DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010 óta immáron ez a második közbeszerzési törvény, amit az Orbán-kormány az Országgyűlés elé terjeszt. 2011-ben egy közbeszerzési törvényt a nemzeti cinizmus rendszere már a Ház elé hozott, most egy új közbeszerzési törvény van itt - kénytelen arra gondolni az ember, hogy az, hogy hirtelen egy új közbeszerzési törvényt kellett alkotni, az alighanem a bandaháborúnak egy újabb fejezete, új idők vannak, új leosztás van, új közbeszerzési törvény kell. Hogyha valakinek ezzel kapcsolatban kételye támad, érdemes megnézni azt, hogy miközben fél évvel ezelőtt valamiért - akkor sem volt igazán érthető, hogy úgy mondjam, a jogpolitikai indoka a döntésnek - az MTVA kikerült az akkori közbeszerzési törvény hatálya alól, most hirtelen visszakerül, és akkor arról nem is szólnék, hogy mennyire hosszú továbbra is az úgynevezett nemzeti kivételeknek a listája.
(15.20)
Bandaháború zajlik, és a gazdasági jogalkotás sok más tekintetben is ennek a bandaháborúnak van alárendelve.
Ugyanakkor két héttel ezelőtt a miniszterelnök itt egy azonnali kérdésemre ígéretet tett arra, hogy ő maga is támogatni fogja - én csak reménykedni tudok, hogy a másik 131 fideszes és KDNP-s képviselő is így tesz - az LMP-nek azt a javaslatát a közbeszerzési törvényhez, hogy például egy miniszterelnök hozzátartozói a kormányzati közbeszerzéseknél vagy egy polgármester hozzátartozói, vagy az érdekeltségeik az önkormányzati közbeszerzéseknél ne vehessenek részt. Ugyanígy ennek a törvényjavaslatnak egy eleme az is - és a miniszterelnök úr ennek a támogatására is ígéretet tett -, hogy a jövőben ne fordulhasson elő olyan, ami ugyebár a világítási tendereknél előfordult, hogy egy azonos érdekeltségi kör ott settenkedik az ajánlattevőnél a műszaki tartalom meghatározásánál, és közben pedig el is indul a pályázaton. Várjuk, hogy a Fidesz és a KDNP véleménye egyezik-e Orbán Viktor véleményével, és várjuk azt, hogy Orbán Viktor tartja-e a szavát.
Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzés szerepe nem elhanyagolható a magyar gazdaságban, az így generált kereslet a magyar gazdaság nagyon fontos szeletét adja. A beszerzések mintegy fele valósul meg úgy, hogy ezek adatai megjelennek a Közbeszerzési Értesítőben. Erről a Közbeszerzési Hatóság éves jelentései is számot adnak. Ezek szerint évente 1200-1800 milliárd forint közpénz elköltése valósul meg közbeszerzésen keresztül. Mindez évente mintegy 10-18 ezer szerződés megkötését jelenti mintegy 1700-2800 ajánlatkérő és 4000-5600 nyertes cég között.
A közbeszerzés tehát egy fontos gazdaságpolitikai eszköz a mindenkori kormányzat kezében, és egy lehetősége arra - és ezt a lehetőséget sem 2011-ben, sem most nem ragadja meg a kormány -, hogy a közbeszerzésen keresztül vagy a közbeszerzési jogon keresztül a mindenkori kormány a kis- és közepes vállalkozók számára biztosítson előnyt. Ez azért is lenne fontos, hiszen Magyarországnak stratégiai problémája az, hogy kialakult egy olyan duális gazdasági szerkezet, ahol rettenetes hátrányban vannak a hazai kis- és középvállalkozások a multinacionális cégekkel, illetve az udvari beszállítókkal, oligarchákkal szemben. De eszköz lehet a közbeszerzés a mindenkori kormányzat számára a zöldgazdaság fejlesztésére, a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére vagy éppen a méltányos kereskedelem elterjesztésére. Ezeket a szempontokat nem látjuk érvényesülni sem a hatályos, sem a beterjesztett közbeszerzési törvényjavaslatban sem.
