GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyön belül az egészségügy kereteihez illesztetten az alapellátás kérdésköre nyilván egy nagyon fontos szelet - de egy szelet. Szóval, tisztázzuk itt a törvényjavaslat indulásánál, tárgyalásának az indulásánál, hogy egy fontos szeletéről beszélünk, de az egészségügy teljes rendszerét is érdemes egy kicsit górcső alá venni, és így, ezen belül vizsgálni a történetet.
Hatodik éve kormányoznak, és ennek a hatodik évnek a kormányzása kapcsán eddig igazából azt mondhatjuk, hogy csakis forráskivonás történt az egészségügyből. Most egy részterületen akarnak bizonyítani, mint ahogy erről szó esett a bevezetőben, dr. Molnár Ágnes képviselő asszony elmondta, hogy bizonyítani akarnak. Igen, kétségtelen, egy részterületen történő bizonyításról van szó, az a 77-78 milliárdról 115 milliárdra történő emelkedési összeg ez erről tesz tanúbizonyságot, tehát az alapellátás tekintetében. De hozzá kell tennem, ez, tudja, képviselő asszony, tudják, képviselőtársaim, ez olyan, amikor egy adott részterületen pozitív előremozdulás tapasztalható, mondjuk, finanszírozási oldalról, plusz 35 milliárd forintot vélünk felfedezni, de az összegészen belül az egészségügy vonatkozásában meg 300 milliárd forintos mínusszal nézünk szemben.
Tehát akkor azt gondolom, hogy egytizednyi mértékű javulás az egészhez képest, egy százszázalékos romláshoz képest elenyésző és talán - bocsánatot kérek - siralmas azzal elkezdeni, hogy az alapellátás tekintetében ilyen előremozdulás van, hogyha az egész tekintetében pedig az történik, mint ami. És sajnos az történik, nem én találom ki, meg kell nézni a 2010-es költségvetést, meg kell nézni a 2009-est, meg kell nézni a 2015-öst, és akkor világossá válik mindaz, amiről én beszélek önök előtt is.
Nagyon sok probléma felvetésére sor került, én most nem fogok ezekbe részletesen belemenni, de jelzésértékkel szeretném visszaidézni a dolgokat. A betöltetlen praxisok kérdésköre: nyilvánvaló, hogy ami betöltetlen, és ami betölthető, azok tekintetében mindenképpen soron kívüli eljárásokat kell alkalmazni. Biztos vannak erre megoldási formák, engem személy szerint is önkormányzati képviselők is kerestek annak érdekében, hogy a kormányzat és az önkormányzatok közötti együttműködés révén is lehetne megfelelő előremozdulásokat elérni e tekintetben.
Vagy gondoljanak csak abba bele, amikor arról volt szó, hogy a háziorvosok nyugdíjazása, a kvázi kényszernyugdíjazás, ha a 65 éves életkort elérte, akkor mindegy, hogy háziorvos, mindegy, hogy egyetemi oktató, mindegy, hogy bármilyen olyan típusú tevékenységet végez az ember, amely a társadalom számára hasznos tevékenységként értelmeződik, volt egy olyan kifutási pálya, amely kapcsán önök azt erősítették, hogy nem számít semmi, mindenki vonuljon el 65 év felett, aztán utána miniszteri engedélyekkel, egyebekkel oldották fel ezeket a kérdéseket, de az alaphozzáállás tekintetében, hogy hogyan nyúltak a kérdéshez, ezt érdemes végiggondolni.
