GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából másfél éve foglalkozunk folyamatosan, visszatérő jelleggel az iskolaszövetkezetek kérdéskörével itt a Parlament falai között. Ha jól számolom, akkor ez most a hatodik alkalom. A hatodik alkalommal való foglalkozás a számomra nem azt jelzi, hogy a szükségszerű jogszabályi illeszkedési felületeknek kell megfelelni, hiszen ilyen gyakorisággal történő változások természetszerűleg nincsenek, hanem arról szól a történet, hogy a Fidesz-KDNP benyújtott javaslatai végiggondolatlanok, azok megalapozatlanok, azok összevisszaságra utalnak, ellentétes érdekek húzódnak meg mögötte, és mindig az aktuális érdek az, ami erősebbé teszi az akkori benyújtott törvénymódosítási javaslatokat. Nem véletlen, hogy különféle nevekhez illeszthető, Szatmáry Kristófhoz, Czomba Sándorhoz, Cseresnyés Péterhez és másokhoz mindezeknek a törvénymódosítási javaslatoknak a benyújtása a különböző időszakokban.
Az alapvető probléma az, hogy akkor, amikor Szatmáry Kristóf a diákok érdekeinek az érvényesüléséről beszél, közben a törvénymódosítás beltartalma pedig pont ennek az ellentettjét hívja életre. Pont nem a diákok érdekeinek a szem előtt tartása, hanem annak a károsultságának az életre hívódása jelenítődik meg. Mondok majd konkrét példákat is.
Ez a törvénytervezet alapvetően három felületen hoz változást. Egyrészt nyilván a szövetkezetekről szóló törvényt, a csőd-, felszámolással kapcsolatos eljárásokat és a munkaügyi ellenőrzéseket érinti.
(13.00)
A diák életében, a diák és a munkaerőpiac viszonyrendszerében mindig egy nagyon fontos kérdés a gyakorlati képzés kérdésköre. A gyakorlati képzést most, jelen esetben, ennek a törvénytervezetnek az előterjesztéséhez illesztetten a hallgató külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján is elláthatja.
Az iskolaszövetkezeteknek mostantól kezdve, mármint ha a törvény elfogadásra kerül, a természetes személy és ezenkívül jogi személy is a tagjai lehetnek. Alapvető változás az, amit egy jó fél esztendővel ezelőtt hoztak az akkori törvénytervezet kapcsán, mármint a munka törvénykönyvéhez illesztetten, ami a szabadságolás lehetősége tekintetében mutatkozik meg. Tudják önök is, ez azért visszalépés, mert szerzett jogokat szüntetnek meg. A korábbiakban gyakorlatilag megszerzett szabadságlehetőségek eltörlését foganatosítják ezen törvénytervezet keretei között.
Nincs egy fél esztendeje vagy épphogy fél esztendeje van, hogy arról döntöttek, arról döntött a parlament, hogy ezen iskolaszövetkezet keretei között végzett munkatevékenység után, ha jól emlékszem, 13 munkanap eltöltését követő 1 szabadságolásbeli nap az, ami megilleti a diákokat is. Most ezt nullázzák le, gyakorlatilag különbséget tesznek, ugyanazon munkáért más bánásmódot alkalmaznak a nappali hallgatós és a nem nappali hallgatós diákok viszonylatában. Ez is mutatja, hogy a törvény előkészítése kapcsán fejetlenség van az önök fejében, merthogy fél évvel ezelőtt nem így gondolták, nem így cselekedtek, most, fél év elteltével pedig ennek az ellentettjét teszik meg.
A díjazás tekintetében ez a törvénytervezet azt rögzíti, hogy a munkatevékenység elvégzésének az ellenértékeképpen a minimálbér összegét kell elérni. Ez egy nemes célkitűzés, de ettől lehetne egy kicsit bátrabb is az előterjesztő.
De ami a munkabért érinti és illeti, az igazából az, hogy a munkabér helyett az elkövetkezendő időszakban most már nem munkabérről beszélhetünk, hanem díjazásról beszélhetünk. Az iskolaszövetkezeti tag tehát már nem mint munkavállaló jelenik meg, hanem feladatteljesítő személy, aki nem munkabért, hanem díjazást kap. Tudják, más a munkabér és más a díjazás. A munkabér munkaviszonnyal párosul, a díjazás, mint az előbbiekben mondtam, feladatteljesítéssel párosul. Ha csak a szolgálati idő és egyéb más, hozzárakódó tényezők kérdéskörét feszegetem, akkor megint csak nem adnak, hanem elvesznek az iskolaszövetkezeti nappali tagozatos hallgatóktól.