A közbeszerzés ugyanakkor természetesen kockázatot is rejt. Kockázatot rejt abban a tekintetben, hogy minden országban irtózatos korrupciós nyomás nehezedik a mindenkori kormányra, önkormányzatokra, hogy a közpénzeket, a közvagyont, mindannyiunk, az adófizetők pénzét kifolyassák illetéktelen zsebekbe. Az állami pénzeknek egy nem jelentéktelen része ráadásul az elmúlt húsz évben offshore-paradicsomokba ment ki Magyarországról, egy pénzszivattyú nehezedett és nehezedik továbbra is a magyar nemzetgazdaságra, és a közbeszerzés lehet az egyik olyan csatorna, ahol mindent meg lehet és meg is kell tenni azért, hogy minél kevesebb jövedelem vándoroljon el illetéktelen zsebekbe, ne lehessen ezt az országot tovább rabolni, és minél kevesebb pénz áramoljon ki offshore-paradicsomokba.
Tehát két szempontot kell egy közbeszerzési törvény vitájánál nyomon követni. Egyrészt, hogy milyen gazdaságpolitikai célok tükröződnek a kormány részéről egy beterjesztett közbeszerzési törvény kapcsán, másrészt pedig a közbeszerzési szabályozás elégséges garanciát ad-e arra, hogy a politikai elit ne rabolja szét ezt az országot a továbbiakban. Ezt a két szempontot kell vizsgálni a közbeszerzési szabályozásnál.
A Korrupciókutató Központ megnézte azt, hogy 2009-ben mekkora volt a harminc legtöbbet nyert cég részesedése az összes közbeszerzésben, majd megnézték ennek a harminc cégnek az életútját, hogy mennyit nyertek 2010-ben és 2011-ben, és fordítva, hogy a 2011-ben legnagyobb nyertes harminc cégnek mekkora volt a részesedése az összes közbeszerzésben 2009-ben, a kormányváltás előtti utolsó teljes évben. Ha ezeket a számsorokat grafikonokon ábrázolják, akkor azt lehet látni, hogy a harminc legnagyobb nyertes a kormányváltást követően lényegében helyet cserélt 2009 harminc legnagyobb nyertesével. Ez arról tanúskodik, hogy sem 2010 előtt, sem 2010 után a különböző, egymást váltó kormányok számára nem az volt a szempont, hogy gondos gazdaként eljárva, a legfontosabb politikai célokat elérve próbálják meg a közbeszerzések nyerteseit kiválasztani. A közbeszerzés az elmúlt 25 évben eszköz volt az egymást váltó hatalmi elitek számára, hogy a saját tőkéseiket jól megtömjék sok állami pénzzel. Magyarul: ez a kutatás arról tanúskodik, hogy 2010 előtt és 2010 után ugyanaz a játék folyt: a közbeszerzést, a különböző kormányok és természetesen az önkormányzatok a saját oligarcháik, a saját udvari beszállítóik feltőkésítésére használták.
Tisztelt Országgyűlés! Érdemes megnézni azokat a tendenciákat, amelyek egyébként a magyar közbeszerzés korrupciós fertőzöttségéről szólnak. A nyolc és fél ezer közbeszerzés értéke 2012-ben a 28 000 milliárd forintos GDP 4,7 százalékát tette ki, s nincs hatékony ellenőrzés, ami szintén csábít a korrupcióra. Becslések szerint minden tíz, Magyarországon lefolytatott közbeszerzési eljárásból hetet átsző a korrupció, de ezt általában lehetetlen bizonyítani. A rendszerszintű korrupció szakérők szerint az összes eljárás teljes beszerzési költségét akár negyedével is megnövelheti a reális árszinthez képest.
Tehát akkor, amikor a korrupciós kockázatokról beszélünk, természetesen beszélünk a politikai élet tisztaságáról, bizonyos morális szabályok sérthetetlenségéről, de legalább annyira beszélünk arról, hogy azok a pénzek, amik a felülárazások miatt törvénytelen elfolynak, ma hiányoznak az iskolákból, hiányoznak a kórházakból. És meg kell nézni azt is, hogy az összes közbeszerzési kiadás hányadrésze jelenik meg a Közbeszerzési Hatóság honlapján, mert akkor azt látjuk, hogy ez a szám a közbeszerzési törvényváltozások miatt egyébként egyre kisebb, vagyis az átláthatóság csökkent az elmúlt négy-öt évben. Ráadásul nőtt azoknak a közbeszerzéseknek a száma, ahol nincs felhívás, csak eredményhirdetés. Megfigyelhető, hogy számottevően csökkent az egy pályázó mellett megvalósuló közbeszerzések száma, de ha az előbbi tényezőket is figyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy az utóbbi években romlott a helyzet - állapította meg Tóth István János, a Korrupciókutató Központ vezetője.
