DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legfőbb Ügyész Úr! Nagyon sok minden elhangzott előttem a témában. Én egy-két dolgot ki fogok emelni, de alapvetően szeretném a főbb szakmai problémákat és olyan szakmai problémákat, amelyek ha nem az ügyészségen buknak el, és a jogszabályokat jól alkalmazza az ügyészség, akkor mindannyiunk felelőssége, hogy a jövőben akár olyan jogszabályok szülessenek, hogy ez működhessen, mert más variáció nem létezik. Létezik egy olyan variáció, hogy az ügyészség nem megfelelően végzi a feladatát, és létezik egy olyan variáció, hogy megfelelően végzi, de a jogszabályok erre engednek lehetőséget, hogy egy ilyen feladatot lássanak el, akkor viszont a jogszabályokon változtatni kell.
Amiről itt beszélünk legfőképpen, a közpénzügyi visszaélések, korrupciós, hűtlen kezelés, hanyag kezelés, minden egyéb bűncselekmények, amelyek esetében azt láthatjuk, hogy a pénzek elfolynak. Ezt nem lehet vitatni, több nemzetközi jelentés is folyamatosan foglalkozik azzal, és most nem csak a korrupciós rangsorban való hátrébb vagy előrébb sorolódásunk… - általában a hátrébb sorolódás az, amit láthattunk az elmúlt időszakban. Tehát nemcsak erről van szó, hanem a volumenéről is, mert lehet egy országban adott esetben sok kisebb korrupciós bűncselekmény, amelyeknek lehet, az összvolumene még mindig nem teszi ki azt, ha mondjuk, központilag, egy akár kormányzati szinten eldöntött korrupció működik, amely sokkal nagyobb pénzösszegeket érint.
Tehát azt kell mondjam, hogy önmagában még a rangsor is csak egy részleges eleme annak, hogy mennyi pénz tűnt el Magyarországon főleg a kilencvenes évek, illetve - nevezzük így - a rendszerváltozás évei után. Erre több nemzetközi statisztika is rámutatott, és ezek a statisztikák vagy azok a statisztikák, amelyeket én ismerek, általában a 2010-es évek elejéig szólnak, és azt mutatják, hogy 2,5-3-szorosa a teljes magyar államadósságnak az a pénz, ami Magyarországon a nyolcvanas évek vége óta, és ez egy óvatos becslés, eltűnt, elszivárgott, offshore irányba kivitték az országból, és ez mind a mindenkori politikai elitnek - itt az elitet idézőjelbe téve - a felelőssége. És ez egyébként nemcsak a Fidesz-kormányokra igaz, természetesen igaz a szocialista kormányokra is vagy akár ugyanúgy az MDF-kormányok éveire. Lehet vitatkozni, hogy hol mekkora volt az aránya, de gyakorlatilag a magyar igazság-szolgáltatás erre érdemi választ nem tudott adni; mert ha tudott volna, akkor ezek a pénzek nem folytak volna ki. Hangsúlyozom, itt olyan nagy összegek-ről van szó, hogy nemcsak hogy a teljes magyar államadósságról nem beszélhetnénk, ha ezek benn maradtak volna és arra fordítjuk, hanem még kétszer akkora összeg a magyar emberek zsebében maradhatott volna.
Tehát Magyarország rákfenéje az, hogy kiépültek ezek a technikák, és sajnálatos módon semmiféle valóban hatékony bűnüldözést nem láthattunk. Egyébként dollárban már 2013-ig - eddig volt, azt hiszem, a becslés -, ha jól emlékszem, 250 milliárd dollárról beszélünk, ami kifolyt az országból. Egyébként Európában ezzel a számmal elsők vagyunk, világviszonylatban is elég jó helyezést érünk el - sajnos itt a jó megint csak idézőjelbe tehető -, és nem az egy főre jutó kifolyt összegek tekintetében, hanem sajnálatos módon ez egy abszolút érték, amiről beszélünk.
