GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is egy rövid reakcióm lenne Szatmáry Kristóf hozzászólására. Legelőször is annyit, hogy nagyjából tizenkettedszer vagy tizenharmadszor hallottam ugyanezt, tegnap is végigültem a vitát, és jó lenne most már tisztába tenni ezt a 2010-es helyzetet. Megbeszélhetnék már a miniszterelnökkel, hogy maguk nem mondanak igazat vagy ő nem mondott akkor igazat. Ő ugyanis Brüsszelbe úgy ment ki, hogy megköszönte a Bajnai-kormány munkáját, és azt mondta, hogy kifejezetten jó állapotban vette át a kormányt. Majd utána elkezdtek lázasan csontvázakat keresni, aztán egyetlenegyet nem találtak, és most hivatkozik arra, hogy kiszámítható politika kell. A Fidesz-kormányon kívül itt visszamenőleg adóemelést senki nem csinált ebben az országban! Mégpedig nem akármilyen adóemelést, hanem úgy, hogy novemberben tudták meg például nagy távközlési cégek, hogy januárig visszamenőleg milliárdos nagyságrendű adókat kell befizetniük. Tehát én azt gondolom, hogy ebben jobb, hogyha egy kicsit szerényebbek.
Ezzel a görög üggyel pedig azért vigyázzanak, ugyan most már nem veszi senki komolyan, amit mondanak, de annak idején sajnos Kósa Lajost meg Szijjártót komolyan vették a piacok, és tönkrevágták a forintot három nap alatt. Na most, ezzel óvatosak legyenek, én azt kérem.
Tegnap egy kicsit indulatosabban is próbáltam védeni az ágazat érdekeit, kevés sikerrel, de ma néhány konkrét dolgot is mondanék, mert arra tegnap nem nagyon maradt idő.
A legelső az, hogy nem tudom, mennyire lehet komolyan venni azt a költségvetést, ami már második éve nem tartja be azt a kormányhatározatot, amit kifejezetten költségvetési ügyekben hoztak 2014-ben. Ez a kormányhatározat az 1437-es, ez 2014. július 31-én született, mégpedig azért, mert akkor döntött arról a kormány, hogy a nagyobb területekről elvonja a támogatásokat, és helyette egy kompenzációs rendszert állít fel. Akkor attól volt hangos a média, hogy 210 milliárd forint megy majd ilyen típusú kompenzálásra, hogy az állattenyésztési ágazatoknak segítséget adjon.
Ebben forintra, fillérre leírták, hogy a következő évek költségvetéseinek mekkora összeget kell tartalmaznia a folyó kiadások, jövedelemtámogatások soron. Tavaly ebből sikerült már 5 milliárdot lecsalni, az idén meg 6-ot. Úgyhogy két év alatt már 11 milliárd forint ment el ebből a sorból. Tudom, államtitkár úr majd el fogja mondani, hogy ez hová lett tervezve, értjük, de ez van leírva a kormányhatározatban, mégpedig úgy, hogy ebből se zárolni, se elvonni nem lehet. Tehát én azt hiszem, egy kicsit saját magunkat komolyabban kellene venni, hogyha ilyenről döntünk.
A másik, hogy látszik, hogy nem volt előkészítve a 2014-20 közötti uniós program, ugyanis a mai napig nincsen elfogadott vidékfejlesztési programja az országnak. Ez abból látszik, hogy míg korábban, tehát mondjuk, 2015-ben - tudom, utolsó év, és elég nagy kifizetések történtek - 300 milliárd forintnyi vidékfejlesztési támogatással számoltak, 2016-ban ez csak 112 milliárd. Tehát ez azt jelenti, hogy el fog menni egy év úgy ebből a programból, hogy még a korábbinak a kifizetéseiből ugyan van valami fejlesztés, de látjuk, hogy sikerül olyan pályázatokat a Miniszterelnökségnek kiírnia, ami másfél óráig él. Erre azért nem nagyon volt példa, meg szerintem Európában sincsen példa, tehát ezt meg komolyabban kellene venni.
