CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Engedje meg, hogy azért jelentkezzek szólásra, mert a zárszót beterjesztőként a képviselő úr fogja elmondani, és mindhárom felszólalás kapcsán szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, illetve megvilágítani még homályos kérdéseket.
Sokszor szóba kerül az a kérdés, hogy ha egy kormányzati funkcióval rendelkező képviselő, jelen esetben egy miniszter terjeszt be egy javaslatot, akkor azt miért nem miniszterként teszi, miért képviselőként. Itt nem elhanyagolható az a szempont, hogy miniszter úr vezeti a restitúciós bizottságot is, és ebben a minőségében is találkozott ezzel a problémával. Ez az oka annak, hogy ezt most nem miniszterként viszi, hanem a restitúciós bizottság vezetőjeként, képviselőként terjesztette be ezt a javaslatot.
Azt mindenesetre szeretném megköszönni, hogy amint látom, abban konszenzus van, hogy van egy olyan kérdés, amit mindenképpen rendeznie kell a mindenkori magyar államnak. A képviselők alapvetően azokat a garanciális elemeket keresik, amelyek arra jelentenek garanciát, hogy a ma állami tulajdonban lévő műkincsek nem elkótyavetyélésre kerülnek, hanem valóban azoknál a családoknál lesznek, akiknek ez korábban jogos tulajdona volt, és vitatható vagy nem tisztázható az, hogy milyen körülmények között került állami tulajdonba, ők legalább megkapják annak a lehetőségét, hogy használhassák, nézhessék azt a festményt adott esetben. De valóban nagyon sok kérdést kell még a következő időszakban rendezni.
Nem ehhez a kérdéshez csatlakozik konkrétan, de mégsem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a magyar állam tulajdonában lévő műkincsállomány jelentős része ma raktárakban porosodik, ahelyett, hogy adott esetben az eredeti megtalálási helyükön állítanánk ki ezeket, vagy valóban a nagyközönség számára elérhetővé tennénk. Tehát több mint 50 százaléka a magyar állami műkincsállománynak ma raktárakban van.
Az a vita, amit Józsa képviselő úr is részben említett, amely például a múzeumokkal kapcsolatban felmerült, akkor is vita volt, amikor idén tavasszal döntés született arról, hogy például az Esterházy-kincseket Eszterházán kell kiállítani, nem pedig Budapesten kell adott esetben egy raktárban lenniük. Minden műkincs számára, aminek az eredeti megtalálási helye vagy fellelési helye a befogadóképesség tekintetében alkalmassá teszi azt arra, hogy műkincseket őrizzen és a nagyközönség számára bemutasson, ezt a lehetőséget meg kell nyitni.
A vita kapcsán szeretném jelezni képviselő asszonynak, illetve képviselő úrnak is, hogy a módosító indítványok befogadására Lázár miniszter úr abszolút nyitottságot szeretne mutatni, ezt külön is jelezte. Az összes olyan döntés, amely a későbbi kihelyezésre vonatkozik, valóban egy kormányrendeletben kerül szabályozásra, ami a törvény kihirdetésével egy időben kell hogy megjelenjen.
Nagyon fontosnak tartom felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a döntések mindegyike teljesen transzparens módon kell hogy megtörténjen, tehát annak nyilvános felületen kell rendelkezésre állnia, hogy mely állami tulajdonban lévő műkincsek milyen indok alapján és hogyan kerültek ki adott esetben magántulajdonoshoz. Olyan magántulajdonosról beszélek, aki korábban tulajdonosa volt, most pedig csak kvázi haszonélvezője vagy gondozója lehet ezeknek a képeknek.
A képviselő asszonynak szeretnék egy vagy kettő másik, nem kevésbé mellékszálon felemlegetett gondolatára is válaszolni. Az egyik a kastélyfelújítás. Nagyon sok esetben olyan kastélyokról beszélünk, amely tekintetében, azt gondolom, ma konszenzus van a Magyar Országgyűlésben arról, hogy ezek a nemzeti építészeti kincsek közé tartoznak, és olyan állapotban vannak, hogy azokat az ott lévő önkormányzatok vagy magántulajdonosok nem tudják felújítani. Nem tartom azt problémásnak, hogy a kormányzat indít egy olyan programot, amely keretében ezeket az épített örökség kérdéskörébe tartozó műkincseket meg lehet óvni.
Az természetesen nem lehet jogalapja annak, hogy bárki saját magáncéljára szeretne bármilyen kiállítást szervezni, ez alapján szerezzen jogosultságot arra, hogy bármilyen állami tulajdonban lévő műkincset megszerezhessen. Neki, ha ilyet szeretne, ugyanazokon a szabályokon, ugyanazokon a lépcsőkön kell átesnie, mint bárkinek, aki adott esetben kiállítóhelyként szeretne ilyen közgyűjteményekhez valamilyen szinten hozzáférni, de akkor azoknak a garanciális szabályoknak meg kell lenniük, amelyek alapján a feltétel adott ahhoz, hogy valóban ez a köz érdekében történjen, nem pedig magánérdek miatt. Itt keveredik a két kérdés egymással, mert most a parlament által tárgyalt törvényjavaslat arról szól, hogy ott, ahol nem tisztázott a család korábbi tulajdonának a megszűnése, akkor mi történik ezeknek a festményeknek, műkincseknek a kezelésével. A másik kérdés pedig az, hogy a magyar állam tulajdonában lévő műkincsek hogyan, milyen formában állíthatók ki. Ez két, egymástól teljesen különálló kérdés. A vita, amit az ingatlanok kapcsán mondott, szerintem is egy olyan vita, amit még nem folytatott le a Magyar Országgyűlés, és ennek lehet a jövőben létjogosultsága.
(17.00)
Szabó Szabolcs képviselő úrnak pedig csak még egyszer szeretném megerősíteni, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy a módosító indítványokat érdemben tárgyaljuk és vitassuk meg. A képviselő urak, illetve a kormány illetékesei ez ügyben jelentkezni fognak önnél. Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
