Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem ígérem meg, hogy kitöltöm a normál időkeret adta lehetőségeket, ugyanis e csomag tekintetében mindenképpen tisztázni kell egy olyan területet, amely a maga súlyán eddig nem került szóba. És itt nyilvánvaló módon azon különadók csomagját kell hogy illessük, amely különadóknak a kivezetése egyrészt ígéret szintjén felmerült, másrészt a gyakorlatban nem történt meg, harmadsorban pedig ezek közül számos olyan, a lakosságot napi szinten sújtó tényező található meg, amely tulajdonképpen elpárologtatja bármely kedvező irányú kormányzati beavatkozásnak az áldásos vagy áldásosnak vélt hatásait. Tehát a kozmetikai típusú kedvezményeket értjük, adott esetben támogatjuk is, ugyanakkor az ágazati különadók mellett is, példának okáért a tranzakciós illeték tekintetében egy olyan adófajtáról beszélünk, amit illetéknek kereszteltek el annak idején, hogy Brüsszellel ne kelljen lebokszolni ezt a csatát vagy ne olyan hatásfokon. De mégis el kell hogy mondjuk, tulajdonképpen egy összejátszásnak vélhető módon, a lakosságot sújtva, minden pénzintézet által totálisan áthárítva ezt az adóterhet, egyfajta adóként működvén folyamatosan terhelik a lakosságot, és ennek a mérhető kárát nem is lehet összevetni, sokkal nagyobb ennek a kára, mint az ebben a csomagban előforduló egy-egy kedvezmény tekintetében azok a felmerülő juttatások, amelyeket, úgy néz ki, hogy adnak.
Hasonló ez, mint a tegnapi versenyjogi vita, ahol 10-15 százalékos ügyfélszámcsökkenés mellett egy évente pár millió forintos kedvezménytömegre voltak annyira büszkék. Ennek ellenére én azt mondom, hogy fúziós ügyekben vagy kartellgyanú esetén bizony inkább több vizsgálatra lenne szükség, tehát nemhogy egy 5 milliárdos értékhatár fölött kellene csak vizsgálódni, hanem bőven az alatt is specifikus iparágakban. A könyvipart említettem meg tegnap vagy a könyvkiadó ágazatot, vagy a különböző sajtótermékek iparágát is mondhatnám, ahol nem kell feltétlenül elérni az 5 milliárdot ahhoz, hogy olyan átrendeződések jöjjenek létre a piacon, amelyek káros hatásúak, korlátozzák a versenyt és károsak Magyarországra nézve.
Azt láthatjuk tehát, hogy lehet lakáscélú támogatások esetén kozmetikai jellegű változtatásokat eszközölni, de ha hiányzik ezek mögül egy otthonteremtési program, ha lakhatási szegénység van Magyarországon, hogyha ennek az elmélyülésével szemben semmit nem tesz a kormányzat, akkor adódik a kérdés, hogy hogyan kíván eredményt elérni. Vagy újabb PR-fogásról van szó? Mert ebbe a csomagba is beilleszthető módon, ha csak annyit tettek volna, hogy az albérletpiacon kialakuló elképesztő, szétterülő válság kapcsán végre beavatkoznak, végre tesznek valamit, akkor lenne most miről beszélnünk.
Mondok egy példát: az Airbnb és különböző közösségi szállásmegosztó portálok, oldalak több ezer ingatlant vettek ki csak a budapesti albérletpiacról. Egy olyan kínálati szűkösség lépett fel tehát, ami az árakat az egekbe verte, és nemcsak Budapesten, hanem a nagyvárásokban specifikus és jellemző módon. Ezzel szemben a kínálati oldalt nem próbálja szélesíteni a kormányzat. Hogyan tehetné meg mindezt? Mondjuk, felméri a félmilliós üresen álló ingatlan vagyont, megnézi, hogy ebből mi hasznosítható. Tavaly készült egy igen részletes felmérés, kimutatás erről, kormányzati szintű cselekvésbe nem torkollott ugyanakkor mindez. Vagy megtehetné ezt egy bérlakásépítési programmal, ahol bérlakások tömegének biztosítása által, a keresleti oldal változatlanul hagyása mellett a kínálati kiszélesítésével hozzájárul az árak tolerálható szintre történő csökkentéséhez. Vagy, mondjuk, egy adócsomagban benyújthatná azt, hogy a hasonló közösségi oldalak esetében is egy átalány típusú adóformát vezessen be, ahol a hasonló közösségi megoldásokon keresztül kiadandó és kiadott ingatlanok esetében is szobánként, lakásonként egy már létező, adótörvényekben meglévő módon erre a szcénára is terjesszék ki azt az