DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor ezt megteszem, kezdem és egyben folytatom.
Akkor viszont kezdeném onnan, hogy a tiltással alapvetően nincsen problémánk. Tehát azt sem tartom feltétlenül helytelennek, hogy a tiltott szerencsejáték szervezése esetén, ahogy egyébként más bűncselekményeknél, bizonyos részesi magatartásokat, konkrétan bűnsegédi magatartást és bizonyos előkészületi magatartásokat a törvény büntessen.
(21.50)
Ez akkor jó, mert ez nyilvánvalóan nem egy olyan súlyú bűncselekmény, ahol a bűncselekmény tárgyi súlya miatt kellene megtenni, hanem talán azért szerencsés, mert a bűncselekményt így korábbi stádiumában lehet majd büntetni és ezzel mintegy elejét venni annak, hogy ilyen jellegű befejezett bűncselekményekre sor kerüljön. Azonban itt két gondot is látni vélek, sőt talán hármat.
Az egyiket csak említés szintjén teszem, remélem, a kormány megfelelőképpen körüljárta ezt a kérdést, hogy vajon az ilyen jellegű magatartásoknak, egy tiltott szerencsejáték szervezésének, az előkészületi magatartásának a pönalizálása eléri-e azt a szintet, ami alkotmányosan büntethetővé teszi ezt a magatartást. Az Alkotmánybíróság elég sok esetben akadt fönn az elmúlt két és fél évtizedben azon, hogy a szükségesség és arányosság követelményeinek ez nem felel meg. Én e tekintetben az új Alkotmánybíróság álláspontját nem ismerem, én őszintén remélem, hogy ezt helyesen ítélik meg a kormányban.
A másik viszont, ami komolyabb probléma, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy jogpolitikai kérdés, ahogy államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen, hanem kifejezetten kodifikációs hiba, ha azonos tényállás mellett a tettesi, a részesi és az előkészületi magatartást nemcsak hogy egy törvényi tényállásban szabályozzák, de ugyanazt a büntetési tételt kapcsolják hozzá. Ezeknek a magatartásoknak, akár a részesi, akár - ha a stádiumtant nézzük - az előkészületi jellegű magatartás szankcionálásának megvan a lehetősége. Erre kétféle, sőt háromféle technikát ismer az előkészület esetén a büntetőjog. Az egyik, amikor egy sui generis tényállást alkotunk, és abban tettesi magatartásként határozzuk meg az előkészületi vagy akár, mondjuk, a részesi magatartást.
A másik lehetőség, amikor azonos tényálláson belül büntetjük. Itt megint kétfelé ágazik. Az egyik, hogy lehet általában az előkészületet büntetni - ez, mondjuk, az emberölés esetén így néz ki -, és lehet az előkészületi magatartásoknak némelyikét vagy akár azokból csak egyet büntetni. Itt emellett tört lándzsát a jogalkotó, és a sok előkészületi magatartás közül pont a felhívást kívánja szankcionálni. Megjegyzem, hogy egy picit ki lehetne bővíteni akár ezt a kört, mert ha a felhívás bűncselekmény, akkor, mondjuk, a közös elkövetésben való megállapodás mint előkészületi magatartás miért nem lehet az. Itt talán szerencsésebb lenne, ha már előkészületet szankcionálunk, akkor a teljes spektrumot bevonni a szabályozási körbe; azonban csak úgy, hogy enyhébb megítélésű szabályként kodifikáljuk, mint a tettesi befejezett magatartást.
A büntetőjogban én nem tudok olyan paragrafusról, olyan törvényhelyről, ahol befejezett tettesi magatartást és bármelyik előkészületi magatartást azonos módon szabályoznának. És mivel itt a büntetési tételnek valójában olyan nagyon nagy jelentősége azért nincs, mert ha egy három évig vagy egy egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetek valakit, akkor valószínűleg a bíró - főleg akkor, ha nem halmazati cselekményként bírálják el, akkor nyilván egészen másként esik a latba, vagy nem visszaesőként követi el valaki - nem fog kiszabni végrehajtandó szabadságvesztést. Éppen ezért szerintem itt kár megtörni a büntetőjog dogmatikáját. A Btk.-ban, ahogy elmondtam a bizottsági ülésen, külön szakasz rendelkezik arról, hogy kísérlet és előkészület esetén különös méltánylást érdemlő módon akár a kétszeres enyhítésre, úgynevezett kétszeres leszállásra is lehetőség van a büntetés kiszabásakor. A büntetőjog nagyon egyértelművé teszi, hogy az előkészületi magatartást egészen másként kívánja szankcionálni, más súlyt ad ennek, mint a befejezett bűncselekménynek.
Éppen ezért én azt mondom, az nem jogpolitikai kérdés, hogy együtt kívánom ezt szabályozni. Államtitkár úr, tudja, mikor lett volna ez jogpolitikai kérdés? Ha az új Btk.-t úgy alkotják meg, hogy elvi szinten azt mondják, hogy az előkészületi magatartás egy sorba kell hogy essen a befejezett bűncselekménnyel. Azt gondolom, hogy minden eddigi büntetőjog-fejlődésnek ellentmondana, de ettől függetlenül akkor ez egy elvi kérdés lett volna.
Most viszont azt gondolom, hogy ha ezt az elvi lépést nem tették meg, akkor ez nem más, mint egy egyszerű kodifikációs hiba. Azért nem értem a kormány elzárkózását ebben a kérdésben, mert alapvetően az ellenzéki pártok pont nem a jogpolitikai részét támadják ennek, hanem azt mondják, hogy a szankcionálás lehetséges, csak válasszunk hozzá egy másik technikát.
Egy dolgot még érdemes lenne kiemelni, hogy vajon van-e szükség arra, és folyosói beszélgetések során jutottunk többen is erre az álláspontra, hogy valójában van-e értelme a felhívás szankcionálásának, mert meglehetősen ritka az, amikor valakit majd felhívásért kell büntetni és nem a tiltott szerencsejáték szervezéséért. Ugyanis az, aki tiltott szerencsejátékot szervez, annak része, hogy felhívást tesz közzé vagy teszi meg ezt személyesen arra, hogy az ilyen játékban mások vegyenek részt. Tehát itt a felhívás úgy nézhet ki, hogy a hatóságok nagyon időben kapcsolnak, és még akkor lekapcsolják a szerencsejáték szervezőjét, amikor még csak az előkészületi stádiumban van a cselekmény, vagy a szerencsejáték szervezője nem azonos azzal a személlyel, aki egyébként a felhívást közzéteszi vagy a felhívást megfogalmazza.
Tehát nagyon kevés gyakorlati haszna lesz, azt gondolom, ennek a tényállásnak. Azt kérem államtitkár úrtól, fontolja meg még egyszer azt, hogy ne vétsünk már egy ilyen kifejezett kodifikációs hibát a Btk.-ban, amikor viszonylag jó rendszere van még ennek a törvénynek, sok más törvénnyel ellentétben; akkor ne ziláljuk szét a rendszerét.
Én egy dolgon csodálkozom őszintén, hogy az Igazságügyi Minisztérium munkatársai, akik egyébként a kodifikációban elvileg professzionálisak, azok ezt nem látják be, megmondom őszintén, akkor amikor - mondom még egyszer - ennek jogpolitikai jelentősége nincsen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
