KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma november 22., a közoktatás napja van. 1991-ben nyilvánították ezt a napot a magyar közoktatás napjának. A szakszervezetek és a kezdeményezők akkor, amikor ezt kezdeményezték, arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a közoktatás minősége és milyensége milyen fontos szerepet játszik az egyes egyén életében, életének a sikerességében, és a közoktatás mindenkori minősége milyen fontos szerepet játszik egy egész társadalom sikerességében és életében.
Arra világítottak rá anno, 1991-ben a kezdeményezők, hogy amilyen ma az iskola, holnap olyan lesz az ország. Arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy ami ma az osztályteremben történik, holnap az fog történni a gazdaságban, az iparban, és olyan lesz egy társadalomnak a demokratikus szintje vagy akár a deficitje.
Ma ünnepelnünk kellene. Ünnepelnünk kellene a szakmát, a pedagógusokat, az erőfeszítéseket, az elért eredményeket, és miközben egyébként köszönetet kellene mondani mindenkinek, aki a rendszerváltás után ma már nyugdíjas pedagógusként vagy aktív pedagógusként viseli a terheket, és mindenekelőtt a gyerekek érdekét tekinti, ma még sincs okunk örömre, nem ünnepelhetünk. Ugyanis 1991 és 2010 között, ha valaki ránézett Magyarországra, akkor látott egy alapvetően szabadságát kivívott, vitákkal terhes, de alapvetően pozitív célokkal teli országot. Az oktatáspolitikában is ez volt a fő jellemző. 2010 előtt a politika és a szakma például beszélt egymással. És abban a mindenkori célban, hogy az újabb és újabb generációk többre vigyék, mint a szüleik, mindenki hitt, ideológiától mentesen. Jobb- és baloldali kormányok egymásra épülő intézkedésekkel próbálták elérni azt a célt, hogy a gyerekek többre vigyék, mint a szüleik - és nem voltunk eredménytelenek. 2010-ben viszont valami történt, valami eltört, valami megváltozott, mert a Fidesz megváltoztatta. Megtörte a fejlődést, kibillentette az országot, csakúgy a közoktatás helyzetét is.
A Fidesz úgy döntött 2010-ben, hogy lemond a fejlődésről, lemond a gyerekek ezreiről, lemond a tudás-alapú társadalomról. Csakhogy a valóságban a világ halad előre és fejlődik, és ma a magyar gyerekek nem jutnak hozzá azokhoz az új ismeretekhez, képességekhez, amelyekre alapvetően szükségük lenne. Azt gondolom, hogy amikor a politika és a Fidesz úgy döntött, hogy nem adja meg azt az új minőségű tudást a gyerekeknek Magyarországon, amelyre az életben való boldoguláshoz szükségük lenne, kérem, az az igazi nemzetárulás és hazaárulás!
Hogy csak egy adatot mondjak önöknek: 2010 után, amikor önök átvették a kormányzást és átformálták a közoktatást, szülők, középosztálybeli szülők, polgári családok ezrei veszik meg az oktatási rendszeren kívül a gyerekeknek a tudást. Ma már nemcsak a nyelvórát és az informatikai órát veszik meg a gyerekeknek a polgári családok, hanem rákényszerülnek arra, hogy a matematikát, a történelmet és miegymást, minden mást kívül vegyenek meg, mert önök működésképtelenné tették az oktatási rendszert. Polgári családok ezrei kétségbe vannak esve, és keresik az alternatív lehetőséget, azokat a formákat, amelyek kimenekítik a gyerekeiket ebből az állami közoktatási rendszerből, ugyanis mára működésképtelen. Egy példa: itt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amely a szemünk előtt hasalt el. Egy adósságtermelő gépezetet hoztak létre, amelyet illetően gyakorlatilag arra büszkék, hogy folyamatosan kipótolják az adósságát, miközben önök hozták létre. A KLIK egy fekete lyuk, elvész benne a kreativitás, elvész benne a pedagógus és a gyermek is, és most már önök is elvesznek benne, mert nincs az a politikailag párthű vezetőgárda, aki ezt a működésképtelen, régi, rossz, kommunisztikus tervgazdasági rendszert idéző rendszert (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) egyáltalán működtetni tudná.
2010 előtt is az állam bukott meg, az állam fogyott el, az állami normatíva fogyott el, és nem az önkormányzatiság, és sajnos önök 2010 után sem tanultak ebből, ugyanúgy az állam hasalt el. Diszfunkcionális az önök állama. Rengeteg pénzt vonnak el az állami oktatási rendszerből, a béremelésért több munkát kívánnak, idegileg a pedagógusok kimerültek, fásultak, a gyerekek túlterheltek, a lemorzsolódás óriási, a funkcionális analfabetizmus dúl, idegennyelv-tudás semmi, és a digitális analfabetizmus a funkcionális analfabetizmus mellett ugyanúgy dúl.
De hála Istennek, van megoldás: a kreatív iskola. A fő ismérve, hogy a kreatív iskolában a gyerekekre koncentrálunk, és nem az intézményre önmagában; a kreatív iskola nem a hibákra, hanem a gyerekek tehetségére koncentrál. Együttműködésre nevel, toleranciára, nyitottságra, elfogadásra, szolidaritásra. Nem tudom, államtitkár úr, az elmúlt hét évben az ön szájából ezek a szavak még csak el sem hangoztak. Végezetül: a kreatív iskola feladata az érzelmi intelligenciának a kifejlesztése. Azt hiszem, hogy önöknek is szüksége lenne egy polgári és kreatív kurzusra. Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
