RITTER IMRE
RITTER IMRE
RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehrter Vorsitzende, sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte das geehrte Parlament über die Meinung des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten informieren.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló T/4451. számú törvényjavaslat első részével, az első 40 paragrafusával, az anyakönyvezési eljárással foglalkozott, erről szeretném a bizottság véleményét ismertetni.
A Magyarországon élő nemzetiségeket nevesítetten, direkt módon a törvényjavaslat 15. §-a említi, amely szerint az anyakönyvezési törvény 46. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: nemzetiségi családi név, valamint a nemzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. Az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon belül adja meg. Azt az utónevet, amelynek bejegyzését az érintett országos nemzetiségi önkormányzat jóváhagyta, a nemzetiségi utónévjegyzékbe fel kell venni. Ez az eljárás egyrészt a nemzetiségi utónevek vonatkozásában folyamatos aktualizálási lehetőséget biztosít, másrészt a módosítás kiterjeszti az országos nemzetiségi önkormányzat hatáskörét a nemzetiségi utónevek mellett a nemzetiségi családi név anyakönyvezhetőségével kapcsolatos állásfoglalásra is, amellyel bizottságunk egyetért és támogatja. Reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel szaporodni és egyszerűsödni fognak azok a névváltoztatási kérelmek is, amelyekben a korábbi évtizedekben törvényi, fizikai vagy lelki nyomásra a nevüket magyarosító nemzetiségi lakosok vagy leszármazottaik visszaveszik eredeti nemzetiségi nevüket.
Ezen a paragrafuson kívül természetesen a törvénymódosítás minden pontja érinti, érintheti a Magyarországon élő nemzetiségeket, ezért általánosságban szeretnénk kijelenteni, hogy a törvénymódosítás alapvető céljaival, azok megoldási javaslataival a Magyarországi nemzetiségek bizottsága egyetért, azokat támogatja.
(10.00)
Kiemelném ezek közül a törvényjavaslat 12. §-át, amely rendezi a kéttagú családi nevek kötőjellel vagy kötőjel nélküli egységes kezelését, nyilvántartását, hiszen nemzetiségi körben - többek között a már említett névvisszavételek miatt is - a kettős családi név használata az átlagnál gyakoribb.
Úgyszintén egyetértünk a 12. § 2. pontjával, amely szerint, ha valamely szülő nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a szülő kérelmére a gyermek utónevét az anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti, mivel a magyarországi nemzetiségeknél ez is az átlagnál gyakrabban fordul elő.
Az anyakönyvezés az ember életét végigkövető, annak legszebb, legcsodálatosabb mérföldköveit, születését, házasságát és a végén a halálát, földi elmúlását rögzíti.
Engedjék meg, hogy hadd mondjak el önöknek ezzel kapcsolatban egy bensőséges, személyes nemzetiségi történetet, amelynek a végén önökre bízom a tanulságok levonását, megszívlelését. Személyes, saját és gyermekeim története, de hangsúlyoznám, hogy minden Magyarországon élő nemzetiségi családot érint.
2005. február 24-én született a fiam, Gergely, nagy örömünkre, és természetes volt számunkra, hogy amikor jött a hölgy és kérte az adatokat az anyakönyvezéshez, akkor megadtuk az adatokat, és mondtuk - lévén, hogy édesapja, édesanyja német nemzetiségi -, hogy német nemzetiségi anyakönyvi kivonatot szeretnénk kérni neki, mire rémülten nézett rám, hogy ilyen nincs. Mondtam, hogy ne haragudjon, de van, pont az előtte lévő három évben állítottuk össze a nemzetiségi névjegyzéket, 2004-ben került elfogadásra. Mondtam, hogy azért van egy anyakönyvezési törvény, van a nemzetiségek jogairól szóló törvény, van nemzetiségi anyakönyvi kivonat, jogunk van hozzá. Mondta, hogy jó, elmegy, megkérdezi.
Másnap visszajött nagy örömmel, hogy Ritter úr, igaza van, valóban van, mutatta, hogy sőt, háromnyelvű. Itt már egy kicsit az örömöm mérsékelt volt, valóban háromnyelvű: magyar, francia és angol nyelvű volt. Mondtam, hogy nagyon kedves, de én nem idegen nyelvűt szeretnék, ráadásul német vagyok pechemre, hanem nemzetiségi anyakönyvi kivonatot szeretnék kérni. Itt akkor tovább nem működött, elment, visszajött, mondta, hogy nincsen, csak magyart tud adni. Mondtam, hogy azt nem vagyok hajlandó átvenni.