Tisztelt Országgyűlés! Az látszik, hogy egyelőre a kormány úgy tesz, mintha nem látná, hogy az uniós források jelentik ma talán a legnagyobb korrupciós kockázatot. A különböző kutatások azt mutatják ki, hogy Magyarországon az uniós források korrupciós kockázata 8 százalékkal magasabb, mint a nemzeti források kockázata. A korrupt módon odaítélt uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzések nagysága Magyarországon a 2009-2012-es években átlagosan a GDP 1,15 százalékára tehető. Ezek szerint évente 335 milliárd forint, azaz négy év alatt 1340 milliárd forint uniós forrás elköltésére kerülhetett sor korrupt módon. Tehát ennyi az az összeg, ami nem a magyar nemzetgazdaságot gazdagította, nem a magyar nemzetgazdaságot fűtötte, hanem bizonyos családok gazdaságát.
A rendszerváltás óta a Magyar Országgyűlés immáron a negyedik közbeszerzési törvény tárgyalja, a 2010-es kormányváltás óta a második közbeszerzési törvény van a Ház előtt. Ez azt is jelenti, hogy nő ezen a gazdasági jogi területen is a kiszámíthatatlanság, és a kiszámíthatatlanság, a bizonytalan jogi környezet szintén a zavarosban halászóknak kedvez.
A Lehet Más a Politika már két évvel ezelőtt letett a parlament asztalára egy kiszámíthatósági törvénycsomagot, hiszen a konkrét jogszabálytervezetek tartalmával egyenértékűen fontos az, hogy a gazdaságban kiszámítható viszonyok uralkodjanak. A közbeszerzés területén ráadásul ez kiemelten fontos, mert addig, amíg külön közbeszerzési szakértőket kell alkalmazni azért, hogy a folyamatosan és áttekinthetetlenül változó joganyagból kihüvelyezzék azt, ami igazán fontos egy adott pályázatnál, az azt fogja jelenteni, hogy teljesen ellenőrizhetetlen az, hogy a közpénzek mennyire korrekt módon kerülnek elköltésre.
(15.30)
Az LMP azt tudja mondani, hogy Magyarországon legkésőbb 2018-tól egy olyan jogalkotásra van szükség, amely a gazdaságban a gazdaság szereplői számára kiszámíthatóságot teremt. Szakítunk a saláta-jogalkotással, és alapvető gazdasági jogi törvényeket meghatározott időn belül nem lehet újra változtatni. Azt is lehet látni, hogy az új közbeszerzési törvényjavaslat is azon a pályán mozog, mint az eddigi: tágra nyitja a rendeleti kormányzás lehetőségét. És igen, továbbra is fennmarad az a közbeszerzési rendszer, amelyik Magyarországot a közbeszerzési tanácsadók mennyországává varázsolja, hiszen az állandó változások miatt óriási a kereslet rájuk, több eljárásnál előírás az alkalmazásuk, miközben az ő kiválasztásukra nem vonatkozik semmilyen szabály. Pont a közbeszerzési tanácsadókat nem kell közbeszereztetni. Ha valami a korrupció, a visszaélések melegágya a magyar közbeszerzési jogban, az pontosan a közbeszerzési tanácsadók piaca.
És hát új és szintén kétséges eljárásrend, ami a törvényjavaslatban szerepel, ez az úgynevezett innovációs partnerség. Miről beszélünk? Innovatív csatornázások fognak innovatív utakkal épülni, természetesen innovatív szökőkutakkal és innovatív térkövekkel. Az elmúlt évek alapján, azt gondolom, hogy nagyjából ez következik ennek a törvénynek a szelleméből.
