SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amíg vártam a felszólalásomra, kicsit izgultam a tető miatt, nemcsak azért, mert kint jégverés van, hanem olyan mondatokat is hallhattunk, hogy hátha esetleg ránk szakad.
Igazából én mindig figyelemmel kísérem az MSZP felszólalásait, Gúr Nándorét is, ő úgy beszélt most is, mintha most került volna be a parlamentbe, és teljes mértékben kívülállóként beszélt az elmúlt négy-öt évről; úgy beszélt róla, mintha Simon Gábor, mondjuk, azokat a pénzeket, amiket megtaláltak az ausztriai számláján, biztos a munkájából kereste; úgy beszélt róla, mintha azt a titkos páncélszekrényt, amiről Zuschlag János beszélt, és az MSZP székházában volt fellelhető, oda csak úgy befújta volna azokat a súlyos százmilliókat a szél, és nem ugyanilyen rendszerben kerültek volna oda, hiszen az elmúlt huszonöt évben ezt a rendszert, igen, önök közösen alakították ki, ami Magyarországon van.
És itt javítanám ki abban, hogy ön azt mondta, hogy az elmúlt öt évben, ami zajlott, az nem volt túl korrekt. Hát, kedves Gúr Nándor! Ami az elmúlt huszonöt évben zajlott ebben az országban, az nem volt túl korrekt! És megmondom őszintén, nem is csak a közbeszerzéseknél. És hogy kivel szemben nem volt túl korrekt? Magyarország lakosságával, a magyar emberekkel szemben nem volt túl korrekt, hiszen ez az ország az úgynevezett rendszerváltás idején az egyik leggazdagabb ország volt, hiszen a területéhez képest óriási mértékű állami vagyonnal rendelkezett, ezt az állami vagyont az elmúlt huszonöt évben sikerült szinte nullára levinni, és mindent kiárusítani és tönkretenni, ennek az országnak a mezőgazdaságát, a feldolgozóiparát, és elveszíteni a piacait. (Dr. Józsa István: Mezőgazdasága? Ez új!)
Aztán még szeretnék a Lázár János expozéjában elhangzottakra is egy-két dologra reagálni. Lázár úr itt arról beszélt, hogy nekünk milyen az EU-hoz való viszonyunk, és hogy mennyire vagyunk nettó vagy nem nettó befizetők, mennyit fizetünk be, mennyit kapunk ebből vissza, és hogy a mérlegünk még mindig jó, és hogy ebből mennyit tudunk fejlesztésekre fordítani, ez határozza meg, és hogy enélkül nem… Csak egy dolgot felejt el Lázár János: ha nem lett volna az elmúlt huszonöt év, és ebben a huszonöt évben nem történtek volna meg azok a dolgok, hogy tönkretették a mezőgazdaságunkat, tönkretették a feldolgozóiparunkat, elvesztettük a piacainkat, és ha ez most meglenne, ezt újra fel tudnánk esetleg építeni, vissza tudnánk szerezni, és ehhez hozzáraknánk még azt, amit befizetünk az EU-nak, na, akkor kellene megnézni, hogy mennyi pénzt tudunk fordítani fejlesztésekre, mert akkor lenne teljesen tiszta az összkép. És ha már a fejlesztésekre fordított pénzek lehetőségét vesszük figyelembe, az sem mindegy egyébként, hogy az Európai Uniótól kapott pénzeket, amiket fejlesztési pénzeket kapunk, azt mire költhetjük. Mert valóban, mindenkinek szívet gyönyörködtető, amikor lát egy szép parkot, amikor éppen megújult valamilyen köztér, csak nem biztos, hogy Magyarországra jelen pillanatban erre lenne szüksége, hogy minél több park legyen, meg minél több szökőkút legyen, meg minden egyéb, hanem lehet, hogy olyan gazdaságélénkítő fejlesztésekre van szüksége ennek az országnak, amelyekkel előbbre tudnánk lépni. Tehát az, hogy mire fordítjuk, az nem mindegy.
Aztán sok mindent látok én ebben a törvényben, de megmondom őszintén, azt a tisztaságot, azt az átláthatóságot, amiről miniszter úr beszélt, azt nem biztos, hogy lehet látni ebben a törvényben, hiszen amiről ő beszélt, azok tervek. A kérdés az egyébként - mert hozhatunk bármilyen törvényt -, hogy a végrehajtás hogy fog megvalósulni. Mondok egy példát önöknek: 2012-ben elfogadott a tisztelt Ház egy törvényt, ez a törvény kimondta, hogy 2012. január 1-jétől átláthatatlan, offshore hátterű cégek közpénzekből nem részesülhetnek, semmilyen uniós pályázaton nem indulhatnak el, nem kaphatnak ilyen pénzeket. 2012 januárjában hoztuk meg ezt a törvényt, onnantól volt érvényes; aztán 2012 augusztusában a Jobbik Magyarországért Mozgalom szakértői megnézték a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, hogy hogy működnek a dolgok, és csak fél év alatt több mint 30 milliárd forintot fizetett ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség offshore hátterű cégeknek. Hát hiába van egy törvény, hogyha azt nem tartjuk be! Hozhatunk mi bármilyen törvényt jelen pillanatban is, hogyha azt nem tartjuk be!
