DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatos módon újra egy olyan törvényjavaslat van a Ház előtt most már hosszú-hosszú évek óta, sokadik alkalommal, amely össze nem függő szabályozási területeket tartalmaz. Mielőtt a törvényjavaslat érdemébe belemennék, szeretném azt jelezni, hogy ’12 nyarán az LMP nem véletlenül tett le a parlament asztalára egy úgynevezett kiszámíthatósági törvénycsomagot, tudniillik a jogalkalmazást, az egyszerű állampolgárok jogkövető magatartását meglehetősen megnehezíti az, amikor teljesen random módon, véletlenszerűen össze nem tartozó jogterületekbe nyúl bele a kormányzat, illetve a parlament. Fel nem foghatom, hogy miért kell egy törvényjavaslatként a Ház elé tolni egyrészt az anyakönyvi szabályok módosítását, másrészt pedig a közfoglalkoztatásra vonatkozó egyes szabályok módosítását.
Még egyszer azt szeretném aláhúzni, hogy ahhoz, hogy az állampolgárok, a különböző gazdálkodó szervezetek, vállalkozások, a hivatalnokok, a különböző jogalkalmazók világosan, kiszámíthatóan, előreláthatóan tudjanak szabályokkal kalkulálni, nemcsak az fontos, hogy alapvető szabályokat a parlament ne rángasson adott esetben havonta, félévente, az is fontos, hogy az egyes jogszabályok, illetve az egyes jogszabály-módosítások, logikusan, az összetartozó területek egységesen kerüljenek a Ház elé, illetve kerüljenek később kihirdetésre. Sokadjára szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy nagymértékű kiszámíthatatlanságot, jogbizonytalanságot okoz az, amikor össze nem tartozó jogterületeket tálal fel egy salátástálon az Országgyűlés elé a kormány.
Tisztelt Országgyűlés! Ami az anyakönyvi szabályok módosítását illeti a törvényjavaslatban, ezek jórészt az eddigi szabályozás pontosítását szolgálják, logikusabbá teszik az anyakönyvi szabályozást, illetve egyszerűbbé teszik az állampolgári kérelmek teljesítését. Ezeket a szabályokat támogatni tudjuk azzal együtt, hogy csatlakozva ahhoz, amit itt már megpendített Staudt képviselőtársam, kíváncsian várjuk a nemzetiségi szószóló véleményét, illetve arra szeretném kérni a kormányt, hogy az anyakönyvi szabályok tekintetében a nemzetiségi szószólók véleményét lehetőség szerint maradéktalanul vegye figyelembe, hiszen ha valahol nagyon is hatékony és fontos funkciója van a nemzetiségi szószólónak, az egyik terület pontosan az anyakönyvezés. Tehát azzal együtt, hogy mi támogathatónak tartjuk azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány idehozott a Ház elé, különös jelentősége van ebben a témában, hogy a Magyarországon honos kisebbségek szószólói egyébként hogyan vélekednek a várható anyakönyvezési, igazgatási gyakorlatról.
Ami a javaslat közfoglalkoztatással összefüggő részeit illeti, itt három fontos elemről lehet szólni. A jövőben közfoglalkoztatási jogviszonynak minősülne, ha a közmunkás a közmunkaprogram keretében legfeljebb három nap időtartamú munkaerőpiaci szolgáltatásban venne részt - helyes. 90-ről 120 napra emelnék a közmunkás kérésére kötelezően biztosítandó fizetés nélküli szabadságot határozott időre létesített munka esetén. Ez is helyes. Harmadrészt pedig pozitív irányban változnak a közmunkások szabadságolására vonatkozó szabályok. Ez is támogatható.
Összességében tehát a módosítás a közfoglalkoztatásra irányuló részben is támogatható, előrelépés, hiszen közelít a munka törvénykönyvének, egész pontosan a kizsákmányolás 2011-es törvénykönyvének a szabályai felé, de ez messze nem elegendő, ez nagyjából egy tyúklépés abban a tekintetben, hogy a közmunkások valóban megkapják azt a munkajogi védelmet, ami a közfoglalkoztatottakat is egyébként megilleti. A szabadnapok számát is hozzá kellene igazítani a munkajogi szabályokhoz. Azzal a módosító javaslattal élünk, hogy egybefüggő 14 nap szabadságot kelljen biztosítani a közmunkásoknak is. Ezenkívül a szabadnapok számában se tegyenek különbséget közmunkás és a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó foglalkoztatott között.
