DR. ZOMBOR GÁBOR,
DR. ZOMBOR GÁBOR,
DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényt kezdünk el tárgyalni, amely talán az egyik olyan fontosságú lépés lesz az elkövetkező időszakban az egészségügyi rendszer megújításában, amely nemcsak egy fejezetből fog állni, hanem sok-sok újabb és újabb lépést fog megnyitni.
A törvény, amelynek címe az egészségügyi alapellátásról szóló T/4883. számú törvényjavaslat, nemcsak egészségügyi alapellátásról, hanem egy olyan fontos kérdésről is rendelkezik, amely a népegészségügyi szemlélet és a népegészségügyi kérdések beemelése az egészségügyi alapellátás rendszerébe.
Amikor arról beszélünk, hogy az egészségügyet hogyan kellene megújítani, és egy nagy problémahalmazt látunk, akkor érdemes visszanyúlni, mondjuk, a rendszerváltás környékéig, amikor nagyon jó úton indult el egy nagyon nehéz helyzetben az ország az egészségügy vonatkozásában: a hangsúlyt az alapellátás fejlesztésére helyezte, és ezzel egy nagyon jó úton indult el az ország. Ez a 90-es évek közepén volt, ’92 körül.
(14.50)
Azért is kedves számomra ez a téma, mert én pont akkor háziorvosként dolgoztam, vagyis akkor még körzeti orvosként, és megéltem azt, hogy egyik napról a másikra háziorvossá válhattunk. Majd a későbbiekben egy egészen új típusú finanszírozással, egy új típusú gondolkodással ilyen önálló entitásként dolgozó egészségügyi szakemberekké váltak a háziorvosok. És nagyon nagy reményekkel voltunk akkor, hogy ez a lépés, ez a rendszer, ami kialakult, ez hosszú távon egy olyan alapot fog adni a magyar egészségügyi struktúrának, amelynek, ugye, már akkor is ugyanazok voltak a problémái, a nagy kórházi kapacitások, a drága ellátások nagy száma, és a nemzetközi tendenciák is ezt mutatták, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Sokáig ez a remény meg is volt, közben kialakult egy olyan gondolkodásmód is a háziorvosi rendszerben, de említhetem a házi gyermekorvosokat is… - és természetesen, amikor háziorvosról beszélünk, akkor én mindenkit ideértek, amely a rendszer megújításának záloga lehetett.
Azonban ez a törekvés megrekedt, kisiklott, és odáig jutott el a helyzet, hogy a háziorvosok, házi gyermekorvosok nem ennek az önálló szakmai entitásnak tudták már be magukat, hanem kényszervállalkozóknak, akik már kevesebb jövedelmet tudnak megszerezni abból a létrehozott vállalkozásukból, egyszemélyes vállalkozásukból, hogy az asszisztenst is nekik kell fizetni és minden egyéb költséget, mintha kórházban dolgoznának. Tehát megfordult a rendszer. Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan lépés történt, ami ezt a folyamatot próbálta megállítani vagy próbálta lassítani, azt kell mondanom, hogy ez nem sikerült. Nem sikerült, hiszen a folyamatok tíz éve folyamatosan egy irányba mutatnak, és sajnos az idővel nem sikerül felvennünk a harcot, hiszen jelenleg a háziorvosi, házi gyermekorvosi kar több mint egyharmada 60 éven felüli, és csak azért nem tudja abbahagyni a tevékenységét, mert nem tudja kinek átadni a praxisát. És ez a helyzet, úgy gondolom, hogy nemcsak népegészségügyi szempontból lényeges, hanem ez a társadalom egésze szempontjából nagyon fontos, hiszen az alapellátásban bármiféle probléma eszkalálódik, akkor az mindnyájunk számára komoly következményekkel jár.
