CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai vitanapunkon egy mindannyiunk számára fontos kérdésről fogunk véleményt cserélni: a foglalkoztatottságról és az azzal összefüggésben levő területekről.
Fontos azonban megvizsgálnunk azt is, hogy honnan indultunk és hova jutottunk el az elmúlt, körülbelül egy évtizedben azzal a tudattal, hogy bár jelentős eredményeket értünk el, de a munka még nem fejeződött be, hisz ahhoz, hogy felzárkózzunk az EU fejlettebb államaihoz, még sok tennivalónk van.
Biztos vagyok benne, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a munkaerő iránti verseny nem kizárólag Magyarországot érintő probléma. Egy olyan, Európa jelentős térségét érintő trenddel állunk szemben, amit a globális válság utáni fellendülés hozott felszínre. Európa-szerte emelkedett a foglalkoztatás szintje, ezzel párhuzamosan csökkent a munkanélküliség, és ennek a folyamatnak a természetes velejárója, hogy ezekkel a tendenciákkal párhuzamosan megjelent bizonyos területen a munkaerő iránti verseny. Ráadásul a nehézségeket fokozza, hogy ez a jelenség szinte mindenhol ugyanazon szakmákra jellemző, kevés az orvos, az informatikus, a mérnök és legfőképpen a jó szakember, a szakmunkás. Ez a helyzet pedig természetszerűleg felerősítette a nemzetközi munkaerőmozgást is.
Miután 2010 óta a munkaalapú társadalmat erősítjük, és az a foglalkoztatási mutatókban is megmutatkozik, Magyarországon is hasonló folyamatok zajlottak az elmúlt években. Jó ütemben haladunk a teljes foglalkoztatottság felé, az elmúlt időszakban tett kormányzati intézkedések eredményeként a 20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája ma már meghaladja az uniós átlagot, amire nem volt példa 1990 óta.
A magyarországi munkanélküliség mértéke pedig ma már a negyedik legalacsonyabb a 28 tagállam között. A 4,9 százalékos munkanélküliség nemcsak az uniós átlagnál jobb, de alacsonyabb a világátlagban mért 6 százalék körüli aránynál is. Erre sem volt még példa az 1990 óta eltelt több mint két és fél évtized alatt.
Mindezzel együtt Magyarországon a munkaerőpiacon kialakult versenyhelyzet korántsem olyan súlyos, mint más országokban. Egy alapvetően pozitív folyamat által generált természetes jelenségnek vagyunk a tanúi, amely folyamat új kihívásokat teremt mindannyiunk számára. Ennek a helyzetnek a megoldása nemcsak a foglalkoztatáspolitika feladata a kérdés összetettsége miatt.
A kormány folyamatosan figyelemmel kíséri nemcsak a hazai, de a fő nemzetközi trendeket is. Ismerjük azokat a kihívásokat, amelyek előttünk állnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar gazdaság növekedési ütemének fenntartása érdekében elő kell segíteni a hazai vállalkozások hatékonyabb működését. Ehhez nyilvánvalóan hozzátartozik az is, hogy kormányzati eszközökkel kezelni kell a munkaerőtartalékok csökkenése miatt kialakult helyzetet, és időben kell reagálni a gazdaság működését érintő folyamatokra.
Tisztán látjuk tehát a fő tendenciákat, és tudjuk azt is, hogy a mai helyzet milyen összetett folyamatok eredményeként alakult ki. Éppen ezért bátran állíthatom, hogy a hazai sajtóban megjelenő hírek eltúlozzák az országban kialakult átmeneti munkaerőhiánynak is mondott jelenséget.
Be kell látnunk, hogy ahol magas a foglalkoztatottság - és nálunk az - és alacsony a munkanélküliség - és ez is igaz -, ott előbb-utóbb korlátokba ütközik a gazdaság extenzív növekedése. A munkaerő iránti kereslet növekedésére a piac béremeléssel reagál, ami elcsábítja a konkurenciánál dolgozó embereket, vagy más országokból szívja el a munkaerőt. Így válhat a verseny globálissá, ami alól egyetlen ország sem tudja függetleníteni magát.
