APÁTI ISTVÁN,
APÁTI ISTVÁN,
APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyanútlan ellenzéki képviselők Lázár miniszter úr szuggesztív, helyenként manipulatív expozéja után azt gondolhatnák, hogy itt minden rendben van, mindenki mondja el gyorsan a magáét a vitában, és akkor ki is pipálhatjuk, megszavazhatjuk ezt a törvényjavaslatot akár négyötöddel, akár teljesen egybehangzóan, teljes konszenzussal, hiszen gyorsabbak, egyszerűbbek, átláthatóbbak lesznek az eljárások, és a verseny tisztasága is helyreáll.
Ehhez képest azt kell mondanom, arról kell tájékoztatnom önöket igen nehéz szívvel, mert én is szeretném, hogyha ez így lenne, ahogy az előbb elmondtam, hogy nem lesz ezután sem valódi verseny, nem lesz átláthatóbb. Lehet, hogy gyorsabb lesz, ezt elfogadom, de semmiféleképpen nem fog egyszerűsödni az eljárás, úgy is mondhatnám, hogy bizonyos részei lehet, hogy a mostani vagy mondjuk, a 2003-2004-es induló állapotokhoz képest egyszerűbbek lesznek, de most máshol tesznek bele nagyobb csavarokat és nagyobb bonyolításokat.
Először is szeretném azokat az általános kritikai észrevételeket felsorolni, amelyek a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban az elmúlt közel másfél évtizedben kialakultak. Sajnos, tudjuk azt, hogy jórészt az elmúlt negyedszázad vagy az elmúlt több mint tíz év politikája miatt akár helyi, akár megyei, akár nagypolitikai történései miatt a közbeszerzés egy szitokszóvá vált Magyarországon, és gyakorlatilag legyünk azzal tisztában, hogy a korrupció egyik szinonimájává vált.
(14.50)
Mondhatnám azt is, talán nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használjuk a régi magyar jognyelven közszállításokra vagy közmegrendelésekre a jelen korban, hiszen a „közbeszerzés” lett az, ami jellemzőjévé vált általában sajnos bizonyos polgármestereknek és a mindenkor regnáló kormányokhoz, kormánypártokhoz tartozó politikai vezetőknek. Ez egyrészt azért történhetett meg, mert túlságosan szoros kapcsolat alakult ki és áll fenn most is a gazdasági és a politikai elit között, teljesen mindegy, hogy balliberális kormányról vagy magát jobbközépbe besoroló, magát nemzetinek tartó kormányról van szó. Egyik kutya, másik eb - mondhatnánk.
Általánossá vált a túlárazás, nemes egyszerűséggel szólva. Amely beszerzés, mondjuk, 100 forintból megvalósítható lenne, azt gyakran 150 vagy 200 forintból valósítják meg, esetenként még ennél is rosszabb a helyzet, és ebből aztán bőségesen lehet visszaosztani a pártkasszákba, és bőségesen lehet tömködni magánzsebeket, rendszerint politikusok zsebeit, amelynek sajnos csak vagy titkosszolgálati eszközökkel lehetne a végére jutni, a végére járni, de ehhez az kellene, hogy különböző, erre feljogosított, erre közhatalmi jogosítvánnyal rendelkező szervek ne az ellenzéki képviselőket, főleg ne a jobbikosokat figyeljék meg, hanem a bűnt üldözzék, és próbálják leleplezni a korrupciós cselekményeket. Bár az offshore-cégek világában ez, valljuk be őszintén, egy sima tettenéréssel, egy lehallgatás, szoros megfigyelés esetén sem feltétlenül intézhető el.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy addig nem fogunk haladni - és bár ezt szántam a végére, de mégis úgy gondolom, ezt mondom el az elején -, addig nem fogunk haladni, amíg ezeket a tartalékokat benne hagyjuk a rendszerben, tisztelt hölgyeim és uraim. Legyen szó kifejezetten költségvetési forrásokból, kizárólag költségvetési forrásokból, tehát magyar nemzeti forrásokból, vagy részben vagy egészben EU-s forrásokból megvalósítandó közbeszerzésekről, ha a pályázati eljárásnál vagy az eljárás előkészítésénél, tehát a közbeszerzést megelőző időszakban benne hagyjuk a túlárazás révén azokat a tartalékokat a rendszerben, amelyekből vissza lehet osztani akár pártoknak, magánszemélyeknek, bárkinek, akkor meghozhatunk mi itt bármilyen közbeszerzési törvényt, akár nagyon furfangosat, leegyszerűsítettet vagy nagyon adminisztratívat, nagyon bürokratikusat, nem fogjuk tudni a korrupció hétfejű sárkányának egyik fejét sem levágni, hiszen bőven megmaradnak ezek a hadtápútvonalak.