Folytatódni fog az, hogy a zavarosban fognak halászni sokan, hiszen ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a törvényjavaslatban van egy új kizárási ok, nevezetesen, a jogosulatlan adatszerzés gyanújával, tehát nincs bizonyítás, már gyanúval bárkit ki lehet zárni, és ez tág teret enged az eljárások manipulálására. Tág teret enged arra, hogy személyre szabott pályázatokat lehessen csinálni, elég csak gyanúba keverni, megvádolni egy versenyzőt, és máris személyre lehet szabni az egész eljárást.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyszerű emberek annyit látnak, hogy miközben a pénzbeszedésnél a magyar állam rendkívül hatékony informatikai rendszert alkalmaz, gondoljunk csak az online pénztárgépekre, a pénzelköltés már ennél sokkal átláthatatlanabb. Magyarország akkor lesz egy élhető hely, ha a pénzbeszedésre és a pénz elköltésére egyaránt korrekt informatikai rendszerek és átlátható szabályok, átlátható szabályrendszerek fognak vonatkozni. Jelenleg az egyszerű vállalkozó annyit lát, hogy akkor, amikor pénzbehajtásról van szó, a NAV a legmodernebb technikai eszközökkel támad, amikor pénzelköltésről van szó, hirtelen lefagynak azok a honlapok, hirtelen kereshetetlenné válnak azok az adatok, amikkel nyomon lehetne követni a közpénzek útját.
A Lehet Más a Politika már zászlóbontásakor, első közpolitikai programjaként 2008-ban közzétette az antikorrupciós 12 pontját. Az a meggyőződésünk, hogy garanciát kell adni a magyar embereknek, a magyar adófizetőknek arra, hogy függetlenül attól, hogy melyik párt kormányoz ebben az országban, függetlenül attól, hogy ki irányít egy önkormányzatot, függetlenül attól, hogy az, aki a miniszteri vagy polgármesteri székben ül, tisztességes vagy tisztességtelen, legyenek olyan szabályok, amik megóvják a magyar emberek pénzét, vagyonát. Ne egyes döntéshozók tisztességében kelljen bízni, hanem világos, egyértelmű garanciális szabályok akadályozzák meg a közpénzek lenyúlását!
Az elmúlt öt évben hat önálló indítványt terjesztettünk elő a közbeszerzési törvény módosítására annak érdekében, hogy garanciát adjunk a magyar embereknek arra, hogy a rendszerszintű korrupciót meg lehessen szüntetni, vissza lehessen metszeni. Az egyik ilyen önálló indítvány a Tiborcz-ügy kapcsán született. Egy olyan törvénycsomagot terjesztettünk a Ház elé karácsonykor, amelyik egyrészt kizárná azt, hogy ugyanaz a gazdasági érdekkör ott settenkedjen a kiírónál, az ajánlatkérőnél, a pályázati dokumentáció műszaki tartalmának meghatározásánál, és a másik oldalon pedig ugyanez az érdekeltségi kör véletlenül nyertesként jöjjön ki a pályázatból. És igen, ez az a törvényjavaslat, a lex Tiborcz, aminek mentén szeretnénk elérni azt, hogy az ajánlatkérő intézmény vezetője soha ne kerülhessen gyanúba, hogy az ő hozzátartozóira van kiírva egy pályázat. Ennek a javaslatnak a támogatására tett ígéretet Magyarország miniszterelnöke két héttel ezelőtt.
A következő javaslat, amit tettünk, az a gazdasági érdekérvényesítés átláthatóságáról szól, arról, hogy a jövőben Magyarországon - jegyzem meg -nemcsak közbeszerzésnél, hanem állami földbérleteknél, koncessziónál, uniós források felhasználásánál is legyen érvényességi feltétel az, hogy a pályázati határidő elteltét követően valamennyi versengő ajánlat, majd ezt követően valamennyi szerződéses dokumentáció legyen nyilvános. Magyarul, ha a pályázati határidő elteltét követően nem világosan összehasonlítható és hozzáférhető bármely pályázati dokumentáció, illetve kiírási dokumentáció, az vezessen a közbeszerzés alapján a megkötött szerződés polgári jogi érvénytelenségéhez.
Harmadrészt, több rendben követeltük Magyarország offshore-mentesítését, hogy seprűzzük ki az offshore-lovagokat. Mi olyan szabályokat szeretnénk bevezetni, hogy a közbeszerzések környékéről is, még az alvállalkozók közül is seperjük ki azokat a cégeket, amelyekben bármilyen módon offshore-érdekeltség van.
Negyedrészt, az LMP indítványt tett arra, ezt tárgysorozatba is vette a kétharmados többség, de soha nem került napirendre, hogy az alvállalkozói háló teljes egészében legyen a közbeszerzések terén átlátható.
