VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Boldog István Képviselő úr! Képviselő úr kifejezte azt az értetlenségét, hogy miért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, ha mi is szeretnénk, hogy felgyorsuljon az autópályák és egyéb infrastrukturális beruházások építése Magyarországon. Képviselő úr, sajnos azért a gyakorlatért nem tudjuk támogatni, mert önök soha nem vegytisztán valami jót tesznek le az asztalra, hanem nagyon sokszor mellécsomagolnak olyan különböző dolgokat, amit egyszerűen nem lehet támogatni.
Mondok egy példát. Mi annak idején támogattuk azt, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer államosítására úgy kerüljön sor, hogy egyéni számlákon garantálják a korábbi magánnyugdíjpénztári tagoknak azt, hogy megőrzik majd a vagyonukat. Önök ezt megígérték itt az Országgyűlésben, ilyen módon gyakorlatilag kicsalták a Jobbik-frakció támogató szavazatát, majd pedig kiderült, hogy nemcsak nekünk hazudtak, hanem a saját választóiknak is, mert egyéni számlát az elmúlt években nem garantált a Fidesz-frakció. Pont az ilyen kellemetlen tapasztalatokból okulva mondjuk most azt, hogy azt a megelőlegezett bizalmat, amit egy ilyen törvényjavaslat megszavazása éppen a belecsomagolt rossz részek miatt jelentene, ezt a bizalmat mi az Orbán-kormánynak már nem fogjuk tudni megadni a jövőben.
A magánnyugdíjpénztárak esetében egy 3 ezer milliárd forintos vagyont nyúlt le a kormány, erőszakkal államosítva a magánnyugdíjpénztári vagyont, és a saját ígéreteit sorozatosan megszegve az egyéni számlákat nem hozta létre. Ilyen tévedéseket nem fogunk a jövőben elkövetni, hogy önöknek hasonló kérdésekben bizalmat szavazzunk.
Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor képviselő úr arról beszél, miért probléma, hogy itt külföldi cégek építenek autópályát, hát azért, mert a magyar cégek is képesek lennének autópálya építésére. És most felteszem Tasó László államtitkár úrnak a kérdést, egy magyar vállalkozásnak vajon mekkora esélye van arra, hogy mondjuk, a német közbeszerzési rendszeren belül befusson egy nyertes autópálya-építő cégként. Vajon egy magyar vállalkozás mekkora eséllyel fog labdába rúgni Németországban? Tessék feltenni ezt a kérdést maguknak is, és akkor látni fogják, hogy magyar vállalkozásnak nincs esélye, mert a német állam azt, hogy ő ott munkához jusson a közbeszerzési rendszeren belül, pont a német vállalkozók érdekében teszi számára lehetetlenné. Viszont magyar vállalkozás Magyarországon fővállalkozóként nem tud labdába rúgni, mert itt elviszik a Strabag, a Swietelsky, a Colas és hasonló cégek előle a megrendelést. Tehát van egy erősen aszimmetrikus helyzet, amikor a külföldi cégeket a saját hazájukban megvédik, amikor pedig idejönnek Magyarországra, akkor a kormány itt piacot nyit nekik, és engedi őket a közbeszerzési rendszeren keresztül százmilliárdos megrendelési állományhoz jutni.
(16.20)
Ez tehát egy nagyon fontos dolog, amit látni kell. Mi azt szeretnénk, hogy a magyar ipar szétverése, megszűnése után legalább azokat a tevékenységeket, amelyben magyar ipari kapacitás megmaradt - az infrastrukturális beruházások kivitelezése ilyen -, azt ne külföldi cégek kivitelezzék, hanem magyar vállalkozások. Ez szerintem egy nagyon egyszerű, nagyon könnyen érthető, és minden, az ország iránt felelősséget érző képviselő által támogatható cél.
Fontosnak tartom azt is, hogy ez a törvényjavaslat, bár nagy terjedelmű szabályozásról van szó, nem oldja föl azokat az aggályokat, amit már sorozatosan évek óta itt az Országgyűlésben megfogalmaztunk. Most ha én megkérdezem önöket arról - itt ugye három képviselőtársam maradt a Fidesz részéről a százharmincegynéhányból -, hogy oldják már föl azt a dilemmát, hogy miért van az, hogy az előző kormányzati ciklusban is meg a mostani kormányzati ciklusban is a miniszterelnök úr közvetlen környezetéhez tartozó üzletemberek tollasodnak meg legjobban az előbb említett infrastrukturális beruházásokon, akkor erre vajon mi lesz a válasz. Teljesen véletlen, hogy pont Simicska Lajos volt az, aki előzőleg ezeket a nagy értékű megrendeléseket megkapta? Teljesen véletlen az, hogy most a miniszterelnök úr vejének az érdekeltségei nyerik ezeken a közbeszerzési pályázatokon a legtöbb pénzt? Ez tényleg a véletlen műve lenne? Mert hogy őszinte legyek, én azt tapasztalom az országot járva, az emberekkel beszélgetve, hogy ugyanúgy, ahogy én sem hiszem, önök sem hiszik, az emberek sem hiszik el, hogy ez véletlen lenne.