Ebben az esetben megint csak az is felmerül, hogy a jogszabályokkal is baj van-e. Egyébként azokkal is baj van, de ettől függetlenül a magyar jogszabályok keretei között is egy hatékonyabb bűnüldöző munkát lehetett volna elvárni. Itt újra fel kell hoznom, ami egy nagyon jó példaként áll, hogy nemcsak az ellenzéki országgyűlési képviselők vagy magánszemélyek feljelentéseiről beszélhetünk, mert ott persze azt lehet mondani, hogy politika van mögötte, mondhatják a kormányzati, kormánypárti padsorokból, de legfőbb ügyész úrnak is elmondtam, illetve írásbeli kérdésben is felhívtam rá a figyelmet, hogy a Kehinek, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak a feljelentései is ugyanerre a sorsra jutottak.
(12.40)
Nem lehet azzal vádolni a Kehit, hogy ne egy kormányzati szerv lenne, és amikor megteszi ezeket a feljelentéseket, akkor nyilvánvalóan egy komoly vizsgálat előzi meg, és ott sem tökkelütött emberek dolgoznak, akik csak úgy leírogatnak valamit a papírokra. Ez azt jelenti, hogy másfél év közérdekű adatként kikért adatai azt mutatták, én arra voltam kíváncsi, hogy hány esetben utasították el a nyomozó hatóságok vagy az ügyészség a feljelentéseket, vagy nyomozás elrendelése nélkül, vagy a nyomozást elrendelve, de a végén vádemelés nélkül visszadobva: 66 ügyben közel 50 milliárd forint ügyérték volt az, amit így meg lehetett állapítani. Gondolom, azért a Kehi is nagymértékben próbálta szűrni az ügyeket, és csak azokat az ügyészség elé vinni, amelyek megfelelő módon alá voltak támasztva.
Azt is el kell mondjam, hogy az ügyek fele, közel a fele hűtlen kezeléses tényállás volt, és összegben 48 milliárd forintot tett ki, ami az 50 milliárdhoz képest is egy óriási ügyérték. Itt arról volt szó, hogy ezek az összegek megint csak elfolytak. Mondhatnám úgy is, hogy bizonyos esetekben nyilvánvalóan ellopásra kerültek, más esetben meg nem megfelelő módon kerültek felhasználásra. Tehát én még azt se mondom, hogy mondjuk, mind az 50 milliárdot ellopták. Nyilván ebből bizonyos összeg az, amit nem jól, nem megfelelő módon, hűtlenül, hanyagul kezeltek, de a büntetőjogi felelősségre vonás ott is indokolt lett volna, csak a probléma az, hogy ez nem történt meg.
Az írásbeli kérdésemben is erre próbáltam választ kapni, hogy akkor itt most az ügyészség munkájával volt a probléma, a Kehi munkájával volt a probléma, vagy esetleg a magyar jogszabályok nem megfelelőek. Nyilvánvalóan, amikor a legfőbb ügyész úrhoz írtam a kérdést, nem gondoltam, hogy az lesz a válasz, hogy az ügyészség munkájával van a probléma, viszont abban én egészen biztos vagyok, és a válaszban ez is szerepelt, hogy ezeknek a tényállásoknak a bizonyítása nehéz, mert a törvényi tényállás bizonyos kritériumokat igényel, hogy mindenképpen százszázalékosan bizonyításra kerüljenek. Ha ez így van, bár én azért az ügyészséget nyilván nem mentem fel, hiszen azért a Kehi-kimutatásból az is kiderül, hogy azért itt elég nyakatekert érvelések hangzottak el, nemcsak az ügyészség részéről, hanem a nyomozó hatóságok részéről is, amit az ügyészség sokszor elfogadott; tehát olyan nyakatekert érvelések voltak kiolvashatók csak abból az anyagból, amit én láttam, amelyek egyértelművé teszik, hogy javarészben igenis lehetett volna vádat emelni. Amelyik esetben nem, ott meg arra kellett volna kifuttatni a történetet, hogy akár a Legfőbb Ügyészségnek egy javaslattal élnie, hogy bizony a hűtlen kezelés tényállását akkor az Országgyűlés változtassa meg, tegye egyértelműbbé a bűnüldözést ezekben az ügyekben; vagy akár új tényállások bevezetésével teremtsünk egy olyan helyzetet, hogy az ellopott, elherdált közvagyon egyrészt visszaszerezhető legyen, de ami talán még ennél is fontosabb, a felelősök bíróság elé legyenek állítva. És azt kell mondjam, ez azért jó példa, mert ahogy mondom, itt nem ellenzéki képviselők feljelentéseiről beszélünk, hanem egy kormányzati szerv, ráadásul ellenőrzésre hivatott szerv feljelentéseiről.