Ötödrészt, egy zuglói botrány kapcsán 2013-ban javaslatot terjesztettünk elő a munkavállalók védelmében, hogy amennyiben az ajánlatkérő rosszul választja ki a pályázaton nyertes céget, nem gondos gazda módjára jár el, és a láncolat végén az egyszerű kisvállalkozó, az egyszerű melós azon szorong, hogy hogyan fizesse ki a számláját, mert véletlenül a pályázaton nyertes cég be talált dőlni úgymond a teljesítés közben, akkor bizony a kiíró feleljen ezeknek a melósoknak, ezeknek a kisvállalkozásoknak a jogos jussáért.
Hatodrészt, törvényjavaslatot nyújtottunk be a gyorsított eljárások körének szűkítésére is. A hat javaslatban az is közös, hogy egyik sem köszön vissza a jelenlegi törvényjavaslatban. Más dolgok viszont visszaköszönnek, illetve aggodalomra adnak okot. Ilyen például az, hogy a jelenlegi törvényjavaslat 150 millió forintról 500 millió forintra növeli, vagyis több mint megháromszorozza azon építési beruházások értékét, amelyek esetében nyílt verseny és hirdetmény közzététele nélkül lehet a megrendelést odaítélni. Ráadásul ebben a körben még további könnyítéseket is bevezet, az ajánlattételi határidő tartamára vonatkozó előírások nem alkalmazhatóak, az ajánlatkérő nem köteles alkalmassági követelményt előírni, és a szerződéskötési moratórium is öt napra bővül.
Nem vet számot a törvényjavaslat a tárgyalásos eljárás kockázataival, akkor is, ha a nyílt vagy meghívásos pályázat szabálytalan vagy elfogadhatatlan ajánlatot eredményez, akkor is már a tárgyalásos eljárást írja elő, ugyanakkor az Unió antikorrupciós jelentése szerint Magyarországon a tárgyalásos eljárások 61 százaléka egyszereplős. Azt mondják, hogy nem az ár számít, nem az ár a legfontosabb. Valóban lehet más szempontokat is idehozni, de azokat világosan, egzaktul, számon kérhetően kell a törvényben rögzíteni.
Továbbra sincs szankciója annak, ha a nyilvánossági közzétételi szabályokat megszegi egy kiíró. Az LMP korábban javasolta, hogy a büntető törvénykönyvet egészítsük ki azzal, hogy amennyiben a hivatalos személy a közzétételi kötelezettségének nem tesz eleget, menjen börtönbe. És ráadásul a jelenlegi nyilvánossági szabály a Közbeszerzési Döntőbizottság elleni bírói felülvizsgálatok kereshetőségét sem szavatolja.
A közadatok hozzáférhetősége nem javul. Olyan rendszer kéne, ahol online, könnyen kereshető lehet nemcsak a szereplők kiléte, hanem a tulajdonosi szerkezetük, az alvállalkozói háló. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy például Chilében már működik az ottani közbeszerzési hatóságnak egy ilyen online, kereshető közbeszerzési adatbázisa.
Lázár János azt mondta itt az expozéjában, hogy az üzleti titok tekintetében mennyire szigorított és mennyire progresszív ez a törvény. Ehhez képest tele van olyan gumiszabályokkal, amik kivételt engednek az üzleti titok hatókörének korlátozása alól, megengedi, hogy az ajánlattevő üzleti titokra hivatkozással ne hozza nyilvánosságra a leírásnak azt a jól meghatározható elemét - nagyon líraian van megfogalmazva -, illetve a szakmai ajánlatnak azt a jól meghatározható elemét, amelyek tekintetében fennállnak… - blablabla.
(15.40)
Továbbra is gumiszabályok azok, amelyeket ki tudnak használni azok, akik az üzleti titokkal vissza akarnak élni. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy bontás előtt megismerhető lehet a fedezet összege. Miért nem teszi kötelezővé, hogy megismerhetővé kell tenni a fedezet összegét?
Továbbra is tág tere van annak, hogy az állam, a kormányzat nemzetbiztonsági szempontból mentesítsen beruházásokat a közbeszerzések hatálya alól. Továbbra is rejtély, miért van az, hogy Magyarországon 2010 érdekes nyara óta például a jogi szolgáltatások kikerültek a közbeszerzési törvény hatálya alól. Vajon miért? Miért nem lehet ügyvédi irodákat megpályáztatni? Talán nem arról van szó, hogy ilyen esetben még az ügyvédi titok is ott áll, és az ügyvédi titok mögé bújtatva aztán végképp el lehet tüntetni sok mindent a kíváncsi tekintetek elől? Talán nem arról van-e véletlenül szó, hogy éppen a baráti ügyvédi irodák a legkönnyebb kifizetőhelyek? (Apáti István: Dehogynem!) Várom a cáfolatokat természetesen a kormánypárti képviselőktől. (Apáti István: Akinek nem inge, nem veszi magára!)