Tehát amikor az alapellátási törvényben elkezdtünk gondolkodni, akkor az egyik nagyon fontos elem az volt, hogy üljünk le egymással, üljünk le a szakmai résztvevőkkel, döntően háziorvosokkal, házi gyermekorvosokkal, védőnőkkel, és találjunk olyan megoldásokat, amik a korábbiakhoz képest hatékonyabbak. Emellett fontos elem az, hogy a lakosság egészségi állapotában tapasztalható negatívumok miatt is olyan színhelyét kell találni a népegészségügyi törekvéseknek, ahol hatékonyan tud működni, ez pedig az alapellátás, és az alapellátás résztvevőit kell úgy megerősíteni és olyan helyzetbe hozni és olyan kompetenciákat adni, amely számukra ezt a feladatot elvégezhetővé teszi, és képesek lesznek rá. Ennek nagyon sok eleme elindult az elmúlt időszakban, de talán érdemes egy picit átgondolni azt, hogy miért fontos ez a kérdés.
Általában, mikor népegészségügyről beszélünk, akkor még szakmai szervezetek megbeszéléseken is időnként szoktak legyinteni, hogy ez egy ilyen csodaszer, amikor azt mondjuk, hogy népegészségügy, és evvel próbálunk elfedni különböző problémákat. Egyértelműen látszik a magyar tapasztalatok, a jelenleg zajló európai uniós pályázatokból származó forrásból létrejövő praxisok, az úgynevezett svájci modellt megvalósító praxisok esetében, hogy sokkal hatékonyabb tevékenységet tudnak ellátni, ha megfelelő szervezéssel, együttműködéssel tudnak dolgozni.
Ezt a népegészségügyi szemléletet, amely korábban a kormányzat által javasolt és a parlament által elfogadott jogszabályokban is megjelenik, kell levinnünk az alapellátás szintjére, és ott bevonni az ott dolgozókat, és létrehozni egy olyan intézményrendszert, amelynek az elemei már megvannak, de hatékonnyá kell őket tenni az elkövetkezendő időszakban.
Ez a törvény igyekszik olyan keretet biztosítani azoknak az intézkedéseknek, amelyek mind a problémákra, mind pedig az előbb említett kihívásokra választ tudnak adni, és új szemléletet kíván meghonosítani, hiszen azokat kérdeztük meg, hogy mi a teendő, akik leginkább érintettek ebben. Akiket megkérdeztünk, azok a fiatal orvosok - akik sok-sok statisztika és híradás ellenére nagyon sokan azért Magyarországon képzelik el a jövőjüket - elmondták azt, hogy annak következtében, hogy látják, hogy emelkedik a háziorvosi praxisok finanszírozása, hiszen az elmúlt években 40 százalékkal nőtt ez a finanszírozás, de még mindig nem éri el azt a szintet, amely már azt a nagyságrendet jelentené, amikor biztonsággal lehet támaszkodni a rendszerre, hogyha ez az ütem folytatódik, és minden évben emelkedik a finanszírozás, és szakmailag és financiálisan is emelkedik a presztízse és biztosabbá válik ez a hivatás, akkor egyértelműen vállalnák a magyarországi háziorvosi rendszerben való részvételt, ha a praxist meg tudják szerezni, és abban segítséget kapnak.
Jelen helyzetben azt tapasztaljuk, hogy bármilyen jó megoldások születnek – ugye, volt a praxisváltó program finanszírozása, volt olyan megoldás, amikor vissza nem térítendő támogatást kaptak azok a háziorvosok, akik ebben a rendszerben betöltetlen körzetekben vállaltak munkát -, ezek csak részmegoldást jelentettek.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt látjuk, hogy a rendszerszintű változás nem történt meg. Tehát rendszerszintű változtatásra van szükség ahhoz, hogy pótolni lehessen a nyugdíjba vonuló vagy már a praxisukat eladni képes háziorvosokat, házi gyermekorvosokat, de ugyanígy érthetjük a védőnőket is vagy a fogászatban dolgozó alapellátási dolgozókat. A megoldást ők is abban látják, és ez találkozott egy korábbi kormányzati és a parlament által is támogatott megoldással, amikor a gyógyszerészek számára egy kedvezményes támogatású hitelprogram indult el, hogy a tulajdont meg tudják szerezni a patikákban.