Ezt pedig egy módon lehetne megszüntetni, mégpedig azzal, hogy nem a közbeszerzési hatóságra bízzuk árstatisztikák kialakításával a különböző jellegű iránymutatások, irányelvek megfogalmazását, hanem a szakmára, akár az ágazat szerint illetékes miniszterre, akár pedig leginkább szakmai szervezetekre bízzuk, különösen, de nem kizárólag, mondjuk, építési beruházásoknál olyan fajlagos költséghatárok, költségkorlátok felállítását, amelyen túl nem lehet közbeszerzéseket tervezni.
Mindezt természetesen annak a figyelembevételével, hogy időnként a pályázatból megvalósuló eljárások esetén figyelembe vesszük azt, hogy a pályázat beadása, illetve annak elbírálása, illetőleg a közbeszerzési eljárás lebonyolítása és az annak eredményeként megkötött szerződés között nagyon sok idő telhet el. Tehát itt természetesen hagyni kell egy értelmes mozgásteret annak érdekében, hogy ha mondjuk, ez többéves időtartamot jelent, akkor ne szenvedjen kárt az ajánlatkérő amiatt, hogy esetleg kevesebb pénzt nyer el, mint amit a pályáztatás vagy a pályázat kezdetén arra elegendőnek talált. De ha ezek az akár négyzetméterre, akár bármilyen mértékegységre vagy mennyiségi egységre kivetített költséghatárok nem kerülnek akár rendeleti szintű szabályozásra ebben a közbeszerzési joganyagban, akkor gyakorlatilag csak egyszerűbb vagy bonyolultabb - rossz magyarsággal szólva - lepapírozás kérdése lesz az, hogy ki tudják-e lopni a rendszerből a pénzt vagy nem.
Nyilván az építési beruházások vagy építési koncessziók a leginkább terheltek, érintettek a korrupció által, de azért az árubeszerzések és a szolgáltatások megrendelése kapcsán is rengeteg visszaélést tapasztalhatunk, amely annak függvényében különösen nyomatékosan értelmezendő, hogy a közbeszerzési eljárások körülbelül felében egy, azaz egyetlen ajánlattevő indul, és ezek - hacsak valami nagy hibát nem vétenek - rendszerint meg is nyerik az eljárást, és ki is fizetik számukra akár a beruházás költségét, akár az áru vagy a szolgáltatás megrendelésének ellenértékét.
Éppen ezért, hogy egy egyszerű példát mondjak, egy magasépítés esetén, akár legyen az új építés vagy egy felújítás, korszerűsítés, energiahatékonysági beruházás, nem lenne szabad, ezt nyilván a szakmára bízom, most kapásból mondok egy adatot vagy számot, mondjuk, 250 ezer vagy 200 ezer nettó forint fölé négyzetméterenként tervezni a kiadásokat. Ezt a szakmának kell eldönteni, ez lehet 185 ezer, de lehet, hogy 290 ezer. Ha ez ilyen módon kerül rögzítésre, az előbb említett rugalmassági feltételek biztosítása mellett, akkor jóval kisebb a korrupció esélye. Nem mondom azt, hogy megszüntettük, de legalábbis jelentősen csökkentettük a kiszivattyúzható pénz mennyiségét, és ha a mostanihoz képest már egy érdemi javulást el tudunk érni, az gyakorlatilag az elmúlt 25 év e téren bemutatott legnagyobb cselekedete lenne.
Ráadásul ízlelgessük ezeket a számokat is, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ezermilliárdos nagyságrendben költenek el forintokat közbeszerzési csatornákon keresztül Magyarországon immáron 2003 óta. Sőt, ez az átlagos 1300 milliárd forint környékéről - csak az EU-s forrásokból megvalósuló beszerzésekről beszélek - 2300 milliárd forintra nőtt az elmúlt évben, tehát bődületes mennyiségű pénzekről beszélünk. Gyakorlatilag már a GDP arányában is magasan, több százalékpontban értelmezhető mennyiségű forrásokról beszélünk, amelyeket ha megfelelően használnánk, akkor az valóban a gazdaságfejlesztés, a nemzeti gazdaság fejlesztésének egyik motorja lehetne. Így azonban ez a motor folyamatosan besül, mert az üzemanyag nem megfelelő helyre jut el.
