KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem olyan régen a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnök asszonya a következőt mondta egy fórumon: a bölcsődékben, a fogyatékosellátásban, a gyermekvédelemben, az idősellátás területén dolgozó emberek munkájuk során a saját személyiségüket is beleadják a munkába, és gyakorlatilag a munkájuk tükrözi a mindenkori érzelmi állapotát az ott dolgozóknak. Ezért sem mindegy, hogy milyen bérezésben részesülnek és mennyire becsüli meg a társadalom a szociális ágazatban dolgozó munkavállalókat. Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy sehogy. Sehogy, hiszen jelen helyzetben is a szociális ágazatban dolgozók keresik a legkevesebbet a magyar társadalomban. Ahogy képviselőtársaim is említették, gyakorlatilag a közmunkásokon kívül az övék a legalacsonyabb kereset.
Engedjék meg, hogy egy-két adatot elmondjak önöknek, és talán kormánypárti képviselőtársaimat is rádöbbenti arra, hogy sürgős változtatásra van szükség a szociális ágazatban dolgozók tekintetében, akik egyébként minden megbecsülést megérdemelnének a magyar társadalom, a magyar parlament és a magyar kormány részéről, hiszen olyan áldozatos munkát végeznek nap mint nap, ami a rászorultakat segíti, önzetlenül és becsülettel végzik a munkájukat.
Egy 2016. évi KSH-s statisztikai adat szerint a nemzetgazdaság összességében 162 275 forint volt 2015-ben a nettó átlagkereset. Ugyanez a humánegészségügyi ellátásban 144 555 forint volt, míg a szociális ellátás területén 71 921 forint. Érzik ezt az óriási különbséget, tisztelt képviselőtársaim?
Egyébként jól mutatja a szociális ágazatban lévő problémák helyzetét az a korfa, ami az ott dolgozók átlagát mutatja. A 18-29 évesek aránya a szociális ágazatban dolgozóknál mindössze 8 százalék, a 30-39 évesek aránya 24 százalék, a 40-49 évesek aránya 33 százalék, az 50-59 évesek aránya 30 százalék, és 5 százalék a 60 év felettiek aránya. Mindez azt mutatja, hogy az alacsony társadalmi és anyagi megbecsültség azt eredményezi, hogy kihalófélben van ez a pálya, miközben egyértelmű, hogy hosszú távon és talán örökre szükség lesz erre a munkakörre, hiszen egy normálisan működő társadalom nem működhet megfelelő szociális ellátás nélkül, és nem működhet a szociális ágazatban dolgozók nélkül.
De jól mutatja egyébként az a statisztikai adat is, amely szerint a szociális ágazatban dolgozók esetén 90 százalék fölötti a női dolgozók aránya. Ez is mutatja sajnálatos módon, hogy milyen megalázott és milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak ezek a munkavállalók.
Milyen munkaterhek és körülmények között kell dolgozniuk ezeknek az embereknek? A több műszakos munkarend teljes mértékben jellemző rájuk. Megnövekedtek az elmúlt időszakban a feladatok, hiszen munkaerőhiánnyal küszködnek, így a fel nem töltött munkaköröket is azoknak kell ellátniuk, akik ott dolgoznak, és fantasztikus áldozatvállalással végzik egyébként a munkájukat. Rengeteg betegséggel küzdenek, így gerinc-, csípőbántalmakkal, porckárosodással kell megküzdeniük. Nem tudom, hogy önök tudják-e, hogy egyébként hogyan változott a csecsemők születéskori tömege. 30-40 évvel ezelőtt 3200 grammal születtek átlagban a csecsemők, 15-20 éve már 3500 grammal, napjainkban 3800-4000 grammal, magyarul: 4 kilogrammal születnek a csecsemők átlagsúlyban. Egy 12 fős bölcsődei dolgozói és csecsemői létszám mellett ez 60-100 emelést jelent naponta, ennyiszer kell megmozgatni 10-18 kilogramm tömeget. Hölgyekről beszélünk egyébként, akik ilyen súlyokat kell hogy megmozdítsanak, ami azt jelenti, hogy 20-25 éves munkaviszony után olyan egészségkárosodást szenvednek, ami egyébként akadályozza őket abban, hogy el tudják látni a feladatukat.
Rendkívül magas a fluktuáció ezen a területen, hiszen ilyen megbecsültség mellett nem csoda, hogy otthagyják a pályát azok, akik egyébként a saját családjukat nem tudják eltartani a munkaviszonyuk mellett.
(16.00)
Miközben természetesen üdvözölni kell azt, ha a kormány valamiféle megbecsülést ad a munkavállalóknak, kicsit nekem az jutott eszembe erről a munkaszüneti napról, mint amikor hivatásos katonaként nem volt pénz a bérfejlesztésre, és akkor különböző plecsniket osztogattak a katonáknak, ami persze nem járt semmi pénzzel, de azt mondták, hogy lám-lám, legalább a társadalom megbecsül benneteket. Volt olyan egyébként a kollégáim közül, aki azonnal vágta a fiókba, és soha életében nem hordta azt a plecsnit, mert azt mondta, hogy ha csak azért adnak neki plecsnit, mert egyébként bérrel nem tudják a munkáját megbecsülni, akkor plecsniket ne osztogassanak.