(15.50)
Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy az inaktívak munkaerőpiacra történő bevonása is a felmerülő hiány mérséklésének egy lehetséges útja. Tettünk is komoly lépéseket ennek érdekében az elmúlt időszakban, de látnunk kell, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat, amelynek az eredménye jóval később várható. Ezzel összefüggésben sajnos azt is meg kell jegyeznem, hogy a munkáltatói attitűd sem mindig támogató a munkaerőpiactól hosszú ideig távol lévő emberek foglalkoztatásának irányába. Meg kell jegyeznem, a foglalkoztatáspolitika hosszú évekig, főként a Gyurcsány-Bajnai-kormányzás idején nem a sikertörténetekről szólt, azok, akik ezen a területen dolgoztak, bizony reménytelennek tűnő harcot vívtak sokszor az eredményekért. Most viszont végre elmondhatjuk, hogy közelítünk a teljes foglalkoztatottság felé, ami fokozatosan újabb kihívások elé állít bennünket.
Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben elhangzottak megerősítéseként nézzük a tényeket! A magyar gazdaság 2013 második felétől tartós növekedési pályára állt, amelynek egyik legfontosabb munkaerőpiaci hozadéka, hogy folyamatosan nő a foglalkoztatás a piaci szférában, élénkül a munkaerő iránti kereslet, emelkednek a bérek és csökken a munkanélküliség. A KSH legfrissebb, 2016 harmadik negyedéves adatai szerint a foglalkoztatottak száma 4 millió 391 ezer főre nőtt, míg a munkanélkülieké 226 ezerre esett vissza. 1990 óta soha nem volt ilyen magas a foglalkoztatottság és ilyen alacsony a munkanélküliség Magyarországon. 2010-16 között a 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása az Európai Unió országai közül Magyarországon nőtt a leggyorsabb ütemben, és a foglalkoztatás növekedését és a munkanélküliség csökkentését tekintve is az első négy ország között vagyunk.
A foglalkoztatásbővülés meghatározó tényezője a piaci munkahelyek számának növekedése volt. A 2010-es kormányváltás óta elért mintegy 680 ezer fős foglalkoztatásnövekedés kétharmada, pontosan 460 ezer a hazai versenyszférában ment végbe. A legfrissebb adatok pedig már azt mutatják, hogy az utóbbi egy évben végbement 126 ezer fős létszámnövekedés teljes egésze az elsődleges munkaerőpiacon, lényegében a versenyszférában következett be. Ezzel szemben stagnált, sőt egy kicsit mérséklődött is a közfoglalkoztatottak, valamint a külföldre ingázók száma. Mindezek rendkívül kedvező fejleményeknek tekinthetők a magyar munkaerőpiacon. A foglalkoztatási ráta 2010 óta 54,6 százalékról 61,1 százalékra, a 20-64-es korcsoportban pedig 72,1 százalékra javult, ami igen dinamikus, 13 százalékpontos növekedésnek felel meg. Ez a foglalkoztatási szint már meghaladja az európai uniós átlagot.
A hazai munkanélküliség a Gyurcsány-Bajnai-kormány idején magasabb volt az uniós átlagnál, majd a kormányváltást követő foglalkoztatási fordulat eredményeként egy folyamatosan csökkenő pályára állt, míg a 28 tagállam együttes munkanélkülisége 2013-ig a korábbi trendet követve növekvő maradt. 2013-ban a magyar munkanélküliség már alacsonyabb volt az uniós átlagnál. Az EU átlagos munkanélküliségi mutatója 2016 augusztusában 8,2 százalék volt. Magyarország a 4,9 százalékos rátával a negyedik legalacsonyabb munkanélküliségű ország az Európai Unióban, a hazainál csak Csehországban, Németországban és Máltán alacsonyabb a munkanélküliség szintje. Tisztán látható tehát, hogy a foglalkoztatáspolitika új kihívása a rekord alacsony munkanélküliséggel és a munkaerőtartalékok csökkenésével összefüggésben jelenik meg. A munkaerő-kereslet élénkülése és a -kínálat visszaesése, valamint összetételének kedvezőtlen minőségű változása egyre feszesebbé teszi a hazai munkaerőpiacot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédem első részében már említettem, hogy a fő nemzetközi trend egyértelműen a munkaerőhiány fokozódásának irányába mutat szerte a világban. A Manpower-csoport 42 országot érintő kutatása szerint újabb csúcsot ért el a globális szakemberhiány. Világszerte a munkaadók 40 százalékának okoz nehézséget, hogy megfelelő munkaerőt találjon. A tavalyi évhez képest 2 százalékponttal növekedett azoknak a cégeknek az aránya, amelyek toborzáskor nehézségbe ütköztek. Az Európai Szakképzési Fejlesztési Központ, a Cedefop tavalyi jelentése szerint Európában az egészségügy, a szociális ellátás, az informatika és az ipari szektor vállalkozásait sújtotta legnagyobb mértékben a szakemberhiány. Szerencsére Magyarországon messze nem ilyen a helyzet, ugyanakkor az egész világot érintő probléma alól egyetlen ország, így Magyarország sem tudja függetleníteni magát. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a legfejlettebb országokat érintő munkaerőhiány egyre nagyobb mértékű nemzetközi munkaerő-mobilitást generál.