Az igaz ugyan, hogy az Unió 2016. április 28-ában határozta meg azt a határidőt, amíg az új irányelveket a nemzeti parlamenteknek be kell emelni a közbeszerzési törvénybe, de az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása kapcsán ez 2017. április 28-a lett a központi beszerző szervek esetében, és egészen 2018. október 18-áig húzódik az egyéb ajánlatkérők esetében.
Ráadásul, van valóban néhány örvendetes újítás, hogy jó hírt is mondjak, ez pedig az egységes európai közbeszerzési dokumentum bevezetése. Ennek lehet létjogosultsága, ebben van azért ráció, hiszen minden olyan dolog értelmes javaslatnak tűnik, amely az adminisztrációs terhek csökkentését szolgálja. Ez valóban ezt szolgálja, azonban ki kell emelni, hogy csak az uniós eljárási rendben kötelező, a nemzeti eljárási rendben opcionális, tehát az ajánlatkérő szabad belátására van bízva, hogy a nemzeti eljárási rendben él-e ezzel az egységes dokumentumrendszer-alkalmazással, avagy nem.
Ugyanakkor arra is rá kell mutatni az előbb említett nemzetbiztonsági kockázatok tartalmának vizsgálatánál, hogy az indokolatlanul kiterjesztő jogértelmezés egy sor alkalmazáshoz vezetett, különösen 2010 óta. Tehát gyakorlatilag egy olyan gumifogalmat alakítottak ki immáron sokadszor a második, illetve a harmadik Fidesz-kormány idején, hogy amit csak lehetett, ráhúzták erre a fogalomra, vagy amit lehetett, besuszteroltak ebbe a fogalomba. Természetesen vannak olyan egyértelmű beszerzési tárgyak, amelyeknél nem is lehet vitás, bizonyos rendőrségi és egyéb eszközöknél, mondjuk, Magyarország Iszlám Állam elleni fellépése miatt számottevően megnövekedett terrorveszély elhárításához használt eszközöknél nem is vitás, hogy ezek valóban ebbe a körbe tartoznak, de azért a kiterjesztő jogértelmezéstől itt is óvnám úgy a jogalkotót, mint majdan a jogalkalmazókat.
Hadd kapcsolódjam ahhoz, amivel Vejkey Imre képviselőtársam és több kormánypárti képviselő, élén a miniszter úrral példálózott, ez a régebbi szakkifejezéssel élve az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárás, bikkfanyelven fogalmazva: meghívásos vagy három-ajánlattevős eljárás. Gyakorlatilag itt arról szól a történet, hogy formálisan a közbeszerzési rendszerben a korrupciós lehetőségeket próbálják szűkíteni, az ollót próbálják egy kicsit szűkebbre venni azzal, hogy 25-ről 18-ra és 150-ről 100 millióra teszik le ennek az alkalmazhatóságnak az értékhatárát. No, de azért felhívnám néhány nem lényegtelen részletre az önök figyelmét, ami vagy a szakértőknek kerülte el a figyelmét, vagy önök nem akarják elmondani a mondat másik részét, vagy hogy nagy klasszikust idézzek: nem bontják ki a valóság minden, egyébként nagyon fontos és lényeges részletét.
Ugyanis azáltal, hogy 2010 óta egyértelmű a Fidesznek az a törekvése, hogy a részekre bontás tilalmának és az egybeszámítás szabályait oly módon lazítják, hogy a lehető legtöbb esetben lehetőség nyílna részekre bontásra, tehát tudják külön eljárásban beszerezni azokat, amelyeket 2003 és ’10 között csak egybeszámítva lehetett, esetleg szigorúbb eljárási rendbe sorolva a beszerzést lebonyolítani, azáltal azt is láthatjuk, hogy hiába viszik le nettó 18-ra és nettó 100-ra árubeszerzés és szolgáltatás megrendelésénél, építési beruházásnál ezt az értékhatárt, miután az egybeszámítás szabályai olyanok, amilyenek, és miután a részekre bontás tilalmát gyakorlatilag szinte teljesen legálisan már évek óta át lehet hágni, vagy szinte önkényesen, partikulárisan lehet értelmezni és alkalmazni, ezáltal gyakorlatilag azt látjuk, hogy nagyon sok eljárás bele fog férni még ebbe a némileg lecsökkentett értékhatárba is.
