Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem vagyok meglepve, hogy én következem szólásra, de azért kissé elkeserít, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt még arra sem vette a fáradságot, hogy egy vezérszónokot állítson abban a nagyon fontos témában, amely egyébként érintkezik Magyarország népesedési helyzetével, pontosabban az ott foganatosítandó beavatkozások alapjául szolgálhat. Egész egyszerűen arcpirító, hogy van olyan parlamenti frakció, amely nem tartja fontosnak, hogy ebben a különösen kiemelt témában megnyilvánuljon.
Azt is el kell mondanom, hogy a hagyományos népszámlálás, illetve a mikrocenzus - amelyet én alapvetően tudok támogatni, hiszen ha csak háromféle fontos adattal gazdagítja a közös tárházat, akkor lehet előremenni általa - kimenőben van a divatból. A fejlett országokban egyre kevésbé használják ezt a formát, pontosabban van, ahol megtartják, de alternatív eszközökkel helyettesítik vagy egészítik ki, és ezt a kiegészítést egyébként nem tartanám elvetendőnek. Ugyanis ezen országokban a továbbvezetett adatbázisok összevetése által képük van a társadalomról, és előbb-utóbb Magyarországon is el kellene érkezni oda, hogy egészen más adatforrásokból dolgozva, nemcsak ötéves ciklusokban gondolkodva, tehát tízévente egy népszámlálás és közte ötéves megszakításokkal egy-egy mikrocenzuson keresztül, hanem sokkal inkább kézzelfoghatóbb adatok alapján le lehetne vonni nagyon fontos következtetéseket.
Mire gondolok? Németh György szociológus-közgazdász egy kiváló javaslata kering például nemcsak a világhálós térben, de a kormánypárti politikusok is ezt nagyon jól ismerik. Az ő elképzelése szerint a gyermeket nevelők személyi jövedelemadó-bevallása kiváló módot adna arra, hogy az egyik legfontosabb társadalmi csoportról, jelesül a gyermekes, gyermeket nevelő családokról teljes képünk legyen, hiszen ezen szja-bevallások összevetése alapján, ha a foglalkoztatottsági helyzetükről nem is, de a jövedelmi helyzetükről igenis beható képet lehet nyerni, ami gyakorlatilag ugyanaz, vagy legalábbis teljes értékű következtetéseket lehet levonni belőle. Ha példának okáért mód lenne a családi adókedvezményt igénybe vevők és a családi pótlékra jogosultak adatbázisainak az összevetésére, akkor kiderülne, hogy a jövedelem nélküliek hol vannak, hányan vannak, milyen megoszlásban helyezkednek el Magyarországon. Ebből lehetne következtetéseket levonni arra nézve, hogy hogyan lehet az ő helyzetükön változtatni.
Tehát amíg a kormányzat is hazai költségvetési forrásból, európai uniós pénzekből úgynevezett integrációs alapokba és nagyon sokszor, lássuk be, lyukas kalapba szórja a pénzt, itt igenis elérhetők lennének azok az adatok, amelyek alapján teljes képet nyerhetnének önök is, hogy a költségvetési forrásokat hova, milyen alapon érdemes elosztani, és hova nem érdemes szánni ezekből, hiszen ez is egy nagyon fontos kérdés.
(12.00)
Látható, hogy ha csak az szja-bevallásoknak az idevágó részét összevetnénk, és itt egyáltalán nem érintenénk titkos adatokat, akkor a mikrocenzushoz képest egyrészt gyakorlatilag ez nem kerülne semmibe ezen majdnem 20 milliárdos tételhez képest, másrészt évenkénti összevetést nyerhetnénk, sokkal pontosabb adatokkal, sokkal reálisabb képet alkotva, de érdekes módon a kormányzati gondolkodásban eddig ez nem merült fel. Én nagyon remélem, hogy az előterjesztő államtitkár úr majd nem egy zárszóval próbálja lezavarni ezt az egészet, hogy hülyeség, amit az ellenzék mond, hanem majd érdemi reagálás során egy olyan konstruktív vita kerekedik, amelynek értelmében válasz nyerhető arra, hogy hajlandó-e a kormányzat befogadni azt a gondolatot, hogy mondjuk, az szja-bevallások évenkénti összevetésével kiegészíti ezt a teljes képet, ezáltal ő maga hatékonyabban tudja a költségvetési forrásokat elosztani.
