GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár elsősorban a 2016-os költségvetési tervezetnek a külügyi fejezetéhez készültem hozzászólni, nem tudom megállni, hogy egy-két általános érvényű megállapítást ne tegyek az előttünk fekvő előterjesztéssel és költségvetéssel kapcsolatban.
Az első kérdés, ami talán felmerül a költségvetés vitája kapcsán mindannyiunkban, a költségvetés benyújtásának az időzítésére vonatkozik. Nem értjük, nem tudjuk, hogy mi indokolja azt, hogy a szokásosnál hat hónappal korábban, fél évvel korábban kell a költségvetés vitájának lezajlania itt, a falak között. Mire ez a nagy sietség? Hiszen szakmai szempontokból nem indokolható az, hogy ez a vita október-november-december helyett most, az első félév végén, májusban folyik itt.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ahhoz, hogy egy normális költségvetési vita és egy normális költségvetés megvalósulhasson, mindenki tudja, aki a pénzügyi szakmában alapismereteket elsajátított, hogy ehhez két láb szükséges. Az egyik az, hogy az előző évnek, a 2014-es évnek a zárszámadása megtörténjen, megtörténjen az elszámolás az előző évre vonatkozóan, és az is, hogy az idei évre, a 2015-ös évre vonatkozóan a költségvetés teljesítésének az adatai nyilvánvalóak legyenek, ezek jelenleg nem ismertek.
Tehát ennek a két lábnak és ennek a két feltételnek teljesülnie kellene ahhoz, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a következő éves költségvetésről. Vegyük az elsőt! Nincsen még kész a 2014-es évre vonatkozó zárszámadás a 2014. éves költségvetésről, nincsen benyújtva a kormány pénzügyi beszámolója, amely ezt tartalmazná, ami így, ilyen módon természetesen auditálva sincs az arra hivatott Állami Számvevőszék által. Úgy kéri a kormány a 2015-ös évre vonatkozó pénzügyi felhatalmazást, hogy valójában még nem számolt el a 2014-es évre vonatkozó pénzügyekkel.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)
Móring József Attila váltja fel.)
Ez a fajta eljárás, ami tudjuk, hogy az Orbán-kormányok alatt már egy bevett szokássá vált, ez teljes egészében szembemegy nemcsak a nemzetközi gyakorlattal, hanem a hazai hagyományokkal és bevett gyakorlattal, tradíciókkal is. A költségvetés - amint az ismert - egy pénzügyi terv, ami bázisszámokra, bázisadatokra épül, és a bázis alapvetően az előző évnek a tényszámait jelenti, arra kellene hogy felépüljön a következő év költségvetése.
(16.00)
Ez a bázis jelenleg hiányzik, tehát egy teljesen abnormális helyzettel állunk szemben, és egy olyan helyzetbe kényszerít bennünket a kormány, amiben igazából érdemi vitát nem is lehetne lefolytatni.
Ami pedig a 2015. évre vonatkozó költségvetési teljesítést és a teljesítés adatait illeti, jelenleg ebben sem látunk tisztán, hiszen ezek nem ismertek. Nem véletlenül szokott normális országokban október-november-december környékén lezajlani ez a vita, hiszen az év vége felé az első félév adatai már ismertek tényként, tehát tényadatok állnak rendelkezésre, sőt már talán a háromnegyed éves adatok is tényként rögzíthetőek és ismertek, és talán már az egész évre vonatkozóan - tehát arra a néhány hónapra, ami még az évből hátravan - nagyjából prognosztizálható az, hogy a költségvetésnek milyen kifutása lesz. Nyilvánvalóan így május közepén, amikor ez a költségvetési tervezet le lett téve a Ház asztalára, még az első féléves adatok sem ismerhetőek, ilyen értelemben erről a költségvetési tervezetről érdemben nem lehet normális vitát lefolytatni.
Persze, ismerjük az Orbán-kormány álláspontját ezzel kapcsolatban, ők azzal érvelnek, hogy a kiszámíthatóság és az átláthatóság miatt fontos az, hogy most erről a költségvetésről idejekorán dönt a tisztelt Ház, és folytatja le ezt a vitát. Kérem szépen, ha néhány évet eltöltöttek volna a költségvetés tervezetének a benyújtói a szakmában is, ha lenne némi gyakorlati rálátásuk arra, hogy hogyan készül egy költségvetés, hogyan ildomos egy költségvetést összeállítani, akkor tudhatnák, hogy a kiszámíthatóság nemcsak úgy az égből pottyan alá a fejünkre, hanem az bizony bizalmon alapszik, olyan bizalmon, amit önök még nem feltétlenül nyertek el.
Az átláthatóság pedig ebben a konkrét esetben a vicc kategóriája, cinizmus, arcátlan cinizmus, hiszen erről a költségvetésről és ami az elmúlt években, évtizedekben gyakorlattá vált Magyarországon, sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy transzparens, átlátható és következetes költségvetés lenne, a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani ezekről. Hiszen mindenki tudja, aki, nem az, hogy egy ország költségvetését látta már az életében, hanem mondjuk, egy társaságét, egy cégét, egy egyszerű kft.-ét, hogy ahhoz, hogy a számok értelmezhetőek legyenek, összehasonlíthatóak kell legyenek az adott év számai a korábbi évek bázis- és tényadataival összefüggésben, azokhoz képest lehet értelmezni a jelenlegi év számait és az adatait. Három oszlopot ismer általában egy könyvelés, amelyben elkülönítetten megjelennek a különböző tényadatok, és ezáltal értelmezhetővé, összehasonlíthatóvá válnak a számok.
