RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Köszönöm szépen. Először is megkövetem elnök urat, és elnézést kérek, hogy a házszabálytól eltérően itt partizánkodtam. Éjszaka jött ötlet volt, és nem gondoltam át valószínűleg kellően.
Másodsorban megköszönöm dr. Turi-Kovács Bélának a ránk való kitételét is. Azt gondolom, hogy teljesen igaza van abban, hogy ez egy nagyon komoly lelki, lelkiismereti kérdés is. Én ebbe nem is akartam belemenni, hogy egyébként a négy év során milyen megjegyzéseket kaptam és milyen hozzászólásokat; most sem akarok.
Viszont azt kiemelném, hogy ennek azért a lelki dolgokon kívül gyakorlati jelentősége is van, hiszen onnan kezdve, hogy egy olyan születési anyakönyvi kivonat volt, hogy német nemzetiséghez tartozó személyről, innentől kezdve, ha elmegy az ember egy nemzetiségi óvodába, nem kell regényeket arról írni, hogy miért tartozom én egy nemzetiséghez és melyikhez, hanem leteszem az anyakönyvi kivonatot. Vagy elmentünk az osztrák iskolába; nem kell közjegyző előtti hiteles fordítás, hogy el tudják olvasni, nem kell magyarázkodjam, hanem leteszem, és német nemzetiségű személy az a gyermek. Tehát ennek nagyon praktikus, egyéb konkrét előnyei is vannak.
Végül erről az útlevélkitöltő lapról. Természetesen ezt lehet és próbálja az ember sokszor úgy felfogni, hogy igen, lehet ezen mosolyogni is, csak megint azt kell végiggondolni, hogy ott, ahol a lehetőség is megvan, és utána elküldik az embereket, hogy nem, hát nincs nemzetiségi, ez csak arra van, hogy még egyszer aláírhass, és utána majd néhány év múlva megnézik, hogy ja, hát nem is kért senki nemzetiségi útlevelet, akkor erre nincs is szükség, akkor vegyük ki a törvényből is. Erre a részére is, erre a veszélyre is szerettem volna felhívni a figyelmet. Köszönöm. (Taps.)