HERINGES ANITA
HERINGES ANITA
HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a legnagyobb probléma, azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselők nem érzik azt, hogy mekkora felelősségük van abban, hogy ma itt tart ez az ország, hiszen a hitét a vidéki lakosság és a jóérzésű emberek nagy része már elvesztette abban, hogy ebben az országban normálisan lehet élni. Lassan egy mesében érzik magukat, ahol kiskirályok, pökhendi földesurak, saját lábukon álló királylányok vezetik az országot, és az ő kényük-kedvük szerint módosítunk törvényeket, működnek a független testületek, és az ő kényük-kedvük és jómódjuk, gyarapodásuk volt a legfőbb cél az elmúlt hat évben. Fideszes kiskirályokat látnak mindenhol az országban, akik azt gondolják, hogy ma már mindent megtehetnek, hiszen nincs olyan független szerv, ezt érzik a lakosok, akik védenék őket, nincs olyan szerv, ahol nem fideszes párttagkönyvvel lehet vezetőként ülni.
Merthogy azt gondolom, az ügyészség is az igazságszolgáltatás része, és abban, hogy az igazságszolgáltatásba vetett hit egyre jobban megrendül a kisemberekben, az ügyészségnek óriási a felelőssége. Persze, lehet statisztikákra hivatkozni, hogy mennyivel jobban bíznak az emberek az ügyészség munkájában, csak valahogy az utcán járva nem ezt érzi az ember. Ha a piacon végigmegy, akkor az emberek valahogy nem úgy beszélnek erről a kérdésről, hanem csak legyintenek, és azt mondják, hogy ha majd lesz kormányváltás, vagy ha majd máshogy alakul a dolog, akkor lehet, hogy máshogy lesz.
Ha lenne a képviselőtársainkban is némi felelősségtudat, akkor itt ülnének, és ők sorolnák fel ezeket az ügyeket, mert azt mondanák, hogy nem ülnek egy padsorban ezekkel az emberekkel, és nem hajlandók egy frakcióban dolgozni ezekkel az emberekkel, akikről ilyen kérdések merülnek fel. Szörnyű lehet néha, hogy egyre kevésbé hisznek az emberek és egyre kisebb a hitük abban, hogy lehet jobb, de én azt tudom mondani, ahogy a képviselőtársnőm is mondta, hogy lehet jobb, merthogy egyszer mindennek vége lesz, tisztelt képviselőtársaim. Tényleg nem kívánom azoknak a képviselőknek, akik nem vállalják a felelősséget egyes ügyekkel kapcsolatban, hogy az unokáiknak majd szégyenkezni kelljen miattuk, amikor a történelemkönyvekben olvassák a nevüket bizonyos ügyekkel kapcsolatban.
A mesevilágról azért beszéltem, mert tényleg egy mesevilágban élünk, tisztelt képviselőtársaim, merthogy itt a padsorokban is Voldemortok ülnek. Azt, hogy mennyi belőlük, pontosan mi sem tudjuk, de egy valószínűleg, egy Voldemort valószínűleg ül. Azért vicces és azért hangulatos ez a kifejezés, mert aki jól ismeri a Harry Potter-regényeket, az jól tudja, hogy Voldemort volt a regénysorozat abszolút főgonosza, a legnagyobb főhőse, a legnagyobb főgonosza, akiről annyit kellett csak tudni, hogy nem szabad kimondani a nevét, mert annyira félnek tőle a mesevilág többi szereplői, akik a Harry Potterben vannak.
Valószínűleg azon emberek, akik most gyanúsítottként szerepelnek egy nyomozásban, nem tudták, hogy az ő nevét nem szabad kimondani, hiszen jegyzőkönyvekben meg olvashatjuk és telefonbeszélgetésekben hallgatjuk a nevét. Valószínűleg nem tudták, hogy csak a Voldemort kifejezést szabad használni, és teljes nevét, polgári nevét nem szabad használni, bár valószínűleg sokan a kiskirályok közül úgy gondolják, hogy a mentelmi jog majd megvédi őket négy éven keresztül, és nagyon reménykednek benne, hogyha eléggé jól szolgálnak a nagykirályoknak, a nagyembereknek, akkor majd még négy és négy éveken keresztül védi meg a mentelmi joguk őket.
(13.30)
Itt van ez a Voldemort-ügy, amiben tényleg rengeteg a mesei fordulat, hiszen a NAV-osok végeznék a munkájukat, ahogy nekik az ki van adva és ami a feladatuk, amiért a fizetésüket kapják. Ott vannak abban a pillanatban, feljegyzéseket, felvételeket és videókat készítenek, amikor a kenőpénzátadás történik, majd valahogy nem kapnak engedélyt arra, hogy tettenérést tegyenek. Ez egy olyan mesei fordulat, amit tényleg, hogy ha a gyereknek az ember felolvassa, akkor a végén valószínűleg egy pozitív kicsengése lenne, mert a gyerekeknek olyan mesét nem olvasunk, aminek rossz a vége. Itt valahogy mégis a rossz végén szakad meg ez a történet, és pont, amikor meg lehetne tenni a lépéseket, akkor nem történik semmi.