Egyébként Lázár János beszéde. Több mint tíz év után, úgy érzem, elmondta, hogy mi hogyan működött, rosszul ez az egész rendszer, mi volt ennek az egész rendszernek a hibája, hiszen amikor amellett érvelt, hogy itt változtatásokat kell végrehajtani, az egész egyszerűen szinte egy beismerő vallomás is volt, hiszen ne felejtsék el, hogy ebből a tíz évből, amiről Lázár János beszélt, most már lassan öt évet önök kormányoztak. Tehát öt éven keresztül önök ugyanebben a rossz rendszerben működtették a közbeszerzéseket, ugyanebben a rossz rendszerben működtették a pályázati rendszereket, és sajnos nem tudtak semmit tenni az ellen a korrupció ellen, amivel szemben, legyünk jóindulatúak, elhiszem, hogy önök kívántak tenni, szándékoztak tenni a korrupció visszaszorítására, csak ez éppen adott esetben nem sikerült, hanem véleményem szerint még inkább olyan ágazatokban is feltűnt a korrupció, amely ágazatokban eddig nem volt jelen, mint például a sport, de önök megteremtették annak a lehetőségét, hogy a sportkorrupció is most már egy elfogadott fogalom a magyar politikában és közéletben.
(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hegedűs Lorántné váltja fel.)
Hegedűs Lorántné váltja fel.)
Az új közbeszerzési törvény koncepciójának bejelentését követően nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy egész ország tekintett reménykedő várakozással a jövőbe, hogy hátha megszűnik végre a mindent megbénító és fojtogató korrupció egyik legfőbb eszköze, az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen közbeszerzési eljárásrend. Sajnos a normaszöveg ismeretében azt kell mondanom, hogy csalatkoznia kellett mindazoknak, akik erre számítottak.
Csalódnia kellett azon kis- és közepes vállalkozásoknak, amelyek azt várták, hogy számukra valós lehetőségek nyílnak, és végre tiszta versenyt garantál majd számukra a törvény.
Csalódniuk kellett azoknak, akik azt remélték, hogy a saját intézményi forrásból vagy támogatásból megvalósítandó beruházásaik számára végre egy világos, átlátható, követhető és betartható szabályrendszer születik, ami biztosítja a beszerzések gördülékenységét, valamint megszűnnek végre az évekig húzódó bürokratikus eljárások.
Csalódniuk kellett azoknak is, akik azt remélték, hogy a kormány felismerte végre azt, amit a világ már évek óta tud és hangoztat, miszerint Magyarország versenyképességének elsődleges akadályozója a tisztességtelen közpénzfelhasználás, a korrupció.
A beterjesztett törvényjavaslat a fentiekben csak említés szinten érintett súlyos problémák egyikét sem orvosolja. Négy évvel ezelőtt ugyanitt ültünk és ugyanerről a problémakörről vitatkoztunk, akkor szintén egy vadonatúj közbeszerzési törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé, azzal az indoklással, hogy a közpénzek felhasználása hatékonyabbá váljon, az ajánlattevők kiválasztása során a tiszta verseny érvényesüljön, valamint a kis- és közepes vállalkozások lehetőséghez juthassanak. Azóta láttuk, hogyan emelkedtek fel cégek, amelyek furcsa módon ezer szálon kötődtek, illetve kötődnek jelenleg is a legfőbb politikai vezetéshez. Láthattuk azt is, hogy korábban oly sikeres, közbeszerzések tucatjait elnyerő vállalkozások miként tűntek el, amelyek viszont az előző politikai vezetéshez kötődtek ezer szállal. Konkrét példák felemlegetésével nem húznám most az időt, hiszen mindannyian pontosan tudjuk, hogyan nyernek és hogyan nem nyernek cégek a miniszterelnökkel ápolt jó viszony vagy adott esetben a vele korábbi jó viszony pillanatnyi elhidegülése miatt.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat a jelenlegi vállalhatatlanul botrányos gyakorlaton semmit nem fog változtatni, hozhatunk akármilyen szabályt. Még azt is elhiszem, hogy miniszter úr valóban szeretne egy tisztább, átláthatóbb rendszert, de ha a végrehajtást tisztességtelen és erkölcstelenül harácsoló emberekre bízzuk, nem reménykedhetünk a helyzet javulásában, a tisztulási folyamat megindulásában.