Tehát ebből látszik, hogy ahová került ez az egész rendszer, azok nem értik ezt a szakmát, és fogalmuk sincs, hogy egy-egy pályázati kiírásnál milyen helyzetbe lehet hozni termelők tömegeit, akik arra számítanak, hogy kertészeti gépre lehet majd pályázni, majd előtte egy nappal beemelik ugyanebbe a körbe a rakodógépeket is, és innentől kezdve pontosan azokra a gépekre egy fillér nem maradt, azoknak, akik kertészeti gép jogcímen akartak pályázni.
És amikor ezt szóvá tesszük, hogy a szakminisztérium nem áll ki az ágazatért, akkor engem oktatnak, hogy nem is az ő feladatuk. Elég baj, ha nem az ő feladatuk! Én úgy gondolom, nem engedheti el a minisztérium az ágazat kezét csak azért, mert kisebbségben maradt egy vitában, hogy ki kezelje az uniós forrásokat. Vagy ha elengedi, akkor meg nincs szükség erre a minisztériumra.
A másik, hogy ebből a költségvetésből, aki egy kicsit jobban belenéz, az is látszik, hogy míg Európa országainak jelentős része 25 százalék önrésszel egészíti ki az uniós forrásokat, ez Magyarországon 15 százalék. Ez az elvonás egyértelműen látszik a vidékfejlesztési kasszán, és én attól tartok, hogy ez megint a versenyelőnyt fogja jelenteni azoknak az országoknak, akikkel szemben korábban is volt komoly versenyhátrányunk, ugyanis majdnem mindenhol 25 százalékkal tervezik ezeket a forrásokat.
A költségvetésben van néhány beismerés is. Az is látszik, hogy miután az asszonyverő Balogh már nincs a rendszerben, azóta nem annyira fontos a tanyaprogram. Ugyanis elég jelentős csökkenés történt azon a soron. Persze, olyanra meg nem is érdemes fordítani, hogy egy fővárosi piacot újítunk fel, hogy ott majd olcsón árulhatnak a termelők, oszt’ én nem látom őket.
Tehát szerintem erre is oda kellene figyelni, sőt azt is meg kellene nézni, hogy a korábban elköltött pénzek, amelyek mondjuk, azt eredményezték, hogy óriási pénzből egy darab trafikot sikerült megcsinálni a Balogh úr falujában, meg az a rengeteg autó, amit ebből a pénzből vettek, hogy az most éppen mit csinál, meg a tésztagyárban éppen milyen munka folyik - mert szerintem semmilyen -, tehát erre is oda kellene figyelni. Tehát az, hogy ez csökkent, abból az látszik, hogy ennek a végrehajtási részével komoly probléma van.
Mindig mondták, nagy nekibuzdulás volt, hogy majd ez a kormányzat lerendezi az osztatlan közös tulajdont. Akkor is azt mondtuk, hogy óvatosak legyünk ezzel, mert természetesen, ha elhíresztelik, hogy ezt ki lehet méretni, akkor az is ki akarja majd méretni, akinek 30 négyzetmétere van.
(8.30)
Ezt csak azért mondom, mert van ilyen. A bérleti szerződések között nemegyszer találunk 50-100-200 négyzetmétereket, ami valóban problémás, de ezt nem lehet azzal megoldani, hogy szétkarózzuk az országot, mert azt úgyis ki fogják húzni az első napon. Ebből világosan látszik - és most vissza is vett a kormány ebből a nagy nekibuzdulásból -, hogy azoknak kell kimérni a földjeit, akik jelentkeznek, hogy azt szeretnék használni. Mert az nem kérdés, azokat ki kell mérni. Én jobb módszernek tartom - és ezt ajánlom is államtitkár úr figyelmébe - azt, ami régen történt. Ez a forrás bőven elég arra, hogy méresse ki mindenki, mert onnantól nyilván meg kell előlegezze, és akkor komoly a szándék. Utána meg adja be az igényt, és fizessék ki. Erre ez a forrás körülbelül elegendő. De akkor ne mondjuk azt, hogy a másfél millió hektár osztatlan közös tulajdont majd megoldjuk, mert ha tényleg mindenkiét ki akarnánk mérni, az nagyjából 30 milliárd forint lenne, ezt pedig, azt gondolom, nem nagyon kellene most kivonni az ágazatból.