Az is egy érdekes dolog, hogy vajon ez a törvényjavaslat megteremti-e annak a garanciáit, hogy amikor egy kiemelt jelentőségű nemzetgazdasági beruházás létrehozásáról dönteni kell, akkor mindenki által megismerhetők az adatok, és az Országgyűlés pártjai dönthetnek-e erről a kérdésről. A javaslat pont az ellenkező irányba megy: kormányrendeleti szinten, miniszteri zárt szobák rejtekében születnének a kormány tervei szerint ezek a döntések.
Készülnek-e vajon hatástanulmányok? Rendelkezik erről a törvényjavaslat, hogy ezeket a hatástanulmányokat mi megismerhetjük? Nem rendelkezik róla. Hát akkor miért csodálkoznak, ha ilyen törvényjavaslatokat, amikor az ország pénzét, az európai uniós támogatásokat százmilliárdos nagyságrendben el szeretné költeni a kormány, és nem teremti meg ennek az ellenőrizhetőségét, hogy ez vajon megéri-e egyáltalán az országnak, tényleg oda kell-e telepíteni egy beruházást, ezt egyszerűen nem teszi lehetővé az Országgyűlés számára, nem teszi ellenőrizhetővé - persze hogy így nem tudjuk támogatni!
Az is egy érdekes dolog, hogy milyen módon folynak ezek a beruházások, miért kifogásoljuk ezeket. Azért, képviselőtársaim, mert itt az M4-es autópálya építése, én Cegléd térségében lakó országgyűlési képviselőként több sajtótájékoztatót tartottam a választókerületemen belül arról, hogy a józan ész és a szakmai követelmények is azt diktálják, hogy a legforgalmasabb autópályaszakaszon kezdjünk el egy autópályát építeni. Az M4-es autópálya esetén nyilvánvaló, hogy a Budapest és Cegléd közti szakaszt kellett volna először kivitelezni, hiszen ez lenne a legnagyobb forgalmú, a legköltséghatékonyabb módon ezen a szakaszon lehetne először kivitelezni ezt a beruházást. Ehhez képest mit csinál a kormány? Jász-Nagykun-Szolnok megye közepén kezd el egy 30 kilométeres szakaszt kivitelezni. Egy olyan autópályaszakaszon, ami se nagyvároshoz nem kapcsolódik, se másik autópályához, sem körgyűrűhöz nem csatlakozik; a puszta közepén elkezdenek építeni hirtelen egy autópályát. Hát, most mondják meg őszintén, ez logikus? A szakmai szabályokat lábbal tiporja a kormány, pont egy ilyen nagy értékű infrastrukturális beruházásnál. Amikor keresem ebben a törvényjavaslatban azokat a garanciális elemeket, amelyekkel meg lehetne előzni ezeket az eseteket, nem találom benne, képviselőtársaim, mert önök nem írták bele. Pont az ilyenek miatt nem tudjuk ezeket a javaslatokat támogatni.
Az is egy érdekes dolog, hogy vajon ezek a nagyberuházások hogyan folynak le. Többször elmondtam már képviselőtársaimnak, boldogabb sorsú, kevésbé korrupt és Magyarországnál jóval gazdagabb országokban úgy folynak le ezek a beruházások, hogy a kormány, a lebonyolító szervezet él a projektmenedzsment eszközeivel, folyóméterben, köbméterben, mérnökórában és egyéb egzaktnak számító mértékegységekben fejezik azt ki, hogy egy autópályát mennyibe kerül megépíteni. Én beszéltem már olyan szakemberrel, aki végzett hasonló tevékenységet, bármilyen hihetetlennek tűnik, egy egyszerű autópálya-építésnél nyolcezer munkafolyamatot számszerűsítenek, ennyi munkafolyamatot kell elvégezni ahhoz, hogy a végén az autópálya összeálljon. Nemcsak olyanokra kell gondolni, hogy bekeverem az aszfaltot, hanem milyen technológiai sorrendet kell betartani, hogyan kell ezt meglocsolni, s a többi, nagyon sok mindent. És vajon a projektmenedzsment-eszköztárat igénybe veszi-e a kormány, ezeket az eszközöket, amivel átláthatóvá teszik a közbeszerzéseket, lefaraghatóvá teszik a végén a vállalási árakat? Ezt sem teszi bele a kormány ebbe a törvényjavaslatba - persze hogy nem lehet így támogatni.
