BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitában több olyan észrevétel elhangzott, amely, azt gondolom, hogy csak áttételesen kapcsolódik az önök előtt lévő törvényjavaslathoz, mégis szükséges rá reagálni.
Szakács képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a törvényjavaslattal tovább csökken a parlament ellenőrző szerepe. No, én ezt a szándékot, ezt a rendelkezést a benyújtott törvényjavaslatban nem látom, illetőleg képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a költségvetés végrehajtása tekintetében a kormány mégiscsak a parlamentnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Ez utóbbi megállapításával maximálisan egyetértek, és engedje meg, képviselő úr, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy azért 2010 előtt számos esetben láttunk olyan költségvetés-végrehajtást, amely azt eredményezte, hogy az Országgyűlés által elfogadott költségvetéshez képest több száz milliárd forintos eltérés volt, nem egy alkalommal, több alkalommal. Pontosan tudjuk, hogy milyen hiány- és adósságszámokat produkált Magyarország, és pontosan tudjuk, hogy ezek milyen viszonyban voltak az eredetileg az Országgyűlés által elfogadott költségvetéssel.
Azért e tekintetben én jelentős változást látok 2010 után. Most a számok mellett, engedje meg, képviselő úr, hogy arra is felhívjam a figyelmet, hogy a mindenkori kormánynak - a mindenkori kormánynak -, függetlenül attól, hogy milyen támogatottságú, az Alaptörvény és a stabilitási törvény értelmében nemcsak egy zárszámadást kell készíteni, hanem év közben, a féléves adatok alapján, a költségvetés bevételi és kiadási számai alapján az Országgyűlés illetékes bizottságának, illetőleg a Költségvetési Tanácsnak beszámolót kell készíteni arról, hogy az Alaptörvényben lefektetett adósságcsökkentési cél tud-e teljesülni vagy sem.
A ma hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében, hogyha a féléves beszámoló alapján a kormány úgy látja, hogy az eredetileg lefektetett adósságcsökkentési cél nem teljesül, akkor köteles a költségvetési törvény módosítását az Országgyűlés elé vinni. Ez egy olyan új kontroll, amely 2010 előtt nem volt része a magyar jogrendnek, és amely kontroll értelmében a kormánynak nemcsak a zárszámadáskor, hanem a költségvetés végrehajtása során is be kell számolni a parlament részére.
Képviselő úr azt mondta, hogy túl nagy a költségvetési mozgástér, és a kormány túl nagy összegekről dönthet szabadon. Való igaz, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési keretek között - hangsúlyozom: a keretek között - a kormánynak átcsoportosítási jogosultsága van. Amikor Varga Mihály miniszter úr arról beszélt, hogy a 15 éve nem látott kedvező költségvetési helyzet alapján új, a gazdaság élénkítését célzó kiadásokra tesz javaslatot, akkor azt mondta, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési kereteken belül - a látott kedvező pozícióra tekintettel - úgy lehetséges többletkiadás teljesítése, hogy egyúttal az Országgyűlés által elfogadott adósságcsökkentési szabály és hiánycél tud teljesülni.
Itt felhívom a figyelmet arra, hogy Varga Mihály miniszter úr nemcsak arról beszélt, hogy a gazdaság élénkítésének érdekében milyen új kiadásokat fog javasolni, hanem arról is, hogy az Országgyűlés által elfogadott idei, 2 százalékos GDP-arányos hiánycélon belül lehetséges új kiadásoknak a teljesítése. Én azt látom tehát, hogy a 2010 utáni folyamatokban, az új jogszabályi környezetben és a most a tisztelt Országgyűlés előtt lévő jogszabályi módosításban semmilyen olyan változtatás nincsen, semmilyen olyan új irány nincsen, amelynek értelmében a kormány az Országgyűlés által meghatározott kereteket túllépheti.