A globális trendekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a szakmunkás munkaköröket a legnehezebb betölteni az egész világon. Ez nem meglepő, hiszen a termelőszektorok a legnagyobb számban szakmunkásokat foglalkoztatnak, így a létszámot tekintve természetes, hogy a szakmunkások iránti kereslet az egyik legintenzívebb a nemzetgazdaságokban. Magyarországon például a 4,4 millió foglalkoztatott közel kétharmada, mintegy 2,5 millió fő fizikai foglalkozású. A legnehezebben betölthető munkakörök nálunk is a szakmunkásokra vonatkoznak. A munkaerő iránti verseny folyamatos növekedése tehát világjelenség, aminek egyrészt mennyiségi, másrészt minőségi okai vannak. Az egyik okozója a negatív demográfiai trend, az elöregedő társadalmak megjelenése, ami a munkavállalási korú népesség mennyiségi csökkenéséhez vezet.
A munkaerőhiány világmértékű fokozódásának minőségi vetülete a globalizációval és az egyre gyorsabb ütemű technológiai fejlődéssel is összefügg. Ennek a két folyamatnak a következménye, hogy a kereslet és a kínálat között egyre nagyobb szerkezeti eltérések alakulnak ki vagy alakulhatnak ki. És ez a helyzet Magyarországon is, amit a később említendő képzéssel és egyéb aktív eszközökkel, valamint azok felhasználásával szándékunk feloldani, megoldani.
Tisztelt Ház! Mai témánkkal összefüggésben meg kell vizsgálnunk a bérek alakulását is. A bérek nemzetközi összehasonlításban tekintett színvonala kétségtelenül az egyik oka annak, hogy sokan magasabb bérszínvonalú országokban keresik, vélhetően csak átmenetileg, a boldogulásukat. Elöljáróban megjegyzem, hogy ha csak Európát tekintjük is, az eltérő bérszínvonalon alapuló munkaerő-vándorlás nemcsak magyar jelenség, ahogy az is tény, hogy a bérszínvonal kiegyenlítődése még a régi tagállamok között sem valósult meg, a munkaerő szabad áramlása ellenére sem.
Nézzük meg tehát, hogy a magyar bérszínvonal hogyan alakult az utóbbi években számunkra az európai országokhoz képest! Ami a 2010 óta bekövetkezett változásokat illeti: a magyar bérek nemzeti valutában és vásárlóerő-paritáson is lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint a nemzetközi vándorlás szempontjából a magyarok számára fontos három célország bérei. Közeledtünk tehát 2010 óta az osztrák, német és brit bérekhez, azonban a különbség még így is jelentős, el kell mondani ezt is. Nyilván nem lehet reálisan elvárni, hogy a meglévő óriási különbségek néhány év alatt megszűnjenek.
Mindenképpen kiemelném, hogy az idén további kedvező fordulat következett be, mivel az első félévi kiugróan magas magyar bérnövekedés már mindhárom másik visegrádi országban tapasztalható bérnövekedési ütemet felülmúlta. Az utóbbi évek pozitív fejleményei alapján tehát téves az az álláspont, hogy a magyar kormány az olcsó munkaerőre alapozza a gazdaságpolitikát, a magyar versenyképességet. Ezt a bérfelzárkózásunkat megalapozó jelentős reálbér-növekedés is igazolja.
A KSH adatai szerint 2010 és 2015 között a reálbérek, a családi kedvezmény hatását is figyelembe véve, nemzetgazdasági szinten átlagosan 15,4 százalékkal emelkedtek, ami csaknem kétszeresen meghaladta a GDP növekedését. Az átlagosnál jóval nagyobb mértékben gyarapodott a többgyermekes munkavállalók bérének vásárlóereje, így a kétgyermekeseké 20,6 százalékkal, a három- vagy többgyermekeseké pedig 42,6 százalékkal. 2016 első kilenc hónapjában a nemzetgazdasági reálkeresetek 7,6 százalékkal múlták felül az egy évvel ezelőtti szinteket. Ezzel megszakítás nélkül több mint három és fél éve töretlen a reálbérek növekedése. Ilyen erős évközi növekedésre több mint egy évtizede nem volt példa. Elmondhatjuk, hogy csaknem egyhavi plusz bérrel gyarapodott az átlag magyar munkavállaló egyetlen év alatt.