átalány típusú adózást, aminek a bevételei által legalább a közteherviselésbe be tudnák vonni ezen közösségi alapú cégeket, szolgáltatókat, társaságokat. Hiszen röhejes az, hogyha egy magyar, jellemzően nem kis-, de azért közepes méretű vállalkozás úgy dönt, hogy panziót nyit, akkor több hónapos, adott esetben többéves engedélyeztetési procedúrán kell átmennie, különböző hivatalok fogják őt vegzálni, különböző bürokratikus útvesztőkben kell vesztegelnie, miközben egy egyszerű belvárosi vagy Király utcai lakásból néhány kattintással hostelt lehet csinálni, mindenféle engedélyeztetés és eljárás nélkül, a néhány kattintás után az Airbnbn és más oldalakon már lehet hirdetni a portékát, jelesül a lakást vagy a kiadó ingatlant, és nyilvánvaló módon ezek az ingatlanok aztán jellemző módon külföldiek által igénybe véve kikerülnek a magyar albérleti piacról. Innentől kezdve a kínálati oldalt erőteljesen, még egyszer mondom, több ezer ingatlannal csökkentették az utóbbi időszakban, és aztán az egyszerű magyar ember, az egyszerű magyar fiatal, aki feljön vidékről tanulni Pestre, szembesül azzal, hogy az eredeti és a normális árak adott esetben többszörösét kell megfizetnie.
Tehát egy ilyen adócsomag igazi értelmét az adná, ha nem kozmetikai jelleggel nyúlnának hozzá, mondjuk, lakáscélú támogatásokhoz, hanem egy átalány típusú adóforma bevezetésével rendet tennének az albérleti piacon. Ennek ugyanakkor nyomát sem látjuk, ahogy otthonteremtési programnak sem. Egy ponton sikerült lakhatás tekintetében előrelépni, ez a kiadott új építésű ingatlanokra vonatkozó engedélyek száma. Ugyanakkor a magyar társadalom talán csak 10 százalék alatti szegmensét érinti az, hogy új építésű lakást vásároljon bárhol, nemhogy egy lakóparkban.
(10.20)
De jelesül itt arról van szó, hogy a CSOK, a NOK és egyéb, főleg a szerencsésebb társadalmi csoportoknak szóló kedvezménytömeg kiírása mentén beindultak azok a korábban már leállított vagy befagyasztott ingatlanberuházások, vagy éppen a Kopaszi-gáton különböző kormányzati jó ismerősök által kivitelezett ingatlanberuházások, amelyek most nyilván több építési engedély kiváltásával hozzá fognak járulni az új építésű ingatlanok számának növekményéhez. De ez nem jelenti azt, hogy az amúgy felvert és felverni hagyott ingatlanárak mellett egy egyszerű magyar ember mindezt meg tudná fizetni. Itt tehát egy ingatlanberuházó cunamiról beszélünk és szerencsésebb társadalmi osztályok számára a lehetőségek bővüléséről. De az egyszerű magyar ember tekintetében a lakhatási válság, a lakhatási szegénység ettől nem fog csökkenni Magyarországon.
Én egy adócsomagtól azt várnám el a kormányzat tekintetében, hogy a társadalom 90 százaléka számára is hozza be azokat a kedvezményeket, amelyek sokszor adott esetben nulla forintból vagy éppen költségvetési bevétel generálása mellett tudnának előrelépést elérni. Egész egyszerűen nem értjük, hogy ha az Uber tekintetében ez a kormányzat tett beavatkozási kísérletet, még ha messze nem is tökéletest, akkor más közösségi típusú megoldások tekintetében miért nincs benne bátorság hasonlók megtételére. Ez a kormány nem tolhatná el magától a feladatot az egész közösségi gazdaság szabályozása terén sem. Tehát nyilvánvaló módon önök mellett elment a világ, kialakultak új gazdasági ágak, kialakultak új gazdasági szegmensek, ezek jellemző módon szabályozatlanul működnek jelen pillanatban, sokszor költségvetési károkat, bevételkieséseket okozva.
Nagyon egyszerű szabályozási rendszerek állnak rendelkezésre, nem Magyarországon, hanem sikeresen működő nemzetgazdaságokban, piacgazdaságokban. Nem azt mondom, hogy ész nélkül el kell kezdeni ezeket átvenni. De hogy egy diskurzus, társadalmi párbeszéd és közöttünk egy vita se folyjon arról, hogy, mondjuk, miért kell egy magyar fiatalnak a piaci viszonyok által indokolt albérleti díj kétszeresét megfizetnie Budapesten, ez egészen elképesztő és elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