(12.10)
Ami a felminősítéseket illeti, a képviselő úr emlékeztetett arra már az előző napirendi pontnál is, hogy 2016-ban került vissza a három nagy hitelminősítőnél Magyarország abba a kategóriába, amelyben 2010-ben is volt. Ebben a képviselő úrnak maximálisan igaza van. Azt is látni kell, hogy az a helyzet, amely Magyarországot jellemezte a gazdasági válság idején - és itt mondhatnám 2008-at és 2009-et is, és kétségtelenül a 2010-es kormányváltás idejét is -, egy elég nehéz szituáció volt, egy olyan szituáció, amelynek a problémáit nem lehetett egy év alatt megoldani. Nézzünk ki Európába! Nézzük meg azokat az országokat, amelyek hasonló gazdasági helyzetben voltak, mint Magyarország! Nemhogy hat év alatt nem tudták megoldani a problémákat, néhányan még mélyebben vannak, mint öt-hat évvel ezelőtt voltak.
Arra is emlékeztetném a képviselő urat, hogy azért a piaci befektetők nem 2016-ban tekintenek úgy Magyarországra, mint amely befektetésre ajánlott ország, amelynek az állampapírjai biztonságosak, hanem a magyar országkockázati felár, a magyar állampapíroknak a hozamszintje évekkel ezelőtt összevethető volt befektetésre ajánlott országokéval.
Azt pedig zárójelben jegyzem meg, hogy elgondolkodtató valóban, hogy befektetésre nem ajánlott kategóriába akkor került Magyarország, amikor az Országgyűlés egy rendkívüli szigorú Alaptörvényről döntött, az adósság csökkentéséről döntött, amikor 2010-ben a kormány azonnali államháztartási-egyensúly-javító intézkedésekről döntött, és bizony a hitelminősítők befektetésre ajánlott kategóriában hagyták Magyarországot, amikor az előző évtizedben volt hat egymást követő év, amikor a hiányunk a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt az európai uniós országok között, amikor az államadósságunk jelentősen növekedett.
Ez már egy szubjektív vita, amit bizony lefolytattunk az említett hitelminősítőkkel is, és én azt látom, hogy mára azok az eredmények, amelyeket a piaci befektetők már évekkel ezelőtt értékeltek, amelyek azt mutatják, hogy a magyar gazdaság növekedése 2013 után meghaladta az európai uniós átlagot, a foglalkoztatottak száma érdemben bővült, az államháztartási hiány alacsony volt, ezek az adatok meggyőzték a hitelminősítőket is arról, hogy az a gazdaságpolitikai modell, amelyet a kormány választott, sikeres, és a jövőben is sikeres tud lenni. Éppen ezért kerülhetett sor arra, hogy idén mind a három hitelminősítőnél már befektetésre ajánlott kategóriában van Magyarország.
Hegedűs Lorántné képviselő asszony arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy a nem kizárólag százszázalékos önkormányzati tulajdonú vállalkozások esetén is adósság-kelet-keztető ügyletnél érdemes lehet a kormányzati kontroll. Ezen érdemes elgondolkodni. Azt gondolom, egy komoly közjogi kérdésről van szó, nevezetesen attól, hogy magántulajdonú cégeknél lehetséges-e állami kontroll hitelfelvétel esetén. Azt gondolom tehát, ez egy jogi kérdés, aminek a vizsgálata szükséges lehet. Itt ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy szintén - említem ezt Szakács képviselő úrnak is - egy olyan rendelkezésről beszélünk, amely 2010 előtt nem volt a magyar jogrend része. Épp a költségvetésihiány-célok teljesítését, az Országgyűlés által elfogadott államháztartási adatok teljesítését szolgálja az, hogy a kormányzat kontrollálni tudja az önkormányzatok adósságfelvételét és a százszázalékos önkormányzati tulajdonú cégeknek az adósságfelvételét. A mostani módosítás e tekintetben, azt gondolom, bürokrácia-, adminisztrációcsökkentő, hiszen nem kötelezettek az önkormányzatok, illetőleg a százszázalékos tulajdonukban lévő vállalkozások kormányzati engedélyt kérni az esetben, hogyha meglévő hiteleiket kedvezőbb feltételűekre cserélik le.