(15.00)
Ez volt az a kérés, illetve javaslat, hogy egy ilyen megoldásban kezdjünk el gondolkodni, hogy az állam adjon kamattámogatott vagy kedvezményes kamatozású hitellehetőséget a fiataloknak a praxis megvásárlására, és ebben az esetben nem a családi vagyon felélését vagy az eladósodást jelentő banki hiteleket kell felvenni, aminek egyébként például a legnagyobb problémája a fiatalok számára az volt, hogy ingatlanfedezetet kértek, ami nem mindenkinek áll rendelkezésre. Ezért a következő kérés és javaslat az volt, hogy az a bevétel, ami a tb-finanszírozásból háziorvosként megjelenik, és fix bevételként jelenik meg, ezt használhassák fedezetként és a kedvezményes hitel törlesztéseként. Az volt a javaslat, hogy amennyiben ezeket tudja az állam biztosítani, akkor a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy akkor igencsak átgondolná, hogy a magyar alapellátásban tudna dolgozni és lenne is kedve hozzá.
Emellett a szakmai presztízs megőrzése nagyon fontos, hiszen azt is elmondják a fiatalok és a háziorvosok, hogy számukra nagyon fontos lenne, hogy ha más szakképzettséggel is rendelkeznek, mint a háziorvosi szakképzettség, akkor szakorvosi tevékenységet is tudjanak végezni az adott területen, aminek nemcsak számukra, hanem a lakosság számára is nagyon fontos hozadékai lennének. Ezért javasoljuk a törvényben azt, hogy aki ilyen szakképzettséggel, más szakképzettséggel rendelkezik, annak legyen lehetősége a mostaniaktól eltérően szakrendelés vagy szakorvosi szerződés megkötésére az Egészségbiztosítási Pénztárral.
A következő elem, amelyben megállapodtunk, hiszen ezek az egyeztetések hosszú-hosszú időn keresztül folytak, az, hogy valamiféle olyan rendszert, egy, a jelenleginél hatékonyabb ösztönző rendszert kellene létrehozni, ahol azt a célt, hogy az alapellátásban minél több definitív ellátás történjen és a betegek minél nagyobb száma tudjon lakóhelyhez közel gyógyulni és a végleges gyógyulást a háziorvos részéről megkapni vagy a végleges terápiát, ezért javasoltuk azt, hogy egy elszámolási rendszer jöjjön létre a társadalombiztosítási ellátások tekintetében, és minden évben a háziorvosok, házi gyermekorvosok részére kerüljön egy elszámolás az általuk a szakellátásba történő beutalás, a szakellátásban történő ellátások vonatkozásában, és amennyiben ennek pozitív a szaldója - természetesen megfelelő orvosetikai, betegjogi és az egészségi állapotra és a munka minőségére tekintettel is -, egy olyan megoldást találni, amelyből a háziorvosok is részesülhetnek és a megtakarításokat a fejlesztésekre, a rendelők fejlesztésére fordíthatják.
Úgyhogy nagyjából ez volt az a négy-öt javaslat, amit kaptunk a háziorvosi rendszerből, hogy hogyan lehetne javítani azon a problémán, ami, még egyszer mondom, évtizedeken átívelő probléma a különböző területeken, a praxisok kiürülése vagy a betöltetlen praxisok száma. Azt, hogy idősödnek a háziorvosok, ezt nem tudjuk megállítani, és ebben az esetben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megoldásokat tudjunk találni.
A másik olyan fontos kérdés, amelyet ebben a törvényben szerettünk volna vagy szeretnénk megoldani, az pedig az, hogy azokat a prevenciós, népegészségügyi feladatokat, amelyeket csak ezen a helyszínen lehet ellátni, hogyan tudjuk támogatni, hogyan tudjuk hatékonnyá tenni, hogyan lehet összekapcsolni az országos szerveket, a kormányhivatalokat és az újonnan létrehozott egészségfejlesztési irodákat az önkormányzatokkal, a háziorvosokkal, a házi gyermekorvosokkal, a védőnőkkel. Ezért javasoljuk azt, hogy egy egységes népegészségügyi intézményrendszer jöjjön létre, amely kapcsolódik mint módszertani központhoz, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban működő Nemzeti Egészségfejlesztési Intézethez, a területen működő egészségfejlesztési irodákhoz, a kormányhivatalokhoz, az önkormányzatokhoz és az alapellátás résztvevőihez, és ebben az esetben tudunk hatékonyabban szűréseket végrehajtani és nagyobb számú páciensnél tudjuk olyan korai stádiumban esetleg a betegségeit felfedezni, az életét megmenteni, mint a korábbiakban. Ennek nagyon jó példái vannak jelenleg. Több olyan program elindult, amelynek eredményeképpen azt tudjuk elmondani, hogy ez az út jó út, a háziorvosok, a háziorvosi praxisokban dolgozó asszisztensek és a védőnők bevonása a prevenciós tevékenységbe, a szűrésekbe egyértelműen pozitív.