Felvethető lenne ezek után az is, tehát még egyszer mondom, ha az én elképzeléseim szerint egy évenkénti összevetés megvalósulna, hogy a parlament minden áldott évben megtárgyalhatná a gyermeket nevelő családok jövedelmi helyzetéről szóló jelentést, amit egyébként az adóhatóság vagy a Magyar Államkincstár, vagy a kettő együtt elkészíthetne. Tehát lenne egy olyan szakanyagunk, amiből igenis lehetne dolgozni kormányzati, parlamentáris szinten is.
Jelen pillanatban önök úgy osztják el a költségvetési forrásokat, úgy alakítják a szociálpolitikát, úgy alakítják a segélyezési rendszert, úgy alakítják a közmunkarendszert, úgy alakítják a munka világának körülményeit, hogy ezekről az adatokról vagy halvány fogalmuk sincsen, vagy csak érintőleges tételekkel rendelkeznek. Ilyen módon pedig felelőtlenség Magyarország közpénzével bánni, állításom szerint.
Látható, hogy - még egyszer mondom - ha az adóhatóság és a Magyar Államkincstár elkészítené ezt az évenkénti összevetést, akkor egyik oldalról a családi kedvezményeket láthatnánk, a másikról a családi pótlék adatainak birtokosait. Számos visszaélési forma is felderíthető lenne egyébként, nem utolsósorban, de az egészen biztos, hogy a magyar kormány birtokában hihetetlenül értékes adatok lehetnének, amelyek elemzése megalapozhat nemcsak kiváló új intézkedéseket, de mondok egy példát: a szociális kártya bevezetéséhez, amit a Jobbik évek óta hangoztat, csodálatos bázist nyújthatna az, hogyha láthatnánk, hogy melyik régióban, milyen multiplikátor hatással, milyen eredményekkel tudnánk egy hasonló modellt bevezetni. Hiszen jelen pillanatban erről csak hitviták folynak a parlamentben, és korábban is hitviták folytak, hiszen a szükséges adatsorok azért nem álltak az önök rendelkezésére, mert nem mérték le ezeket, nem kutatták le ezt a területet.
És hát az is látható, hogy személyes adatokra is kiterjed az a mikrocenzus, amiről beszélünk. Ehhez kell a törvény vagy törvényjavaslat, amiről most tárgyalunk. Itt a lakhatási viszonyok részletesebb felmérése kikerülhetetlen lenne. Látható ugyanis az, hogy nagyon jó, ha leviszik járási szintig ezt az egészet, de a fő kérdés az, hogy mit kezd a kormány az adatokkal. Tehát ha a lakhatási viszonyokat részletesebben felmérjük, akkor adott esetben közelebb kellene jutni, mondjuk, ahhoz a kérdéshez, hogy miért áll üresen 500 ezer ingatlan Magyarországon, miközben a magyar fiatalok és középkorúak között miért a második kivándorlási ok, tehát távozásra bíró ok a lakhatási helyzet megoldatlan mivolta.
Tehát ezt a kettőt egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne lehetne valahogy találkoztatni. És mégis azt látjuk, hogy nem biztos, hogy elég mélyre terjed az az adatsor, amit nyerünk ebből az egész kutatási rendszerből, pedig hát meg kellene fejtenünk, hogy azon 500 ezer üres ingatlan mekkora részét lehetne bevonni a magyar vérkeringésbe, és azt is meg kellene fejtenünk, hogy egy átfogó, állami hátterű otthonteremtési és bérlakásprogram alapozható-e erre az adatsorra. Állításom szerint igen, hiszen látható, hogy ha ma Magyarországon egy fiatal megvizsgálja azt, hogy a KSH szerinti átlagfizetésből vagy az ő konkrét fizetéséből - mert a kettő messze nem ugyanaz - hány éven belül tud önálló otthonhoz jutni, mikor tud egy lakást venni, adott esetben a főváros agglomerációjában vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a végeredmény ugyanaz lesz: 10-15 év fölötti számításra jut akkor is, ha félre tud tenni.
