, hogy ami ellen mindig hadakozunk, hogy mondjuk, az elmaradott térségekben történő gazdasági potenciálok ne tovább sérüljenek, azok tovább sérülnek, hiszen kiesnek azokból a lehetőségekből, amelyekhez hozzáférhetnének, képességeik, kapacitásuk okán és sok minden egyéb másból kifolyólag, mert valamifajta más érdek motiválta, drágábban és nem helyi erők végzik el az adott munkatevékenységet.
Azt hiszem, ennyi példának talán elég. Azt gondolom, hogy ezen is változtatni kell, mert ha ezen nem képesek változtatni - és az öt év viszonylatában, ami most a hátunk mögött van az önök kormányzási időszakából, nem ezt az egy példát tudnám csak így megközelítőleg felvázolni. Nem. Sok ilyen példát tudnék csak Északkelet-Magyarország viszonylatában. És kevésbé ismerem az ország más területén zajló, mondjuk, útfejlesztési, gátépítési és egyéb másfajta infrastrukturális beruházásokat. De csak Északkelet-Magyarországon, nem ezt az egyet, hanem jóval többet tudnék megemlíteni. Akkor az országban nyilván ennek a többszörösét lehet felfedni.
Azt gondolom tehát, hogy ez két oldalról, még egyszer, két oldalról is nehezíti a folyamatokat. Egyrészt azokat a helyi gazdasági, építőipari potenciálokat gyengíti, akik a helyi foglalkoztatást tudják hosszabb távon fenntartani, másrészt drágítja a folyamatot, ráadásul nem olyan típusú drágításokkal párosul ez, amelyeket adott esetben a gátban vagy az útban lehet megtalálni. Ezt meg el kell kerülni, azt gondolom, meg kell akadályozni, ki kell zárni.
S még két gondolatot a végére. Boldog képviselőtársam, biztos szóbotlás volt, nem a mostani, még az azt megelőző kétpercesében vagy hozzászólásában, amikor mondta, hogy az M44-es tekintetében 2018-2020 között szeretné, ha ez már realizált folyamatként lenne értelmezhető. Azt szeretném kérni, hogy ne gondolkodjanak 2018 utánra. Gondolkodjanak akképpen, ami folytatható, de ne akképpen, ami teherviselést jelent elsődlegesen; 2016-2018 közötti megvalósuláshoz kérje a Parlament falai között a képviselőtársak segítségét, abban valószínű több… (Boldog István közbeszól.) - a másodikban ezt mondta -, ebben több támogató segítségre találhat. 2018 utáni folyamatokban ne nagyon gondolkodjon. (Volner János közbeszól.) A Jobbik törekvései mérhetetlenek, de azt gondolom, hogy most nem az ő vágyálmaikat kell kielégíteni. De önök ne nagyon gondolkodjanak ebben!
S az utolsó gondolatom arról szól, hogy ha a miniszterelnöküket engedik vagy küldik az adott térségekbe, akkor arra kérem, hogy ne azzal ruházzák fel, hogy politikai vágyakat gerjesztve olyanokat mondjanak az embereknek, amelyeket nem fognak megvalósítani. Hanem egyrészt racionális, kézzelfogható, teljesíthető és teljesítendő üzenetekkel küldjék az adott térségekbe. Sokkal nagyobb politikai veszteséget fognak elkönyvelni majd három év múlva a választásokon, ha azok az ígérethalmazok, akár útfejlesztési ügyek tekintetében, mint ahogy azt az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk több helyen, elhangzanak és nem valósulnak meg.
De a politikából vissza a törvénytervezethez, azzal fejezném be a mondandót, hogy ha már az elmúlt öt esztendőben nem sikerült ezt a kérdést, mint oly sok más kérdést megoldaniuk, mert öt év kevés volt hozzá, akkor még egyszer nagy tisztelettel azt kérem önöktől, hogy ebben az önök előtt álló várható háromesztendős időszakban ne a kapkodás jellemezze önöket, és akkor most ne egy-két hónap leforgása alatt akarjanak mindent megoldani, és racionálisan ott akarjanak megoldást szülni, ahol azt valós igények támasztják alá. Úgy, ahogy az előbbiekben elhangzott példaként az M3-as tekintetében történő számlálás vonatkozásában, amit mi évtizedekkel ezelőtt színétől függetlenül minden aktuális kormányzatnak mondtunk, hogy halálutakat jártunk a régi M3-ason, és lám, a tényszámok ezt támasztják alá, most is 23 ezres nagyságrendű mérési adatok a hatezresekkel szemben. Tehát tényszerű, hogy miért kellett ezt megcsinálni. Ugyanilyen alapon, mért, konkrét, objektív alapon történjenek a döntések előkészítései!
(17.30)
S még egyszer azt kérem önöktől, hogy ne csak egy szempontot vegyenek számításba, hogy hol lehet drágábban utat építeni - idézőjelbe tetten -, hanem azt is vegyék számításba, hogy hol van meg vagy hol teremthető meg a szellemi infrastruktúra-háttér és a technológiai infrastruktúra-háttér ebben a kérdésben. S persze ehhez az emberek bérét is olyan helyzetbe kell hozni, hogy azok meg ne elvándoroljanak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