Hazamentünk a kórházból, innen kezdve naponta jártam be a Bocskai útra, a XI. kerületbe. Végül, mivel a gyerekorvos nem tudta felvenni, a védőnő nem tudta felvenni, a gyermekem egészsége a prioritásokat időlegesen kicsit megváltoztatta, így egy hónappal a születése után átvettem azt a magyar anyakönyvi kivonatot, amely a szemléltetés első lapja.
Nem adtam fel, és a következő fél év, háromnegyed évben napi, kétnapi, heti gyakorisággal: önkormányzat, jegyző, polgármester, ombudsmani hivatal, országos önkormányzat. Két-három hónap után eljutottunk oda, hogy azt már nem vitatta senki, hogy jogunk van nemzetiségi anyakönyvi kivonathoz, de csak elektronikusan lehet kitölteni, manuálisan nem, és a számítógépes rendszer nincs rá felkészítve. Mondtam, hogy akkor programozzák le. - Rendben, de nincsen rá pénz. - Mondtam: akkor fizessem meg azt is?
Szóval, egy közel egyéves történet volt. Menet közben úgy alakult, hogy jött Mária lányunk, úgyhogy alig másfél évvel később mentünk a Szent Imrébe, ahol ahogy bementünk, mindenki összeszaladt, hogy jaj, itt jönnek a német anyakönyvesek. Mondtam, hogy semmi gond. Mária lányunk szerencsésen megszületett, és láss csodát, hét nappal később megkaptuk a német nemzetiségi anyakönyvi kivonatot, születési anyakönyvi kivonat német nemzetiséghez tartozó személyről: Auszug aus dem Geburstregister für Angehörige der deutschen Minderheit. Megmondom őszintén, az örömtől kicsit párás szemmel elolvastam itt fönn, nem is olvastam tovább, csak utána megnéztem, hogy igen, csak Mária német nemzetiségi nyelvű neve is Mária, holott a németben ékezetet az umlauton kívül nem használunk. De azért voltak előremutató jelek, mert például az édesapja neve magyarul Ritter Imre, németül már Imre Ritter volt, ugyan nem Emmerich Ritter, de megcserélték. Azt mondtam, csodálatos, hogy idáig eljutottunk.
Újabb másfél év múlva született Annarose lányunk. Felbuzdulva Mária sikerénél, akkor próbáljuk ki a nemzetiségi utónévjegyzéket, így Annarose Connie Ritter lett. Egy nappal megelőzte Máriát, hiszen ő június 24-én született, és már 30-án, tehát igazából öt nappal vagy hat nappal később megkaptuk az anyakönyvi kivonatot, rendkívül boldogok voltunk. Igaz, itt egy kicsit visszaléptünk, mert itt már az apja neve német nyelven is Ritter Imre volt, tehát a családi nevem lett az utónevem, a keresztnevem a családi nevem, de ne legyünk telhetetlenek.
Felbuzdulva a két lányomnál elért sikeren, gondoltam, akkor mégiscsak a fiamnak is lehet most már nemzetiségi anyakönyvi kivonata. Igen, de azt mondták, hogy ő kapott egy magyart, úgyhogy nem kaphat még egyet. Ezen megint heteken keresztül ment a vita, míg végül 2009. január első napjaiban kaptam egy telefont, hogy akkor menjek be a polgármesteri hivatalhoz, és kaptam nem is egy, hanem két újabb anyakönyvi kivonatot: egyszer megkaptam a háromnyelvű anyakönyvi kivonatot 2009. január 5-én, és ezzel egyidejűleg megkaptam a német nemzetiségi anyakönyvi kivonatát is Gergelynek, január 5-én. Azt gondolom, valószínűnek tartom, hogy a fiam az egyetlen az országban, akinek jelenleg három eredeti anyakönyvi kivonata van: egy magyar, egy háromnyelvű és egy német nemzetiségi, de végül is elértük, hogy van német nemzetiségi. (Mindhárom anyakönyvi kivonatot felmutatja.)