Tisztelt Országgyűlés! Az LMP követeli azt, hogy az úgynevezett saras vállalkozásokat teljes egészében zárják ki a közbeszerzésekből. Jelenleg mérlegelési jogkört ad az ajánlatkérő számára - ami újabb korrupciós nyomás egyébként az ajánlatkérőn -, hogy amennyiben valaki korábbi közbeszerzési vagy koncessziós eljárás szabályait megszegte, vagy tilos versenycselekményt végzett, például kartelezett, vagy egyébként az alvállalkozók, melósok felé kiegyenlítetlen tartozása van, akkor azt ki lehet zárni a közbeszerzésből. Ez miért mérlegelési jogkör? És a mérlegelési jogkörnek mik a szempontjai? Ha a mérlegelési jogkörnek még a szempontjai sincsenek meghatározva, az felhívás keringőre, egész pontosan felhívás korrupcióra, felhívás a közpénzek megcsapolására. Ki és milyen alapon fogja eldönteni azt, hogy az egyik kartellező benne maradhat a közbeszerzési eljárásban, a másik kartellezőt elzavarjuk? Ki fogja azt megmondani, hogy annak, aki nem fizeti ki az alvállalkozót, hoppon maradnak a melósok utána, távoznia kell a közbeszerzésből, a másik pedig benne maradhat?
Mi azt követeljük, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Aki megszegte a közbeszerzési, illetve koncessziós eljárási szabályokat, aki kartellezett, aki nem fizeti ki az alvállalkozóit, magyarul, nem fizeti ki a kicsiket, a melósokat, az takarodjon az állami pénzek környékéről. Ez ilyen nagyon egyszerű!
Tisztelt Országgyűlés! Felhívtuk már három-négy évvel ezelőtt is a figyelmet arra, hogy a jelenlegi közbeszerzésben különös korrupciós kockázatot rejt a jogorvoslati rendszer, egész pontosan - gondolva a 2010 és 2014 közötti holdudvarra - önök brutálisan megemelték a jogorvoslati díjakat. Természetesen az egykori barátok, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, azért nyertek olyan sok pályázatot úgy, hogy még jogorvoslati eljárásra sem került sor, mert önök nagyon okosan kimatekolták azt, hogy hogyan kell úgy megemelni a jogorvoslati díjakat, hogy senkinek esze ágába ne jusson jogorvoslati eljárásokat kezdeményezni. Úgy néz ki, hogy önök az új barátokról is gondoskodni akarnak, hiszen a jogorvoslati díjak csökkentéséről egyelőre egy árva szó sincsen, egész pontosan: a jogorvoslati díj rendszere teljes egészében a rendeleti kormányzás része.
Végezetül szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a Transparency Internationalnek van egy javaslata, ami, azt gondolom, megfontolandó lenne a jelenleg tárgyalás alatt lévő közbeszerzési törvényjavaslat szempontjából. A javaslat az integritási megállapodásról szól. Ez az integritási megállapodás egy olyan szerződés, amelyet az ajánlatkérő intézmény, az ajánlattevő vállalatok és esetleg egy ellenőrzést végző független monitorszervezet kötnek egymással. A monitor a közbeszerzés összes adatait, dokumentumait és iratait, továbbá a beszerzés teljesítését vizsgálja. A monitor a garancia arra, hogy az ajánlatkérők és az ajánlattevők is komolyan veszik, hogy a közbeszerzés alatt nem mutyiznak. Akinek nincs félnivalója, az belemegy abba, hogy az integritási megállapodásoknak legalább a lehetősége bekerüljön az új közbeszerzési törvénybe.
Összegezve: azt látom, hogy ami a jelenlegi közbeszerzési törvényjavaslatból kiolvasható gazdaságpolitikai cél, az továbbra sem a hazai kicsik, a hazai kis- és középvállalkozások segítése a közbeszerzés eszközein keresztül. Nagyon lagymatagon vannak olyan szempontok, amelyek egyébként a fenntarthatósági szempontok érvényesítését, a zöldgazdaság fejlődését szolgálják, és egyáltalán nincsenek olyan szempontok, amelyek egyébként a méltányos kereskedelem magyarországi elterjedését szolgálnák. Tehát ilyen szempontból vagy ebből a megközelítésből ez a közbeszerzési törvény továbbviszi az országot azon a pályán, amelyen futott az elmúlt 25 évben: tágul a szakadék a kis- és középvállalkozások, a helyi gazdaság, valamint az udvari beszállítók és a multinacionális cégek között. Ez a közbeszerzési törvény továbbra is a nagyoknak kedvez a kicsik ellenében.