Úgy látom, elég rövid életű volt a nemzeti sertésprogram, mert már az is kevesebb forrást kap. Ez azért problémás, mert az látszik - amiről tegnap nemigen beszéltünk -, hogy az ágazat nagyon komoly bajban van. A legjobban felkészült és legújabb sertéstartó vállalkozásoknál sem tudnak 330-340 forint alatti önköltséggel dolgozni, a főleg az orosz embargó miatti jelenlegi nyomott európai ár pedig most éppen egy 310 forint körüli felvásárlási árat eredményez. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb kapacitások nyilván ki fognak tartani, mert különböző bankhitelek meg működési kényszer okán termelni fognak, de még abban az állattartó ágazatban is, ahol még mindig 30 százalék körül van a kistermelői arány, ott is óriási csökkenés lesz. Ezen valószínűleg nem fog segíteni az anyakoca-állatjóléti támogatás. Lehet azt mondani, hogy egy év alatt megszaporodott a sertésállomány 200 ezer darabbal, de rossz hírem van: ez nagyjából az, amit korábban nem hivatalosan vágtak. Most meg miután 5 százalék lett az áfa, nem érdemes elcsalni.
Újra előhozom ezt a kérdést, mert úgy látom, még mindig nem értik, hogy mi a baj. Nemcsak a fogyasztóknak óriási probléma a drága élelmiszer, meg az, hogy a szomszédaink épp most viszik le nagyon drasztikusan az áfát, hanem az ágazatnak is, ugyanis iszonyatosan nagy versenyhátrányunk van. Tegnap beszéltünk már róla, nem lehet abban bízni, hogy az EKÁER majd megoldja a problémát. Attól, hogy időnként megfognak két kamion krumplit, meg most megfogtak 8 ezer liter tejet, nem lesz ez a kérdés megoldva. Akkor lesz megoldva, ha folytatódik ez a menetrend, de nem ilyen ütemben, hogy fontosabb volt a kecske meg a fél birka az áfacsökkentésnél, mint mondjuk, a fogyasztási cikkek, ugyanis szeretném jelezni, hogy nem lehet kecskét venni a boltban. Fél kecsét sem. Nincs ilyen áru. Ez tavaly volt. Tavaly minden fideszes hozzászólás emlegette a fél kecskét meg a negyedelt marhát. Én még senkit nem láttam negyedelt marhával a hátán sétálgatni a városban. Senkit.
De nagyon sokan vásárolnak a disznóhús mellett baromfihúst. Sőt, a frakcióvezetőjük mindjárt bele is futott a csőbe, hogy a sertéshús csak negyedik a fogyasztási sorban; negyedik, pontosan azért, mert drága. Drága a szegény embereknek. Ezért a helyettesítő terméket minimum le kellene vinni. Lesznek ilyen módosítóink, és én azt várom is, hogy megértik már azt, amit a szakma mond. Nem lehet olyat csinálni, hogy a karajnak 20 százaléknyi árelőnye lesz csak az áfa miatt, mondjuk, a csirkemellel szemben. Ilyet nem lehet csinálni! Vagy ha a tejesek problémáját akarják megoldani, akkor részben el kellene felejteni azt a lefölözést, amit a nagyobb kapacitásoknál csináltak, mert ez a haláluk lesz. Nem lehet 100 milliárdot elvonni egy ágazatból úgy, hogy közben 25 százalékkal csökken a tej ára. Nem lehet! Ha ezt valaki megcsinálja, akkor tudomásul veszi, hogy tönkretett egy ágazatot, egy olyan ágazatot, ahol egy genetikai program minimum 15 év. Én erre nagyon-nagyon felhívnám a figyelmüket. Pontosan tudjuk, akik ebben nőttünk fel, hogy ha egyszer az istállóból kivezetik a tehenet, azt oda vissza nem fogják vinni. És ez igaz a nagy kapacitásokra is.
