SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! 72 évvel ezelőtt, 1944. november 18-án indultak el az első menetoszlopok Munkácson át a szolyvai gyűjtőtábor felé. E menetekben lépdelt az elkövetkezendő napokban elcsigázottan, dideregve a vörös hordák által megszállt Kárpátalja szinte teljes magyar és német férfi lakossága a helyiek által csak kárpátaljai Auschwitznak, a magyarok Golgotájának hívott szolyvai gyűjtőtábor felé. Ma rájuk, arra a több tízezer magyar testvérünkre és német sorstársainkra emlékezünk, akiket az embertelen sztálinista diktatúra brutálisan elszakított szeretteitől és messze űzött otthonától, hogy megalázza, megtörje és végül többségüket el is pusztítsa.
A 4. Ukrán Front 1944 októberében foglalta el Kárpátalját, és első intézkedései között parancsot adott a hadköteles korú férfi lakosság összegyűjtésére. Közülük a szlovák és a ruszin nemzetiségűeket a nyilvántartásba vételt követően hazaengedték, az őshonos magyarok és németek számára azonban nem volt menekvés. Bár az intézkedés eredetileg csak a 18 és 50 év közötti férfi lakosságot érintette, a szovjet NKVD-sek tágan értelmezték a kapott parancsot, és a felülről meghatározott kvóta mihamarabbi teljesítése érdekében 13 éves gyermekeket és a bőven 60 év feletti férfiakat is elhurcoltak.
A nyilvántartásba vétel közben minden személyes iratukat elvették, és a mínusz 20 fokos hidegben útnak indították őket gyalogosan Szolyva, a központi gyűjtőtábor felé. Ők akkor úgy tudták, hogy 3 napos munkára, málenkij robotra mennek. Ebben a sorsban osztozott egyébként feleségem családjának több férfi tagja is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhurcoltak döntő többsége teljesen ártatlan civil volt; békés parasztemberek, a jövő nemzedékeket nevelő és oktató tanárok vagy a világháború minden nélkülözését átélt munkások. Bűnük csupán az volt, hogy annak teremtette őket az Úristen, aminek. Bosszú volt ez, véres bosszú minden magyar és német ellen, akiket az Amerikai Egyesült Államokkal szövetséges szovjet kommunizmus, minden általa és szövetségesei által fennen hirdetett emberi és polgári jogot semmibe véve, kollektív bűnösöknek titulált. Bosszú volt azokon a magyar katonákon, akik vitézül, áttörhetetlenül tartották a Keleti-Kárpátok védvonalait, és bosszú azokon, akik soha életükben nem fogtak fegyvert. Bosszú a nőkön és a férfiakon, bosszú a gyerekeken és az időseken. Márai szavaival élve: „Magyar voltál, ezért!”
A tábor fennállásáig, 1945 áprilisáig a szovjet hatóságok 35-40 ezer embert zsúfoltak össze Szolyván, akiket tudatosan alultápláltak, mert annyira féltek a szökésüktől. Soraikat így rég elfeledett betegségek tizedelték 1944-45 keservesen hideg telén, így nem csoda, hogy egyharmaduk, mintegy 12 ezer ember nem érte meg a következő év tavaszát. Az életben maradottakat 1945 februárjában indították útnak a szovjet hatóságok megfelelő felszerelés nélkül, hóban-fagyban a szibériai bányákba, gyárakba és építkezésekre. E 23-25 ezer ember több mint fele tűnt el a szovjet lágerbirodalomban.
(18.20)
A gyűjtőtábor középkori körülményeket idéző poklában elhunytak emlékének ápolására 1994-ben nyitotta meg kapuit az első világháborús haditemetőt is magába foglaló Szolyvai Emlékpark; 2004-ben pedig a 12 ezer áldozat nevét tartalmazó márványoszlopok is a helyükre kerültek. Köszönet ezért az emlékparkot ma is gondozó Szolyvai Emlékpark Bizottságnak. A településenként összeállított névtáblákon gyakran egy teljes család összes férfi tagjának neve olvasható, nagypapától a kisunokáig.
Éppen ezért lenne fontos, hogy az ukrán parlament a napirendjére vegye és elfogadja azt a határozatot, amely megörökíti az ártatlan szolyvai áldozatok emlékét. Remélem, a két miniszterelnök november 26-ai találkozóján ez is szóba fog kerülni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években a Jobbik minden alkalommal részt vett az emlékparkban szervezett megemlékezésen, idén azonban nem tudtunk ott lenni, ezért most itt, a nemzet templomában emlékezünk az akkori áldozatokra. A kommunisták célja mindenhol ugyanaz volt: a magyarság nemzeti erejének megtörése és ezzel betagozódásunk elősegítése a nagy szovjet birodalomba. Mondjuk azonban ki büszkén: ez nem sikerült. Nem sikerült, mert nem sikerülhetett, mert mi, magyarok kiálltuk a vészterhes időket, mint oly sokszor történelmünk során. Nem sikerült, mert ma is van magyar szó és magyar imádság Kárpátalján.
A mártírok vére magvetéssé vált, bár megfogyott, de meg nem tört, hanem hitében és magyarságában megerősödött ez a közösség. A Jobbik azért küzd, hogy ez a jövőben is így maradjon, hogy száz és ezer év múlva is legyen magyar szó Munkácson és Beregszászon, Nagydobronyban és Barkaszón, de Rahón és Kőrösmezőn is. Azért dolgozunk, hogy ne vigyék el a kárpátaljai magyarokat távoli és véres háborúkba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amelyekhez semmi közük, és azért, hogy a közösségnek, amely az elmúlt napokban Szolyvára emlékezett, soha ne kelljen se önként, se kényszer hatására elvándorolnia ősei földjéről, hanem ott magyarként megmaradva tudjon egy szebb jövőt építeni gyermekei és unokái számára. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
