ELNÖK
ELNÖK
ELNÖK: Most megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP részéről.
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több napja vitatjuk a kormány költségvetési előterjesztését. A vitában sok olyan kérdés merült fel, amelyben az LMP alapvetően másképpen gondolkodik Magyarország helyzetéről, arról, hogy merre kellene tovább indulnunk a jelenlegi, sok-sok ember számára nyomorúságos helyzetből. Az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, de legalább egyértelművé vált, az LMP és a Fidesz-KDNP homlokegyenest mást gondol az előttünk álló feladatokról és a 2016. év teendőiről.
Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy az LMP szerint nem növeli a kiszámíthatóságot az, hogy a kormány már tavasszal áterőlteti az Országgyűlésen a 2016. évi költségvetést. A kiszámíthatóságot az növelné, ha olyan költségvetést tudnánk elfogadni, amit nem kell lépten-nyomon módosítgatni a tárgyévben, most azonban számos tényezőt még nem ismerünk, ami alapvetően befolyásolhatja a jövő évi költségvetést. Nem tudjuk például, hogyan alakul az ukrán gazdaság helyzete és az hogyan befolyásolja a magyar kötvények hozamait, és azt sem tudjuk például, hogy hogyan alakul majd a forint árfolyama. Félő tehát, hogy a korai elfogadással csupán azt érjük el, hogy a korábbinál is nagyobb mértékben és gyakrabban kell majd átírni a költségvetést.
Szerintünk a nagyobb kiszámíthatósághoz például szükség lett volna arra, hogy sokkal mélyebb elemzéseken, háttérszámításokon és háttértanulmányokon alapuljon a büdzsé, ebben azonban visszalépett a kormány az előző évhez képest. Nem tudjuk például, hogy mire költünk a paksi beruházás kapcsán el 113 milliárd forintot. De nézzük a konkrét tényeket!
A kormány ismét bebizonyította, hogy gazdaság- és társadalompolitikája neoliberális elveket követ. Mindenki annyit ér, amennyije van, a szociális biztonság fölösleges pénzkidobás, a minőségi oktatás és az egészségügy a gazdagok kiváltsága, kisvállalkozások helyett a mamutcégek a fontosak, a munkaerő vonatkozásában pedig az a cél, hogy olcsó legyen és ne jól képzett. Ezt képviseli a Fidesz, a mögöttünk lévő héten többször is hitet tettek e világnézet mellett.
A kormány szerint ez az adócsökkentés költségvetése. A régi kereskedelmi jogban volt ismert a szédelgő feldicsérés vétsége, amit 3 évig terjedő fogházzal és 500 ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettek. Ezt ez a kijelentés bőven kimeríti. Erre a költségvetésre sok minden jellemző, de hogy az adócsökkentésről szólna, az biztos nem. Egyetlen százalékkal csökkentik az szja-t, amit csak a több százezer forintot keresők érezhetnek meg valamennyire. Látszik, mint oly sokszor, hogy megint a kommunikációhoz szabták a kormányzást és nem fordítva, mint ahogy annak lennie kéne, és csak azért döntöttek az 1 százalékos adócsökkentés mellett, hogy legalább önök tudjanak valami pozitívumot mondani erről a büdzséről.
Ez az adócsökkentés azonban csak egy újabb apró lépés az önök által kijelölt hibás úton. A 120 milliárdos kiengedés nagy része megint a leggazdagabbaknál fog landolni. Teszik ezt úgy, hogy ma a dolgozók több mint fele, mintegy 2,2 millió ember keres a létminimum alatt. Az LMP költségvetési koncepciójától ez a lehető legmesszebb áll. Mint azt már számtalanszor elmondtuk, hiába dolgoznak sokan és sokat, ha munkájukért csak éhbért kapnak. Magyarország legsúlyosabb problémája, hogy egy sor területen az árak már nyugatiak, de a fizetések csak a töredékét érik a nyugati béreknek, pedig a nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére a termelékenységi és így a bérfelzárkóztatásunkat is szolgálná, ezzel pedig a valódi versenyképességet.
A létminimum alatt, sőt az afeletti bérből hónapról hónapra élők számára mindennapi létezésük biztosítása is komoly kihívást jelent. Időmérlegük, költségvetésük, erőfeszítéseik tükrözik ezt. Nincs lehetőségük a saját egyéni versenyképességük fejlesztésére, de erre külső, állami segítséget nem kapnak, bezáródnak egy alacsony bérű ördögi körbe. A tömeges dolgozói szegénység a hazai tőkeképzés, a kkv-szektor megerősítésének is a gátja, ez pedig a lemaradásunk bebetonozásához vezet, pedig a magyar munkaerő képzettsége még nem marad el a nyugat-európai átlagtól. Az, hogy magasabb hozzáadott értékű munkákat tudjunk végezni, a bérek emelésétől függ.
