SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos nem tudok pozitívan nyilatkozni az előttünk fekvő törvényjavaslatról. Az előttünk fekvő javaslat újabb bizonyítéka annak, hogy manapság a közvetlen napi gazdasági érdekek irányítják a döntéshozatalt, amelyek kiszolgálásáért tudatosan, lépésről lépésre felszámolásra kerülnek azok a korábban kialkudott szabályok és intézmények, amelyek a társadalom hosszú távú érdekeit védelmezték, mint amilyenek az egyetemes kulturális és környezeti értékeink. Elnézést kérek, de ezen a ponton nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem, az USA-EU és a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezmények is ebbe a sorba illeszkednek.
A rövid távú gazdasági érdekek mindenek fölé helyezése következtében az elmúlt évek során megsemmisült a környezetvédelem szinte teljes intézményrendszere, a szakértelem mellőzötté vált, sőt szóba került az ilyen jellegű felsőfokú képzés leépítése is, most pedig a jogrendszer további gyengítése került napirendre. Ugyanakkor, talán illendőségből, a kormányzó élcsapatból senki sem meri mondani, hogy a környezetvédelem a versenyképesség akadálya, hiszen ezzel egy olyan megcáfolhatatlan tényt kellene semmibe venni, amely szerint környezetünk a legfőbb közjó, életünk, múltunk, jelenünk és jövőnk alapja.
A javaslat azonban bizonyíthatóan a legfőbb közjó elé helyezi a csoportérdekeket, hiszen az 52. § (4) bekezdése leszögezi, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás esetén a közérdekkel való összhangot vélelmezni kell.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a vélelmezés hamis. Hiszen amíg vannak megkérdőjelezhetetlen közjavak, mint amilyen a környezet jó minősége, ami mindenki számára nélkülözhetetlen, egyaránt jó a gazdagnak, szegénynek, fiatalnak és idősnek, a jelennek és a jövőnek, addig vannak olyan vegyes és magánjavak, amelyek használatából mások kizárhatók, sőt használatuk kárt okoz a nagyobb közösségnek. A közlekedési infrastruktúra esetében bizonyítható, hogy amíg közvetlen használói élvezik annak előnyeit, addig az általuk létrehozott kár, közgazdasági kifejezéssel élve negatív externália, vagyis a tevékenység külső költsége az egész társadalmat terheli.
A közúti infrastruktúra, különösen a gyorsforgalmi utak negatív ökológiai hatásai vitathatatlanok. Ezek között a legjelentősebbek az ökológiai hálózat működésének ellehetetlenítése, az élőhelyek feldarabolása és elszigetelése, az élőhelyi mintázatok megváltoztatása, az utak szerepe az idegenhonos fajok és gyomok elterjesztésében és az élőlények milliárdjainak pusztulása a gépjárművekkel való ütközések miatt. Ezeket általában nem gondoljuk végig. A levegőszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, a termőföld elvesztése, az elfoglalt területek ökológiai szolgáltatásainak hiánya, az egészségkárosodás, az elhasználódó infrastruktúra fenntartásának és megújításának közvetlen és közvetett költségeit az egész társadalom kénytelen viselni. Ráadásul hatásai nemcsak a jelenre korlátozódnak, hanem messze a jövőbe nyúlnak, fizetési meghagyást jelentve a jövő generációknak.
A közúthálózat fejlesztése esetében környezeti szempontból tehát nem az a fő kérdés, hogy melyik útszakasz milyen nyomvonalon fog haladni, hanem hogy az egész közúthálózat együttes környezeti terhe hogyan, mennyivel növekszik. Szeretném hangsúlyozni, hogy gyakorlatilag nincs olyan megoldás, amivel ezek a terhek elkerülhetők, minden egyes újonnan megépített méter út környezeti terhe hozzáadódik a már korábban létező terhekhez. Ezzel számolnunk kell, és tudnunk kell, hol a határ. Éppen ezért is hangsúlyozzuk, hogy nem új utak építésére, hanem a rossz állapotú meglévők felújítására van szükség, elsősorban a három és több számjegyű utaknál.
(15.20)
Egyrészt azért, mert nagyságrenddel kisebb kárt okoz egy felújítás, és olcsóbb is. Másrészt az alsóbbrendű utak felújítása a helyi gazdaságot segítené, a helyben maradást, hogy a helyben gazdálkodók költségei csökkenjenek, a gyorsabb eljutást, kisebb fogyasztást, kisebb amortizációt. A rossz, szinte járhatatlan utakon pont azoknak a járművei mennek tönkre a leggyorsabban, akik legrosszabbul élnek.
Bár környezeti kár mindenképpen keletkezik, de nem mindegy, hogy mekkora és hol. Nem mindegy, hogy újabb utakkal mennyire daraboljuk fel a természetes élőhelyeinket, és a plusz környezeti terhelés milyen hatással lesz közvetlenül vagy közvetve az emberek egészségére. A környezeti vizsgálatok sajnos sokszor csak igazoló jellegűek, de szükség van rájuk, és nemcsak azért, mert közösségi direktívákon, rendeleteken alapuló hazai jogszabályok mondják ki.
