CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy mielőtt az érdemi kérdésekre válaszolok, egy dolgot már csak a neveltetésem okán is kikérjek magamnak elnök asszony nevében, akinek nincs lehetősége ebben a vitában felszólalni. Méghozzá azt, hogy Magyarországnak azt a statisztikusát, akit nemzetközi szervezetek, az ENSZ többek között, az egyik legkomolyabb magyarországi szakembernek tart, sőt nemcsak Magyarországon, hanem a régióban, csak azért ilyen politikai vádakkal illetni, mert önnek nem tetszik egy törvényjavaslat, amit a kormány beterjeszt, azt gondolom, etikátlan és tisztességtelen. Ez vonatkozik mindazokra a felszólalókra, akik azt gondolják, hogy elnök asszony személyének a támadása az, amivel a kormányon fogást tudnak találni. Egyet tudok érteni azzal, vitassuk meg a szakmai kérdéseket, és ezekre is szeretnék válaszolni, de ezt mindenképpen szerettem volna megelőlegezni.
Azt gondolom, az is mind a három ellenzéki felszólalónak szóló válasz, hogy az, hogy a tükörben látott kép nem tetszik annak, aki nézi, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a tükörrel van baj. Ha azok az adatok, amelyek különböző kérdésekben napirendre kerülnek és a politikai vitáknak is részét képezik, valamilyen politikai közegbe nem ágyazhatók be, az nem azt jelenti, hogy az adatokkal van a probléma, ha nem azt a narratívát erősíti, amit adott esetben egy-egy politikai erő szeretne Magyarország torkán letolni.
(11.50)
Azért emlékszem én még arra, és ha jól emlékszem, képviselő úr 2006-ban nyert először mandátumot, amikor Veres János a 2006-os választásokat megelőzően amúgy a szokott rendnek megfelelően nem hozta nyilvánosságra a költségvetésre vonatkozó alapadatokat, hanem ezt kifejezetten a választások utánra időzítették, hogy a magyar embereknek ne legyen valós döntéshozatali lehetőségük akkor, amikor valóban döntést kell hozni arra, hogy merrefelé menjen az ország sorsa. Kérdéses persze - és ez utólagosan csak egy teoretikus kérdés -, hogy miként alakult volna a 2006-os választásoknak az eredménye, amennyiben ezek az adatok nem a választásokat követően, hanem már azt megelőzően is nyilvánosságot kapnak.
És tudja, Bárándy képviselő úr, gyakran hallom azt MSZP-s képviselőktől, hogy Magyarországon nincs demokrácia, nincsenek meg azok a biztosítékok, súlyok és ellensúlyok rendszere, ami garantálni tudná azt, hogy Magyarország valóban 1990 óta egy folyamatos demokratikus pályán fejlődjön, hanem ebben ellentétes folyamatokat látnak. Csak amikor önök mindig példát hoznak, például az Egyesült Államokat, akkor mindig elmondják azt, hogy milyen tanulságokat tudna levonni a magyar államigazgatási rendszer például az Egyesült Államok működő rendszeréből, és ezeket hogyan tudná átemelni. Például az, hogy vannak olyan szervezetek, amelyeknek a vezetőinek a kinevezési időszaka hosszabb, mint egy-egy politikai ciklus, azt gondolom, hogy ez pont ennek a biztosítéka. Ha jól tudom, pont az amerikai elnökválasztást követően Trump elnök úrnak, megválasztott elnöknek lesz az egyik feladata egy olyan főbírónak a kinevezése, akinek a mandátuma lényegében élethosszig tartó mandátum. Mi pont azt gondoljuk, hogy egy demokráciának egy alapbiztosítéka az, hogy vannak olyan szervezetek, amelyeknek a vezetősége, az elnöke, az elnökhelyettesei kormányzati mandátumokon átívelően kapnak felhatalmazást különböző munka végzésére.
Itt javaslom Hadházy képviselő úrnak tisztába kerülni a tényekkel, mert a KSH elnökét valóban 7 évre nevezik ki, de felmentési lehetőség nincs a miniszterelnök kezében. Tehát ismételten egy olyan állításával találkozunk, amelyben csak félig bontja ki az igazság fonalait, majd mint az ön által említett székelyek, elmondja az igazságot, csak nem akkor és nem azon a helyen, ahol azt elkezdi.