Tehát látható, hogy reális esélye ma egy magyar fiatalnak nincs arra Magyarországon, akár szocpollal, akár félszocpollal, hogy önerőből, a piacon kapott fizetéséből ingatlant vásároljon, és elkezdje a saját életét. Éppen ezért a felmérések mélységének elmélyítésével és a kutatási adatok pontosításával elérhető lenne, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, ami két irányba indul el. Egyrészt nyilvánvaló módon magyar vállalkozók bevonásával, a méretgazdaságosságból adódó központi beszerzési árelőnyökkel ki kéne munkálni egy bérlakásépítési rendszert, amely emel is új ingatlanokat és vidéki portákat, de az 500 ezer üresen állóból is minél többet vissza kéne hozni a vérkeringésbe. Ennek beindításához ugyanakkor mérések, adatok szükségeltetnek.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Egy másik nagyon-nagyon fontos terület a kivándorlás kérdése. Jelen pillanatban is a lakhatásra vonatkozó adatok kapcsán elképesztően torz végeredményre fog szert tenni a kormányzat, ha a mostani elképzelései alapján kíván kutatni, hiszen nagyon sokan egyszerűen nem jelentik be, nem mennek be a hivatalba, hogy mi most kivándorlunk Magyarországról, meg hogy két-három évre elmegyünk Hollandiába a vágóhídra dolgozni, mondjuk, két diplomával. Ezt nagyon sokan nem követik el, mégis az önök által lemért mintában esetleg úgy fognak megjelenni, mint a jelenleg Magyarországon lakó, élő, itt egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő, adott esetben itt adózó polgárok. Hiszen ne feledkezzünk meg azokról, akik csak feketén tudnak foglalkoztatásra szert tenni, és nem ők akarnak feketén dolgozni, de Nyugat-Európában adott esetben nem jelentik be őket.
A másik nagyon fontos kérdés a már elhangzott bevándorlásé. Igenis, Magyarországon nem pár ezres és nem pár tízezres nagyságrendben vannak jelen olyan külföldi bevándorlók, akik nem biztos, hogy első generációsok, ez egy nagyon pontos meglátás volt. De azt is el kell mondjuk, hogy az ő mozgásuk dinamikája, folyamatos, évenkénti, de öt éven belül biztos, hogy tapasztalható létszámbeli és egyéb változásaik szintén nagyon fontos mérhető adatsor részét képezhetnék, de nem ilyen felületes módon, mint ahogy a kormányzat tervezi.
Ami viszont a legeslegfontosabb kérdés, tehát a harmadik a felvetéseim közül, de tényleg ezt tartom a legfontosabbnak, ez a demográfiai szórás pontos mérése. Most az utóbbi hetekben egy olyan örömteli adat látott napvilágot, nem tudom még, mennyire publikus, de szakmai körökben, fórumokon már pedzegetik, ez annyit takart, hogy Magyarországon anyánként, ugye, átlagosan 1,3 gyermek született az utóbbi években nagyjából, ez most mintha kezdene az 1,4 felé elmozdulni. Ami, mondom, hogy örömteli, nagyon-nagyon fontos, egy statisztikai változás - de nézzünk mögé! Fejezzük ki, hogy a minimum, tehát ahhoz, hogy szinten maradjunk így 9 millió 800 ezren, ugyanennyien, ahhoz kéne 2,2 gyermek családonként. Ettől borzasztóan, irtózatosan távol van nemcsak ez a kormányzat, de az elődei is. Tehát ne varrjuk csak a mostani kormány nyakába! De a helyzeten nem változtat, a tényen nem változtat az sem, hogy minden erőfeszítés ellenére a demográfiai összeroppanás itt van a nyakunkon, és az utolsó utáni pillanatban vagyunk a visszafordítása tekintetében.
