KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igazából én arra szeretnék rátérni az elején ennek a mondókának, hogy miért kár nem szakmai érveket behozni ebbe a Házba. Én óvnék mindenkit attól, hogy a személyes vita irányába elvigye ezt a vitát, mert fel lehet tenni azt a kérdést néhány nappal egy trafikban bekövetkezett, sajnálatos gyilkosság után, hogy ki az a dinnyetermelő ebben a Házban, aki feleségének van trafikja, és akkor neki van-e joga bárkit kioktatni morálisan bármiről is. Vagy megkérdezhetném én is Staudt képviselőtársaimtól, hogy Moszkvában írták-e esetleg a hozzászólását, vagy maga találta ki. De ennek ellenére szerintem inkább jobb lenne azt az irányt képviselni, amit el is kezdtünk, és nagyon örülök, hogy a nemzetiségi-szószóló-társunk kitért a gyakorlati alkalmazására ennek a törvénynek, mert ez a leginkább fájó pontja ennek a résznek, azt gondolom.
Bármit beírhatunk ebben az ügyben, bármit leírhatunk arról, hogy ki kell majd kérni a nemzetiségi önkormányzatok véleményét, amikor egyébként - ha már a görög szószólónál tartunk, aki nekem is személyes barátom, mondjuk így - kíváncsi lennék, hogy például ezek a görög dokumentumok rendelkezésre állnak-e, és adott esetben megoldott-e ennek a kérdésnek a gyakorlati elintézése. Mert én nem vitatom senkinek a pozitív irányú szándékát ebben a kérdésben, de azért a valóság mégiscsak az, hogy amikor egy olyan nemzetiségi ember, aki szeretne nemzetiségi dokumentumokat kérni - és ezt el is mondta kiválóan a szószóló úr -, a valósággal találkozik, akkor meg más a helyzet, mint egyébként bárkinek a szándéka ebben a Házban.
Tehát az egy fontos kérdés - és szeretném, ha nem maradna lógva ez a gondolat -, hogy szükség volna arra is, hogy a kormányzat áttekintse azt, hogy vajon az intézményrendszer alkalmas-e erre. Nem gondolom azt, hogy itt generális javításokra, módosításokra van szükség, de azt igen - és ezt kérem államtitkár úrtól -, hogy a vita kapcsán a későbbiekben tekintsék át, hogy hogy is van ez a helyzet, hogy flottul tud-e menni minden olyan módosítás, ami a Házon keresztülmegy ebben a kérdésben.
A másik ilyen kérdés: én nagyra értékeltem az előttem szóló Turi-Kovács Béla hozzászólását, részint egyet is értettem vele, részint a végkövetkeztetésében kevésbé, de azt kell mondjam, nagyon értékes gondolatok voltak. Sokszor hallgatva képviselő urat nekem mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy ezeket a gondolatokat elmondja itt, azonban, ha egy kritikát elfogad tőlem - és elnézést kérek, ne vegye megbántásnak -: nem mindig érzem azt, hogy egyébként a többségi álláspontban érvényesülnek azok a javaslatok, amelyeket képviselőtársam sokszor tesz, és amelyekkel én magam például egyetértek. Jó lenne, ha azt látnám, hogy adott esetben ezek nagyobb arányban érvényesülnének.
(10.30)
Például az is érdekes felvetés volt, amit Schiffer képviselőtársam ma kicsit polemizálva, kicsit egyetértve tett. Magam is szorgalmaznám azt, hogyha egy szövetkezeti jogszabály előttünk lenne és arról tudnánk beszélni. Remélem, hogy ez a pillanat is el fog tudni jönni.
De a témára visszatérve, én írtam, Gúr képviselőtársam öt konkrét kérdést, öt konkrét felvetést tett, és ezekre szeretnénk választ kapni ebben a vitában. Az egyik az, hogy mi az oka annak, hogy össze nem függő javaslatokat tárgyalnak. Ez annál is inkább lényeges, merthogy egyébként a kormány jogalkotási tervében is külön szerepelt eredetileg, azt hiszem, ha jól emlékszem, a 42. és 43. soron ez a két javaslat. Ez azért is érdekes, mert ha az ember kívülről nézi ezt a vitát, akkor kicsit úgy érzi magát, mint a Rejtő-könyvben a balett-táncos- és kazánkovácsképzés, hogy hogy került a csizma az asztalra. Tehát amikor valaki ezt a vitát kívülről nézi, és a vita egyik szakaszába kapcsolódik be, utána meg a másik szakaszába, akkor azt gondolja, hogy megbolondultak az emberek, akik itt beszélnek a dologról, mert két össze nem tartozó dologról szólnak.