Valószínűleg így lesz egyébként a szociális ágazatban dolgozók nagy többsége is, hogy kenjék hajukra, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ezt a munkaszüneti napot, mert nekik igazából olyan bérre lenne szükségük, amiből meg tudnak élni tisztességgel, a tisztességgel elvégzett munkájukból tisztességgel meg tudnak élni, és el tudják látni a családjukat. Ezt kellene biztosítani nekik és nem munkaszüneti napot, miközben természetesen egy szabadnap mindenkinek jól jön, de igazából megfelelő bérekre lenne szükség.
Tipikusan ez a törvénytervezet nem szól másról, mint hogy „oszd meg és uralkodj”, és egyébként Orbán Viktor újabb kicsinyes bosszúja a szakszervezeteken. Ugyanis, ha elemezzük ezt a kérdést, hogy miért is jött be most ez a törvénymódosítás, teljesen egyértelmű: a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak Szakszervezetének sztrájkkövetelései következtében jött be ez a törvénymódosítási javaslat, hogy valamilyen módon megosszák magát a szakszervezeti tagságot és az általuk képviselt embereket. Teljesen egyértelmű, hogy azáltal, hogy egyébként a köztisztviselők napját egyúttal el is törlik, július 1. a köztisztviselők napja, bosszút állnak Boros Péternén és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak Szakszervezetén csak azért, mert a nyár folyamán sikerült 170 önkormányzatnál már egy sikeres és eredményes sztrájkot végigvinniük.
Most újabb sztrájkköveteléssel álltak elő, és december 5-re meghirdettek egy sztrájkot. Hát, mielőtt ez a sztrájk bekövetkezne, ahelyett, hogy érdemben tárgyalnának a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel arról, hogy hogyan lehetne megoldani az ágazat problémáit, most egy tollvonással önök megpróbálják megosztani a szakszervezeteket, hiszen ez a szakszervezet, amelyik egyébként a sztrájkköveteléssel előállt a szociális dolgozók érdekében, képviseli a köztisztviselőket és a kormánytisztviselőket is. Nyilvánvaló, hogy ezáltal gyengíteni akarják ezt a szakszervezetet, és szembeállítani az általuk képviselt munkavállalókat egy ilyen döntéssel, hogy egy tollvonással megszüntetik a köztisztviselői napot, és közben a szociális ágazatban dolgozóknak meg adnak egy munkaszüneti napot.
Hát, tisztelt képviselőtársaim, Orbán Viktor azt mondta vasárnap egy interjúban, hogy neki bajtársias a kapcsolata a szakszervezetekkel. Persze, a minimálbéremelés kapcsán folytatott tárgyalások miatt mondta ezt, de ha ez a bajtársiasság, hogy egyébként ezt csinálják, tisztelt kormány és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor önök nem tudják, mit jelent az a szó, hogy bajtársiasság. Ezt semmiképpen nem jelenti, úgyhogy jó lenne, ha Orbán Viktor revideálná a szakszervezetekkel való kapcsolatát, ha ily módon minősíti. Én arra is emlékszem egyébként, akkor azt mondta, hogy a bohócügyi államtitkárával tárgyaljunk az általunk képviselt munkavállalók érdekében. Ez sem a bajtársiasságát mutatja, ez a törvénytervezet meg különösen nem azt mutatja.
Ha visszaemlékeznek még a pár perccel ezelőtt elmondott bérviszonyokra, amik a szociális ágazatban vannak, most úgy tűnik, sikerült megállapodni a kormánynak, a munkaadóknak és a szakszervezeteknek egy jelentős minimálbéremelésről, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a minimálbér utoléri teljes mértékben a szociális ágazatban dolgozók bérét, hiszen nagyon sokan a minimálbér környékén vagy azon vannak foglalkoztatva, viszont így rátolódik azoknak a bérére is, ha nem lesz érdemi bérfejlesztés január 1-jétől, akik egy kicsivel többet keresnek a minimálbérnél a szociális ágazatban.
Tarthatatlan, hogy tulajdonképpen a minimálbér emelésével elérjük azt, hogy a szociális ágazatban dolgozók jelentős többsége minimálbéren lesz foglalkoztatva Magyarországon, amennyiben nem lesz jelentős bérfejlesztés január 1-jétől ebben az ágazatban.
Teljesen egyértelmű, hogy a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek is azt kell mérlegelnie, hogy hogyan kezdik meg és nagy lépésekben a szociális ágazatban dolgozók bérének felzárkóztatását minimum az egészségügyben dolgozók béréhez. Ehhez pedig hathatós lépésekre van szükség már január 1-jétől, éppen ezért nem munkaszüneti nappal kell kiszúrni a dolgozók szemét, hanem igenis hathatós és normális bérfejlesztést kell adni ebben az ágazatban.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Úgyhogy elvárom a kormánytól és elvárom a kormánypárti képviselőktől is, hogy tegyenek lépéseket ez irányba, és a költségvetés módosításának vagy akár bárminek a terhére, a tartalék terhére - Magyarország jobban teljesít önök szerint, akkor teljesítsen jobban a szociális ágazatban is - legyen végre normális bérfejlesztés ebben az ágazatban, és felejtsék el végre azt, hogy ha valakik, valamilyen munkavállalói csoport kiáll az érdekeiért, megpróbálják képviselni azokat, akkor önök meg kicsinyes bosszút állnak mind a szakszervezeteken, mind pedig azokon, akik fel merik emelni a hangjukat ez ellen.
Jó lenne, ha változtatnának ezen a magatartáson, mert nagyon bízom benne, hogy egyébként ez vissza fog ütni önökre 2018-ban. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Dr. Józsa István: Vissza fog, vissza fog!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