A Fidesz-KDNP tehát a hallgatókat egy újabb lépéssel, mondhatom úgy: továbblöki a munka törvénykönyvétől, annak a hatályától, annak a védettségétől, annak a jogosultsági rendszerétől, az abból fakadó esetleges előnyöktől.
A munkajogi védettség tekintetében is legalább kérdéseket vet fel mindaz, hogy ez jó irányba viszi-e a folyamatokat; valójában a munkavállaló érdekekeit szolgálja-e, vagy éppen adott esetben, mondjuk, a munkaadó, az iskolaszövetkezet bármely tulajdonosának az érdekeit szolgálja.
Egyéni képviselői indítvány, mint ahogy azt önök szokták tenni iskolaszövetkezet vonatkozásában, azt hiszem, az elmúlt másfél esztendőben kivétel nélkül, most is így történik a dolog. Nyilván ezzel meg kívánják spórolni a társadalmi vitát, a szakmai egyeztetéseket és a hatástanulmányoknak a Parlament falai közé való hozatalát is.
Ha iskolaszövetkezetekről beszélünk vagy először inkább a hallgatói jogviszony tekintetében történő foglalkoztatásról, a diákok által vállalt és végzett munkatevékenységről, akkor tiszta és világos mindegyikünk előtt, hogy éves szinten, átlagosan nagyjából olyan 180-200 ezer emberről szól ez a történet. Az iskolaszövetkezet keretei között ez nyilván valamivel szűkebb, olyan 130-150 ezer főt érint adott esztendőben. Nyilván pulzál a rendszer, ez változó.
Ez egy érdekes kérdést vet fel, mert ha visszamegyünk, nem kell egy évtized távlatában, de visszamegyünk 6-7 év távlatában, akkor az iskolaszövetkezet keretei között munkatevékenységet végző fiatalok a munkaügyi statisztikáknak nem voltak az alanyai, magyarul: nem voltak beszámítva a foglalkoztatotti körbe. Jelen időszakban ez a 130-150 ezer ember a foglalkoztatás bővítő elemeként, tényezőjeként jelenik meg, miközben természetesen 7 évvel ezelőtt is ilyen keretek között folytattak munkatevékenységet, és akkor nem.
Tehát ha másra nem, önök ezeket a fiatalokat, ezeket a diákmunkában tevékenykedő fiatalokat legkiváltképp statisztikai alanyként használják. Ez nem túl korrekt, nem túl tisztességes dolog, hiszen nem ez a lényege a történetnek, hanem sokkal inkább az, hogy mindez a tevékenység a későbbi időszakban elősegítse a hallgatói jogviszony keretei között munkát vállalók fiatalok munkaerőpiacra való integrálódását, illetve elősegítse azt is, hogy valójában sokan ezen keretek között megteremtett forrásokból tudják kiegészíteni akár a szülői segítségeket, ahhoz illesztetten, hogy ki tudják fizetni az oktatás költségeit, mert e tekintetben is tettek azért néhány dolgot az elmúlt időszakban, és nem a diákok javát szolgáló módon.
Igazából tehát azt szeretném mondani, hogy mindaz, amit az iskolaszövetkezetekhez illesztetten az elmúlt másfél esztendőben, mondhatom nyugodtan: fejetlenül, folyamatában egymásnak ellentmondó módon hozott intézkedéseikkel tesznek, az nem a hallgatók, nem a diákok elsődleges érdekeit szolgálja. Ez egyfajta ügyeskedés a Ptk. és a szövetkezeti törvény viszonyrendszerében, hogy, amint mondtam, hogyan és miképpen tudják a munkatörvénykönyv keretei köréből távolabb lökni ezeket a fiatalokat, és ezzel bizonyos hátrányokat is okozni nekik. A legnagyobb sérelem megítélésem szerint egyébként e tekintetben az, hogy a fél évvel ezelőtt hozott szabadság lehetőségének az igénybevételét most, ezzel a törvénytervezettel likvidálják. Fél éve szerzett jogokat szüntetnek meg.