Az előttünk álló javaslat azonban ennek ellenére kísérletet tesz a környezet vizsgálatok, ismertebb nevén stratégiai környezeti vizsgálatok megkerülésére. Míg az egyes projektek környezeti megítélését a környezeti hatásvizsgálat tisztázza, addig a közúthálózat együttes környezeti hatásait az egyes programokra és tervekre vonatkozó stratégiai környezeti vizsgálat lenne hivatott feltárni. A stratégiai környezetvizsgálat célja, hogy egy nagyobb keretben a programozási dokumentumok szintjén vizsgálja a különböző projektek várható együttes hatásait.
Az előttünk álló javaslat azonban még ennek a kevésbé hatásos eszköznek a lehetőségét is megkerüli azáltal, hogy a településrendezési eszközök utólagos módosításával kívánja szentesíteni a kormány által kiemeltnek nyilvánított közúti beruházást. Vagyis ezekbe a tervekbe utólag kerülhetnek be olyan intézkedések, amelyek nem képezhetik a stratégiai környezeti vizsgálat tárgyát, feltéve, ha volt ilyen egyáltalán.
Idézek, 6. § G 13. pont (sic!): „ha az a közlekedési infrastruktúra-beruházás miatt szükséges, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabály 2012. augusztus 6-án vagy azt megelőzően hatályos településrendezési követelményeinek megfelelően kidolgozott településrendezési eszközök 2018. december 31-ig módosíthatók” - mondja a tervezet.
A kiemelt beruházások rendszerével a kormány egy olyan lehetőséget teremt és teremtett a maga számára, amellyel akaratát a formális jogi lépések megtételével ráerőltetheti más döntési szintekre. Ezt hivatott biztosítani a projektkoordinációra kijelölt kormánymegbízott, aki a hatalom képviseletében eljárva biztosítja a felsőbb akarat érvényesítését. Pedig a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete képes az ügyben is eljárni, hogy biztosítsa a helyi rendezési tervek határidőre történő módosítását, még akkor is, ha az a helyi döntési szint ellenére lenne. A tervezet szerint a kiemelt jelentőségű ügyek közül a kormány rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházással összefüggő ügyeket jelölhet ki a közlekedési infrastruktúra-beruházás kiemelten gyors megvalósításához fűződő közérdekre tekintettel.
2014 végén 240 közlekedésfejlesztési projekt megvalósulása volt folyamatban szerte az országban, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás keretében. Már csak az a kérdés, hogy van-e olyan beruházás, amely nem ilyen, és vajon tényleg minden esetben ennyire sürgősek-e ezek az ügyek. Sürgős-e megépíteni egy olyan gyorsforgalmi utat, amely egy olyan főutat vált majd ki, amelyen alig találkozunk járművel?
A 2013. évi országos közút-keresztmetszeti forgalomszámlálás és az utolsó öt év forgalomszámlálási eredményeit összegezve jelentős visszaesés tapasztalható a legtöbb jármű-kategóriában a vizsgált szelvényekben. A személygépkocsi-forgalom 10,2 százalékkal, a tehergépkocsi-forgalom 15,9 százalékkal csökkent, a közúti közösségi közlekedést jelentő autóbusz-forgalom nem változott, a motorkerékpár-forgalom 10,7 százalékkal csökkent, a kerékpárforgalom 18,5 százalékkal nőtt. Nyilvánvaló, hogy 2014 majd felfelé módosítja ezeket az adatokat az alacsony üzemanyagár miatt, de tudjuk, ez is csak ideiglenes.
Tisztelt Országgyűlés! Az adatokból látható, hogy a szükség és a felkeltett igények messze esnek egymástól. Egy, a jövőért felelősséget viselő kormánytól elvárható lenne, hogy ne az igényeket generálja, hanem csupán a szükségleteket elégítse ki, különösen arra való tekintettel, hogy még a szükségletek kielégítése is megoldhatatlan környezeti gondok elé állítja a jövő nemzedéket.
Sajnos a rövid távú fejlesztési érdekek eddig mindig hozzájárultak a legfőbb közjó feléléséhez, és ez a konfliktus vezetett odáig, hogy ma ökológiai válságról beszélünk. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy összességében az eddigi szabályok is alkalmatlanok voltak a közjó védelmére.
Természetesen senki sem gondolja, hogy mi a túlzott bürokráciát, a hosszadalmas eljárásokat, az engedélyezések ellehetetlenítését támogatjuk. Mi egy szemlélet ellen emelünk szót, az ellen a szemlélet ellen, amely a csoport- és magánérdekeket a közjó szolgálata elé helyezi, ráadásul hamis ideológiát gyártva álláspontjának magyarázataként. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol. - Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
