PINTÉR TAMÁS,
PINTÉR TAMÁS,
PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egy része szerint a kijelölt kormányhivatalokhoz fognak majd átkerülni különböző feladatkörök és különböző hatáskörök, amelyek jelenleg még a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalnak, vagyis az NSZFH-nak a hatáskörébe tartoznak.
Elvileg ennek a módosításnak a hatékonyságerősítés és a minőségnövelés lenne a célja, viszont tudjuk: ez volt az NSZFH-nak is a célja, ahonnan átveszik ezeket a feladatokat, és ez a hivatal sem érte meg a két évet. Vannak tehát kétségeink afelől, hogy ez az egyébként túlterhelt, vízfejű kormányhivatal majd hogyan fogja ellátni például a vizsgaszervezést is. Lehet, hogy majd egyébként az idő igazolja ennek a hatékonyságát, de ha már ennek a módosítónak az előzménye miatt, vagyis a 2016. évi CIV. törvény módosítója miatt lépéseket tettek, akkor már, azt gondoljuk, valódi megoldásokat kellene tenni, ha már egy újabb szinttel terhelik meg az amúgy is rosszul működő rendszert.
Az áthelyezéssel azt kívánják elérni, hogy a felnőttképzés teljes rendszerének egy intézmény keretei közötti egységes működése és felügyelete valósuljon meg, amely biztosítaná és gyorsítaná a felnőttképzés hatékonyságát, erősödését, illetve növelhető lenne a szakmai vizsgáztatás minősége is. Azt viszont el kell mondani, hogy hatalmas szakadék tátong a szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a vállalatok által a szakmunkásoktól elvárt készségek között. Merthogy olyan rózsaszín álmok vannak, amelyek olyan elvárásokat támasztanak az iskolákkal szemben, amelyek azt a tendenciát mutatják, amelyeket meg kell állítani, vagyis hogy a tanulóknak 60-70 százaléka funkcionálisan analfabéta, vagyis az írott szöveget nem vagy csak nagy nehézségek árán tudják értelmezni, valamint 90 százalék fölött van azoknak az aránya is, akik a követelmények töredékét sem képesek elsajátítani, mindaddig viszont az írásbeli vizsgákon a tanulók 90 százaléka sikeresen levizsgázik. Ezen el kell gondolkodnunk, de azért térjünk át ennek a törvényjavaslatnak az egyik fontosabb részére, mégpedig a megyei fejlesztési és képzési bizottságokkal kapcsolatos módosító javaslatokra, amelyek, mint tudható, a szakképzés megyei irányainak, illetve arányainak meghatározására jöttek létre, és amelyek döntései mind ez idáig gyakorlatilag szinte törvényerejűek voltak.
Elgondolásuk szerint ezeknek a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak, tehát az mfkb-knek a szakképzést érintő javaslatát a szakképzési feladatot ellátó hatóság az állami szakképzési és felnőttképzési szerv véleményének kikérésével készíti elő a kormánydöntések meghozatala céljából. Tehát azt szeretnék, ha a bizottság javaslatát a kormányhivatal az NSZFH véleményezése után készítené elő a kormánynak. Az előkészítés feladatköre tehát innentől kezdve majd a kormányhivatalé lesz, de a Nemzeti Szakképzési és Fejlesztési Hivatalnak véleményezési jogköre lenne.
A szakképzés rendszerének átalakításáról, annak következményeiről, hatásairól azonban ismét szó sincsen ebben az esetben sem, csupán egy újabb szinttel terhelik meg a már amúgy is véleményem szerint rendkívül rosszul működő rendszert. Az mfkb-k működése ellenére továbbra is probléma, hogy nem a munkaerőpiac által kívánatos szakmákat tanulják a diákok. Ezért bizonyos térségekben bizonyos szakmákból hiány alakult ki, míg más szakmákból pedig túlképzés van, a végzetteket nem tudja felszívni a munkaerőpiac. Elmondható tehát, hogy megkérdőjeleződik az önök által továbbra is működtetett rendszer, amely az irányokat és arányokat határozza majd meg.
