DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A sajátossága a parlamenti műfajnak természetesen, hogy az ember néha lényegesen később tud szólni, mint amelyik felvetésre egyébként reagálni szeretne. Ezúton is köszönöm az államtitkár úrnak, és örülök annak, hogy a legtöbb kollégájával ellentétben részt vesz a parlamenti vitában, és nem a zárszóban osztja az ellenzéket, hanem valóban nyitott a vitára, és én ezt méltányolom.
Méltányolom egyébként azt is, államtitkár úr, és ez az ön úriember mivoltát jelzi, hogy védelmébe vette a Statisztikai Hivatal elnökét, aki nyilván ebben a parlamenti vitában a házszabály alapján nem tud megszólalni. Mindazonáltal azt gondolom, hogy nincs igaza. Nincs igaza, mert ha valaki arra szerződik, államtitkár úr és tisztelt elnök asszony, hogy Orbán Viktor rendszerét szolgai módon kiszolgálja, akkor bizony az ellenzék részéről kritika fogja érni, és ezt a kritikát el kell fogadni és el kell viselni. Nekem pedig meggyőződésem, hogy ilyen módon működik ma a Statisztikai Hivatal és annak a vezetése.
Arra, hogy egyébként mennyire objektív a működés, mennyire férhet egyébként kétség ahhoz, hogy az elnök objektív módon védi az igazát, azért szeretnék idézni egy sajtótermékből.
Természetesen ennek az igazságtartalmát én ellenőrizni nem tudom, hogy így volt vagy nem, mindenesetre az idézet biztos. A Magyar Statisztikai Társaság Etikai Testülete elmarasztalta a Központi Statisztikai Hivatal regnáló elnökét, Vukovich Gabriellát, az elnök ugyanis úgy érte el egy tavaly novemberi szakmai konferencián, hogy az előadásra felkért Mellár Tamás - aki a KSH korábbi elnöke volt, méghozzá nem a mi éránk alatt, hanem az önöké alatt - mégse állhasson a pódiumra, hogy ezt szabta a KSH pénzügyi támogatásának feltételéül. Ez az objektivitás? Etikai vétséget követett el. Megint csak egy idézetet szeretnék olvasni: hatalmával visszaélve egy civil szervezet, a Magyar Statisztikai Társaság működésébe avatkozott. Én erre nem is akarok kommentárt mondani, én azt gondolom, ezek a sorok önmagukért beszélnek.
(12.30)
Ami a Statisztikai Hivatal módszertanát, illetve módszereit illeti, beszélek itt akár a statisztikák esetleges fals közléséről vagy manipulálásáról, hadd mondjam azt, hogy inkább ez utóbbiról, sokkal inkább ez utóbbiról, ami épp olyan rossz, mint amikor statisztikát hamisít valaki, a lényegben nincsen különbség: megtévesztik az embereket, azt állítják valamiről, hogy ez a valóság, holott a valóság nem az. Teljesen mindegy, hogy ezt hamisított statisztikák alapján vagy manipulált statisztikák alapján csinálják.
Minden kutatásnak - és azt gondolom, államtitkár úrral ebben nincs vita köztünk - az alapja a módszertan. Én a statisztikához nem értek, de kutatást már folytattam, nem statisztikait. Mindig azzal kezdi az ember, amikor egy komolyabb kutatást elvégez, hogy beszámol a módszertanról. Valóban nyilvános a KSH kutatási módszertana, csak míg egy tudományos értekezés esetén, aki érdeklődik a téma iránt általában, módja, lehetősége és realitása - és ezt a szót szeretném nagyon hangsúlyozni - van annak, hogy a módszertant is elolvassa, addig a statisztikai adatközlések esetén ez a realitás nagyjából hiányzik. Ugyanis azt szeretném megkérdezni: vajon ön szerint, államtitkár úr, egyébként a nyilvános módszertani adatokat hányan olvassák el? S hányan hallgatják meg vajon a manipulált statisztikai adatok eredményeként közölt győzelmi jelentéseiket? Attól ugyanis harsog a sajtó, mármint az önök győzelmi jelentéseitől, amit statisztikai adatokra alapoznak. Nyilvánvalóan az emberek törtrésze, olyan csekély rész, ami statisztikai módszerrel szinte nem mérhető, fogja elolvasni a módszertant és fogja tudni értelmezni a módszertant. Márpedig én azt gondolom, hogy ennek jelentősége van.
S ha már Mellár Tamás szóba került vagy szóba hoztam a mai ülésen, szintén egy újságcikk alapján szeretnék idézni tőle; ugyanazt mondja egyébként, amit én: az adatok nyilvánvalóan valósak, csak az a kérdés, hogy milyen módszertannal születnek. Engedjék meg, hogy még talán két-három mondatot idézzek tőle; ez a kérdés a szegénységről szóló vita kapcsán született. Mellár Tamás azt mondja: mit tekinthetünk szegénységi küszöbnek? Mi tartozik a létminimum fogyasztói kosarába? A KSH abbahagyta a létminimum számítását, és az életszínvonal mérésére új módszert használ. Ezzel önmagában nincs baj, arról viszont, hogy mi emelkedett vagy csökkent, akkor kaphatnánk valós képet, ha az új számítással néhány évre visszamenően is készítenénk statisztikát, és azt összehasonlítanánk a novemberi adatokkal. Akkor kiderülne, csökkent-e, illetve mennyit a szegények száma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Erről van csak szó, hogy a politika ezeket a számokat értelemszerűen le fogja egyszerűsíteni, s aki ért ehhez a szakmához - márpedig a Statisztikai Hivatal elnökének a hozzáértését egy pillanatig nem kérdőjelezem meg -, az tudja úgy alakítani ezeket a számokat, hogy ugyan a valóságot nem fedik, mégis magyarázhatók. Ez a manipuláció, tisztelt képviselőtársaim, és én ezt kárhoztatom, és ezt bizony kritikaként olvasom a Statisztikai Hivatal vezetésének a fejére.