Ami miatt viszont itt én egy pillanatra megállnék és beszélnék arról, ami miatt nem tartjuk elégségesnek ezt az előrelépést a közmunkásokra vonatkozó szabályok tekintetében, az a következő. Továbbra is megmarad a közmunkások speciális jogviszonya, a közfoglalkoztatási jogviszony, ami alacsonyabb munkajogi védelmet és a minimálbérnél is alacsonyabb bért jelent számukra. Valódi munkahelyek helyett, valódi munkahelyteremtés helyett, amit önök ígértek annak idején, marad az éhbért fizető közmunka. Semmi elmozdulás nincsen valójában a közmunkások helyzetében. Továbbra is különös szabályok vonatkoznak rájuk. Kisebb munkajogi védelem, nagyobb kiszolgáltatottság, tehát még az egyébként a foglalkoztatottakat Magyarországon megillető munkajogi védelem se terjed ki rájuk. A szabadság kiadására vonatkozó egyes szabályokat ugyan kiterjesztik rájuk, de például továbbra sem lesznek jogosultak 14 nap egybefüggő szabadságra. Erre vonatkozik a módosító javaslatunk.
A legnagyobb igazságtalanságon sem változtat a kormány: nem fogják megkapni a piaci minimálbért. Nézzünk szembe azzal, hogy addig, amíg a közmunkások nem kapják meg a piaci minimálbért, ez az összes foglalkoztatottra, tehát minden magyar dolgozó emberre egy fenyegetést jelent, hiszen amíg a közmunkások éhbérért dolgoznak, ez mesterségesen alacsonyan tartja a magyar bérszínvonalat. Ezért az LMP egyébként már több évvel ezelőtt az Alkotmánybírósághoz fordult, hiszen alkotmányellenesnek tartjuk, hogy Magyarországon ugyanazért a munkáért attól függő nagyságú bért kap a dolgozó, hogy közmunkaviszonyban dolgozik, vagy rendes munkaviszonyban. Ez elfogadhatatlan. A közmunkabér a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok, ahogy szokták mondani. A hazai gyalázatos jövedelmi és megélhetési viszonyok közt a minimálbér háromnegyedét teszi csak ki, 51 ezer forint, miközben maga a minimálbér sem éri el a létminimumot, közel 20 ezer forint a különbség. Ezért tettünk legutóbb javaslatot arra, hogy a minimálbér érje el Magyarországon a létminimumot. Az LMP-nek a dolgozói szegénység felszámolására vonatkozó törvénycsomagjának ez az egyik legfontosabb eleme.
Ráadásul ahelyett, hogy közeledne a közmunkabér a minimálbérhez, az attól való leszakadása, távolodása folyamatos. Ezért követeljük azt, hogy az egész közfoglalkoztatási jogviszonyt felejtsük el, és rendes bért kell fizetni a közmunkásoknak. Arra is van programunk, hogy a minimálbér nettóját hogy kellene megemelni úgy, hogy a foglalkoztatók terhei ne nőjenek. A közmunkát csak azok számára kell fenntartani, akik valóban nem tudnak már visszalépni a munkaerőpiacra, mindenki mást viszont vissza kéne oda juttatni. Tehát olyan közfoglalkoztatási program kellene, amely képessé és kellően képzetté teszi a munka nélkül maradt embert arra, hogy a közmunkából önfoglalkoztatóként vagy szövetkezeti tagként az elsődleges munkaerőpiacra visszakerülhessen. Ahol nincs jelen az elsődleges munkaerőpiac, nincsenek vállalkozások, ott olyan helyi gazdaságfejlesztés irányába kell elmozdítani a közmunkát, amely önfenntartó munkahelyeket, jobb megélhetést tud adni a helyben élőknek. Mindenképpen szövetkezeti formában kell az önfenntartásra törekedni, nem közmunkában. Az LMP a szövetkezeteket támogatná a közmunka brutális felfejlesztése helyett.