A másik része az, amiről tegnap beszéltem a parlamentben. Nagyon nehéz egy döntéshozó sorsa akkor, amikor előtte van egy olyan törvény, amit egyébként szíve szerint tudna támogatni, én például ezeket az anyakönyvezési irányokat abban az esetben tudnám támogatni, ha látnám, hogy ez gyakorlatilag is itt megvalósul, míg előkerül egy másik, amit meg nem. Tehát ilyenkor nehéz a helyzet, és nem tartom elegánsnak, hogy ha a jogalkotásról szóló törvényt figyelmen kívül hagyom, és azt mondom, hogy egy eleganciát kérek számon, akkor nem tartom elegánsnak ezt a megoldást. Ha szigorú vagyok, azt tudom mondani, hogy nem tartom a jogrendszer szempontjából jónak azt, hogy önök folyamatosan ebben a dologban így operálnak.
Őszintén szólva, abban nekem vitám van Turi-Kovács Béla képviselőtársammal, mikor azt mondta, szerintem egyébként ez nagyon jó megközelítés volt, de mégsem értek vele egyet, attól tartok, hogy az nem salátatörvény, ha két törvényről van itt szó. Úgy gondolom, hogy ha két teljesen össze nem illő dologról van szó, akkor az ebben az esetben is lehetetlenné teszi azt, hogy ebben egy korrekt és homogén álláspont tudjon kikristályosodni, miközben értem azt, hogy sokkal rosszabb, hogyha hetven törvény esetében van ugyanez a dolog.
Én magam sajnos nem látom a kormányzat jogalkotási transzparenciáját, pontosabban látom abban, hogy a hetven törvénynél is van huszonöt oda nem illő, meg a kettőnél is van egy, ami nem illik oda. Ez volt az első kérdés.
A második kérdés az, hogy mi annak az oka, hogy gyakorlatilag sok szempontból más szabadsági szabályok vonatkoznak a közmunkásokra, mint a többi munkavállalóra. Ez volt a másik kérdés, amit Gúr képviselőtársam föltett, vagyis az, hogy például miért van az, hogy az alapszabadságon túli szabadságokat nem érvényesítik a közfoglalkoztatottakra. Ez egy konkrét kérdés, amire szerintem lehet válaszolni, miért gondolják azt, hogy nekik ez a szabadság nem jár. Azt értem, hogy a javaslat egyébként sok szempontból közelíti a jogokat a munkavállalók jogaihoz, de azért ettől függetlenül a helyzet mégiscsak ez ma.
A harmadik, erről Staudt képviselőtársam is szólt, hogy néhány esetben csökkentettek, rövidítettek határidőket. Ennek mi volt az oka? Két nap alatt mit lehet elintézni ebben az országban?
A negyedik ilyen kérés, amiről Gúr képviselőtársam szólt, hogy Péterfalvi Attila úrnak mi a véleménye erről a javaslatról, látta-e, egyetértett-e vele, volt-e bármilyen kritikája.
Az ötödik, ami a javaslatban kicsi előrelépésnek tűnik, hogy háromnapos képzéseket engedélyez a javaslat, hogy vajon milyen képzések ezek a háromnapos képzések. Tehát a munkaerőpiaci pozíciót javító képzések kapcsán el lehet azt mondani generálisan a képzések többségére, hogy háromnapos képzés? Mert akkor persze, jó ez a javaslat. De abban a szakaszban nem így van, hosszabb képzésekről van szó. Nem lehetne ezt a képzési időt egy nagyobb képzési időre kitolni?
Ezek voltak azok a konkrét kérdések, amikről Gúr képviselőtársam szólt, és a vita ezen szakaszában azért tartom fontosnak megismételni ezeket, hogy hátha vissza tudjuk terelni egy kicsit ezekre a konkrét kérdésekre a vitát, és erre nagyon szeretnék én is választ kapni, hogy mi a magyarázata az általunk feltett kérdéseknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gúr Nándor tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
