VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Öröm számunkra az, hogy végre a kormány enged a nyomásnak, és a szakszervezetek egyik követelését bevezeti, illetve elfogadja. Egyrészről örülünk, másrészről pedig szomorúak vagyunk - szomorúak vagyunk azért, mert a két követelés közül a kevésbé fontos az, amit megvalósítanak, és azt sem úgy, ahogy erkölcsileg elfogadható lenne. Miről is beszélek?
Amiről már szó volt az előbb: december 5-ére a szociális dolgozók meghirdették a munkabeszüntetést. Két követelésük van: az egyik a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítása, a másik pedig a 30 százalékos béremelés. Miért ez a kevésbé fontos? Azért ez a kevésbé fontos, mert tudjuk nagyon jól, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között élnek a szociális dolgozók, és mind a saját életükre, mind a szakma, illetve az ágazat fenntartására veszélyes következményei lehetnek annak, ha ezen a helyzeten a minisztérium, illetve a kormány nem változtat. Miről is beszélek?
Arról beszélek, hogy kik maradnak jelenleg a mai viszonyok között a szakmában. Ott maradnak a jó értelemben vett őrültek. Ezen még azok sem szoktak megsértődni, akik egyébként ebbe a kategóriába tartoznak, azért merem nyugodtan mondani; a jó értelemben vett őrültek, akiknek olyan magas a szakmai elhivatottságuk, hogy bármilyen körülmények lehetnek akár a munkahelyeiken, bármennyire megalázóan alacsonyan kereshetnek, akkor is hivatásuknak és életüknek tekintik ezt a pályát, és semmi áron nem hagyják el. Maradnak azok az emberek, akik ugródeszkának tekintik az ágazatot, legyen egypár hónap vagy pár év ledolgozott munkaviszonyuk, aztán vagy lelépnek külföldre, vagy elmennek a privát szférába valami jobban fizető munkahelyre. A harmadik lehetőség pedig a legszomorúbb: elmennek azok az emberek dolgozni a pályára, akikben semmilyen szakmai elhivatottság nincs, csak elképzelhető, hogy a lakókörnyezetükben semmilyen más olyan munkahely nincs, ahol el tudnának helyezkedni - ez a legrosszabb kategória.
Nap mint nap tapasztaljuk azt, hogy akár diplomával inkább külföldön, Nyugat-Európában segédmunkát végeznek a szociális szakemberek a megalázó fizetés helyett és az élhetetlen fizetés helyett, éppen ezért mi is azt mondjuk, hogy igenis be kell vezetni a szociális életpályamodellt, és igenis a 30 százalékos béremelésre szükség van, érjük el végre azt, hogy ne a szociális ágazat dolgozói legyenek a legrosszabbul megfizetettek az országban. Tényleg kijelenthető az sajnos, hogy ma Magyarországon a szociális dolgozóknál csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Ez a helyzet így fenntarthatatlan, a rendszer össze fog omlani, nem lesz az, aki a vállán vigye az ágazatot, nem lesz az, aki a vállán vive fenntartsa ezt a rendszert. Ez a 30 százalékos béremelés-követelés is csak a minimum a várható elvárások közül. Ezzel a 30 százalékos béremeléssel éppen hogy csak el fogják érni a szociális szféra dolgozói az oktatási átlagbéreket. Szükséges megtennünk ezeket a lépéseket.
Az egészségügyi ágazatban dolgozók átlagban körülbelül 22-23 százalékkal keresnek jobban, mint a szociális szférában dolgozók. Nem elég az, amit az előbb felvázoltam, hogy kik azok, akik ma még kitartanak a hivatásuk mellett, és az elvándorlás mennyire sújtja az ágazatot, még a szakmaközi elvándorlás is folyamatosan sújtja az ágazatot, mert ha egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező, hasonló szakmai tapasztalatokkal rendelkező, hasonló ledolgozott évvel rendelkező ember 20-25 százalékkal többet keres, ha átmegy az út másik oldalára, és a kórházba megy el dolgozni az idősek otthona helyett, akkor nem várhatjuk azt, hogy az idős otthonában vagy akár másfajta ellátásban dolgozó ápolók a szakmában maradjanak, és ne menjenek át az egészségügybe. Vagy vegyünk egy pedagógus végzettséggel rendelkező, szociális területen dolgozó embert, akinek lehetősége nyílik arra, hogy az oktatási rendszerbe átmenjen dolgozni - nem fogja megtenni, hogy ne menjen át, mert az a 30-35 százalékos bérkülönbség igenis jelent annyit, amennyi vonzó a számára; bármennyire elhivatott, bármennyire szereti a munkáját, bármennyire szeret az adott területtel foglalkozni, a saját maga vagy akár a családja fenntartása sajnos ezeknél a szempontoknál fontosabb.