A másik oldalról pedig az látszik, hogy ez az új közbeszerzési törvény továbbra is azt a hatalmi logikát követi, hogy aki többséget szerzett, aki nagy többséget szerzett, annak jogában áll kineveznie az új nemzeti burzsoáziát. Most nem Simicska Lajosról és Nyerges Zsoltról beszélnek, velük sajnálatos módon összeveszett a miniszterelnök; most megvannak az új urak, az új Döbrögik, és egy olyan közbeszerzési törvény van itt előttünk, amelyik biztosítja az ő számukra, hogy révbe is érjenek; révbe érjenek, ha és amennyiben erre a választók nem mondanak nemet.
Tehát ez a közbeszerzési törvény semmilyen olyan garanciát nem tartalmaz, ami megóvhatná a magyar embereket attól, hogy az ő kárukra valakiket, egyes családokat föltőkésítsen ez a kormány, hiszen - félreértés ne essék - amikor önök arról beszélnek, hogy a családok érdekében kormányoznak, nagyjából fel lehet sorolni azt a tucatnyi családot, akiknek az érdekében kormányoznak, többek között a közbeszerzési szervezetrendszeren keresztül.
Mi továbbra is azt követeljük, az LMP azt követeli, hogy Magyarországon legyen egy olyan közbeszerzési törvény, ami világosan átláthatóvá teszi, a pályázati határidő leteltét követően valamennyi pályázati dokumentációt összehasonlíthatóvá teszi -jegyzem meg, ezt követeljük a koncesszióknál, a trafikkoncesszióknál is. Azt követeljük továbbá, hogy a közbeszerzések környékéről is takarítsák el az offshore-lovagokat. Követeljük továbbá azt, hogy az alvállalkozói háló is legyen nyilvános.
További követelésünk az, hogy legyen egy olyan közbeszerzési törvény, amely garanciát ad az egyszerű embereknek, az egyszeri kisvállalkozóknak, az egyszeri melósoknak arra, hogy ha és amennyiben a pályázat nyertese nem rendelkezik kellő fedezettel - amit a törvényjavaslat szerint nem is feltétlenül kell igazolni a pályázat kihirdetésekor -, akkor nem ők fogják a legnagyobbat szívni. Nincs ilyen garancia jelenleg! Tömegével voltak az elmúlt években olyan közbeszerzések, amelyeknek a vége az volt, hogy ott álltak a kifizetetlen sárga csekkek egy-egy vállalkozónak, egy-egy melósnak a konyhaasztalán, és az, aki pedig elnyerte a tuti bulit az önkormányzattól vagy a kormánytól, mosta kezeit, és éppen már várt a felszámolási eljárásra. Na, ezt a vircsaftot be kell fejezni, a kiíró álljon helyt azért, akit kiválasztott!
Továbbá követeljük azt, hogy szűkítsék a gyorsított eljárások körét, és követeljük továbbá azt, hogy a jövőben ne fordulhasson elő olyan, ami az Elios egyes pályázatainál előfordult, hogy ugyanaz a gazdasági érdekeltségi kör vesz részt a pályázati dokumentáció műszaki tartalmának összeállításában, aki utána elindul. És természetesen olyan közbeszerzési törvényt szeretnénk, amelyik kizárja, hogy bármely kormánytag, miniszterelnök vagy bármely polgármester pereputtya jól járhasson az állami önkormányzati pályázatokkal.
(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
Gelencsér Attila váltja fel.)
Gelencsér Attila váltja fel.)
Ezeket a garanciális elemeket hiányoljuk. Innentől kezdve pedig élünk továbbra is a gyanúval, hogy ez a közbeszerzési törvény - immáron a második közbeszerzési törvényt nézzük itt négy éve - semmi másról nem szól, mint a bandaháborúról, a konc újraosztásáról. Nyilvánvaló, hogy így ezt a törvényt támogatni nem lehet annak, aki felelősséget érez a közvagyonért, a magyar közpénzekért. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
