BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mielőtt a saját mondandómat elmondanám, már amint itt a felszólalásomra készültem, Harangozó Gábor említette Izlandot, és szeretném Izlandot egy kicsit más színben bemutatni, mint ahogy ő bemutatta. Tessék belegondolni, Izland éppen csak nagyobb, mint Miskolc. (Gőgös Zoltán: Jó sok meleg víz van náluk.) Parancsolsz, Gőgös úr? Köszönöm a szót, Gőgös úr.
Tehát a lényeg az, hogy Izlandról beszélt, és ez most már non plus ultra az ő vagy az önök szemében. Egy 300 ezres országról beszélünk, amelyik, amikor a válság rátört, a három bank akkora válságot csinált az országnak, hogy az ottani GDP ötszörösére rúgó adóssággal rendelkezik, azóta a 27,5 százalékos GDP-arányos adósságuk ma már 100 százalék. Az ottani kormány nem vállalhatta föl azt a hiteltömeget, amit a hátom bankjuk fölvett a Lehman Brothers bukása előtt, ennek következtében az ottani fizetőeszköz ötszörös értékkel ment alá a dollárnak. Ennek következtében az ottani fizetések értéke gyakorlatilag ötödére esett vissza. Az adókat megduplázták, mindenféle járulékot megdupláztak, és gyakorlatilag Izland a mai napig szenvedi ezeket a korábbi rossz döntéseket, rossz gazdálkodást.
Ma Izland nem jó példa, egy szerencsétlen ország, amelyik nem bírt kimászni a válságból. A nyugdíjrendszer lyuka, ami tátong, a GDP 80 százaléka, ennyi a nyugdíjrendszer hiánya. Tehát jelezzük, hogy itt egy kicsit más a helyzet, ne tessék ezt a vitát elindítani.
Illetve egy másik fontos dolog, amikor ön beszél a burgenlandi példákról, ezek kiváló példák. Ezeket lehet sorolni Stájerországból, Karintiából, akár Szlovéniából is. De vajon tudja-e azt ön, hogy amikor 2002 és 2010 között, és bocsánat, hogy visszatekintek a múltra, kedves Szél képviselő asszony, Magyarországon nem lehetett disznót vágni, nem lehetett tojást vinni a piacra az önök kormányzása alatt. Akkor nem kiabált senki sem azokból a padsorokból. Pedig nem lehetett már szinte egyetlen állatot sem vágni az otthonokban, meg volt tiltva az uniós csatlakozás után. Ezt ne felejtsük el. Egyébként én is hiányolom azt, hogy a magyarországi élelmiszerfeldolgozók száma alacsony, hiányolom, hogy a magyarországi fogyasztók nem fogyasztanak kellőképpen magyar árut, de ez egy másik történet, erről lehetne vitát nyitni, de ez nem a mai nap témája.
Miről akartam beszélni? Köszönöm szépen a türelmüket, hogy megvárták ezt. És van még talán öt percem, hogy elmondhassam. Az ország olyan részén lakom egyébként, amihez hasonló közel 38 térség van vagy járás az ország határ menti térségeiben, ahol a gondok óriásiak. És nem mától, nem 2010-től, nem 2002-től, hanem korábbról datálódik. Ott, ahol mi lakunk, lakik ott egy képviselő úr, nem is olyan messze tőlünk, bár most nincs itt, akkoriban, a ’90-es évek tájékán a határunkban bombázták a jugoszláv maradék állam részeit, és a 2000-es évek előtt, ’99-ben volt az utolsó bombázás. Tehát oda senki nem jött beruházni. Gőgös képviselő úr ismeri az ottani állami gazdaság sorsát, igaz, nekünk mondhatja, mert nekünk volt saját ilyen problémánk, de gyakorlatilag az összes, mindegyik tönkrement az ő kormányzásuk alatt, és ma már nincs olyan komoly munkáltató, aki a foglalkoztatást megoldaná Bács-Kiskun megye déli részén.
