GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Látszik, ami az előző törvénytervezet kapcsán is a napnál is világosabb volt, hogy egy egyéni képviselői indítvány, főleg akkor, ha nem minden belső egyeztetésen megy át, milyen fajta hiátusokat tükröz vissza. Maga az államtitkár úr a mondandójában érintette, hogy itt még azért nagyon sok mindennek össze kellene állnia ahhoz illesztetten, hogy ez a törvénytervezet révbe tudjon érni.
Az a bajunk mindig ezekkel az egyéni képviselői indítványokkal, hogy nyilván ilyen ügyekben, főleg, legkiváltképp fontos ügyekben, szakképzési, felnőttképzési, sok minden egyéb más ügyben, az egyeztetések, a társadalmi egyeztetések, a társadalmi viták, a hatástanulmányok, nem akarom ismételni a leckét, megkerülése nem vezet igazából jó irányba.
Magáról a törvénytervezetről és a Földi László előterjesztésében elhangzottakhoz illesztetten a következőket tudom elmondani.
(14.00)
Abban egyetértés van közöttünk, hogy ha munka van, akkor nagyjából mondhatjuk, igen, hogy szinte minden van. Persze, azért még az sem baj, ha az egészség ott van mellette, de ha munka van, akkor szinte minden van. Nem vitatom ezt az állítást. A Magyar Szocialista Párt törekvéseinek középpontjában is ez állt, ez áll és ez is fog állni a későbbiekben.
Földi László másik mondata ehhez illeszkedve úgy hangzott, hogy „segély helyett munkát”. Nézze, képviselőtársam, az, ami nem jó, ha se munkát, se segélyt, ha semmilyenfajta gondoskodást nem biztosítanak. Hogy alátámasszam kicsit a mondandómat, és cáfoljam az ön által mondottakat, szeretnék emlékeztetni, hogy ön említette: 2010 óta 680 ezer munkahely született, annyival több a nyilvántartott munkavállalók száma.
Szeretném, ha tiszta és világos képet látna, már csak azért is, hogy ilyen badarságot papagájkommandó módjára ne ismételgessen. Merthogy a tényszerűség nyilván az, hogy Magyarországon az önök ígéreteivel ellentétben és szemben nem dolgozik, nem dolgozik a gazdaságban, az adóforintokat termelő felületen egymillióval több ember, de 680 ezerrel sem. Jó lenne, ha 200 ezerrel több dolgozna, de nem! Merthogy a helyzet a következő: a statisztikákban való kimutatások tükrözik vissza azt, mintha több lenne a foglalkoztatottak száma. (Németh Szilárd István: De nem dolgozik, áh, kevesebb!) Több, a határon kívül, külföldön. Németh Szilárd képviselőtársam, kezdjen el kicsit kutakodni a dologban (Németh Szilárd István: Kevesebb, persze!), és akkor okosabbá válik e tekintetben! (Balla György: Te nem sokat kutakodtál életedben!) Egyszerűen arról szól a történet, hogy az elmúlt hat esztendőben 600 ezer… (Balla György: Holnapra már 700 ezer lesz!), 600 ezer magyar munkavállaló hagyta el ezt az országot. (Bana Tibor: Sajnos lehet!) Ebből a 600 ezer munkavállalóból fakadóan… (Balla György: Ez egész egyszerűen hazugság!) Nyugalom, türelem, vita, sok minden segítheti a közös platformra jutást, de ez, képviselőtársam, ez nem!
Szóval, 600 ezer ember kényszeredett módon elhagyta ezt az országot, egyszerűen azért, mert nem tudta megtalálni itthon a megélhetés minimumát az önök kormányzásának időszakában. (Balla György: A tiétekben persze meg tudta!) Ebből a 600 ezer emberből, kérdezze meg a KSH hozzáértő szakértő kollégáit, a jelen időszakban nagyjából 140 ezer ember az a statisztikai nyilvántartás alapján, akit Magyarországon tartanak nyilván munkavállalóként. Egyszerűen azért, mert egy évnél nem régebben végez munkatevékenységet a határon kívül, és ezeket az embereket az itthoni KSH-s szabályozási rendszer figyelembevétele mellett, ILO-s és egyéb más eljárási metódusok alapján itt tartják nyilván, mintha itthon dolgoznának, a határon belül, de ők nem itthon dolgoznak, hanem a határon kívül. Mint mondtam, azért, mert itthon nem találták meg a megélhetésük alapját.