Gúr Nándor képviselő úr számára mondom. Természetesen nem azt kifogásoljuk, hogy megépüljenek ezek a beruházások - és azt is fontosnak tartom, hogy a magyar emberek, a magyar cégek számára jellemzően ezek a beruházások jók, hiszen valóban kényelmesebbé teszik a közlekedést -, én mindössze arra utaltam, hogy az Európai Uniónak nem az a mozgatórugója, hogy mondjuk, ön vagy én hamarabb eljussunk Budapestre adott esetben a vidéki otthonunkból, vagy mondjuk, a magyar emberek, az átlagemberek közlekedjenek két kistelepülés között, hanem az Európai Uniót az motiválja ezeknél a beruházásoknál, hogy az itt megtelepedett nyugat-európai vállalatok részére kiépítse az infrastruktúrát. Attól még természetesen mi is élvezhetjük ennek a gyümölcsét, ideális esetben legalábbis ez így van.
A V0-s vasúti körgyűrűt szóba hoztam. Most gondoljon például ennek kapcsán, képviselő úr, arra, hogy vajon ezt a vasúti körgyűrűt, amit 360 milliárdért kiviteleznek, a vasúti teherforgalom számára kívánják megnyitni. Ha én most megkérdezem öntől vagy a fideszes képviselőtársaktól, hogy sorolják föl, legyenek kedvesek, azokat a magyar tulajdonú iparvállalatokat, amelyek majd megtöltik a vasúti teherszerelvényeket ezen a 360 milliárd forintos szakaszon áruval, magyar termékekkel, nem fognak tudni ilyeneket emlegetni, mert a magyar ipar gyakorlatilag a rendszer váltása óta a tehetségtelen kormányzás következtében megsemmisült. Az itt megtelepedett külföldi cégek számára építjük meg, a magyar adófizetők pénzéből, hitelt felvéve, az országot eladósítva ezt a vasúti körgyűrűt. Ezt ki kell mondani egy ilyen esetben, hiszen vegytisztán erről van szó.
Azt is egy fontos dolognak tartom, hogy amikor a támogatások folyósításáról beszélünk, akkor rámutassunk arra, hogy amikor például az autóipari konferencián elhangzott szakmai értékelésekre került sor, akkor a cégek mit tartottak fontosnak kiemelni. Ők, képviselőtársaim, nem arról beszéltek, hogy az az akadálya az ittlétüknek, még több magyar ember foglalkoztatásának, hogy nincs elegendő infrastruktúra - három külföldi autógyár, a General Motors, az Audi és a Suzuki fogadta el a meghívásomat, meg négy magyar beszállító -, nem az infrastruktúrát kifogásolták, hanem a munkaerő rendelkezésre állását, azt, hogy nincs ott helyben a munkaerő, ahol lennie kellene, nem tudta a kormány megoldani a képzést úgy, ahogy meg kellett volna hogy oldja, és nemes egyszerűséggel nem tudnak embert fölvenni, mert abban a körzetben nincs elegendő számú és képzettségű munkaerő.
Azt is nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy akkor, amikor ezekről a nagyberuházásokról beszélünk a közlekedési ágazaton belül, akkor a TEN-T, a transzeurópai közlekedési hálózatok keretén belül megvalósuló beruházásokat támogatja az Európai Unió. Itt viszont, tekintettel arra, hogy Kelet-Magyarország többször és teljes joggal szóba került, tudatosítani szeretnék azért valamit a képviselőtársakban. Ha elmegy Kelet-Magyarországra az autópálya, mint ahogy egyébként most az M3-as autópálya legalább már elment, megépítjük ezt az autópályát, továbbvisszük a határig, a románok továbbépítik természetesen Románia területén belül, akkor, hogyha a magyar munkaerő versenyképességében úgy gondolkodunk, mint ahogy most a kormány teszi, minél alacsonyabb árú legyen a munkaerő, akkor tessék csak belegondolni, a nyugat-román, azaz a magyar-román határ mentén lévő cégek versenyképesebbek lesznek velünk szemben, mert alacsonyabb árú tud lenni ott a munkaerő, mint akár Kelet-Magyarországon, és mi úgy építjük meg ezeket a beruházásokat, hogy a mi adófizetői pénzünkből, a minket érintő európai uniós támogatásokból tulajdonképpen nagyobb mértékben fogjuk a román ipar fejlesztéseit támogatni, mint a magyart.
(16.30)
És hogy ez ne így legyen, pont azért lenne fontos az, hogy a munkaerő képzettségével, a kiművelt emberfők sokaságával és ne pedig az alacsony árával versenyezzen Magyarország, mert így, ahogy most tesszük, egyszerűen legatyásodik, elszegényedik az ország. Pont ezek voltak azok a dolgok, amelyekre rámutattam már nemegyszer: 2010-hez képest euróban számolva a magyar emberek jövedelme csökkent; forintban számolva, az egyre gyengülő forintban természetesen valamennyit nőtt, de euróban számolva bérleszakadásban vagyunk, és bizony-bizony ez ilyen módon sajnos nem az országban bekövetkező jóléti fordulatot szolgálja.
Tehát szeretném, ha a képviselőtársakban tudatosulna az, hogy ez a kérdés sokkal-sokkal összetettebb annál, mint ahogy látszik, ezekben a kérdésekben sokkal összetettebb megoldásokra is van szükség, kimunkáltabb, több egyeztetést igénylő törvényjavaslatokra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