Nagyon fontos, hogy arra mifelénk és az ország hasonló részein, a határ mentén, délen, keleten, északon egészen az Ipoly partjáig hasonló gondok vannak. De azért is akarom visszahozni a múltidézést, mert úgy tekintenek itt képviselőtársaim tőlünk jobbra, az ellenzéki padsorokban, mintha 2010-ben a Kánaán lett volna Magyarországon, mintha tejjel-mézzel folyt volna minden, csöpögött minden, a jó meg aztán különösen jött az ország népére, mindenki jól élt, a forint alacsonyan repült a svájci frankhoz képest, minden rendben volt. Ezt állítják napról napra, amikor szeretnénk megmagyarázni, honnét indultunk.
És nincs itt képviselőtársunk a KDNP-ből, Hollik István, akit idéztek, és gúnyolódtak rajta, hogy Jókait már másodjára idézi. Kiváló idézet egyébként, amit elmondott. Higgyék el, aki a múltból nem tanul, a jelenből sem fog tudni semmit sem megérteni, és a jövőt hagyjuk már. Tehát éppen ezért szeretnénk mi is ebből tanulni. De mindig elfelejtik, ezért el kell mondanunk, hogy honnét indultunk. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Be szoktam időnként én is szólogatni vagy kiabálni, ezt nem tagadom, de meghallgatom mindig képviselőtársaimat, akárhonnan is szólnak. Nézzük először is: 2003-ban vagyunk, mi magunk gazdálkodunk otthon a családommal, almát termesztünk, ez nem titok. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk 2003-ban, hiszen 2002-től kezdve egy új segélyezési rendszer jött a gazdaságba, illetve a költségvetési alrendszerekbe. Pár év alatt megnégyszereződött a segélyezések mértéke, költségvetési számai, a korábbi 120-ról 480 milliárd forintra mentek, és 2003-ra eltűntek, mondhatnám képviselőtársunk választókörzetét is, eltűntek a kétkezi munkások.
Ha Erdélyből, Románia más részeiről nincsenek szedő emberek sem a szőlőkben, sem a paradicsomföldeken, sem a gyümölcsösökben, akkor Bács-Kiskunban, de a Hajdúságban, Szabolcsban nincs, mert hogy is lenne, le lettek szoktatva a munkáról. (Gőgös Zoltán: Már hat éve ti kormányoztok.) Zoli, hallgass végig! Hallgass végig, Zoli! Jó, csak kicsit szeretném megnevelni Gőgös képviselő urat.
Tehát a lényeg az, ha figyelne és értené, arról van szó, hogy eltűntek a segélyezési rendszerek következtében azok az emberek, akik korábban idénymunkában egy évben, márciustól októberig, novemberig jöttek dolgozni a mezőgazdaságba. Agrártérség vagyunk, nem tudunk mi autógyárakat fenntartani. (Gőgös Zoltán közbeszól.)
A következő: az önök kormányzása alatt képesek voltak odáig juttatni bennünket, gyakorlatilag a segélyezési rendszer megemelésével azt a hatást érték el a társadalom többi részében, akik bérből és fizetésből éltek, hogy megdöbbentek azon, hogy hogy a francba van az, hogy az ország elég komoly, több százezres réteget tart el, akik gyakorlatilag így is tudtak élni, hogy nem kellett dolgozniuk, csak segélyt kaptak, és az ország népe mindenben kisegítette. Akik segélyből éltek, rájöttek, hogy így is lehet, sőt így érdemes igazándiból élni. Tehát nem kaptunk lehetőséget arra, hogy őket ebből a világból kirángassuk. Ez így ment nyolc éven keresztül.
A másik nagyon fontos időpont ebben a visszatekintésben 2004. május 1-je, amikor beléptünk az Európai Unióba. Országszerte nappali fényben egyébként rengeteg tűzijátékot indítottak az égnek, ez jelezte már akkor, hogy az uniós csatlakozással csak gondok lesznek.
