ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót és a türelmét, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális szövetkezetek és a foglalkoztatási szövetkezetek kapcsán azért némi kis visszatekintést meg kell hogy itt ejtsünk. Amikor 2012-ben és 2013-ban a 2006-os szövetkezeti törvény módosítását a tisztelt Ház tárgyalta, akkor a Jobbik bizony előre szólt, és rengeteg olyan kritikai észrevételt tettünk, amit a kormány egész egyszerűen nem volt hajlandó figyelembe venni. Szokásos hatalmi arroganciával ezeket az észrevételeket lesöpörték, beindult a törvénygyár, és hoztak egy olyan törvényt, amiről világosan bebizonyosodott - és nem mi mondjuk ellenzékből, hanem önök írták le -, hogy nem jó. Miről is van itt szó? Ott szerepel feketén-fehéren az általános indokolásban, hogy nem váltotta be például a foglalkoztatási szövetkezet a hozzá fűzött reményeket. Szóltunk előre. Miért nem tetszettek meghallgatni?
S akkor itt a nagy kérdés, hogy ha volt egy ilyen kísérlet, ami súlyos milliárdjaiba került az országnak, uniós vagy éppen hazai költségvetési forint-milliárdokba, akkor ezek elherdálása, illetve ezek ellopása miatt történik-e számonkérés, túl azon a néhány, itt most megpörgetett ügyön kívül, amiről a széles nyilvánosság is hallhatott; gondolok itt Voldemort nagyúr és Azkabanba való egész bandájának a történetére vagy éppen Farkas Flóriánnak a messzire bűzlő ügyeire. Történt-e politikai felelősségre vonás? Vagy várható-e, hogy lesz ebben az ügyben politikai felelősségre vonás is, azon túl, hogy reményeink szerint itt a nyomozó hatóságok teszik a dolgukat, és előbb-utóbb azért majd megüti a bokáját az, akinek itt rejtegetnivalója, takargatnivalója van ezekben a nagyon-nagyon disznó és fölháborító ügyekben.
Azon túl egyébként, hogy ezeket a milliárdokat eltapsolták vagy éppen ellopták, itt egy másik kérdés is: elvesztegettek egy csomó évet és elvesztegettek bizonyos hiteket. Elő kell venni itt a szociális szövetkezetek és a foglalkoztatási szövetkezetek kapcsán a magyar-cigány együttélés kérdését, és nagyon kérem, hogy ne legyen majd az a válasz, hogy a Jobbik akkor itt ennek a napirendi pontnak a kapcsán is úgymond cigányozott. Eszem ágában nincsen. Viszont ha föllapozzuk a korábbi parlamenti ülésnapok jegyzőkönyveit, akkor világosan látható, hogy milyen nagy reményekkel terjesztette itt ezeket elő, mondjuk, Farkas Flórián; az a Farkas Flórián, akinek a miniszterelnök úr még mindig nem hajlandó elengedni a kezét, úgy csinál egyébként a miniszterelnök úr, mintha mi azt mondanánk, hogy a Margit hídról lelógatott Farkas Flóriánnak engedje el a kezét. Erről azért szó nincsen. Viszont politikai színen is jelezni kellene, hogy eddig és ne tovább, mert az a cigányintegrációs politika, ami Magyarországon a rendszerváltás után zajlott, az a zsákutcába, sőt nem is csak a zsákutcába, hanem a szakadékba fogja vinni Magyarországot.
S ha önök nem hajlandóak elengedni ezeket az enyves kezeket - legyenek azok egyébként országos roma önkormányzati vezetők enyves kezei vagy éppen a saját frakciójukban ülő enyves kezek -, akkor óriási nagy baj lesz. Az idő pedig fogy. Ugyanis azok a társadalmi rétegek, amelyeket ezek a problémák hangsúlyosan érintenek, amelyek problémáinak az orvoslására ezeket a szociális szövetkezeteket vagy éppen foglalkoztatási szövetkezeteket kimódolták, robbanásszerű, mondjuk úgy, hogy népességnövekedésen esnek át. Halmozott módon termelik újra a nyomort, és az ezekben a közösségekben születő fiatalok előtt semmiféle olyan perspektíva nincs, ami a magyar-cigány együttélést és Magyarország hosszú távú boldogulását elő tudná segíteni.
Ezért is mondom azt, hogy itt nemcsak pénzről van szó, hanem bizonyos hitek erodálásáról, azok elvesztegetéséről, arról, hogy ki kell mondani: a cigányintegrációs politikájuk önöknek is csődöt mondott. Most jelentek meg azok a számok, amelyek a legfrissebb kutatási eredményeket tartalmazzák, és világosan kiolvasható ezekből, hogy milyen iszonyatos, óriási baj van a cigány közösség oktatási vagy éppen munkaügyi helyzete kapcsán is itt Magyarországon. S mivel közös hazában élünk, ez nyilván visszahat az egészre, és önök ezt egész egyszerűen nem hajlandóak észrevenni, mennek tovább azon az úton, amit, mondjuk, a szocialista kormányzat a kolom-pári politika folytán magáénak vallott, ők sem tettek semmit. Kiállt Kolompár Orbán egy pólóban, rajta, hogy „roma vagyok, nem bűnöző”, aztán kisvártatva el is vitték, és kapott 1 év 10 hónap letöltendő börtönbüntetést.