De ha önök most a statisztikát elkezdik torzítani - és nemcsak önök, majd a KSH is - a külföldön született gyermekekkel, tehát a Magyarországról gazdasági okokból kivándorolt és már nem itt gyermeket vállaló emberek utódait is beleszámolják az élve születésekbe, akkor megint csak ott tartunk, hogy kérdéses, hogy ez a statisztikai elmozdulás kinek lesz köszönhető. Ha ebbe a mintába, mondjuk, tételezzük fel, egy éves ötezres növekménybe belekerülnek majd a külföldön született gyermekek, akkor urambocsá’, még az is előfordulhat, ha csak pár ezret feltételezünk a születések közül külföldi magyarok körében, és miért ne feltételeznénk ennyit, akkor Magyarországon még a zuhanás tovább folytatódására is számítani lehet. És ezt a statisztika nem fogja kimutatni, mert torzítják, és önök hagyják, hogy torzítsák.
Tehát egészen elképesztő módon, nem mondom azt, hogy semmit nem tettek ezen a területen, mert a korrektség jegyében meg kell nevezni, hogy a Jobbik által is már 2010-ben felvetett családi adókedvezmény-rendszer, még akkor is, ha csak egyharmad tudja teljes egészében igénybe venni, anyagilag azért némi könnyítést okozott a családok esetében, de látható, hogy az élve születések számát nem tudta előremozdítani. Tehát másfajta intézkedésekre is szükség van, mert a magyar hölgyek, asszonyok, édesanyák nemcsak az anyagi könnyítések után fognak adott esetben több gyermeket vállalni, hanem kiszámíthatóságra, biztonságérzetre, munkaerőpiaci könnyí-tésekre is szükségük van. És még egyszer mondom: kulcsterület az otthonteremtés. Hiszen ha az otthon melege nincs meg, nem érezhető, nem kiszámítható az otthon megszerezhetősége, akkor önök adhatnak akármennyi családi adókedvezményt!
Tehát látható, a számok makacs dolgok, még ha torzítják is őket egy kicsit, megmutatják, hogy sajnos nem születik több gyermek Magyarországon, és ha önök majd a foglalkoztatási statisztikát is torzítják a Nyugat-Európában dolgozókkal, akkor azt láthatjuk, hogy egy teljesen elcsalt kép kerül elénk, és a magyar költségvetés felosztásánál az utolsó százezer forint is ilyen elcsalt kép alapján kerül majd szétterítésre. És láthatjuk azt is a demográfiai szórás tekintetében, hogy 1,3 vagy 1,4 gyermek születik átlagosan édesanyánként, az egy nagyon fontos vitatéma; egyébként jellemzően statisztikai kérdés most, hiszen torzításokból is adódhat ez az elmozdulás. De az, hogy Magyarországon belül van olyan régió, ahol 0,9 ez az átlag, és van olyan régió, ahol 2,4, na, ennek a hatalmas szórásnak a megfejtését halaszthatatlanul le kellene tenni az asztalra, mert enélkül hiába mennek le járási szintig! Ha ezt nem fejtik meg, hogy mi áll ezen jelenségek és folyamatok mögött, akkor nem lehet a korfát kiegyenesíteni, akkor nem lehet demográfiai szintű, pozitív irányú változást előidézni.
Éppen ezért ezt a három fő szempontot a Jobbik frakciója mindenképp ajánlja az önök figyelmébe. Mivel ez egy elég széles és műfajbeli kiterjesztése is annak, amit önök letettek az asztalra, nem biztos, hogy módosító javaslat formájában ezt viszont fogják látni. Hiszen még egyszer mondom, a mikrocenzus, és mondjuk, a gyermeket nevelő szülők személyi jövedelemadó-bevallásának az összevetése egészen más műfaj, egészen más stílus.
(12.10)
De az egészen biztos, hogy a kettő csak erősíteni tudná egymást. Ajánlom az önök figyelmébe, hogy ha valóban szeretnének Magyarországon pozitív irányba elmozdítani bizonyos kérdéseket, akár a kivándorlás mérését, és ami a legfontosabb: a gyermekvállalások elősegítését, akkor bizony, mozduljanak el ebbe az irányba bátran, és ne csak ötévenként vessenek egy felületes pillantást egy torz képre, egy torz tükörre, hanem szerezzék meg ezt a valódi képet minden egyes évben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