Bevallom őszintén, az csak ma reggel jutott igazából eszembe, ahogy itt felkészültem, hogy tulajdonképpen most akkor ő melyik szerint van nyilvántartva, és milyen meglepetések fognak érni, ha valahol szükségünk van az anyakönyvi kivonatára. Tehát tartok tőle, hogy azért az a négyéves Canossa-járás még nem ért teljesen a végére.
Mindezt azért mondom most el önöknek, mert olyan törvény és törvénymódosítás van előttünk, amely szerint a Magyarországon élő nemzetiségeknek alanyi jogon jár a nemzetiségi anyakönyvezés. Papíron, törvényi szinten, látszólag minden rendben van, a gyakorlatban négy év harc kellett hozzá, hogy elérjem azt, hogy gyermekünk kapjon egy nemzetiségi anyakönyvi kivonatot.
Ha nekem, aki a törvényi háttérrel tisztában voltam, aki az Országos Német Önkormányzat elnökhelyettese voltam, aki az ombudsmantól kezdve minden létező erőt mozgósítottam Budapesten, nem egy vidéki kistelepülésen, négy év kellett ahhoz, hogy élni tudjak a törvényben biztosított jogommal, hogy kapjak egy nemzetiségi anyakönyvet a nemzetiségi gyermekemnek, akkor itt ez a törvény a gyakorlatban nem működik. Hogy a végrehajtói rendeletekkel, a végrehajtók felkészültségével vagy hozzáállásával, vagy a politikai szándékkal van-e probléma, ennek elemzését most önökre és a szaktárcákra bízom.
Most itt jöhet egyébként egy újabb hasonló történet, ugyanis miután megvoltak a nemzetiségi anyakönyvi kivonatok, mit tesz egy tisztességes nemzetiségi család? Kisgyermekeit viszi anyanyelvi környezetbe; Németország messze van, menjünk Ausztriába. A határon megállítottak; kérjük az útleveleket; az osztrák-magyar közös rendezésű női Európa-bajnokság miatt időlegesen visszaállították a határellenőrzést, nem engedtek át. Bevallom, még két másik határátkelőn is megpróbáltuk kicsempészni a gyermekeinket, nem sikerült, így vissza Budapestre. Másnap reggel Pozsonyi utca, soron kívüli útlevelet csináltatni.
Elém rakják az első útlevélkérő lapot, és mondta a hölgy, hogy itt írjam alá, de nehogy kimenjek a rubrikából, mert akkor nem tudják kezelni. Nézem az alatta lévő sort: nemzetiségi útlevélkérésnél aláírás. Mondom, hogy ne haragudjon, én nemzetiségi útlevelet szeretnék kérni. - Micsodát? Olyan nincs. - Mondom, hogy ide van írva. - Ja, azt csak arra használjuk, ha valaki kimegy a rendes rubrikából, akkor nem kell új lapot kitölteni, hanem a nemzetiségnél írja alá, és azt is elfogadjuk. (Derültség.) Hát, akkor én nemzetiségit szerettem volna mondani, de a nejem mondta, hogy négy napunk van már csak a szabadságból, és ez újabb négy év lesz, ugye, nem kérek nemzetiségi útlevelet.
(10.10)
Egy jó férj mit csinál? Mondtam, hogy természetesen akkor nem kérek, és másnap magyar útlevéllel mentünk. De nem adom fel, és most, hogy már lejárt a gyerekeim magyar útlevele, fogok kérni német nemzetiségi útlevelet, és be fogok önöknek számolni, remélem, nem négy év múlva, hogy milyen sikerrel jártam.
És ha valaki azt gondolná, hogy ez már a múlt, akkor szeretném elmondani, hogy amikor mindezeket a hétfői nemzetiségi bizottsági ülésen elmondtam, akkor görög szószóló kollégám, Koranisz Laokratisz kollégám odajött hozzám, hogy Imre, szívemből beszéltél, mert három hónapja született az újabb unokám, és még mindig nincs neki anyakönyvi kivonata. Őszintén remélem, hogy legalább neki nem kell négy évig várni rá. Mert hozzáteszem, ha velünk - a német mégiscsak egy világnyelv - ilyen Canossát kell járni, akkor mennyi esélye van azoknak a kisebb nemzetiségeknek, szerb, horvát vagy szlovén, ne adj isten, örmény vagy ruszin, aki Magyarországon nemzetiségi anyakönyvezést kér.
Danke für Ihre Aufmerksamkeit. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