Most zárult egy nagy program, amikor is a védőnők esetében a méhnyakrákszűrésben történt képzés, bevontuk őket ebbe a rendszerbe, és ezáltal a legelmaradottabb, leghátrányosabb részein az országnak is, a kistelepüléseken tudunk elérni olyan hölgyeket, akik korábban nem vettek részt ezeken a szűréseken, s ezáltal sokan, évente több mint 400-an ebben a betegségben elhaláloztak. Az emlőszűrés esetében, az emlőrákszűrés esetében is a háziorvosok asszisztenseit szólítjuk meg, akik párhuzamosan fogják kapni a behívólevelet a pácienssel, és őket kérjük arra, s nemcsak kérjük, hanem ezt anyagilag is dotáljuk, hogy vegyenek részt a meggyőzésben, hiszen az átszűrtségi arány akkor lehet megfelelő, és szintén akkor tudunk életet menteni.
Elindult egy nagy program, és ennek a törvénynek elég generális része a prevenció és a szűrések kérdése, amelyben több mint 10 ezer esetet ismerünk már, és 27 ezer együttműködő behívó történt, ez a vastagbélrák szűrése, ami Magyarországon kezd a legrettegettebb népbetegség lenni, és ebben elindult egy pilotprogram Csongrád megyében háziorvosok bevonásával, megfelelő anyagi háttérrel. Rendkívül sikeresnek tűnik, hiszen több mint 50 százalékos az együttműködési arány, ami egy induló programnál nagyon fontos, és megszülettek azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatják és azt bizonyítják, hogy ebben az évben el tudjuk indítani az országos bevezetést, ami nemcsak az egészségügy, hanem, úgy gondolom, a társadalom életében is egy nagyon fontos elem lesz, hiszen nagyon kevés ország képes arra Európában is, hogy ilyen nagy szűrőprogramokat el tudjon indítani, erre a források is rendelkezésre állnak, és most már a tapasztalat és a tudás is.
(15.10)
Tehát az alapellátásnak ezt a típusú megközelítését és szervezését tartalmazza a törvényünk, amellett, hogy biztosan szóba kerül majd az, hogy sok esetben ez a törvény kerettörvényként működik, és több olyan kérdésben kormány- vagy miniszteri rendelet megalkotása szükséges, amit szeretnék így előre is említeni, hogy ennek mi az oka.
Ennek az az oka, hogy azt tapasztaljuk, hogy maga az alapellátás is körülbelül tíz törvényben van jelenleg, és éppen múltkor salátatörvényt tárgyaltunk, ami nem egy szerencsés dolog. Ezért csak azokat a kérdéseket, amelyek idáig is törvényben voltak szabályozva, vagy olyan generális, fontos és az általános működésre nagy hatással lévő, és amit nem szeretnénk, ha sűrűn változna, azokat a kérdéseket emeltük be, illetve a feladatok meghatározását emeltük be ebbe a törvénybe, és a különböző területek részletes szakmai szabályait, amiről egyébként most is vannak akár kormányrendeleti, akár miniszteri rendeleti szabályozások, ezeket egységesen, egy rendeleti csomagban fogjuk meghatározni, természetesen figyelembe véve minden olyan javaslatot, ami egyébként akár itt is elhangzik, vagy akár a korábbi egyeztetéseken elhangzott.