Államtitkár úr említette tegnap, hogy senki nem adta vissza a földbérletet azért, mert bajban van a tejtermelés. Ez igaz, de hogy fokozatosan felszámolja, az biztos. Mert így is meg fogja érni neki termelni. De az irány, amit most látunk, az a 10 ezer darab 500 hektáros családi birtok. Csak megkérdezem, hogy ez a 10 ezer darab 500 hektáros családi birtok a négyfős családon kívül kinek fog majd megélhetést adni. Senkinek. Ezt most mondom, mert az csak technika kérdése. Hogy ott állat semmilyen formában nem lesz, azt bármikor bárkinek írásban adom, mégpedig azért, mert látom, hogy nincs. Nem arra törekszenek a családi gazdaságok, amelyek vásárlásra meg bérletnövelésre tudják fordítani az energiájukat, hogy majd a megszűnő tehenészeti kapacitások helyett kisebb kapacitású tehenészeti telepeket építenek, mert most ez az álom. Csak megkérdezem én, hogy egy: miből; kettő: ki fog ott dolgozni? Gyerekkorunkban mi is nagyon utáltuk, hogy 5 órakor fel kellett kelni elvinni a tejet, mielőtt elmentünk az iskolába. Ezt a mostani gyerekek ugyanígy utálják, ezt higgyék el nekem. Ha ez nem rendszerszerűen történik az országban, és nem tartjuk meg azokat a kapacitásokat, ahol megszállott vezetők, ahelyett, hogy azonnal fejbe lőnék az összes tehenet, amikor 20 forint mínusz van egy liter tejen, tartják azért, mert egy-egy ilyen telepen minimum 40-50, de van, ahol 100 embernek adnak megélhetést, és nem tudnak a szemükbe nézni. Ezért van még Magyarországon tejtermelés.
Volt egyszer egy ilyen időszak 2008 környékén, akkor volt egy átmeneti fél év, amikor nagyon durva volt a tej ára, akkor is csak azért nem lett drasztikus létszámcsökkentés, mert gyorsan eladtak egy csomó üszőt Oroszországnak, és valahogy kompenzálták. Azok az üszők nem fognak Magyarországon tejet termelni. És amikor a 8 ezer literes tejfogásról beszélünk, akkor megint el kell mondjam, hogy 300 normális tehén gond nélkül csinál 8 ezer liter tejet. Háromszáz darab. Ezért kellene vigyázni most ezekre a kapacitásokra, és nem tönkretenni. Mert most a földtörvénnyel meg a támogatáspolitikával ez zajlik, és kimondottan ez zajlik, mert azt mondják, hogy nincs rájuk szükség, hogy a földet ne ők műveljék, hanem a kisebb kapacitások. Ezt értjük, és ha ez egy szerves piaci folyamat eredménye, akkor rendben van, de nem úgy, hogy tönkreteszek valamit, ami működik, és majd megpróbálok helyette mást csinálni. Nem fog menni! Ahogy nem sikerült ’90-ben sem, mert aki életben akart maradni, akkor is életben maradt, és amelyik közösség kibírta, az kibírta, de most fogja befejezni a tevékenységét. Én nagyon óvok mindenkit attól, hogy erre az útra tévedjen, csak az a baj, hogy már erre tévedt.
A földtörvénynél megmondtuk, hogy nem méretkorlát kell, hanem foglalkoztatási korlát. 25 hektáros foglalkoztatást javasoltunk, a maximálisan használható földterületnél 25 hektáronként egy főt, és ebbe természetesen beleszámítjuk a családtagok saját munkáját is. Nem a nagyobb kapacitások tiltakoztak ellene, mert most is van olyan gazdaság, ahol 8, 10 meg 20 hektáronként van foglalkoztatás. Ahol én tanultam ezt a szakmát és csináltam majdnem harminc évig, ott 6 hektáronként volt egy ember, és nem a szántóföldön dolgozott. Megérte nekik építőbrigádot, szerelőműhelyt, vágóhidat, sok egyebet tartani, csak azért, mert olyan volt az ösztönző rendszer. No, ilyen ösztönző rendszer kellene, hogy a még életben lévő kapacitásoknak meg a családi vállalkozásoknak megérje munkaigényes ágazatokat beállítani! De most nem ez van. Most az van, hogy repce-búza-árpa-kukorica forgó, két emberrel 500 hektár, egy jó nagy traktorral. Erről szól a pálya. Az egyéb, növényvédelmi munkákat meg bérbe veszi, meg a kombájnt is. Innentől kezdve ez nem fog vidéken foglalkoztatást teremteni, sőt megélhetést sem.
Na, hát ezért nem jó ez a költségvetés, államtitkár úr, és várom majd a válaszait. De azért azt gondolják meg, hogy tényleg szándékosan tönkre kell-e tenni a magyar mezőgazdaságot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