A szakmákat kiemelten támogatott és nem támogatott csoportokra osztották, ami talán már a bevezetésekor is a lehető legrosszabb megoldás volt véleményem szerint. Fel kell tenni a kérdést, hogy az elképzelésük szerint a foglalkoztatók, vagyis jellemzően a közepes és nagyvállalatok, vagy inkább a továbbtanulók érdekeit, igényeit szeretnék kielégíteni. Merthogy ez a kétféle igény sok esetben nagyon távol áll egymástól, és észrevehető az a tendencia, hogy a két szereplő igényei között a jövőben még távolabb fognak kerülni egymástól. A diákok távlatokban és perspektívákban gondolkodnak.
A legfontosabb szempont azonban az, hogy a választott szakmának a birtokában a távoli jövőben, 10-15 év múlva mire számíthatnak, mekkora jövedelemre tehetnek szert, keresett lesz-e majd az adott szakma, a szakma birtoklása tud-e hosszú távon megfelelő életszínvonalat biztosítani nekik, illetve családtagjaik számára.
A rendszer azért sem működőképes, mert az emberek egyrészről a keresett szakmákról nem gondolják, hogy hosszú távon is keresettek lesznek, másrészről a keresett szakmával elérhető úgymond átlagon felüli jövedelmet és fényes karriert az emberek hétköznapi tapasztalatai nem igazolják vissza. Tipikusan keresett szakma például a fémforgácsoló. A munkáltatók kiemelt jövedelmet, könnyű munkát, tiszta munkahelyeket ígérnek, azonban a hétköznapi tapasztalat egészen más: minimálbér, napi tízórás nehéz és koszos munka.
(14.20)
Harmadrészt pedig el lehet azt is mondani, hogy a multinacionális nagyvállalatok a folyamatosan növekvő profit első apró megingására azonnal és elsőként a szakmunkások elbocsátásával reagálnak.
Az önök által működtetett rendszerben azért soroltak kiemelten támogatott körbe bizonyos szakmákat, mert felméréseik alapján hiány van belőlük a munkaerőpiacon. Ha egy picikét ezt pontosítjuk: a munkaerőt kereső cégek álláshirdetéseire nem jelentkeznek olyan nagy számban munkavállalók, mint amennyit a cégek elvárnának. Vajon lehet-e ebből azt következtetni, hogy a keresett szakmunkásokból kevés van, vagy továbbmenve, lehet-e következtetést levonni, hogy a keresett szakmunkásokból keveset képeznek a térség szakképzőiben?
A vállalatok és igényeik, amelyeket a kamarán keresztül a bizottság felé fogalmaztak meg, amelyeket ők jobb híján nagy hangsúllyal vesznek figyelembe, viszont a kamarák igényei döntően a nagyvállalatok szükségleteit befolyásolják, hiszen a nem kötelező tagság miatt a kisvállalkozók, de különösen az egyéni vállalkozók többsége nem tagja a kamaráknak, míg a nagyoknak szinte mindegyike kamarai tag. Ezért aztán az is probléma, mert vannak olyan területek, mint például a fodrász, villanyszerelők, amelyek esetében szinte kizárólag egyéni vállalkozói vagy mikro- és kisvállalati formában tevékenykednek a piac szereplői. Emellett viszont az érdekvédelmi szervezetek, mint például az Iposz vagy a Kisosz, amelynek tagsága kizárólag egyéni vállalkozókból tevődik össze, sajnos nem tudják kellő erővel érvényesíteni szakmunkásigényüket.