Ugyanez folyik most is tovább, csak az a helyzet, hogy önök ugyanilyen makacs elszántsággal ragaszkodnak a kis politikai famulusukhoz, mert bizony ki kell jelenteni, hogy az egész ügy mögött, tudom, hogy súlyos lesz a szó, de aljas politikai machinációk rejlenek. Miről is beszélek? Arról, hogy itt négy-öt évente biztosítani kell olcsó romavoksokat. Erről van szó, nem másról. Meg van hozzá találva a megfelelő ember, aki ezt adott esetben szállítja, vagy azt ígéri, hogy ezeket szállítani tudja, és akkor az szabadon garázdálkodhat, és sem a miniszterelnök, sem senki nem gátolja meg ebben. Stratégiai partnernek tekintik, még ha Lázár János szavai szerint a rendőrség és a NAV ezzel egy kicsit másként is áll. Szóval, erről szólt a cigányintegráció: lopásról, korrupcióról, mutyikról, a pénzeknek itt is a haverok zsebébe való átcsoportosításáról, arról, hogy az Országos Roma Önkormányzatot olcsó romavoksok önkormányzatává tették ezzel a politikával.
A Farkas Flórián által felügyelt „Híd a munka világába” foglalkoztatási szövetkezetről is azért ejteni kell néhány szót. Voldemort nagyúr disznóságai vagy tervezett disznóságai mellett azért ez is egy olyan precedensértékű dolog volt ebben az egész történetben, ami világosan megmutatta azt, hogy azok a panaszok, azok a kifogások, azok a jogos kritikák, amelyekkel képviselőtársaim, Sneider Tamás, Vágó Sebestyén, Bertha Szilvia - még a korábbi ciklusban - itt előálltak, bizony mennyire jogosak voltak. Elmondták, hogy önök fordítva ülnek a lovon, egy olyan alap nélküli homokvárat építenek föl ezzel a rendszerrel, ami törvényszerűen össze fog omlani, és mint ahogy látjuk, bizonyos részelemeiben már önök is elismerték, hogy össze is omlott, hiszen ki kell vezetni a rendszerből, mondván, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csak az a helyzet, hogy közben Magyarország órája pedig ketyeg, és rohamléptekkel szaladunk abba a társadalmi integrációs, illetve dezintegrációs szakadékba, ami óriási gondokat fog itt okozni az elkövetkezendő évtizedekben Magyarországon.
Az volt itt a fő céljuk ezzel az egésszel, hogy a vidéket, a hátrányos helyzetű térségeket, illetve hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat is megkíséreljék fölemelni, és mint ahogy mondtam, meg kell nézni, milyen aranyszavakkal beszélt erről az egész tervezetről, mondjuk, három vagy négy évvel ezelőtt Farkas Flórián, és hogy mi lett ebből az egészből. Szembesíteni kellene vele kormányzati vagy kormányfői szinten is, hogy az az 1,6 milliárd forint, amit eltapsoltak, lenyúltak, elloptak, bizony sokkal több ennél: egy ígéret megtaposása, egy integrációs perspektíva sárba rántása, és nem más, még ha furcsa is egyébként az, hogy mondjuk, a Jobbik padsoraiból mondja ki ezt egy országgyűlési képviselő. De hozzáteszem, tisztelt államtitkár úr, hogy nincsen olyan normális ember Magyarországon nyilvánvaló módon, aki az integráció ellen lenne; mi is azt mondjuk, hogy igen, nagyon fontos az integráció, tehát az elkövetkezendő évtizedek legfontosabb kérdése a magyar-cigány együttélés kérdése lesz ebben az országban, sőt egész Közép- és Kelet-Európában vagy éppen a balkáni térségben is. Éppen ezért nem lenne szabad ezeket a forrásokat és ezeket az ígéreteket, ezeket a lehetőségeket ilyen formában tönkretenni.