Azt is szeretném önöknek mondani - bár javítsanak ki, ha tévedek; szeretnék tévedni, ezt elöljáróban elmondanám -, hogy sehol nem láttam olyan kitételt a törvényben, és bele kellene amúgy tenni, hogy legalább ebben a körben kizárólagosan hazai mikro-, kis- és középvállalkozókat hívjanak meg az eljárásba.
(15.00)
Ez most egy lehetőség az ajánlatkérők számára, de nem kötelezettség. Nagyon sok esetben azt látjuk egyébként, hogy nincs kizárólagosság. Mielőtt még félreértenék, a lehetőség fennáll, nem zárják ki, még az lenne csak az igazán csúnya, de nem látom azt az egyértelmű törekvést, ami világossá tenné, hogy önök nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is az egyik legfontosabb célt, amit ezzel a törvénnyel el lehet érni, a kizárólagosan ezen ajánlattevői kör meghívását előírnák az eljárásban.
A korrupciós kockázathoz képest a térítésmentes dokumentáció lényegében már 2010-2011 óta előírása a törvénynek. Én a magam részéről ezzel - mint korábban gyakorló közbeszerzési referens - nagyon nem értek egyet. Hiszen jellemzően az önkormányzati ajánlatkérők, amelyek amúgy is szakemberhiánnyal küszködnek, és erre majd vissza fogok térni a vitában, komoly költségeket kell hogy kifizessenek egy-egy eljárás előkészítésénél, különösen a közbeszerzési eljárások előkészítésénél. Örvendetes lenne, ha az igazolt szakértői és mondjuk, a dokumentáció előállításával összefüggő költségeket érvényesíteni tudnák, és ilyen értelemben egy nem túlzott mértékű, az ajánlattevők számára megfizethető mértékű dokumentációs ellenértéket visszaállítanánk ebbe a törvénybe. Úgy gondolom, ez nem sértené egyrészt az uniós irányelveket, nem sértene ajánlattevői érdekeket sem, de az ajánlatkérőknek komoly segítséget jelentene, pláne a kistelepülési vagy kisvárosi települési önkormányzatoknak.
Ezzel a három ajánlattevős eljárással, visszatérve még egy gondolat erejéig erre, az is a probléma, hogy gyakorlatilag itt az emberi tényező negatív irányba mozdul el, akkor itt arról szól a történet, hogy van két segítő ajánlat. Esetleg, ha jobban a mélyére néznénk, akkor közel azonos tulajdonosi szerkezettel, mint a majdani nyertes ajánlattevőé, csak éppen itt van két segítő ajánlat, hogy meglegyen a létszám, aztán egy előre elvárt eredmény, hogy így fogalmazzak, az eljárás keretében már jó előre borítékolható, hogy ki fogja megnyerni a közbeszerzési eljárást. Éppen ezért a kötelezően az eljárásba meghívandó létszámot legalább ötre lenne ildomos növelni. A korábbi években is kezdeményeztük ezt, de önmagában ez is gyenge védelmi vonal, viszont legalább már a mostanihoz képest valami.
Elhiszem, L. Simon államtitkár úr, hogy ezeket a dolgokat kellemetlen hallgatni, vagy kellemetlen ezekkel szembesülni, de valamit kell kezdeni ezzel a helyzettel (L. Simon László széttárja a karját.), különben a legnemesebb célokat fogják önök keresztülhúzni. Csak arra próbálom felhívni szíves figyelmüket, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a szavak és a tettek megint, bármennyire is nemesek a szándékok, nem is vitatom, hogy Vejkey úr ezt szívből és őszintén mondja, de a szavak és a tettek között megint fényévnyi a távolság. Lehet azzal aztán példálózni, hogy rövidebbek a határidők, ami egyébként önmagában, sem rövidebb, sem hosszabb határidővel, nem gátja a korrupciónak, hogy 40-ről 35-re, esetenként 30 vagy kivételes sürgősség esetén 15 napra csökken az ajánlattételi határidő. De azt is jelezném, hogy ezt egy ponton túl nem lenne ildomos tovább csökkenteni, mert az ajánlattétel színvonalának rovására fog menni.
Homályosnak tartjuk az öntisztázás fogalmát. Ez talán inkább a hatóságra, netán a bíróságra kellene bízni. Ez egy meglehetősen érdekes és megint egy gumifogalmat beépítő szabályozási lehetőség.