A Jobbik felvetésére: engedje meg, képviselő úr, hogy azért egy kérdést megpróbáljak értelmezni. Az én nézőpontom szerint az, aki dolgozik, és most indifferens, hogy milyen munkát végez, dolgozik, az munkavállaló. Az egy másik vita, hogy az a kereset, amit ő meg tud keresni, akár közfoglalkoztatottként, akár az állami szférában vagy a piaci viszonyok között, az elegendő-e a megélhetéséhez. Tehát azt a vitát én hajlandó vagyok lefolytatni. De azt nem tudom hogyan értelmezni, hogy önök a munkavállalói kör egy jelentős részéről nem hajlandóak tudomást venni.
2010-ben azt mondta a jelenlegi kormány, hogy vállaljuk tíz év alatt egymillió új munkahely létrehozását. 2010-2016-ig 650 ezer fővel tudtuk növelni a munkavállalóknak a létszámát. Az egy legitim vita, hogy érdemes-e vagy tudunk-e valamit tenni annak érdekében, hogy a közfoglalkoztatásból még hatékonyabban tudjunk átvezetni embereket a piaci foglalkoztatás viszonyai közé, vagy a közfoglalkoztatáson belül ott, ahol nincs a piaci foglalkoztatásnak reális esélye, egyes országrészeken ez sajnos adottság, ott magasabb bérezést tudjunk elérni. De azokat az embereket, akik 2010-et megelőzően anélkül kaptak az államtól bármilyen juttatást, hogy azért egy fűszálat nem kellett keresztbe tenniük, most pedig valamilyen társadalmilag hasznos munkát végeznek, szerintem nem szabad és nem lehet összemosni egymással. És azt kérem, hogy ezeket az embereket ne nézzék le, azokat az embereket, akiknek adott esetben lehetséges, hogy önhibájukon kívül, de nincs más lehetőségük más típusú munkát végezni, és azt gondolom, hogy aki munkát végez, az pedig igenis, benne kell hogy legyen a foglalkoztatási statisztikákban.
Az infláció kérdése. Ez megint egy olyan történet, amellyel nehéz mit kezdeni. (Egyed Zsolt: Azt elhiszem!) Tehát nemzetközi sztenderdek határozzák meg minden országban, minden európai uniós tagállamban is, hogy az inflációt milyen tényezők alapján kell számolni, és ezek alapján a számok alapján kijön egy szám az egyenletnek vagy a képletnek a végén. Ez vagy azt mutatja, hogy van infláció, vagy azt mutatja, hogy nincs infláció. Bárhonnan nézem a számokat, az a szám ugyanazt mutatja. Az értelmezési kérdés az persze teljesen más, hogy ebből milyen következtetéseket tudnak levonni.
Hogy a statisztikák készítésében vegyenek részt piaci cégek, szerintem ez nonszensz. Vannak olyan típusú állami feladatok, amelyeket kötelezően az állami apparátusnak végre kell tudni hajtania. Egy komolyan vehető állami apparátusnak ezt meg kell tudnia csinálni. A magyar statisztikai rendszer az európai sztenderdek szerint is mércének számít, és azt gondolom, hogy ez nem attól függ, hogy van-e bármilyen együttműködésük piaci cégekkel. Nem tudok elképzelni olyan piaci szereplőt Magyarországon, akinek komolyabb szakmai kompetenciája, komolyabb kutatási történeti háttere vagy hozzáférési lehetősége van bármilyen olyan információhoz, amelyben jobb munkát tudna végezni, mint a Statisztikai Hivatal munkatársai. Tehát nem gondolom azt, hogy itt helye lenne bármilyen piaci együttműködésnek.
Tudja, képviselő úr, arról is sokat vitázunk itt az Országgyűlésben, de én követem a parlamenti pártok felszólalásait különböző szakmai konferenciákon is, hogy miként változik meg a XXI. században a társadalmi-gazdasági rendszer működése a XX. századhoz képest. Azt látom, hogy abban evidencia van, bármelyik pártnak nézem a felszólalásait, hogy az tényszerű, hogy a XXI. század teljesen más dimenzióban értelmezendő.