Varga Mihály miniszter úr azt mondta a költségvetés benyújtásakor, hogy egy takarékos költségvetésről beszélünk. Ehhez képest azt látjuk, hogy a tárcák és a minisztériumok nagyjából hasonló összegekkel, pénzzel gazdálkodnak, mint a korábbi években, nincsen semmiféle átcsoportosítás, aminek egyfajta üzenete van csak, az, hogy minden tökéletesen működik ebben az országban, minden minisztérium a lehető leghatékonyabban, legeredményesebben végzi a munkáját, semmiféle korrekcióra nem szorulnak a korábbi évek gyakorlatai és költségvetései. És természetesen hogy is lehetne egyfajta átcsoportosítást elvégezni, ha a kormány, a kormányzat mind a mai napig nem ismeri azt a gyakorlatot, ami egyébként tőlünk nyugatabbra vagy akár más országokban minden költségvetés alapját jelenti, hogy van egyfajta elemzés, amivel mérik azt, hogy egy minisztérium milyen hatékonysággal működik, mennyire gazdaságos, mennyire hatékony, mennyire eredményes, hogyan gazdálkodik azzal a vagyonnal, amit a polgárok, az adófizető polgárok a rendelkezésére bocsátanak a tisztelt kormányzatnak és az államnak.
Ami a Külügyminisztériumot, a Külügyminisztérium gazdálkodását érinti, ebben is nagyon nehéz véleményt formálni, hiszen a jelenlegi Külügyminisztérium - amely három vezetőcserén ment keresztül az elmúlt egy évben, és egy 180 fokos fordulatot vett, legalábbis, ami a külügyi kommunikációt illeti - mind a mai napig nem rendelkezik külügyi stratégiával. Nincsen ilyen dokumentum. Láttunk már kezdeményeket meg bizonyos, hogy mondjam, piszkozatokat erre vonatkozóan, de külügyi stratégia nem létezik, annak ellenére, hogy az elmúlt 5-6 évben a 25 év szervilis, egyoldalú euroatlanti politikáját folytatta a Külügyminisztérium, bár retorikailag volt egyfajta elmozdulás, egyfajta 180 fokos fordulat - kizárólag, ami a kommunikációt és a retorikát illeti -, amelyben megjelent a keleti nyitás, a déli nyitás politikája, még akkor is, ha ezek semmiféle eredményt máig nem tudtak felmutatni.
Jelenleg nem látható, hogy mi a Külügyminisztérium stratégiája, mi alapján kéri a tisztelt választópolgárok és a parlament felhatalmazását arra, hogy az elkülönített költségvetési fedezetet elköltse. Ilyen értelemben nem tudjuk, stratégia hiányában nem tudjuk értelmezni az Eximbanknak juttatott, több milliárd forintos tőkeemelést és különböző támogatásokat; annak ellenére, hogy a Külügyminisztérium egyfajta kalmármissziót végez, amikor is GDP-adatokat, import-export számokat és mindenféle gazdasági növekedési mutatókat szajkózik szerte a világban, ilyen értelemben letért arról a pályáról, ami a klasszikus diplomácia hivatását jelenti bizonyos értelemben, ez teljesen háttérbe szorult, annak ellenére, hogy a világban hatalmas változások mennek végbe, amelyek a Külügyminisztériumot rendre meglepetésként érik.
Hogy csak az elmúlt egy év néhány válságát villantsam föl, amivel kapcsolatban a Külügyminisztérium erőteljesen az események után kullogott: az ukrán válság és annak minden típusú leágazása, az energetikában történt változások, miszerint összeomlott a Déli Áramlat projektje, a magyar Külügyminisztériumnak stratégia hiányában mind a mai napig nincsen alternatívája és egyfajta stratégiája arra, hogy Magyarország energiaellátását - legalábbis, ami a gázt illeti - mivel fogja biztosítani. Az Oroszországgal vívott, nyugati szankciós politikára ugyancsak nincsen külügyi stratégia. Ugyanígy az Iszlám Állam felfutására is a magyar kormány szervilis módon amerikai felhívásoknak eleget téve bocsátkozik egy olyan kalandba, aminek teljesen kilátástalanok a következményei. Az USA-val kapcsolatos kitiltási botrány ugyancsak egy olyan téma, amely a magyar diplomáciát, a magyar külpolitikát teljes egészében meglepetésként érte, és hogyne érte volna meglepetésként, hiszen a magyar Külügyminisztérium nem ismeri a világban zajló események elemzésének még a gondolatát sem, teljesen ad hoc, spontán módon követi az eseményeket, nincsen hatékony hírszerzés, nincsen megfelelő diplomáciai irányítás és vezetés, még az irányított káosz fogalmát sem lehet a jelenlegi Külügyminisztérium működésére használni.
A magyar diplomáciának jelenleg nincsenek szövetségesei, a Nyugat árulónak tartja jelenleg a magyar diplomáciát, amely retorikai szinten szembefordult a nyugati, korábbi szövetségeseinkkel, Keleten pedig egyfajta bizalmatlanság fogadja az Orbán-kormány különböző ügyek kapcsán tett tojástáncát, amit lejt.
Ilyen értelemben és összegezve: külügyi stratégia hiányában a brüsszeli és washingtoni elvárások által vezetett kormányzati, diplomáciai és külügyi törekvéseket és az arra vonatkozó költségvetési fejezetet nem lehet támogatni, hiszen amíg az országnak nincsen szuverén nemzetstratégiája, külügyi stratégiája, addig teljesen felesleges arról beszélni, hogy milyen intézetek, intézmények, mekkora diplomáciai kar között osztja szét a kormány a külügyi fejezetre szánt pénzt.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
(16.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