Ami a referenciákat illeti, itt akár még a 75 százalékos referenciára azt tudnám mondani, hogy valamelyest, valamilyen mértékben segíti a magyar vállalkozásokat, de egyébként azért a 2003. évi CXXIX. törvénynek ennél talán ügyesebb, praktikusabb előírásai voltak. Tehát nem minden rossz, ami régi, erre szeretném felhívni a figyelmüket. Azért a műszaki szakmai, pénzügyi-gazdasági feltételeknél ennél sokkal pontosabb szabályok voltak meghatározva. Ráadásul az, hogy ilyen módon lazítjuk akár a műszaki, akár a pénzügyi alkalmasság feltételeit, az még a 75 százalékos referenciánál, ha magyar vállalkozót segít, azt mondom, hogy jelenthet némi segítséget. Lehet azt mondani, hogy aki még 75 millió forintos beruházást végre tudott hajtani, az talán majd egy 100 milliósat is be tud fejezni, de ez egy sor egyéb pályázati ügyintézéssel, a pályázati adminisztráció jelenlegi borzasztó lassúságával kapcsolatos kérdéseket is felvet. Sokszor az a legnagyobb probléma, hogy a számlák kifizetése olykor féléves vagy éves késedelmet is szenved.
Érdekes szabályozás az is, hogy csak az ajánlat benyújtásakor ismert vállalkozókat, alvállalkozókat kell megnevezni - érdekes, de nem feltétlenül rossz. Én valóban objektíven állok ehhez a kérdéshez, tisztelt kormánypárti képviselők. Korábban, az ősidőkben a 10 százalék fölötti és a 10 százalék alatti alvállalkozók fogalmát különbontották. A 10 alattiakra kevésbé szigorú, a 10 felettiekre olykor éppen szigorú szabályok vonatkoztak, mint magukra az ajánlattevőkre. Ilyen módon az adminisztráció könnyítése és a versenyben való elindulás, a valós verseny kialakítása érdekében ennek van létjogosultsága.
Ugyanakkor vitatnám azt, hogy mindig… Megint egy régebbi kifejezést használok - ezek egyébként sokkal szabatosabbak voltak, és nem feltétlenül kell önöknek mindent átírni csak azért, mert azok a 2010 előtti időkből datálódnak -, az összességében legelőnyösebb ajánlat egy meglehetősen pontos megfogalmazás volt; mint ahogyan a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás is, ezt most át lehet keresztelni a legalacsonyabb árra vagy a legkedvezőbb árra, vagy az összességében legkedvezőbb ajánlatot a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatra, tulajdonképpen ugyanazokat a fogalmakat értjük alatta. Ugyanakkor én az önök helyében megfontolnám azt, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást ugyan nyilván nem tenném túlzott mértékűvé, de azért a jelenleginél nagyobb teret engednék neki.
Azt pedig nem tudom, de hátha majd Vejkey úr segít nekem, hogy miért pont az építési tervezési szolgáltatásoknál nem lehet csak az ár alapján bírálni. Ha egzakt módon meg van határozva, hogy mely épületet vagy létesítményt kell megtervezni, legyen az mélyépítésbe vagy magasépítésbe tartozó, a tervezési szolgáltatását elvégezni, akkor miért nem elegendő pont ott, mondjuk, az ára lapján bírálni. Ez tipikusan egy olyan közbeszerzési eljárási típus vagy altípus lehet, ahol mondjuk, bőven elég lenne az árra hagyatkozni.
Azt is aláírom, hogy az építési beruházások többségénél jellemzően nem, tehát ott valóban több szempontot is kell mérlegelni. Ezen belül, engedjék meg, hogy kiemeljem a foglalkoztatás szempontjait. A szociális szempontokat ilyen értelemben csak részlegesen tudom pozitívan értelmezni, de a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kapcsán bizton számíthatnak a Jobbik támogatására, feltéve, hogy az valóban olyan rétegeknek ad munkát, amelyek kiszorultak az elmúlt években, évtizedekben a munkaerőpiacról. Nem rejtem véka alá, hogy itt jellemzően, nem kizárólag, de jellemzően a cigányságra gondolok.