Olybá tűnik, mintha az iskolaszövetkezet ma igazából csak kétfajta tevékenységet szolgálna az önök szemszögéből nézve. Az egyik, mint már mondtam, hogy statisztikát erősítsen, a másik pedig, hogy viszonylag olcsó munkaerőt biztosítson bizonyos, talán a haveri körökbe tartozó vállalkozói köröknek is. De ha iskolaszövetkezetek, akkor nem kerülhetjük meg természetesen a szociális vagy a foglalkoztatási szövetkezetek kérdéskörét sem, merthogy mindez a dolog a szövetkezés rendszerébe tartozó. Jó a példa, amit sajnos elég hosszú ideje rágunk, hogy hogyan és miképpen lehet visszaélni, nem megfelelő módon élni, nem az érintettek javát szolgálni például a „Híd a munka világába” című programon keresztül, ahol 1,6 milliárd forint tűnik el a szemünk láttára. Vagy jó a példa a Voldemort-féle nagyúr programjainak a keretei közötti tevékenységekhez illesztetten.
Azt gondolom, hogy nem ezek a jó utak. Nem az a jó út, hogyha azért, mert kisebb járulékteherrel kell szembenézni a szövetkezeti foglalkoztatás keretei között, ezért kiszervezzük a munkatörvénykönyv keretei közül a foglalkoztatottakat, majd visszafoglalkoztatjuk a szövetkezet által. Ez nem azt a célt szolgálja, hogy stabilizálódjon a munkaerőpiac biztonsága, hanem sokkal inkább annak az ellentettjét szolgálja, mármint azt, hogy kiszolgáltatottabbá válnak a munkavállalók. Érdemes lenne górcső alá tenni ezt a kérdéskört, államtitkár úr, megvizsgálni az elmúlt esztendők szövetkezési keretei között történő foglalkoztatásokat - bár most már nem beszélhetek erről sem, mert nem munkabér, hanem díjazás, feladatellátás jelenik meg -, hogy ezek tekintetében milyen helyzet alakult ki.
(13.10)
És ha ezt megtennék, és ha azokat a hatástanulmányokat elvégeznék, amelyeket egyébként el kellene végezni, ha nem egyéni képviselői indítvány keretei között hoznák ide a törvénymódosítási javaslatot, akkor önök is természetszerűleg rádöbbennének arra, amit egyébként meggyőződésem szerint tudnak, hogy nem erősebb védettséget, nem jobb pozicionális helyzetet teremtenek, hanem pont abból fakadóan, hogy egyesek ki akarják kerülni a járulékfizetési kötelezettségek olyan mértékét, mint ami adott, ezen keresztül kiszolgáltatott helyzetbe hoznak nagyon sokakat másokat, akár az iskolaszövetkezet keretei között foglalkoztatott nappali tagozatos hallgatók körét is.
Befejező gondolatként csak azt szeretném megemlíteni és megerősíteni újra, hogy valójában az igazi kérdésre kellene a választ megtalálni. Az igazi kérdés pedig az, hogy kiknek a hasznát, közvetlen vagy közvetett hasznát szolgálja mindaz, amit önök itt az elmúlt másfél esztendőben véghez visznek az iskolaszövetkezeti törvénytervezetek módosításán keresztül. Én nyugodt lelkülettel sajnos azt merem állítani, hogy nem a hallgatók, nem a diákok hasznát szolgálja, hanem sokkal inkább az ő kárukra mások hasznát szolgálja mindez. Ráadásul, amit cselekszenek, az abszolút módon ad hoc jellegű, mindig valamilyen igény, valamilyen kívánság kielégítésére összpontosul. Ez nem lehet egy kialakult gondolkodási forma, egy elfogadható gondolkodási forma a törvényalkotáshoz illesztetten.
Ha komolyan úgy gondolják, hogy a diákok érdekeit szolgáló módon kell e tekintetben az iskolaszövetkezetek vonatkozásában törvényt módosítani, akkor nem másfél éven belül hatszor és nem olyan beltartalommal kell megtenni, ami pontosan ennek ellentmond. (Németh Szilárd István: Miről beszélsz?) Mondom még egyszer, hogy Németh Szilárd is értse, nem elvenni kell, hanem adni. Ha egyszer döntenek a szabadság jogosultságának a lehetőségéről, akkor fél év múlva ne arról döntsenek, hogy ezt hogyan és miképpen tudják elvenni, lehetőség szerint úgy burokba zárva, hogy azt mások ne vegyék észre. És ne díjazásban, hanem munkabérben részesítsék a hallgatókat, abban, ami az ő számukra további jogosultságokat biztosít.
A könnyebb munkavállalás megteremtésének a lehetősége érdekében biztosítsák a gyakorlati képzőhelyek működését e vonatkozásban, de ne a járulékok kikerülése érdekében. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