Nem akarom ecsetelni a közfoglalkoztatásban történő létszámbővülést. Tudják, a felhőcskét, napocskát tanuljunk meg rajzolni címszavú képzésekkel egybekötött történeteket, ahol megalázták (Németh Szilárd István: Lehet, hogy neked is el kellene menni!), ahol megalázták az embereket, az emberek sokaságát. Ezekkel az emberekkel, akiket kirúgnak a közszférából, utána a közmunka keretei között történő visszafoglalkoztatással akarják elvégeztetni velük ugyanazt a munkafeladatot, ezeknek az embereknek éhbért adnak. Tudja mennyit, képviselőtársam, Németh Szilárd képviselőtársam? Tudja, mennyit? 2010-ben 60 200 forintot kaptak a kezükbe ezek az emberek, most meg 52 000 forintot. Ez a különbség, hogy most egyharmaddal kevesebbet érő pénzt kapnak a kezükbe a közmunka keretei dolgozó emberek (Bányai Gábor: Ez melyik napirend?), miközben 2010-ben pedig 60 200 forintot kaptak. No, ők nagyjából 150-200 ezerrel többen vannak aktuálisan, mint 2010-ben voltak. Ez a statisztikát megint csak formálja és alakítja.
Azt is tudják nyilvánvalóan, hogy azok közül az emberek közül, akik elhagyták ezt az országot, rettenetesen sokan, több százezren, a valamikori munkaügyi statisztikákban a munkanélküli-ellátó-rendszerek-ben voltak benne, és a kényszeredett módon történő elhagyása az országnak hozta azt, hogy gyakorlatilag a munkanélküli-statisztikák valamivel jobbá váltak.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem akarok nagyon részletekbe menni, de az előző napirendi pontban szereplő téma a diákfoglalkoztatás volt, ahol 140-150 ezer ember foglalkoztatására kerül sor. Ők is benne vannak ebben a statisztikában, Földi László képviselőtársam, amit ön említ, mint foglalkoztatottak szerepelnek ott, mikor hét évvel ezelőtt ezek az emberek nem voltak benne, pedig ugyanennyien gyakorlatilag ugyanígy a diákfoglalkoztatás keretei között végezték a munkatevékenységüket. Ha csak ezt a három felületet, a közfoglalkoztatást, a diákfoglalkoztatást, a külföldön munkatevékenységet végzők körét, akiket Magyarországon számítanak bele a statisztikába, összeadja, akkor meg fogja haladni a félmilliót ezeknek az embereknek a száma, és akkor elkezdhetünk beszélgetni arról, hogy Magyarországon a gazdaságban többen dolgoznak-e egyáltalán, mint hat évvel ezelőtt. Tudja, egymillió új munkahely a gazdaságban, nem belehazudott számok az éterben! Ehhez a történethez talán csak ennyi így érintőlegesen.
Azzal egyetértünk, hogy a munkaerőhiány csökkentésére, merthogy kialakult az ország bizonyos részein egyértelműen, szükség van. Nyilván ennek a csökkentésnek a szükségességét akként lehet nullázni vagy csökkenteni, ha a szak-, felnőttképzés területén változások eszközlésére kerül sor. De rögtön szeretném jelezni, hogy hetedik esztendeje kormányoznak, és olybá tűnik számomra, hogy a hetedik esztendőben történő kormányzásuk időszakában nem voltak képesek megfelelni ennek a feladatnak, pedig a szakképzés rendszerében 3-4 év alatt már mértékadó, kézzelfogható változtatásokat lehetett volna eszközölni. Nem, önök erre képtelenek voltak. Ehelyett szétdúlták a szakképzés intézményrendszerét.
Ha már megemlítette Földi László képviselőtársam a minimálbér és a garantált bérminimum növekedésével kapcsolatos történéseket, akkor azt kell mondanom, hogy ez a része, ami ma történt a bérmegállapodások kapcsán, szerintem rendben van. Csak, tudja, mi nincs rendben? Az előtte levő hat esztendő. Az nincs rendben, hogy a minimálbéres emberek bére, annak vásárlóerő-értéke, amit ők kézbe kaptak, 2010 után öt éven keresztül kevesebbet ért, mint 2010-ben. Az nincs rendben, hogy kvázi öt éven keresztül ezeket az embereket meglopták. Az nincs rendben, hogy a minimálbérre vonatkoztatva több mint duplájára emelték a járulékterheket ebben az időszakban. Összességében a munkaadó és a munkavállaló 2010-ben 32 ezer forint járulékterhet fizetett, 2016-ban pedig 69 ezer forintot egy adott hónapban egy minimálbéres ember foglalkoztatásához illesztetten.