Hiszen számos olyan építőipari beruházás lehet, gondoljuk csak végig, árapasztó tározó építése, csatornázás, belterületi vízelvezetés, autópálya-építés, gyorsforgalmi és egyéb út építése, különböző nagy állami magasépítési beruházások, ahol ha a mindenkori kormányzat le tudna mondani legalább, és ezt nyilván kicsit cinikusan mondom, a szokásos mértékű ajándék legalább egy részéről, tehát a korrupciós ráta legalább egy részéről, akkor majdnem hogy csodákat tudnánk tenni. És itt nem ijedek meg a „fekete vonat” kifejezés használatától. Bizony más volt azért abban az időben a közbiztonság helyzete, jelentős számú cigány, a cigány emberek döntő többsége munkahelyhez tudott jutni, és pontosan az előbb említett beruházástípusok, csapadékvíz-elvezetés, csatornázás, a nagy budapesti beruházások révén.
Ezeket a mai kor viszonyai között is vissza kellene állítani. Jellemzően ezzel a képzetlen munkaerőnek, a segédmunkásoknak tudnánk tömegesen, ezer és tízezer szám munkahelyeket biztosítani. Ehhez nyilván nemcsak közbeszerzés, hanem más szemléletváltásra is szükség lenne. Hiszen meg kellene fordítani a gondolkodásunkat. Amit jellegéből adódóan az ember a maga fizikai erejével elvégezhet, azt emberi, fizikai munkaerővel kéne elvégeztetni, és a gépesítést csak ott kellene engedni, ahol az jellegnél fogva feltétlenül szükséges. Mert bár lehet, hogy egy picivel így talán drágább lesz, legalábbis a közbeszerzési eljárás eredményeként magasabb összegű szerződést kell megkötni, de sokkal több lesz az előnye. Hiszen az az ember nem szorul segélyre, nem szorul közmunkára, amibe most nem kívánok belemenni, de véleményem szerint rendkívül alacsony a közmunkarendszer hatékonysága Magyarországon, hanem valódi munkahelyhez jut és megtalálja a helyét a munkaerőpiacon. Ennek sokkal több társadalmi és szociális haszna van, mintha erőn felül próbálnak esetleg gépesíteni.
Érdekes felvetés, bár megfontolásra érdemes, hogy az ajánlatok bírálatára az ajánlatok értékelése után kerülhet sor. Vagyis az ajánlatkérő számára biztosított az a jogosultság, hogy előre kikötheti, de ezt nyilván előre fel kell tüntetni az ajánlati felhívásban, hogy csak a legkedvezőbb és/vagy a legkedvezőbb utáni egy vagy több ajánlatot bírálja el érdemben. Ez valóban megint az adminisztrációs terheket csökkenti, ha nagyszámú ajánlat érkezik, és látható, hogy mondjuk, irreálisan drága vagy magas összegű vagy éppen egyéb bírálati szempontból kedvezőtlen ajánlatok érkeznek - akkor csak egy meghatározott ajánlati kört kelljen elbírálnia az ajánlatkérőnek.
(15.10)
És bár tudom, hogy nem csak az önkormányzatokból áll a magyar közbeszerzési rendszer ajánlatkérői oldala, de azért a több mint 3100 önkormányzatunk meghatározó jelentőségű ebben, és komoly hibája ennek a javaslatnak, hogy előzetes várakozásainkhoz képest ez a javaslat sem rendezi, pedig itt tényleg felfokozott várakozásokkal viseltettünk a törvényjavaslat benyújtása iránt, vagy vártuk ennek a javaslatnak a benyújtását, abból az ideális, vagy inkább azt mondanám: utópisztikus előfeltételezésből indul ki, hogy a magyar önkormányzatok döntő többsége és azok esetlegesen még működtetett intézményeinek többsége megfelelő szakmai kompetenciákkal bíró munkaerővel rendelkezik. És véletlenül sem a köztisztviselő kollégákat szeretném bírálni, de amikor a magyar köztisztviselői karon végignézünk általában akár életkor, akár kompetenciák szerinti bontásban, akkor bizony ezek az emberek általában nem akkor kerültek a rendszerbe, amikor közbeszerzési törvénnyel egyáltalán foglalkozni kellett, amikor a közbeszerzés mint fogalom, mondjuk, jellemzően 2003 után megjelent, éppen ezért nem csoda, és nem az ő hibájuk, hogy mondjuk, a pénzügyi, gazdasági szakembereket leszámítva - mert abból talán, azt mondom, hogy viszonylag jól el vagyunk látva - nem tolonganak az önkormányzatoknál a közbeszerzés tárgya szerinti szakmai előadók, illetőleg jogászok vagy éppen közbeszerzési szakiránnyal, közbeszerzési végzettséggel, pláne nem közbeszerzési gyakorlattal rendelkező szakemberek. Éppen ezért, mivel ez a javaslat kísérletet sem tesz arra, hogy ezt orvosolja, ez egy nagyon komoly kockázat akár már az előzetes piackutatás során, akár a közbeszerzési eljárás egyéb előkészítése során, legfőképpen pedig az eljárás lebonyolítása során.