Ez az az ügy, ahol már az egész ország mosolyog, hogy alkotmányos költségek vannak meg sikerdíjak vannak, tízmillió forintokat kell kifizetni azért, hogy majd egy minisztérium kiírjon egy pályázatot szociális szövetkezetek hálózatára, merthogy valaki kitalálja egyszer csak Nógrád megyében, hogy erre szükség lenne, hogy egy ilyen szociális szövetkezetes pályázatot ki kellene írni, és akkor lám-lám, amikor valaki ezt kitalálja, egyszer csak az EMMI ki is írja, mert hogy vannak ilyen csodák. Majd pedig, miután megszületik a kiírás, akkor történnek telefonbeszélgetések, amelyekről azóta már lehallgatási jegyzőkönyvek is vannak, amelyek egy része már nem titkos, és végighallgathatjuk, hogy ezek az emberek arról beszélgetnek, hogy akkor mennyi pénzt kell előre kifizetni, meg mennyi pénzt kell majd utólag kifizetni, ez összesen 10 millió forint. Eleinte még csak a teljes megnyerhető összeg 50 százalékát kell majd visszafizetni ilyen e-learning- meg konzultációs, meg work-shopos megoldásokban, majd a legvégén már a 90 százalékát, és akkor már többen vakarják a fejüket, hogy egyébként 10 százalékból meg hogy lehet megcsinálni magát a projektet.
Tehát tényleg egy mesevilágban élünk, tisztelt képviselőtársaim, mert ha ezt egyébként nem ilyen jegyzőkönyvekben olvasnánk, akkor nem hinnénk el, hogy ilyen létezik. Tényleg azt gondolják egyesek ma Magyarországon, hogy mindent megtehetnek, merthogy kétharmados többség volt mögöttük (Dr. Bárándy Gergely: Az is van!), ezért ők bárhol, bármikor, bárkinek, bármit mondhatnak?! Azt is mondhatják, hogy ők majd elintézik, hogy meg lehessen nyerni egy pályázatot? 500 millió forintokat dobálnak ide és oda? Csak azért, hogy egyébként többet lehessen hazavinni? (Dr. Harangozó Tamás: Szégyen!)
Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Bárándy Gergely: Nem lesz mindig így!) Ez az ügy is mutatja, hogy nagyon-nagyon a romlottság felé haladunk, és az az egy szerencséje ennek az országnak, hogy egyébként egy keresztény ország, amelynek még van hite abban, hogy változhat ez. És ha van hite, akkor 2018-ban ezt meg is tudja változtatni, és akkor nagyon sok képviselőtársunk fogja nézni a padlót, hiszen a mentelmi joguk már nem fogja védeni őket ebben az ügyben, és egyébként az ügyészség sem tudja őket majd megmenteni ebben a kérdésben.
Amit nagyon-nagyon fontosnak tartok még elmondani ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy tényleg ez csak egy rossz véget érő mese jelen pillanatban, és azt látjuk, hogy az ügyészség sem a törvényeket, sem a jogot, a jogi útvesztőket, a politikai útvesztőket és baráti kapcsolatokat nem látja át, és nem tud segíteni ebben az ügyben és nem tudja megtenni a megfelelő lépéseket.
Ha tényleg már ilyen dolgok történhetnek, amit alapvetően nem hinnénk el felnőttként, mert már nem hiszünk a mesékben, akkor én ma Polt Péter legfőbb ügyész úrnak átnyújtanám a Harry Potter összes varázslatát, bűbáját, hátha ebben talál valamilyen megoldást erre. (Felmutat egy mappát.) Fel vannak sorolva, hogy mire mit kell használni. Például valószínűleg nagyon-nagyon segített volna a capitulatus lefegyverző bűbáj, ami kirepíti a kezéből az adott varázslónak azt a tárgyat, amire éppen rámutat az ember. Ha azt a nejlonzsákot kirepítette volna a kezéből azon a ponton, amikor a NAV-nyomozók ott állnak és nézik, és mondjuk, kiborult volna belőle az alkotmányos költség, lehet, hogy előrébb lennénk. Úgyhogy én ezt átnyújtom, hátha ez segít, ha a jog, a törvényesség és az igazságszolgáltatás jelen pillanatban, úgy látjuk, hogy nem segít, akkor talán a bűbájok, talán a varázslatok, és akkor ennek a mesének is lehet csodálatos vége, ahol a gonosz megkapja a büntetését. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból. - Átadja a mappát dr. Polt Péternek.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