Cseresnyés Péter államtitkár úr, elő kell venni a számítógépet, a számológépet, talán nem is kell hozzá számítógép, elég a számológép, összeadást-szorzást kell végezni, és akkor ki fog jönni ön számára is, hogy 32 ezer forint járulékteher helyett 69 ezer forintot fizettek a munkaadók egyhavi minimálbéres foglalkoztatás után. (Cseresnyés Péter: Hatvankétezerre növekedett a minimálbér, persze, hogy nagyobb a járulék!) Ezt a pénzt, ha önök nem beszedték volna, nem többletterhet raktak volna a munkaadókra, azzal hogy egy bőrrel többet lenyúzhatsz a munkavállalódról, és ha ezt a pénzt forintosíthatták volna a munkaadók bér tekintetében, akkor ma ott járnánk, hogy az egy főre eső létminimum összegét elérő minimálbér lenne a kezekben.
Azért mondom, hogy rendben van, hogy a mai bérmegállapodások azt az eredményt hozták, mint amit, csak öt éven keresztül nem ebbe az irányba haladtak, hanem kevesebbet érő pénzt adtak az emberek kezébe, kvázi meglopták őket, mert a munkatevékenységük mellett ugyanazért a munkáért időben előrehaladva nem többet érő, hanem kevesebbet érő pénzt tudtak keresni. És a munkaadókat is megnyomorították.
Ennyi bevezető gondolat után, mert Földi László ezeket a kérdéseket érintette a vezérszónoklatában, három-négy gondolatot mondanék még konkrétan a törvénytervezettel kapcsolatban is.
Nem tükröződik más vissza ebből a törvénytervezetből, mint az, hogy központosítanak, olybá tűnik, mintha végérvényesen központosítani kívánnának, nyilvánvalóan láthatóan a kormányhivatalok felé történő átrendezés vonatkozásában.
(14.10)
A korábbi felnőttképzési hatósági feladatok kormányhivatalokhoz történő telepítésével most az Országos Képzési Jegyzéknek a szakmai vizsgák elnökeinek a kijelölésétől kezdve a központi vizsgaszervezés kérdésein keresztül vagy azon át a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal hatásköri feladatainak a kormányhivatalhoz történő telepítését is elrendezi. Tehát ez nem más, mint egy kőkemény központosítás.
Megszűnik ezzel a törvénytervezettel a szakképzési megállapodásnak az intézménye is. Ez egyfajta együttműködési megállapodás volt az állam és a szakképző iskolák, a nem állami fenntartású intézmények között. Ez volt a feltétele annak, tudja, államtitkár úr, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési alaprészéből költségvetési hozzájárulásra való jogosultságot szerezzenek ezek a képzőszervek. Ezt a szakképzési megállapodás intézményét szüntetik meg ezzel a törvénytervezettel.
A kormány a törvénytervezeten keresztül, illetve rendeleteken át a megyékre vagy a fővárosra vonatkoztatva a szakképesítések és a szakközépiskolákban történő ágazati körök meghatározását érintően, amelyre a szakközépiskolák fenntartói vagy kapnak, vagy nem kapnak támogatásokat, költségvetési hozzájárulásokat, rögzítik, és meghatározzák gyakorlatilag azt, hogy mely szakképző iskolák fenntartója kaphat korlátozás nélküli támogatást a beiskolázásokhoz.
(Szávay István elfoglalja jegyzői székét.)
Nem más ez, még egyszer, mint egy végérvényes központosítás, ami nem biztos, hogy jó a szakképzésben és a felnőttképzésben, mert a rugalmasságát veszíti el a rendszer.
Egyébként pedig azt a folyamatot, amit elkezdtek 2010-ben, folytatják. Magyarra fordítva: lebutítják a szakképzést, a továbbtanulási esélyét növelik azoknak a hallgatóknak (sic!), akik a szakképzés intézményrendszerén keresztül végzik a tudás elsajátítását, és nekimennek a magániskoláknak és sok minden egyéb másnak is. Mindez a magatartásforma a piacgazdaságtól idegennek tekinthető, a gyors reagálásra, a rapid lépések meghozatalára alkalmatlan. Tehát nem lehet másról beszélni, mint arról, hogy durva központosítást hajtanak végre, és ezt úgy teszik meg, hogy közben akár az ágazati szakszervezetekkel sem váltanak szót. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk, a pedagógus-szakszervezettel vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével milyen típusú egyeztetéseket folytattak az előterjesztők a törvénytervezet benyújtását megelőzően. Nem hiszem, hogy nagyot csalatkoznék akkor, ha az a végkifejlet alakulna ki e tekintetben, hogy semmilyet. Na, hát ennyit erről az előterjesztésről. Elnök úr, köszönöm szépen. (Heringes Anita tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