A Fidesz szerint talán rendben lévő, hogy szétszakad az ország maroknyi szupergazdagra és elszegényedő tömegekre. A kormány szerint talán propagandával is jól lehet lakni, üres lózungokkal is haza lehet csábítani az elvándorolt százezreket. Szerintünk azonban az emberi tisztesség és a közgazdasági számítások is azt diktálják, azonnali, nagyarányú, országos bérfejlesztésre van szükség. Hogyan lehet ezt megvalósítani? - kérdezhetik és kérdezik is sokan. Az LMP dolgozói szegénységet felszámoló intézkedéscsomagjából világosan kiderül. Mint minden évben, most is világosan megjelöltük, hogy hol látjuk a lépések fedezetét. Meggyőződésünk, hogy viszonylag könnyedén előteremthető a szükséges összeg más értelmetlen kiadások lefaragásával. Egyetlen forinttal sem növelnénk a költségvetési hiányt.
Pár napja megkaptuk a kormánytól, ha zavar minket a probléma, adjunk be módosító indítványokat. Megtettük, és kíváncsian várjuk, hogyan szavaznak majd a javaslatainkról. A legkevesebbet keresők fizetését is létminimum fölé emelnénk. A mai igazságtalan adórendszer átalakításával az átlagbér nettója havi 38 ezer forinttal emelkedne, a minimálbéré pedig 21 ezer forinttal. A mi koncepciónkban nincs helye az igazságtalan, egykulcsos adónak, annak az szja-nak, ami ugyanannyi a bankigazgatónak, mint a portásnak, aki reggel beengedi a székházba.
(12.00)
Tállai államtitkár úr meg is vádolt minket azzal, hogy mi az adóemelés pártján állnánk. Emlékeztetném, hogy ők egy általánosan 1 százalékos adócsökkentéssel kampányolnak hetek óta, ami 120 milliárd forintot hagy az embereknél, azt is igazságtalanul elosztva. Mi ezzel szemben 950 milliárd forintos adókönnyítést valósítanánk meg az átlagos és alacsony jövedelmű munkavállalóknak, tehát több mint ötször ennyit.
A másik javaslatunk emelné a közszférában hetedik éve befagyasztott béreket. Ma a közszférában egyharmados a dolgozói szegénység, közel 200 ezren keresnek minimálbért vagy garantált bérminimumot, azaz a létminimum alatt. A bértábla szerinti fizetési osztályok szerint ma a dolgozók negyede, 150 ezer közalkalmazott keresne kevesebbet, mint a minimálbér. Ezért olyan új bértáblát alkotnánk, amelyben a garantált illetmény egyetlen fizetési fokozatban sem lehetne kevesebb, mint a minimálbér. Különös aktualitást ad ennek a javaslatnak a szociális ágazatban dolgozóknak a mai tüntetése.
Van abban valami morbid, hogy a szociális válság kezelésére hivatott szakemberek jelentős része maga is a létminimum alatt keres. Béreiket hosszú évek óta nem emelték - mi ezen is változtatnánk. Az egészségügyben sincs mire várni - százmilliárdokat szánunk bérrendezésre, további 60 milliárddal növelnénk a szakellátás támogatását, hogy az elvándorlás megálljon, és a kórházak adóssága se termelődjön újra minden évben.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A gyermekes családok terheit csökkentenénk a felsőfokú tanulmányokat végző, legfeljebb 24 éves fiatalok után is járó családi pótlékkal és adókedvezménnyel. A 2008 óta befagyasztott családi pótlék összegét megnövelnénk 25 százalékkal. A tartós beteg vagy fogyatékos gyermek, illetve a gyermekét nevelő esetén 30 százalékos emelést javaslunk. A családoknak szintén hatalmas segítséget jelentene az évek óta hiába sürgetett bérlakásprogramunk, valamint a zöldberuházási alapból fedezett szigetelési és fűtés-korszerűsítési program. Csökkentenénk az alapvető élelmiszerek áfáját is 27 százalékról 5 százalékra, és nem csak a sertéshúsét. Ez nemcsak minden bevásárláskor jelent megtakarítást, de a helyi mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak is nagy lökést adna, munkahelyeket teremtve.
És ha már munkahelyteremtés: az elhibázott, csapdahelyzetet teremtő közmunka fokozatos leépítésével felállítanánk a közösségi gazdaságfejlesztési alapot, amely jövőre 70 milliárd forintból valóban értelmes munkalehetőséget teremtene úgy, hogy közben értéket teremtene, és a haszon is helyben maradna, ami elsősorban a kistelepüléseken hatalmas előrelépést tenne lehetővé.
A kisvárosok és községek mindennapjait az alsóbbrendű utak felújításával is könnyebbé tennénk. A kormány 160 milliárd forintot szán jövőre autópályákra, miközben kilométerre is több gyorsforgalmi utunk van, mint a jóval nagyobb Lengyelországnak; 160 milliárdot és nem uniós, hanem magyar költségvetési pénzből. Miért? - kérdezzük. Csak nem a Közgép és Simicska Lajos utódjai tartják a markukat a megbízatásokért? Sokan hasznosabban is el lehetne költeni ezt a pénzt, hogy munkahelyeket teremtsen, és gyarapodást hozzon a vidéknek.
A gyalázatos állapotban lévő alsóbbrendű utak felújítására kell sokkal többet költeni. Köszönöm a figyelmet. (Fodor Gábor tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