A közelmúltban elmondtuk azt az ötpontos követelésünket, amit elengedhetetlenül fontosnak tartunk a közfoglalkoztatás területén. Elsősorban egy olyan működő szövetkezeti törvény kellene, amely láthatóan Ángyán József távozása után feledésbe merült a Fidesznél.
(9.50)
A másik fontos dolog az önkormányzatok, szociális szövetkezetek megfelelő termőföldhöz juttatása.
A harmadik: az alapanyag-termelés felől el kell mozdítani a közmunkát az élelmiszer-feldolgozás és egyéb közszolgáltatások felé. Ezzel lehet megalapozni azt, hogy a közmunkából kinövő szövetkezetek a helyi gazdaság alapjai legyenek.
A negyedik dolog pedig, hogy ahol problémát jelent az értékesítés, a termékek piacra juttatása, ott az állam vagy a kistermelőket tömörítő érdekképviselet beszállhatna a szövetkezetek számára piacteremtésbe.
Ötödrészt pedig: a szövetkezeti irányba való elmozduláshoz nyilván felkészült szakemberek mento-rálására lenne szükség.
Fontos azt is megjegyezni, hogy továbbra sem lesz nagyobb esélye a közmunkásoknak a közmunkából való kitörésre, a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, továbbra sem férnek majd hozzá az álláskeresők számára rendelkezésre álló támogatásokhoz. Marad az a skizofrén helyzet, hogy a közmunkások álláskeresők is meg nem is. Ha a kormány statisztikai érdeke vagy a Habony-művek megrendelése úgy kívánja, akkor természetesen foglalkoztatottként virítanak vele, a közmunkásokkal javítják a statisztikákat, velük manipulálják a foglalkoztatási adatokat, egyébként pedig nem sorolják a munkavállalók közé, nem tartoznak a munkatörvénykönyv hatálya alá, nem vonatkoznak rájuk a munkajogi szabályok, nem kapnak rendes bért.
Tehát akkor, amikor hatalmi érdekről van szó, amikor arról van szó, hogy a statisztikákat manipulálni kell, akkor a közmunkás foglalkoztatott, amikor arról van szó, hogy rendes pénzt kellene adni, rendes munkajogi védelmet kell adni, akkor pedig nem tekintik őket rendes foglalkoztatottnak. Foglalkoztatottnak tekintik ugyanakkor őket akkor is, amikor az álláskeresők elhelyezkedését elősegítő támogatásokról van szó. Tehát magyarul: képmutató módon, hogyha valaki közfoglalkoztatott, akkor nem kívánják nekik biztosítani teljeskörűen a különböző munkaerőpiaci támogatásokat. Magyarul: egy olyan politikát folytatnak, aki egyszer közmunkás lett, az maradjon is benne a közfoglalkoztatott csapdában.
Mi ezt a helyzetet szeretnénk felszámolni. Ezért tettünk törvényjavaslatot arra is, hogy az elsődleges munkaerőpiaci munka élvezzen előnyt a közmunkával szemben, a szabályozás azt az elvet tükrözze vissza, hogy a piaci munka minden esetben elsődleges a közmunkához képest. Arra tettünk javaslatot, hogy a közfoglalkoztatottak is kapják meg azokat a munkaerőpiaci támogatásokat, amiket egyébként a munkanélküliek megkaphatnak, egész egyszerűen azért, hogy legyen kitörés a közmunkacsapdából.
Összegezve: az LMP azt gondolja, hogy az egész közmunkaprogramnak akkor és úgy van értelme, amennyiben megvan a lehetőség a kitörésre mindenkinek a közmunkacsapdából. Tehát magyarul: a közfoglalkoztatottak számára is biztosítják mindazokat a munkaerőpiaci szolgáltatásokat, amelyeket egyébként az álláskeresőknek biztosítanak.