A másik: nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy államtitkár úr Veres Jánosra utalt. Nem helyes eltitkolni az adatokat. Ha ő ezt tette, helytelenül tette. Helytelenül tette. De erre hivatkozva azt mondani, mint a kisiskolában, hogy azért nem baj, amit én csináltam, mert Pistike is ugyanezt csinálta, ez nem jó. Én azt gondolom, hogy ha kell, elismerem, hogy ez egy probléma, de ez még nem indokolja azt, hogy ne lehessen kritika tárgyává tenni azt, ha valaki manipulál. És akkor ezzel egyetértünk, akkor ebben köztünk nincs vita, túl is léphetünk ezen a kérdésen.
A másik, ami a közjogi rendszere vonatkozik: én azt fenntartom, államtitkár úr, hogy ha úgy alakult át egy ország közjogi rendszere, hogy abban lehetővé válik az - márpedig ez ma így van -, hogy mindent egy ember akarata irányítson, és annak gyakorlatilag komoly korlátai ne legyenek, akkor ott kár ilyen részletszabályokat alkotni, amelyek egyébként normális jogállami körülmények között alkalmasak lehetnek arra, hogy a Statisztikai Hivatal nagyobb függetlenségét biztosítsák. De ma a jogi környezet olyan, hogy tökéletesen fölösleges ilyen szabályokat hozni, semmivel nem jutunk odébb.
Higgye el, államtitkár úr - talán elhiszi nekem -, én olvastam ilyen közjogi rendszerekről szóló könyveket, mi több, még írtam is ilyet, például az egyikben 550 oldalnyi érvem és bizonyítékom van arra, hogy hogyan bontották le a közjogi rendszert Magyarországon. Én mindig azt szoktam erre mondani, hogy nagyon örülnék annak, ha a kormányzati oldalról akár politikai, akár tudományos igényességgel valaki cáfolná az abban szereplő adatokat és tényeket vagy akár a gondolatmenetet is. Ez három éve jelent meg, eddig ilyen cáfolatot még nem olvastam, pedig jó lenne, hátha tévedek, hátha egy kicsit jobb a helyzet annál, mint amit én gondolok. De egy biztos: adatok alapján írtam, és adatok alapján vontam le azt a következtetést, hogy itt a fékek és ellensúlyok rendszere hihetetlen módon meggyengült, azt, hogy a jogállamiság eszméje már a múlté, és ebben a rendszerben - még egyszer mondom - teljesen fölösleges ilyen törvényeket előterjeszteni.
S végezetül, tisztelt államtitkár úr, valószínűleg elkerülte a figyelmét; nem az, amit most fogok mondani, hogy évek óta ezzel a kérdéskörrel - már ami az állami rendszert és az államrendet érinti - én foglalkozom, én érdeklődéssel várnám azokat az idézeteket saját magamtól, ahol én az Egyesült Államok rendszerének az átvételére bármikor javaslatot tettem volna. Én azt gondolom, hogy az Egyesült Államokból sok mindent át lehet venni, vannak jó dolgok; én nagyon szomorú lennék, ha egy az egyben az ő államrendjüket kellene itt Magyarországon megvalósítani, már csak azért is, mert az egy angolszász jogrendszer, én meg híve vagyok a kontinentális jogrendszernek, tehát összehasonlítani például hivatali időket egy angolszász jogrendszernél és egy európai, középeurópai kontinentális jogrendszer esetében fölösleges, mert egészen más felfogásra és egészen más jogi környezetre és struktúrára épül az a rendszer.
Arra meg, hogy vannak-e parlamenti ciklusokon átnyúló megbízatási idők: vannak, voltak is, sőt, mi több, amiket én kárhoztatok, hogy önök megemelik, azok már eredetileg is azok voltak, ugyanis 4 éves egy parlamenti ciklus, az OBH elnökének, a legfőbb ügyésznek például 6 éves ciklusa volt, az másfél parlamenti ciklust jelent, de az ÁSZ-elnöknek is jóval hosszabb volt, az alkotmánybíráknak is 9 év volt a megbízatásuk, az több mint két parlamenti ciklust jelent. Csak az a baj, hogy a 9 nem volt elég, azt meg kellett emelni 12-re, a 6 nem volt elég, azt meg kellett emelni 9-re, most megint a 6 nem elég, azt meg kell emelni 7-re. Ez az a tendencia, ami nem helyes. Egyébként az, hogy a ciklusokon átnyúló hivatali idők vannak, az az.
S a másik, ami nem helyes, ha már itt tartunk, hogy önöket a legkevésbé sem zavarta egyébként, hogy ilyen hivatali ciklusok vannak, mert mind a Legfelsőbb Bíróság elnökének a mandátumát, mind az adatvédelmi biztos mandátumát, mind az Országos Választási Bizottság tagjainak a mandátumát megszüntették annak előtte, mint hogy lejárt volna a ciklus.
(12.40)
Ezek közül voltak, akik Strasbourgban egyébként a nagy kamara előtti eljárásban elégtételt is nyertek, és a jogsértést megállapította Strasbourg. Tehát azt tudom mondani, hogy amikor ezekről a számokról beszélnek, akkor egy bizonyos visszafogottságot mindenképp elvár az ember, és ezt most nem önre értem, államtitkár úr, mert ön egyébként ebben a stílusban szokott beszélni.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
