HENDE CSABA
HENDE CSABA
HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Néhány perccel ezelőtt megszólaltak a légoltalmi szirénák Szombathelyen. Vijjogó hangjuk hetven év után újra gyászba borítja szeretett városunkat.
Szombathelyen az angolszász légierők 1944 nyarától több légitámadást intéztek. Ennek több oka volt: egyrészt stratégiai célpontnak tekintették a szombathelyi repülőteret, a vasútállomást és a járműjavítót is, de a lakosság morális megtörése is fontossá vált; emlékezzünk rá, hogy Drezdát hasonló tömegpszichológiai okokból érte ’45 februárjában pusztító támadás.
A támadás legfőbb oka azonban talán az volt, hogy a nyugatra húzódó front miatt a budapesti minisztériumok, közigazgatási hivatalok és gazdasági szervezetek jelentős része teljes apparátusával Szombathelyre költözött. És mint hallottuk, a menekülő lakossággal együtt 40 ezerről 100 ezerre duzzadt a lakosság; pontosan olyan fenyegetetté vált a mi szeretett városunk, mint amilyen volt Budapest.
A legpusztítóbb, mindössze húsz percig tartó légitámadás 1945. március 4-én, vasárnap fél tizenkettőkor, pontosan hetven évvel ezelőtt érte a várost. Az öt hullámban támadó 118 darab amerikai B-24-es bombázó nagyjából 260 tonna bombát dobott le. Amellett, hogy egy sor katonai célpontot találat ért, romba dőlt a város jelentős része. Hallottuk, hogy a lakóházak nagy része is megsérült, és azt is hallottuk már, hogy az ötödik legromosabb várossá váltunk.
A székesegyház sérülésével kapcsolatban azonban az még nem hangzott el, hogy ezzel pótolhatatlan veszteség érte egész hazánkat azzal, hogy Anton Maulbertsch csodálatos freskói is megsemmisültek, és ezt soha többé nem lehet pótolni. Ugyanígy a városházával együtt a városi színház is megsemmisült, és ennek tudhatjuk azt be, hogy Szombathelynek ezt követően vagy ötven évig nem volt színháza.
De legsúlyosabban az elvesztett emberéletek esnek latba. A támadás 303 halálos áldozatot követelt, szekéren szállították a halottakat a Szent Márton utcai temetőbe, illetve az új temetőbe, de mivel nem volt elég koporsó, sokakat közös sírba helyeztek örök nyugalomra. 1944. október 7. és 1945. március 4. között összesen 438-an haltak meg a szombathelyi bombatámadásokban, akik közül 372 polgári személy és menekült volt.
(12.20)
Hét évtizeddel az események után a történészek feladata, hogy feltárják a támadás részleteit, és azt bemutassák. Akár tudatos volt a civil lakosság bombázása, akár - mint egyes legutóbbi kutatások állítják - kommunikációs hiba történt, a végeredményt semmi sem igazolhatja. Nekünk, akiknek az örökségünkhöz hozzátartozik mindaz, ami hetven esztendővel ezelőtt azon a rettenetes napon történt, otthon Szombathelyen és itt az Országgyűlésben az a feladatunk, hogy emlékezzünk. Emlékeznünk kell azokra, akiket elvesztettünk azon a napon. Ugyanakkor gondolnunk kell a túlélőkre, azokra, akik újjáépítették a várost, és a tragédia után újrakezdték az életet. Emlékeznünk kell rájuk, akik között ott vannak a szüleink és a nagyszüleink.
Tisztelt Országgyűlés! Ezen a gyászórán az Országgyűlés és a kormány Szombathely népével együtt megrendülten fejet hajt a hősök és áldozatok előtt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