Végig kell azt is gondolni, hogy az a növekedési pálya, ami az alapellátást érinti, az innentől kezdve is, tehát a mától kezdve is folyamatában kiszámítható és mértékadó nagyságrendekkel növekvő pénzügyi forrásokat hordozzon magában, vagy amiről Tukacs képviselőtársam beszélt, az előjegyzések tekintetében, a várólisták vonatkozásában, mármint hogy a betegmegkülönböztetettségek minimuma se áll-hassék fenn. Teleki képviselőtársam érintette azt a kérdéskört, ami arról szólt, hogy bizonyos értelemben a szegénységgel küzdő emberek nyilván az alapellátáshoz sem tudnak olyan értelemben hozzájutni, mint általában azok, akik nagyobb - idézőjelbe tett - mozgásképességgel rendelkeznek.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, de bizonyos értelemben a Dunántúl déli régiója, Baranya megye is érintett ezekkel a problémákkal, és hogy tiszta és világos legyen, ez nem cigánykérdés, nem, ez szegénység meg nyomor kérdése. És sajnos, most nem belemenve a társadalmi problémák taglalásába, de sajnos az elmúlt öt esztendőben, az önök kormányzásának az időszakában ezek a problémák elmélyültek. Egyre több szegény, egyre több mélyszegény és egyre több ember a nyomor színpadán éli az életét, ebből fakadóan ezek az emberek még az alapellátáshoz, az egészségügyi alapellátáshoz sem tudnak hozzájutni, egyszerűen olyan korlátok sokaságába ütköznek, amelyek megbénítják őket a tekintetben, hogy ezen szolgáltatásokat igénybe tudják venni.
(16.50)
Persze sok minden egyéb másban, a gyógyszerfogyasztási szokások kialakulásában, a szükséges gyógyszer megvételének a tekintetében és sok minden egyéb más kérdésben.
És az egészségügy alapvető problémáit is meg kell említeni, a humán erőforrás rendelkezésre állását, az orvosoknak, a rezidenseknek az ország tömeges elhagyását, mert a megélhetés minimumát nem látják biztosítottnak a maguk számára, miközben felelősségteljes munkát kell végezniük.
Ha tehát néhány számadattal alá kell támasztanom a bevezető gondolataimat, ami arról szólt, hogy értem, az alapellátás tekintetében vannak pozitív elmozdulások, akár finanszírozási háttér tekintetében is, akkor szeretném, ha önök is tudnák, hogy 2009-ről 2010-re az egészségügyi kiadások reálértékben történő változása plusz 8 százalékos volt, 2009-ről 2010-re, hogy el tudják helyezni időben ezt a történetet. Majd egy évre rá, 2010-ről 2011-re ugyanez, tehát az egészségügyi kiadások reálértéken történő változása már mínusz 5 százalékos volt. Tudják, az egyik év a gazdasági-pénzügyi válság, 2009 utáni esztendő és a kormányváltás esztendeje közötti év, a másik év meg a kormányváltás és az azutáni esztendő története. Az elsőben plusz 8 százalék, a másikban meg mínusz 5 százalék az egészségügyi kiadások reálértéken történő változása. Ezt is szem előtt kell tartani. Azt, hogy folyamatos forráskivonást csináltak az egészségügyben, miközben növekvő kiadásokkal kellett szembenézzen az ország, főleg az állami luxusberuházások tekintetében. Nem kell hogy stadionozzak, nem kell hogy a Várról, a Ligetről és sok minden egyéb másról beszéljek, önök is tudják mindazt, ami ezekbe a kategóriákba beletartozik.
Az egészségügy kapcsán gyakorlatilag az elmúlt öt esztendőben, akkor, amikor öt év időszakát felölelően összességében mintegy 18 százalékos inflációs rátaértékkel kellett szembenéznünk, azt látjuk, hogy 2396 milliárd forint, ami 2010-ben az egészségügyben benne volt, az 2015-re 2447 milliárd forintra nőtt. Ez a növekedés 51 milliárd forintot jelent, de az inflációval visszaszámolva ez mínusz 300 milliárd forintot jelent. Magyarra fordítva a szót, önök 2010-15 viszonylatában, egy esztendőt érintően 300 milliárd forintot vesznek ki az egészségügyből, miközben az önök vezérszónokai arról beszélnek, hogy az alapellátásba 35 milliárd forint többletet tettek be öt év leforgása alatt 2009 és 2015 viszonylatában.