És egyébként az is csalódással töltött el, legfőbb ügyész úr, hogy én elvártam volna, hogy ha egy ilyen statisztika, kimutatás van, mind a 66 ügy kapcsán - talán beleértem a kérdésbe még azt is, hogy ez hol érhető el, hiszen közadat lévén ezt az internetre is fel tudtuk tenni, hiszen nincs benne semmi titok - legalább amely esetekben ez nem évült el, ön ezt megteheti tudtommal, hogy ezeknek a nyomozásoknak, illetve ügyészi döntéseknek a felülvizsgálatát rendelje el, hátha egy-két ügyben megtörténhet az, hogy a felelősségre vonás mégis eljuthat akár a vádemelési szakaszig. Onnantól a bíróság dönt, persze ott is a vádindítvány minősége nagyon fontos, ha az elszámoltatást végig akarjuk vinni. Erre nem kaptam választ, hogy ez megtörténne. Nagyon bízom benne, hogy ez még a jövőben kivitelezésre kerülhet.
Egyébként azt is el kell mondjam, azért is rendszerhibáról vagy rendszerhibáról is lehet szó, mert voltak benne olyan ügyek, amelyek egyébként a szocialista kormányokat érintették, és ott is megállt volna a bűncselekmény. Tehát egyrészről nyilvánvalóan azért a színvakságot sem látjuk száz százalékig az ügyészség részéről megvalósulni, de sok esetben rendszerhibák is tarkítják a korrupciós ügyek kivizsgálását. De jó lenne előrelépni mind a két területen.
Olyan ez egyébként sokszor, most nem a rendszerhiba, hanem amikor egy feljelentés érkezik, mint amikor a viccben a lókupec megkéri a fiát, hogy próbálja ki az adott lovat, hogy jó-e vagy nem. Akkor bizonytalankodik a fiú, és megkérdezi az apja, hogy miért bizonytalankodsz, miért nem indulsz el, és azt mondja, nem tudom, hogy vételre vagy eladásra lovagoljam azt a lovat. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) És sokszor ezt érezzük mi is, hogy nem mindegy, hogy a feljelentés kit érint, hogyan érint, és a nyomozó hatóságok is, és nemcsak az ügyészség, de hozzáteszem, a nyomozó hatóságok is először sajnos azt próbálják megtudakolni, hogy vételre vagy eladásra lovagolják azt a lovat. Nyilvánvalóan értik a párhuzamot.
(Dr. Tiba István elfoglalja a jegyzői széket.)