Hogy néhány érdekes adalékkal is szolgáljak itt a viszonylag száraz és tömény anyagban, hadd mondjam el önöknek vagy hadd kérdezzem meg önöktől, hogy milyen alapon gondolják kivételi körbe helyezni, mondjuk, a politikai kampányszolgáltatásokkal kapcsolatos beszerzéseket. Mert a nemzetbiztonsági kockázatnál még egy egészséges jogértelmezésnél érthető a beszerzés jellege miatt, de hogy a politikai kampányszolgáltatások miért, kik tartoznak kivételi körbe, arra - rosszindulat nélkül, de az elmúlt év, elmúlt öt év ismeretében - azt tudom mondani, hogy ennek egy célja van, hogy az e téren legnagyobb megrendelő Fidesz, illetőleg KDNP gyakorlatilag az uniós eljárási rendben is korlátlanul tudjon bármifajta verseny nélkül ilyen jellegű kampányszolgáltatást akár tanácsadás jelleggel, akár más jelleggel megrendelni.
Továbbra sem haladunk, továbbra sem lépünk előre - és ez ennél sokkal súlyosabb probléma, tehát a politikai kampányszolgáltatásoknál súlyosabb probléma - a becsült érték fogalmának meghatározása vagy az önállóan gazdálkodó szervezeti egységek esetén az úgynevezett működési költség fölötti önálló rendelkezési jog kapcsán. Ezek jól hangzó fogalmak, de némi fogalomtisztázás talán nem ártana, bár módosító indítványokkal természetesen erre is kísérletet fogunk tenni.
Külön érdekes kérdés - ezt Vejkey képviselő úr érintette egyedül a kormánypártiak közül emlékezetem szerint -, hogy külön kell vizsgálni azt az esetet, hogy az előzetes piackutatás, piacfelmérés során bekerül-e a rendszerbe, a piackutatásba olyan gazdasági szereplő, aki később ajánlattevő is lehet, és az nem jut-e esetleg indokolatlan vagy jogosulatlan előnyökhöz, és nem hoznak-e ezáltal jogosulatlanul hátrányos helyzetbe más gazdasági szereplőket, más potenciális versenytársakat. Ez egyébként helyes, tehát nyilván olyan bizalmas információk, a közbeszerzési eljárás érdemét érintő adatok kerülhetnek adott gazdasági szereplők birtokába, amelyekkel olyan versenyelőnnyel tud elindulni az eljárásban, hogy esetleg önmagában ez eredményezheti az eljárás megnyerését, de ehhez képest egy logikai bicsak az, hogy az ajánlatkérőre bízzák, hogy adott ajánlattevő eljárás közben hitelt érdemlően és minden kétséget kizáróan igazolta, hogy nincsenek ilyen szintű információk a birtokában. Egyedüli megoldás az, hogy ezt a közbeszerzési hatóságra bízzuk, és nem az ajánlatkérőre.
Aztán - a teljesség igénye nélkül csak még néhányat felsorolok, majd aztán a későbbi felszólalásokban erről vitatkozunk - a felelős akkreditált közbeszerzési tanácsadó intézménye. Nagyon helyes, hogy bizonyos esetekben kötelező jelleggel ilyet előírnak, bár ahogy az előbb mondtam - és erre most visszakanyarodnék - az önkormányzati ajánlatkérők és az ilyen értelemben szakmailag felkészületlen ajánlatkérők vonatkozásában ez olyan többletterhet, többletköltségeket okoz, amelyek miatt nagyon nehezen tudnak, vagy csak erőn felüli tehervállalással tudnak eljárásokat lebonyolítani. És megint visszakanyarodnék egy korábbi gondolatomra - így kapcsolódnak össze a mondataim -, hogy a dokumentáció térítésmentességének kötelezővé tétele ezért is nemcsak hiba, hanem bűn, mert egyedül a lehetséges közbeszerzési bevételétől fosztja meg az önkormányzatot. Régen ezt hivatalos közbeszerzési tanácsadónak hívták, elég komoly képesítési előírások voltak, nagyon komoly mennyiségű eljárást kellett akár ajánlatkérői, akár ajánlattevői oldalon bemutatni, kötelező szakmai felelősségbiztosítás volt előírva - ez így helyes egyébként. Nekem személy szerint a régi elnevezés jobban tetszett, de ha önöknek most ahhoz van kedve, hogy ezt átkeresztelik felelős akkreditált közbeszerzési tanácsadóra, ezen nem fogunk összeveszni, csak azt látni kell, hogy ennek a részletszabályait, amelyeket nem a törvényben, hanem a rendeletben fognak majd meghatározni, látnunk kellene, tehát nem szeretném, ha ilyen pult alatti jogalkotással találkoznánk itt is, mint már oly sokszor; hadd lássuk már, lehetőleg minél hamarabb, hogy milyen képesítési előírásokat és milyen feltételeket akarnak meghatározni a közbeszerzési tanácsadók vonatkozásában!