Azt szeretném tehát mondani, hogy óvatosabban a számokkal, egy kicsit elmélyültebben, és egy kicsit konzekvensebb magatartást folytatva ezen vita keretei között is a tevékenységükhöz mérten és ahhoz illesztetten. Akkor, amikor a gyermekellátásban, akkor, amikor a szakorvosi ellátásban, de sok minden másban, a közegészségügyi ellátásban is kiadások csökkenésével kell szembenézni, akkor, amikor már az előbb említett orvoshiányokkal, a rezidensek kivándorlásával kell szembenézni, a kórházi tartozások tarthatatlanságával kell szembenézni. Mondok két számot: 60 milliárdból 90-et nem lehet kielégíteni, de még a 60 sem látszik a 90 kielégítéséhez.
Vagy akkor, amikor mondjuk, a bérek tekintetében azt látjuk, hogy például az ápolónők vonatkozásában olyan bérszintek vannak, amelyek mondjuk, a garantált bérminimumok környékén helyezkednek el. Tudják, a minimálbér 105 ezer forint bruttó, a garantált bérminimum meg 122 ezer forint. Az ápolónőknek meg kell nézni az átlagbérét, hogy milyen összegekért dolgoznak. Sajnos a garantált bérminimumtól nem sokkal több az ő átlagbérük, amiért munkatevékenységet végeznek. Persze a felelősségük irdatlanul nagy, hiszen mindegyikünk elvárásához illesztetten az egészségünk megőrzéséért tevékenykednek.
És akkor egy utolsó számpárt mondok még ehhez a 35-300 milliárd forintos nagyságrendű számpárhoz illesztetten hasonlatként, hogy el tudják helyezni, és ne csak az egészségügy tükrében vizsgálják a dolgokat. Tudják, ez olyan, mint amikor a költségvetési vitában azt hallgatjuk, hogy milyen pozitív tevékenységet folytatnak, mert a sertéshús áfáját csökkentik, és ez 20-25 milliárd forintos engedményt, kedvezményt fog jelenteni az embereknek. Majd megnézi az ember a költségvetési soron az áfabevételek 2014-ről 2015-re történő számadatait, és azzal találkozik szembe, hogy áfában 2015-ben 215 milliárd forinttal többet fognak beszedni, mint amennyit az előtte lévő esztendőben. Ugye hasonló, mint az előbbi 35-300 milliárd forintos összehasonlítás itt is. És önök mit próbálnak meg a világ előtt eladni? Hát azt, hogy ebben az áfacsökkentésben 20 milliárdot adtak az embereknek, miközben, mondom, csak áfaágon 215 milliárddal többet szednek be. Na, ugyanezt csinálják az egészségügy vonatkozásában is, amikor az alapellátásról beszélnek, hogy az alapellátásba több forrást tesznek be, hogy most 35 milliárddal több van benne, mint öt éve; igen, csak az egészségügyben meg 300 milliárddal kevesebb van bent, mint amennyi öt éve.
Hát ez a nagy baj, az alapproblémát kellene először is generálisan feloldani. Ott az egészségügybe komplexitásában kellene a forrásokat bepakolni, nem máshova elvinni ezeket a pénzeket, mert ezek a pénzek az emberekért vannak, ahova meg máshova elviszik, azok meg az önök holdudvarában lévők, az önök - idézőjelbe - baráti társaságában lévők kényét-kedvét elégítik ki.
Ezen a filozófián kellene változtatni, elsődlegesen azokért kellene cselekedni, akik élik ezt az országot úgy összességében, az egyszerű, a mindennapjaikat élő emberekért, azokért, akik egyébként a saját megszerzett jövedelmükből, forrásaikból nem biztos, hogy olyan szinten képesek és tudják önmagukat ellátni, mint ahogy adott esetben önök vagy épp az önök holdudvarába tartozó tehetősebb emberek.
Én arra szeretném tehát kérni önöket itt a befejező gondolatok tekintetében, hogy filozófiát váltsanak, hogy ne a szavak szintjén - tudják, a keményen dolgozó kisemberek - legyenek fontosak az emberek, nem. A tettek meg a cselekedetek tekintetében legyenek fontosak az emberek! Minden olyan vonatkozásban, a törvényalkotás tekintetében is, a kimondott szavak és kézzelfogható cselekedetek vonatkozásában is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