A jelenlegi törvényjavaslatot vélhetően ugyanazok az emberek készítették elő, mint az előzőt, és ugyanazon emberek utasításai és iránymutatásai alapján, mint az előzőt. A javaslatot pedig vélhetően ugyanazok a pártok fogják megszavazni, mint az előzőt - miért gondolja bárki, hogy a mostani szabály különb lesz, mint az előző volt? A mindent átható korrupció, amely a jelenlegi végrehajtást jellemzi, csak egyetlen módon szorítható vissza hatékonyan: a lehető legszélesebb körű nyilvánosság segítségével. Az egymással kartellező nagyvállalatok és tisztességtelen döntéshozók ellen a legszigorúbb szabályozás sem hatékony. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar bíróságok 2009 óta nem állapítottak meg jogerősen korrupciós bűncselekményt közbeszerzésekkel kapcsolatos ügyekben, szemben, mondjuk, a saját pénze felett hatékonyan őrködő Európai Unióval, amely már több ízben kimondta, hogy a pályázati pénzek felhasználása során lefolytatott közbeszerzések enyhe kifejezéssel élve szabálytalanok voltak. Az intézményrendszer és a benne ülő ügyintéző vagy akár középvezető mit sem tehet akkor, ha a felettes hatalmasságok személyes érintettsége nyilvánvaló a szabálytalankodó, túlárazó, harácsoló cégek tulajdonosi körében.
A személyre szabott közbeszerzési ajánlatkérések felderítése akkor lehet a leghatékonyabb, ha az adott ügyet, beszerzést vagy helyi viszonyrendszert jól ismerők számára széles körben hozzáférhetők a beszerzés részletei.
(16.30)
Tudom, hogy a nyilvánosság bevonása sérthet bizonyos üzleti érdekeket, illetve okozhat többletterheket mind az ajánlatkérőnek, mind az ajánlattevőnek, de ezen sérelmek vagy többletterhek eltörpülnek ahhoz az anyagi és társadalmi kárhoz képest, amit a jelenlegi fenntarthatatlan gyakorlat okoz. Álláspontom szerint a közbeszerzések körüli anomáliák megszüntetésére gyökeresen más szemléletű megoldás szükséges. Az egyszerű, világos szabályozási környezet, valamint a lehető legszélesebb körű nyilvánosság nélkül a helyzet javulása nem várható.
És itt még el kell mondani, hogy van egy, talán még ennél is sokkal fontosabb rész; mégpedig az, hogyha ezek nyilvánosak. Ha tényleg átlátható és tiszta közbeszerzési eljárásokat folytatunk le, és ezeknél az eljárásoknál valóban az ország és a magyar emberek érdekét helyezzük előtérbe, ezeket tartjuk szem előtt, akkor is fontos, hogy amikor valakit azon kapunk, hogy vissza próbál élni ezekkel a pénzekkel, a közbeszerzési eljárásoknál mutyizni próbál, ha korrupciót vagy bármi egyebet sejtünk, akkor teljesen mindegy lenne - és innen változna meg az egész társadalmi és politikai szemlélet -, hogy ez az ember kicsoda, hogy melyik párthoz tartozik, hogy kinek barátja, rokona, ismerőse. Abban a pillanatban a törvény legszigorúbb erejével kellene vele szemben eljárni.
Nem kellene egyik politikai pártnak sem takargatni ezeket az ügyeket. Nem kellene ezeket az embereket védeni. Ha valaki közpénzekkel úgy bánik, mint ahogy az elmúlt 25 évben volt erre példa, ha valaki olyan galádságokat csinál, mint amit csináltak ebben az országban, és most tényleg, nem csak önökről beszélek (L. Simon László: Mi az, hogy nem csak önökről?), ugye, voltak itt bőven arra példák, és fel is tudunk sorolni bőven arra példákat, hogy hogyan rabolták szét ezt az országot bizonyos emberek. Ha ezeket az embereket a politika nem védené, nem takargatná, és egy-egy ilyen ügynél nem középszintű emberek kapnának esetleg csak büntetéseket, akkor lehet, hogy megváltozna a világ.
Ha nem érezhetnék úgy Magyarországon a politikai vezetők vagy a politikusok, hogy ők bármit megtehetnek, úgysem görbül meg a hajuk szála sem, akkor teljesen más világban élhetünk. És ez az alapja annak, hogy változtassunk a közbeszerzéseken, ennek kellene megvalósulnia elsődlegesen Magyarországon. De ez nem a törvényekhez van kötve. Annyiban van csak a törvényekhez kötve, hogy a törvények pontosan leírják, mit kell betartani, mi vonatkozik mindenkire, és ezeket be kell tartatnunk. Ezekkel szemben kellene eljárni a nyomozó hatóságnak, ezekkel szemben kellene eljárni azoknak a hatóságoknak, amelyek az ellenőrzés szerepét magukra vállalták. És ezért kellene nagyon komolyan venni azt az ellenőrző szerepet, ami mind a minisztérium, mind pedig a különböző szervezetek feladatkörébe beletartozik.
Tehát először is egy szemléletváltásra lenne szükség, először is egy olyan szemléletváltásra lenne szükség, amiben egy országgyűlési képviselői vagy egy kormánytagi pozíció nem kiváltságokat jelent, hanem szolgálatot. A szolgálatra kellene helyezni a fő hangsúlyt, ebbe a szolgálatba pedig nem fér bele sem a korrupció, sem a hivatali visszaélés. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