Tehát a másik követelési pont az, amit elsősorban be kellett volna terjeszteniük, akár képviselői önálló indítványként is, akár kormány-előterjesztésként is, hogy igenis január 1-jétől a minimum 30 százalékos béremelés az ágazatban megvalósuljon.
És ha már itt a kevésbé fontos követelési pontnak a megvalósításáról beszélünk, az, amilyen formában ezt bevezetik, egyszerűen vérlázító. Az aláírók között látjuk, hogy kik szerepelnek, ez a lázári irónia diszkrét bája, hogy megadja a szociális dolgozóknak a szociális munka napját mint munkaszüneti napot, és közben a közszolgálati dolgozóktól elveszi július 1-jét mint munkaszüneti napot. Úgy gondolják, hogy ez egy jó út? Úgy gondolják, hogy ez méltó és igazságos? Vagy ne adjanak semmit, vagy mindenkinek adják! Ez így egy kicsit felemás történet. Most azokon kívül, amit már az előttem szóló elmondott, hogy milyen problémákat vet fel, akár erkölcsi aggályokat vet fel az ilyen módú intézkedés, azért ne felejtsük el azt, hogy elképzelhető, hogy két ágazatot fognak egymásnak ugrasztani. Jó ez önöknek? Ez ugyanolyan, mint a pótlékolás a bérfeszültség növelésében, vagy a bizonyos ágazatokban bevezetett életpályamodell, a másikban meg nem. Ugyanúgy bérfeszültséget és ágazati feszültséget okoz; ez az intézkedés is azt fog okozni.
Most vegyünk egy hétköznapi példát: gondoljanak bele abba a helyzetbe, hogy a gyermekjóléti központ dolgozója valamilyen közös problémás ügy kapcsán felkeresi az önkormányzat szociális osztályának a dolgozóját, vagy elmegy a gyámhivatalba beszélni az ottani kollégájával. Önök szerint milyen feszültséget fog okozni az, hogy ő megkapja november 12-ét mint munkaszüneti napot, és ezzel szemben az a kolléga pedig, akihez valamilyen eset kapcsán egyeztetni megy, elveszíti július 1-jét?
A másik része pedig az, hogy hány emberről beszélünk, hány ember kaphatja meg ezt a kedvezményt. Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ágazatnak nagyon sok területén folyamatos munkarend van, és az időseket nem lehet otthagyni azért, mert munkaszüneti nap van, a gyermekeket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van, az ápolásra, gondozásra szoruló, fogyatékossággal élő embereket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van. Úgyhogy nem igazán sokan fogják érzékelni ennek az előnyeit az ágazatban, és ha még hozzávesszük azt tényleg, hogy közben másik ágazatnak pedig kedvezményfosztásáról beszélünk, munkaszüneti nap elvételéről beszélünk, akkor meg pláne felháborító, amilyen formában be akarják vezetni. Tehát felháborító az, hogy nem jó követelést választottak ki a szakszervezetek két követelése közül, illetve felháborító az a mód, hogy mások munkaszüneti napjának elvételével párhuzamosan vezetik be a szociális munka napját mint munkaszüneti napot. Úgyhogy kérem, hogy ezen változtassanak.
Módosító indítványunk is van ezzel kapcsolatban, ami arról szól, hogy az a tétel, azok a passzusok, amelyek az egyéb munkaszüneti napok elvételéről szólnak, kerüljenek ki a javaslatból. Ha ez megtörténik, ebben a formában tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