Fokozza a gondot, hogy a kör gyakran nem ismeri fel, ha sürgetővé vált a szakember-utánpótlás, mi több, a piaci megfontolásban abban is érdekeltek lehetnek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberhiány, hiszen ezzel mesterségesen magas keresletet, ezáltal magas jövedelmet lehet elérni. A nagyvállalati körnek az érdekeltsége éppen ezzel ellentétes, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberkínálat, mert majd ebben az esetben lesz nagy a merítési lehetőségük, és alacsonyan lehet tartaniuk majd a béreket. Persze, a nagyvállalatoknál a szakmunkásbér így is kellően alacsony ahhoz, hogy senki számára ez aztán ne legyen vonzó.
Tehát nem lenne gond az önök által benyújtott rendszerrel, ha az pontosan fel tudná mérni a jövőbeli munkaerőpiaci helyzetet, de nemhogy a jövőbelit, sajnos még a jelenlegit sem tudjuk pontosan megismerni ezáltal, merthogy a gazdaság egyes ágazatai olyan gyorsan változnak, hogy amit pár évvel ezelőtt hiányszakmának tartottak, azt olykor egy-két év múlva kihaló szakmák között tarthatjuk számon. Ezzel a törvénymódosítással továbbra sem egy dinamikusan működő rendszert építünk, hanem kormányhivatalok közbeiktatásával éppen azt lassítjuk.
Az iskola egy szakmát csak megtanítani képes, pontosabban: csak képes lenne, hogyha a követelmények összhangban lennének a tanulók mentális befogadóképességével. Arra azonban bizonyosan nem alkalmas, hogy valamelyik került (sic!) szakmával egy multinacionális vállalatnál elérhető életpálya előnyeiről és szépségeiről meggyőzze a fiatalokat. Erre csak a nagyvállalatok lehetnének alkalmasak és képesek, az iskola ugyanis a munkaerőpiacnak, nem pedig a képzési piacnak a szereplője.
Az mfkb-k a jövőben a kormányhivatalokkal karöltve a munkaerőpiaci szereplőket elemezve fogalmazzák meg elvárásaikat a képzők felé anélkül, hogy a képzési piac sajátosságait vennék figyelembe. Vagyis akkor, amikor a jövőbeli szakmai képzés arányait és irányait meghatározzák, akkor a munkaerőpiac múltbeli információira kapaszkodnak, illetve semmilyen információt nem gyűjtenek a képzési piac szereplőinek igényeiről. Így a döntések jelentős része azért lesz elhibázott aztán, mert hiányzik a megfelelő információ, sőt sok esetben valószínűleg azt sem fogjuk tudni vagy azt sem tudják, hogy ez a helyzet fennáll, vagyis az információk hiányában hozzák a döntéseket.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy jelenleg nincs olyan információs csatorna, amely annak a területnek az igényeit vagy érdekeit közvetítené az mfkb-k felé, amely döntően az egyéni vállalkozói kört fedi le. Így aztán a bizottságok nem látják ezt a területet, döntéseiknél nem tudják figyelembe venni az érdekeket, pedig ma Magyarországon, eltérően az EU fejlettebb országainak munkaerőpiacaitól, egymillió fölött van az egyéni, valamint a mikro- és kisvállalkozások száma. Ezért hiba egy olyan külföldi szakképzésszervezési szisztéma magyarországi működtetése és továbbvitele, amely országok munkaerőpiaci gazdaságának szerkezete egyáltalán nem hasonlít a hazaira. Elmondható, hogy a struktúrában a kormányok a szakképzés rendszerén keresztül lényegében ismét csak a multinacionális nagyvállalatok profitszerző képességét finanszírozzák.
Nyilván elrugaszkodtam kissé a témától, de ha önök is fontosnak tartják, mindenképpen meg kellene válaszolni ezeket a problémákat, merthogy a zsákutcából kivezető útra világos és logikus javaslatok léteznek, vagyis az oktatás fejlesztése, a kisvállalkozások igényeinek figyelembevételével a hiányszakmák vonzóvá tétele, életpályamodellek felállításával és tisztességes bérezés bevezetésével. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