A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a kormány gazdaságpolitikája miatt az önkormányzatok nem tudják a feladataikat ellátni, és ha pontosan idézem a képviselő asszonyt, akkor azt is mondta, hogy az önkormányzati szektor halálra ítélt szektor. Engedje meg, hogy ezekkel az - azt gondolom - erős állításokkal tényszerű információk alapján vitatkozzak! A kormányzat az Országgyűlés döntése szerint több lépcsőben közel 1300 milliárd forint adósságot vett át az önkormányzatoktól, párhuzamosan az állami feladatellátás módosításáról döntött, és a finanszírozási rendszer módosításáról is döntött. Számos feladat az önkormányzatoktól az államhoz került, és ezen feladatváltozással, a már említett adósságátvállalással és a finanszírozási rendszer módosításával együtt ma arról tudok a tisztelt Országgyűlésnek beszámolni, hogy szemben a 2010 előtti időszakkal, amikor az önkormányzati szektort éves szinten deficit jellemezte, ma évek óta az önkormányzati rendszer többletéről számolhatok be. Az az adat, amely tehát többletet mutat éves szinten az önkormányzatok vonatkozásában, azt mondatja velem, hogy ez a szektor pénzügyi értelemben a saját lábán áll.
Ami pedig az önkormányzatok lehetőségeit illeti a béremelések tekintetében, azon túl, hogy az önkormányzati szektor egészének többletei voltak az elmúlt években - és azt gondolom, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján erre az idei évben is komoly esély van -, látnunk kell, hogy az önkormányzatoknak szabad adókivetési joguk van. Képviselő asszony, élhetnek ezzel a jogukkal. És engedje meg, hogy még egy konkrétumot mondjak! Több önkormányzat esetén, illetőleg önkormányzatcsoportok esetén megnéztük a bérezést. Látni kell, hogy számos önkormányzat él a béreltérítési lehetőséggel (Hegedűs Lorántné közbeszól.), és nem a törvényi minimumon foglalkoztatja a köztisztviselőket. (Hegedűs Lorántné közbeszól.) Számos statisztikánk van erre vonatkozóan.
Abban én a képviselő asszonnyal egyetértek, hogy az önkormányzatoknak van egy olyan köre, jellemzően a kisebb önkormányzatok, ahol kevesebb az új adó kivetési lehetősége, ahol az önkormányzat területéből, a területén működő vállalkozások jellegéből adódóan szűkebb az anyagi mozgástér, és épp ezért azt is látni kell, hogy ezeknél az önkormányzatoknál a közös hivatali ellátás egy lehetőség a problémák kezelésére, és azt is látni kell, hogy ezeknél az önkormányzatoknál a már említett lépéseken túl például az úgynevezett ASP-rendszer bevezetésével a kormány arra törekszik, hogy a közfeladatokat az önkormányzatok állami segítséggel tudják ellátni. A most a tisztelt Országgyűlés előtt lévő javaslat ebben a tekintetben egyértelművé teszi azt a felelősséget, amely közös hivatal esetén az önkormányzatok adatszolgáltatásai, illetőleg az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó szankciók vagy ösztönzők tekintetében fennállhat.
Végül engedjék meg, hogy a képviselő asszony által említettek közül a Városligetnél azt említsem meg, hogy a kérdésben az Országgyűlés egyszer már döntött, hozott egy külön törvényt, amelynek értelmében lehetővé válik a Városliget megújítása. A kérdésről számos vita van, számos vita volt, de azt gondolom, hogy a kormányzati tisztviselők számára, a kormányzati vezetők számára irányadó megint az Országgyűlés döntése kell hogy legyen, amely törvényt most csak pontosítja az önök előtt lévő javaslat, az alapcélokat nem befolyásolja. A cél tehát az, hogy megújuljon a Városliget, a zöldfelületében is, nagyobb legyen a zöldfelület, és új kulturális létesítmények jöhessenek létre.
Végül Varga Szimeon szószóló úrnak köszönöm a szavait. Természetesen a kormányzat a jövőben is - hasonlóan az eddigiekhez - nyitott a konzultációra, és ezen a ponton is felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy a beterjesztett javaslat a 14. §-ában a helyi nemzetiségi önkormányzatok tekintetében is tartalmaz egy kisebb módosítást, amely a helyi nemzetiségi önkormányzatok életét is könnyíti, hiszen egyértelművé teszi azt, hogy a települési önkormányzatok a felelősek az adatszolgáltatásért azon adatok tekintetében, amelyeket a nemzetiségi önkormányzatok kiadási és bevételi számai tekintetében a helyi önkormányzatnak teljesítenie kell. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiban.)
(12.20)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