Az előbb már utaltam arra, hogy a közbeszerzési hatóság által kiadott árstatisztika a túlárazások ismeretében nem szerencsés, pontosan azért, mert az elmúlt években folyamatosan túlárazásra kerültek a beruházások a különböző beszerzési típusokban, és eleve a túlárazásokhoz fogja mérni a közbeszerzési hatóság az árstatisztikát, aminek egy következménye lesz: hogy még inkább, még inkább túlárazottak lesznek, vagy legalábbis a mostani, túlárazott szinten marad az árstatisztikákban szereplő összes számsor majd.
Meglehetősen sajátos elképzelés - erre szintén kérnék egy magyarázatot, mert bár nyilván értem nyelvtanilag, ami le van írva, de a gyakorlatban való alkalmazását nem nagyon értem annak, néhány esetleges Interreg-projekt kivételével, talán ott tudnám egyedül elképzelni -, hogy EU-s tagállam központi beszerző szerve vagy egy uniós tagállamból származó ajánlatkérő és egy magyar ajánlatkérő által közösen létrehozott szervezet közösen lefolytatott eljárása. Mondom, az Interreg esetében vagy a régi Interreg esetében ezt értem, de amúgy kicsit ködös ez a fogalom; de az is lehet, hogy csak beemelték, mert az Unió megkövetelte, és lehet, hogy ez egy olyan rendelkezés lesz, amit nem, egyáltalán nem vagy csak ritkán fognak Magyarországon az eljárások során alkalmazni.
A közzétételi kötelezettségek megsértését - és ez nagyon fontos a nyilvánosság szempontjából - érdemes lenne szankcionálni vagy szigorúbban szankcionálni a jelenlegieknél, nemcsak előírni, hogy erre szükség van, hanem szankciókat vagy éppen az eddigieknél súlyosabb jogkövetkezményeket kilátásba helyezni.
Illő lenne meghatározni a konkrét jogsértés fogalmát is, hiszen ez ilyenformán megint egy gumifogalom, és attól tartunk, hogy mivel kifejezetten írva vagyon a normaszövegben, hogy nincs lehetőség más gazdasági szereplő ajánlatának teljes körű átvizsgálására, nem fogjuk tudni azt garantálni, hogy a konkrét jogsértés hitelt érdemlően megállapítható, vagy adott esetben ajánlatkérői vagy éppen hatósági önkényhez vezet ennek a gumifogalomnak a kitágítása vagy éppen szűkítése.
A törvényjavaslat szerint az ajánlattételi határidő az általános határidőkhöz képest lehet hosszabb, vagy az eljárás során meghosszabbítható. Ezt a rugalmasságot természetesen érdemes benne hagyni, főleg hogyha helyszíni megtekintésre, kiegészítő tájékoztatásra, a dokumentumok módosítására vagy éppen az iratok helyszíni átvizsgálására van szükség. Itt egyébként a gyakorlat azt mutatja, hogy leginkább a helyszíni bejárás - építési beruházásoknál jellemzően - vagy a kiegészítő tájékoztatás az, ami erre okot ad.
Számos kritikai észrevételünk van még a javaslattal kapcsolatban, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a 30 percnek most gyakorlatilag a végére értünk, de mondandómból még jó néhány fontos gondolat van hátra. Úgyhogy ezzel is csak azt szeretném megelőlegezve megfogalmazni, hogy jelen formájában nem fogjuk tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot (Az elnök csenget.), ugyanakkor hogyha a módosító indítványok befogadása iránt némi fogékonyságot mutatnak a magyar vállalkozások fejlesztése érdekében, akkor természetesen még felülvizsgálhatjuk az álláspontunkat. És akkor majd a vitát a későbbiekben folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