(14.20)
Amikor mi azt mondtuk, hogy önök fordítva ülnek a lovon, akkor azt értettük ezalatt, hogy ha valóban működő szociális szövetkezeti rendszert akarnak létrehozni Magyarországon, akkor első lépésként egy államilag koordinált, tulajdonképpen állami szövetkezeti rendszert kellene felállítani, amihez aztán egy alrendszerként csatlakozna ez. Hiszen valóban nem ördögtől való gondolat a szociális szövetkezetek felállítása, azok működtetése. Nagyon nemes célt tudnak ezek szolgálni adott esetben, de a megfelelő háttérnek akkor is meg kell lenni. Megfelelő háttér alatt értettük például azokat a szakembereket, akik mind szociálismunkás-kompetenciákkal, mind pedig mezőgazdasági kompetenciákkal bírva valóban segíteni tudják ezeket a projekteket, és nem csak arról szól majd a dolog, hogy a projektmenedzsment hájasra hizlalja a potrohát - már elnézést -, és mindent lepapíroznak, és papíron egyébként minden rendben van, sok esetben eltekintve az ilyen Voldemort-féle ügyektől is -, tehát papíron minden rendben van, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mint ahogy az egyébként szokott lenni a kormánypárti képviselők felvetései alapján, de aztán a valóságban mégse működik. És amikor elfogynak az integrációs pénzek, amikor elfogynak az európai uniós pénzek, amikor elfogynak az ilyen-olyan források, amelyeket adott esetben hazai költségvetési pénzekből csoportosítanak át ide, akkor világosan kiderül, hogy ezek a szociális szövetkezetek, amelyeket beígértek és egyfajta megoldásként felvázoltak nekünk, nem működnek. Tisztelet a kivételnek, természetesen, tisztelet azoknak a kivételeknek, ahol becsülettel végzik a munkájukat, és tényleg nemes célok érdekében tevékenykednek.
De azt is látni kell, és nagyon jó lenne, ha államtitkár úr ezzel kapcsolatosan konkrét számokat tudna elénk tárni, hogy készült-e egy összegző regiszter arról, hogy hogy állunk ezen a téren. Mennyi forrás lett összesen beleöntve ezekbe a szövetkezetekbe, mi ennek a konkrét eredménye? Itt különféle számok hangzottak el. A több mint 2 ezer szociális szövetkezetből mennyi az, amelyekről önök is úgy tartják, hogy életképes, és adott esetben piaci körülmények között is megáll majd a saját lábán? Nagyon jó lenne ilyen konkrét számokról is hallani itt, mert azt hiszem, hogy a rendszer alfáját és ómegáját valahol mégiscsak ez jelentené.
Amikor mi azt mondtuk, hogy egyéb kiegészítő alapok is szükségeltetnek ehhez, azt értettük ezalatt, hogy a vidéken rendet kell teremteni, mert az mégsem járja, hogy vannak akár egyfajta ellenséges törzsi terület besorolást is kapható körzetek Magyarországon, ahol törvényszerű, hogy ezek a szociális szövetkezetek nem működnek, hiszen mindent ellopnak. Nemhogy a terményt lopják el adott esetben, államtitkár úr, hanem vannak olyan falvak Magyarországon, ahol komplett utcasorokat lopnak el. És hiába hozom én ide a fényképeket, hiába hozok én ide petíciót a felháborodott és törvénytisztelő vagy éppen a beilleszkedett cigány lakosság részéről is, az államhatalom ezt elhessegeti magától, mert ez nyilvánvalóan kényelmetlen momentum, ami mégiscsak rávilágít arra, hogy nincs minden rendben a vidéki Magyarországon, azon a vidéki Magyarországon, ahol - ha csak a kistelepüléseket nézzük - az önkormányzatoknak több mint a fele idetartozik. Igaz ugyan, hogy egyszer Kósa Lajos mintegy nóvumként tárta elém, hogy tudom-e, mennyien élnek a legnehezebb sorsú kistelepüléseken. Igen, tudom, nem mondott nekem ezzel újat, a társadalom mintegy 7,5 százaléka lakik ezer fő alatti kistelepüléseken, pontosan azokon a helyeken, amelyeket önök ezekkel a szociális szövetkezetekkel elsősorban megcéloztak.
De ahhoz, hogy ez működjön, és a gyakorlatban is aprópénzre lehessen váltani ezeket az elveket, akkor ilyen formában rendet is kellett volna tenni vagy rendet kellene tenni, valamint ugyanúgy szükség lett volna egy állami koordináló szervezetre. Lehet, hogy az LMP-s képviselő asszony most ezen megrökönyödik, de mi évekkel ezelőtt is mondtuk, hogy az államnak óriási szerepe lenne abban, hogy a szociális szövetkezeteket, ha már létrehozzák, összefogja és a működésüket koordinálja, és ne l’art pour l’art alapon működjenek, felélve a forrásokat egyfajta tücsökszervezetként. Aztán azt is mondtuk, jobban oda kellene figyelni arra, nehogy egyfajta új rabszolgapiac bontakozzon ki vagy keletkezzen azáltal, hogy azok a szabályozók, amelyekről előttem már oly sokan beszéltek, nem kellően átgondoltak. Önök akkor elhessegették ezeket a felvetéseket, és lám-lám, mostanra kiderült, hogy csak volt alapja annak, amiről mi itt beszéltünk.
Az utolsó felvetésem - talán még van rá néhány másodpercem - a segélyelv érvényesülése, amivel mi soha nem tudtunk egyetérteni. Tehát hogy ezek a beruházások, ezek a projektek egyfajta segélyezetti státuszt, illetve mentalitást erősítsenek meg azokban az emberekben, akikre ezt kitalálták, ugyanis így soha nem lehet őket visszavezetni az elsődleges munkaerőpiacra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
