SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a bizottsági ülésen már beszélgettünk erről. Halász János ott jórészt azt mondta el, hogy valahogy illik rendezni azon műkincsek sorsát, amelyek a második világháborúban és a kommunista diktatúrában jogtalanul vagy nem tisztázott körülmények között állami tulajdonba kerültek, akkor fogalmazzunk így, magyarul lopással, ahogy ezt államtitkár úr mondta, szerintem is nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést rá. Valóban, voltak perek, ha a tulajdonos ezt tudta megfelelő módon bizonyítani, és egyébként vállalta a hosszú és nem olcsó pert, akkor eljárhatott ez ügyben. A Herczog-per talán közismertebb, de tudjuk, hogy a Sigray család is és még nagyon sokan próbáltak így eljárni. Kinek sikerült, kinek nem.
Valóban, mondom, méltányolható az az indoklás, amit az előterjesztők nevében Halász úr a bizottsági ülésen megtett. Azt gondolom, hogy persze ilyenkor célszerű nagyvonalúan eljárni az államnak, ha máshogy nem, úgy, hogy a családnak kvázi visszakölcsönzi, tartós kölcsönbe adja ezeket a műkincseket. Ennyivel nyugodtan elismerheti, lehet ennyire nagyvonalú az állam, hogy elismerheti azt a tevékenységet, amit ezek a családok az ország építéséért tettek, meg nem mellékesen a magyar kulturális életért, hiszen azt ne felejtsük el, hogy ezek a gyűjtemények Magyarországon a kortárs magyar képzőművészet támogatásáról is szóltak. Legalábbis az esetek egy jelentős részében.
A probléma ott kezdődik, amit fel is vetettem bizottsági ülésen, hogy van-e garancia arra, hogy csak erre vonatkozik, és ez nem egy általános szabály. Előtte is többször átolvastam, de mondta Halász képviselő úr, hogy persze, ez garancia. Még többször átolvastuk, és megmondom őszintén, a garanciát nem nagyon látjuk benne, erre Szabó képviselő úr is rákérdezett, mert voltaképpen azt írja a törvénymódosító szöveg, hogy különösen méltányolható esetben ezt az eljárást majd lehessen alkalmazni, aminek a részletes szabályait rendeletben fogják megállapítani. Innentől kezdve ezt én nem tekintem garanciának. Félreértés ne essék, én azért gondolom, hogy garanciát kell valahogy ebbe tenni, mert ha ezt nem tesszük bele, akkor joggal merülnek fel ezek a kérdések, amit a képviselő asszony elmondott. (Halász János: Azok azért nem! - Hegedűs Lorántné: De igen!)
Éppen ezért beadtam egy módosítót, amely egy nagyon egyszerű, illetve két toldást tenne hozzá ehhez a módosítóhoz. Szövegszerűen beleírná azt, hogy ez abban az esetben alkalmazható, amikor nem kvázi lopással került az államhoz a műkincs. Azt gondolom, ez egy garancia lenne. Nyilván azt nem állítom, hogy ez a legtökéletesebb kodifikációs remekmű, amit hozzátettünk, lehet ezen még csiszolni, de ezzel is csak arra szerettem volna felhívni a képviselő úr és a kormány képviselőinek a figyelmét, hogy tegyünk bele legalább egy olyan félmondatot, ami ezt tisztázza. Mert ha ez nem kerül bele, akkor, azt gondolom, joggal fogunk félni attól, hogy nemcsak ilyen esetekre fogják használni, hiszen ezt később rendeletben fogják megállapítani, azt meg saját hatáskörben majd a miniszter el fogja dönteni.
Ez azért lenne fontos szerintem, mert akkor megnyugtató módon ez az ügy rendeződik, és nem az van, hogy politikai vircsaft mentén lesz nagyvonalú az állam ezekkel a családokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