Kettő: a mi felfogásunk szerint a közmunkaprogram, a közfoglalkoztatás elsődlegesen azoknak szól, akik egyébként már nem képesek elhelyezkedni - részben egyébként vagy jórészt életkorukból fakadóan - az elsődleges munkaerőpiacon. Ebben az esetben is viszont fontos lenne, hogy az alapanyag-termelésről elmozduljon a közfoglalkoztatás egy olyan irányba, ahol a helyi gazdaságnak egy nagyon széles vertikuma tud felépülni. Tehát élelmiszer-feldolgozás és az ehhez kapcsolódó különböző kereskedelmi, szolgáltató tevékenységekre gondolunk. Nagyon fontos lenne, hogy a kormány a közfoglalkoztatás számainak a folyamatos bővítése helyett a szövetkezetek újjáéledését támogassa.
Negyedrészt pedig arról is szólni kell, hogy ma szégyenletes módon a közfoglalkoztatottak toplistáján második helyen a KLIK szerepel. Tehát ez azt jelenti, hogy a KLIK-nél foglalkoztatják jelenleg majdnem a legtöbb közfoglalkoztatottat Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért más bért kap egy közmunkás, mint egy közalkalmazott. Ez azt jelenti, hogy a közalkalmazott pedagógiai asszisztens több pénzt visz haza, mint az a pedagógiai asszisztens, aki közfoglalkoztatottként látja el ugyanezt a munkát. De hozhatnék példát nemcsak a közoktatási intézményekből, hanem a közművelődési, közgyűjteményi intézetektől is. Ez viszont, még egyszer, azt jelenti, hogy miközben az államnak szüksége van arra a tudásra, ami egyébként egy pedagógiai asszisztensnek vagy egy múzeumi alkalmazottnak a fejében ott van, mégis ahelyett, hogy rendes közalkalmazotti bért fizetne, éhbérért foglalkoztatja ezeket az embereket.
Amikor arról beszélünk, hogy jelenleg a dolgozói szegénység 30 százalékos a közszférában, ebben a tragikus tényben kőkeményen benne van az is, hogy a közfoglalkoztatást kiterjesztették a közalkalmazotti körre. Nem fog addig a közalkalmazottak bére érdemben emelkedni, amíg a közalkalmazotti álláshelyek helyett éhbérért foglalkoztatnak közalkalmazottakat. Ezért követeljük, hogy a közszférán belül ezt a fajta közfoglalkoztatást szüntessék meg, adjanak tisztességes bért a pedagógiai asszisztenseknek, adjanak tisztességes bért az ápolóknak, az egészségügyi szakdolgozóknak.
Az látszik viszont, hogy az önök foglalkoztatáspolitikája arról szól, hogy Magyarországon az emberek minél kevesebb pénzért dolgozzanak minél többet, minél kevesebb pénzért dolgozzanak minél kiszolgáltatottabban. Egy olyan Magyarország-kép van az önök fejében, ahol a következő generációk választhatnak, hogy különböző összeszerelő üzemekben fognak alacsony bérért dolgozni, és a tudásukat nem fogják tudni ezekben az összeszerelő üzemekben kamatoztatni, vagy pedig elmennek közmunkásnak éhbérért. Ez egy teljes tévedés. Magyarország soha nem lesz így versenyképes. Magyarországnak nem a bérekben kellene versenyre kelnie más országokkal, hanem a munkaerő képzettségében.
Ez az irány, amit az önök közfoglalkoztatási programja, illetve foglalkoztatáspolitikai iránya mutat, annyit jelent a magyar emberek számára, hogy belátható időn belül a bérek nem fognak emelkedni. Ahogy bemutattam, az, hogy közfoglalkoztatottakat alkalmaznak a közalkalmazottak helyett, azt jelenti, hogy nyomás alatt tartják a közalkalmazottak bérét, szándékosan alacsonyan tartják például az ápolók, pedagógiai asszisztensek bérét, és az a fiatal, aki egyébként a tehetségét ki akarja bontakoztatni, teljesen logikus módon el fog menekülni ebben az országból.
Ezt az irányt kellene megfordítani, önmagában ez a törvényjavaslat ehhez a fordulathoz kevés lesz. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