Fontos kérdés az, hogy az eredeti koncepció nem változik, amely arról szól, hogy az önkormányzatok is aktívan vegyenek részt az alapellátás szervezésében, a feladat címzettjei az önkormányzatok maradnak, azonban nagyobb segítséget, illetve egy nagyobb állami részvételt is jelez ez a törvény és szeretne megvalósítani azzal kapcsolatban, hogy abban a bizalmi hiányban, ami létrejött a háziorvosok és az önkormányzatok között nagyon sok helyen, valamiféle békéltetői, de jogszabályi háttérrel rendelkező békéltetői státust kapjon az állam, és azokat az eltérő jogviszonyokat, eltérő eljárási rendeket tudjuk kezelni az országban.
Ennek például a törvényjavaslatban is vannak elemei. Egységes szerződésrendet szeretnénk, ami nagyon régi kérése egyébként nemcsak az alapellátásban részt vevőknek, hanem az önkormányzatoknak is. Például a rendelőhasználattal, az ingatlanhasználattal kapcsolatos egységes és kógens szabály bevezetése, hogy kinek mi a feladata, vagy például olyan, korábban vagy még jelenleg is fennálló problémának a kezelése, amikor az önkormányzat mint szolgáltató biztosan jó szándékkal és jóindulattal folyósítja azokat a jövedelmeket, amiket az államtól arra a feladatra kap, azonban sok esetben találkozunk ezzel ellentétes gyakorlattal is, főleg például a védőnők esetében, ahol a bérkiegészítések, bérpótlékok nem mindig jutnak el megfelelő módon az érintettekhez. Itt egy olyan új rendelkezést javaslunk a törvényben, ami arról szól, hogy az önkormányzatnak minden hónapban el kell számolnia az alapellátásban dolgozók irányában, amennyiben ő a szolgáltató, hogy mire költötte azt a pénzt, amit az államtól erre kap.
Fontos a minőségi munka szempontjából az, hogy amellett, hogy ilyen önálló szakemberekként dolgoznak és dolgoztak a háziorvosok - és ez így is jó -, azonban a képzésben, továbbképzésben, az ellátások megszervezésében fontos az, hogy egységes szemlélet alakuljon ki, ezért a kollegiális szakmai vezető, háziorvos intézményét, ugyanúgy, mint a védőnők, a gyermekorvosok esetében úgynevezett országos főháziorvosi pozíciót szeretnénk bevezetni, amely járási szintre lebontva tudja segíteni és irányítani a háziorvosok szakmai munkáját.
Egy fontos kérés, ami nem ennek a törvénynek a része, de szimbolikus jellegű, hogy a háziorvosok és a házi gyermekorvosok nagyon régóta kérik azt, hogy legyen lehetőségük az iparűzési adó alóli mentességre, hiszen folyamatosan úgy gondolják és azt érzik, hogy számukra ez egy olyan adókivetés, ami nem méltányos. Ez a kérés meghallgatásra került, és úgy tudom, hogy olyan módosító javaslat született a Törvényalkotási bizottság ülésén, ami nemcsak a háziorvosok, hanem a vállalkozó védőnők számára is lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzatok elengedjék az iparűzési adót. Úgy gondolom, hogy ez egy jó lépés, és az önkormányzatok is erre hajlandóak információink szerint.
Tehát összefoglalva: felmerült az, hogy miért kell erről törvényt hozni. Azt hiszem, hogy amit elmondtam az első néhány mondatban, az talán indokolja azt, hogy az alapellátásról érdemes törvényi szinten gondolkodni, hiszen mindnyájunk érdeke az, hogy megoldásokat tudjunk találni arra, hogy hogyan lehet megújítani, megfiatalítani, új szakemberekkel feltölteni az egészségügyi alapellátásunkat. Itt gondolok a védőnőkre - holnap lesz a százéves emléknap -, és számukra is mind kompetenciában, mind pedig szakmai presztízsben előrelépést jelenthet a törvény.
Azonban, ahogy elmondtam, még sok-sok feladat lesz ezzel kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk akár rendeleti szinten, akár más törvények módosításával ezt a célt elérni, hogy egy erős és korszerű egészségügyi alapellátása legyen az országnak, hiszen ez nemcsak arról szól, hogy legyenek betöltve a körzetek, legyen elég szakember, hanem arról fog szólni, hogy egy új szemléletben az állam és az alapellátás résztvevői olyan népegészségügyi célokat fognak szolgálni, amelyek az egész társadalom számára fontosak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