És hogy például miben lehetne ezen változtatni, ez megint csak az Országgyűlés felé is szól, a jelen lévő, nem túl nagy számú kormánypárti képviselő felé, hogy nemcsak az ügyészi rendszer kormánytól való függetlenségét, mert ott a legfőbb ügyész mindenkori személye egy fontos sarokköve ennek, hanem a tárgyaló ügyészek függetlenségét is erősíteni kellene. Egy normálisan működő rendszerben a döntő szót szerintem annak az ügyésznek kellene kimondania, aki ott van a bíróságon, aki végigtárgyal egy ügyet, és el tudja dönteni, hogy adott esetben fellebbez, nem fellebbez, vagy akár enyhítésért fellebbez, ha úgy gondolja, hogy a bíróság döntése a másik irányba nem volt jó. A lényeg, hogy az ügy ura a tárgyaló ügyész lehessen minél inkább, és ne egy felettes ügyész egy parancsuralmi rendszerben azt tudja mondani, hogy az ügyet, mondjuk, ejteni kell, vagy fellebbezni kell abban az esetben is, ha mondjuk, a tárgyaló ügyész meggyőződése mást mutat. Tehát azt kell mondjam, már ezzel is előrelépnénk, ha a tárgyaló ügyészeknek meglenne a függetlensége, és csak a törvényeknek lennének alárendelve.
Itt a végén még azt is el kell mondjam, fel kell hoznom, amit szintén többször feszegettünk, kritizáltunk, és egyébként ebben is egy írásbeli kérdéssel fordultam a legfőbb ügyész úrhoz, hogy azt láthattuk, ha már a tizedik évfordulója van a 2006-os eseményeknek, hogy az abban való ügyészi gyalázatos részvétel kapcsán az ügyészségi rendszeren belül semmilyen módon nem lett a felelősség megállapítva. A legfőbb ügyész úr a válaszában arra utalt, hogy igen, voltak hibák, tehát nyilvánvalóan ezt nem is lehet meg nem történtté tenni vagy tagadni, viszont az ügyészség arra jutott, hogy ezek rendszerhibák voltak, egyéni hibák voltak; a 2006-os nagy őszi események nagy munkaterhe miatt - a munkaterhet itt úgy értjük, hogy nagyon sok embert bevittek és az előzetes letartóztatásukat kellett például eszközölni - történtek problémák, de nem volt kimutatható a felettes ügyészek utasítása a törvénytelenségekre.
Én nagyon sajnálom, hogy ezt nem sikerült kimutatni, pedig a jel arra mutat, hogy 2006-ban az ügyészi vezetők részéről is igenis volt olyan cselekmény, ami nemcsak etikai fegyelmi vétség lehet, mert tudom, hogy azok már elévültek, tehát azokat tíz év távlatából vagy akár 2010 után, a kormányváltás után sem feltétlenül lehetett bolygatni, de én azt gondolom, hogy bűncselekmények adott esetben megálltak volna. Ennek a vizsgálatnak a mélységét kívülről nyilvánvalóan nem tudom megállapítani, de ilyen tömeges jogsértések esetén mi nem elégedhetünk meg azzal a válasszal, hogy pont akkor és pont úgy néhány egyéni hiba volt, amikor a tömegessége teljesen nyilvánvaló volt.
Tehát azt kell mondjam, majdnem hogy teljesen egyértelmű, hogy ezek az utasítások felülről jöttek. És ha ennek se a büntetőjogi felelőssége… - mivel fegyelmi felelősség már nem állapítható meg, tehát még az sem kerülhet előtérbe, akkor én legalább azt vártam volna el, ha legalább az ügyészi rendszeren belül tudjuk, hogy kik azok az ügyészek, akik ezeket a hibákat - akkor nevezzük így: hibákat - elkövették, és mondjuk, az előmeneteli rendszerükben ez egy meghatározó kritérium lett volna. Attól tartok, hogy ez nem volt, tehát hogy 2010 után sem volt egy olyan irány, hogy aki mondjuk, ilyen gyalázatos, tömeges jogsértésekben részt vett, ha már a büntetőjogi felelősségre vonása nem történt meg, akkor legalább maradjon ott, ahol volt, és ne legyen belőle ügyészi vezető.
(12.50)
Sajnos, ezt sem tudhattuk meg, az időm viszont lejárt, úgyhogy ezekre azért várom a legfőbb ügyész úr válaszát. Köszönöm. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