(20.40)
Gyakorlatilag az a szentháromság, amit az uniós csatlakozáskor elfogadtunk, a szabad tőke, az áru és a munkaerő áramlása, ez gyakorlatilag, ha úgy vesszük, megpecsételte Nyugat-Európa irányába Kelet-Európa munkaerőpiacait, hiszen az a különbség, ami a mai napig fönnáll, és volt itt, hogy persze, mert Mohácsig vissza akarunk menni, nem, de tény és való, hogy a munkaerőpiaci helyzetet nagyban befolyásolja az, hogy Nyugat-Európában, Ausztriában közel négyszerese, Németországban szintén négyszerese a bérek mértéke annak, amit ugyanazért a munkáért Magyarországon kapnak. Az is igaz, hogy milyen dolog az, hogy a Nyugat-Európából idejött autógyártó cégeknél háromszor-négyszer annyi a bér az anyagyárakban Németországban vagy más országokban, mint Magyarországon, de azért jelzem, hogy a kecskeméti, illetve az ország más részein lévő gyárakban szerintem nagyon sok betanított munkás és szakmunkás, aki nem kapott munkát más helyen, és ha tudna mobil lenni, azzal a 200 és 450 ezer forint közötti fizetéssel, ha beáll a sorba és elkezd dolgozni, szerintem megelégedne, sőt azok a munkások, akik elmentek tőlünk, inkább segélyen akartak élni, azok is elfogadnák, ha dolgozni még tudnának vagy akarnának.
De higgyék el, ez a másik nagyon nagy gond lesz: hogy lehet visszaszoktatni azokat az embereket, akik a közmunkaprogramban - ahogy mondották, nem helyesen és bántóan mondták egyébként, hogy a közmunkások életminősége, illetve emberi tartása meg a munkavégzésük morálja milyen. Egyébként Magyarország településeinek nagy részén, ha nem lennének közmunkások, szemétben, koszban úsznának. Akármerre, ahol a közmunkások dolgoznak az országban, higgyék el, számtalan szép, nagy dolgot tesznek, őket inkább dicsérjék.
Még egy adalékot szeretnék mondani. Azt láttuk abban a nyolc évben, hogy annak a baloldali kormánynak, amelynek a nyűgjét a mai napig viseljük, és mindenki eszi a mérget azóta is, a béremelés valahogy sohasem volt olyan égetően sürgős, mint az áremelés. Ezt tapasztalta az ország minden polgára. Ebből is meg kellett jönni, és abból is, hogy tisztelt képviselőtársaim, ne felejtsék el, Magyarország nyolc év alatt 7400 milliárd forintnyi adósságról 21 000 milliárd fölé tornázta az államadósságát. Ha ebből kiindulnak meg a többi negatívum, amit felsoroltam, higgyék el, katasztrofális helyzetet örökölt a második polgári kormány, nem is beszélve a devizahitel csapdájáról. Mondhatja Harangozó képviselő úr, hogy mi döntöttük be a forintot, de 2008 októberében 150 forintról 270 forintra már fölszaladt pár hétre a svájci franknak az értéke, és akkor már bedőltek a tisztelt és sajnálatos módon bajba került magyar devizahiteles csapdába került honfitársaink.
Én csak azt szeretném önöknek mondani, hogy a megoldást kérdezi mindenki mindenkitől, egy biztos: amíg nincs erősebb magyar gazdaság, nincs erőteljesebb növekedés, nincsenek innovatív vállalkozók az országban, akik képesek Magyarország gazdaságát más pályára állítani, igenis szükség lesz azokra a beruházókra, akik Magyarországra eddig érkeztek vagy érkezni fognak. De van már egy-két példa több helyen az országban, ahol magyar tőkeerős vállalkozók hazahozzák a pénzüket, saját településükön vagy környékükön kezdenek beruházni. Számtalan példát tudok én is felsorolni Bács-Kiskun megye déli részéről. De a lényeg az, hogy még ma nincsenek azok a magyar tervek, amelyek korábban megvoltak, és ’94-96 közt, a privatizáció során szét lettek verve cégek, azoknak a piacai és termékei a mai napig nagyon hiányoznak.
Úgyhogy van teendő, és nézzenek vissza önök is a múltba, mert ez a múlt, amit örököltünk, higgyék el, nemhogy sötét, attól sokkal rosszabb volt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