Ha ezt az állítást megfogalmazzák, és ezt evidenciának tekintik, akkor hadd kérdezzek vissza: azokat a mérőszámokat vagy azokat a gyakorlatokat, ahogy mi mérjük különböző társadalmi folyamatoknak az alakulását, akkor miért nem tekintik evidenciának, hogy ezt is meg kell változtatni? És az erre vonatkozó európai uniós kezdeményezések magyarországi átvétele az nem arról szól, amit önök akarnak mondani, hogy itt bármilyen statisztika manipulálásra kerül, hiszen maga az adat az a Statisztikai Hivatal munkájának az eredménye, hogy előáll egy adat. Az, hogy ezt hogyan értelmezik, az pedig nem a Statisztikai Hivatalnak a feladata; az különböző interpretációk alapján megtörténik itt a parlamentben, szakmai szervezetekben, és ez alapján döntenek úgy valóban a befektetők is, hogy jönnek-e Magyarországra vagy sem. Hál’ istennek, azt gondolom, egyre többen jönnek, és ez például a hitelminősítések tekintetében is azt igazolja, hogy a magyar gazdaság jól működik.
Hadházy képviselő úrnak is szeretném mondani, hogy érdemes lenne különbséget tenni a között, hogy mi az adat és mi az adatnak a magyarázata. Az egyik számonkérhető a Központi Statisztikai Hivatalon, a magyarázata az nem.
És az is, hogy ha normális Magyarországról beszél egy képviselő, akkor az is számonkérhető, hogy ha az a kormánytag, aki egy törvényjavaslatot képvisel, végighallgatja a képviselőt, és próbál arra reflektálni, legalább a szemkontaktust kapja meg vagy a figyelemnek a tiszteletét képviselő úrtól. Úgy látszik, ez a műfaj még az ön normális Magyarországán nem működik. Remélem, hogy érdemi információkat kap adott esetben a repülővezetésnek a fontos tanulságairól.
Képviselő úr, az megint a féligazságaihoz tartozik, amit miniszterelnök úr szájába próbált adni. Miniszterelnök úr soha nem mondta azt, hogy nincs korrupció Magyarországon. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy zéró tolerancia van a korrupcióval szemben. Ha nem lenne korrupció Magyarországon, abban az esetben nem lennének büntetőfeljelentések, nem lennének bírósági döntések különböző korrupciós ügyekben. (Kunhalmi Ágnes: Nem elég!) Azt mondta, hogy zéró tolerancia van Magyarországon.
Az eximbankos kérdése kapcsán szeretném felhívni a figyelmét, hogy hat európai ország statisztikai hivatala vitatkozik egymással, illetve az Európai Bizottsággal azon, hogy a statisztikai számítás szerint milyen állami kiadásokat hogyan, miként kell számítani.
Engedje meg, képviselő úr, hogy arra is felhívjam a figyelmét, habár az LMP-nek nehéz a viszonyulását az európai kérdésekhez figyelembe venni, mert úgy próbálja a közösség értékeit megóvni, hogy közben figyelmen kívül hagyja azt, hogy ez a közösség számtalan lemondással és számtalan lehetőséggel is jár. Egy ilyen lehetőség, ami miatt az Európai Közösség tagjaivá váltunk 2004-ben, az a szabad munkaerő-áramlásnak a kérdése. Tehát én el tudom fogadni, hogy önök ezt egy negatív tendenciaként tekintik, hogy jó pár magyar dolgozik az Európai Unió területén belül, Magyarországon kívül, és hogy ezeket az embereket önök le szeretnék vonni a statisztikai számításokból, de ilyen alapon akkor azt is mondhatnám, miért nem kéri ki azt, hogy a statisztikai számításokban szerepelnek-e vagy nem szerepelnek például azok az Európai Unió más tagországaiból érkező munkavállalók, akik pedig itt, Magyarországon járulnak hozzá a magyar nemzetgazdaság fejlődéséhez.
Tehát képviselő úr féligazságokat mond. Azt szeretném kérni öntől, hogy ha idéz valakitől, akkor azt legalább pontosan tegye, akkurátus ember módjára. És amikor a külső számonkérhetőségről beszél, akkor ne feledkezzen meg a tényekről, például arról, hogy az Európai Bizottság vagy az Eurostat is számtalan alkalommal követi figyelemmel nemcsak a KSH működését és az általa publikált adatokat, hanem azt is, hogy milyen eljárásrendek szerint, milyen szakmai sztenderdek szerint végzik a munkájukat, és ebben a KSH mindig kiváló minősítést kapott. Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a szakmai munkát erősítheti.
Köszönöm azoknak a képviselőknek, akik figyeltek a válaszra, megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