A fentiek tükrében tehát mára a reálbérek hazánkban a családi kedvezmények figyelembevételével átlagosan 24 százalékkal magasabbak, mint amikor 2010-ben átvettük a kormányzást. Ezeket a figyelemre méltó eredményeket elsődlegesen a munkavállalók és a vállalkozások erőfeszítései révén érte el az ország. A kormánynak a bérek alakulására közvetlen befolyásolási lehetősége csak a minimálbér tekintetében és a közszférában van. A foglalkoztatás döntő részét megvalósító versenyszférában a minimálbér mellett elsősorban a gazdálkodási feltételek javításával, így a foglalkoztatás közterheinek csökkentésével tudja elősegíteni a kormány a béremeléseket.
(16.00)
A minimálbér esetében a kormány a szociális partnerekkel egyeztetve és velük egyetértve határozta meg a fizethető legkisebb bér összegét. 2010-ről 2016-ra 73 500 forintról 111 ezer forintra, tehát 51 százalékkal, az uniós országok közül nemzeti valutában a 4-5. legnagyobb, a visegrádi országok közül pedig a legnagyobb mértékben emelte a minimálbért. A fejlett országokat tömörítő OECD tagállamai közül hazánk növelte a legnagyobb ütemben a minimálbért 2010 és 2015 között. A nettó minimálbér reálértéke a családi kedvezményt érvényesítő munkavállalók esetében 2011 és ’16 között minden évben jelentősen, gyermekszámtól függően 24 és 60 százalék közötti mértékben növekedett.
A közfoglalkoztatási bérrel kapcsolatban a vitanap kezdeményezésének indoklása kitér arra, hogy a 230 ezer embernek megélhetési forrást jelentő közfoglalkoztatási bér pedig jóval a szegénységi küszöb alatt van; ez egy idézet volt. A közfoglalkoztatási jogviszony keretében a munkajövedelem úgy került megállapításra a jogalkotó részéről, hogy magasabb legyen, mint a szociális juttatás összege, de alacsonyabb legyen, mint az elsődleges munkaerőpiacon megállapított legkisebb munkabér összege. Ennek célja, hogy ne ösztönözze az álláskeresőket arra, hogy az elsődleges munkaerőpiac helyett a közfoglalkoztatásban keressenek hosszú távú megélhetési lehetőséget. A közfoglalkoztatási bér és a minimálbér közötti olló zárása éppen a munkaerőhiány csökkenése ellen hatna.
A kormány a saját felelősségi körében a közszférában tud közvetlen bérintézkedéseket hozni. A végrehajtott béremelések következtében 2013 óta folyamatosan emelkedik a közszférában dolgozók átlagos reálkeresete. A kormány a közszférában nem általánosan, hanem egy-egy területre koncentrálva, elsősorban életpályaprogramokhoz kapcsolódva hajtja végre a béremeléseket. Így kaptak és kapnak fizetésemelést - a teljesség igénye nélkül sorolva - a pedagógusok, a rendvédelmi és honvédelmi dolgozók, az egészségügyben és szociális területen tevékenykedők, állami tisztviselők.
A vállalkozási szférában a kormánynak nincs közvetlen ráhatása a bérek alakulására, az itt bekövetkezett bérnövekedés összefüggésbe hozható a minimálbér és a garantált bérminimum évenkénti emelésével, különösen a 2016. évi kiemelkedő növelésével, valamint a vállalatok azon törekvésével, hogy az egyre inkább tapasztalható munkaerőhiányt a bérek emelésével is mérsékeljék. Mindezek következtében az előző években a versenyszférában átlagosan megvalósított 3-4 százalékos bruttó bérnövekedés az idén feltolódott az 5-6 százalékos sávba, ami a minimális infláció és az adócsökkentés hatására ebben a szférában is idén 7 százalék fölötti reálbérnövekedést biztosított.
A kormány azon dolgozik, hogy a bérek a következő években is érzékelhetően emelkedjenek. A kormány fizetésemelést a gazdasági versenyszektorban nem ígérhet, mivel az alapvetően a munkaadók és a munkavállalók megállapodásának ügye. A kormányzat ezért egy hat évre szóló komplex program tervezetéről állapodott meg november 22-én, tegnap a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma kibővített keretei között a munkavállalók és a munkaadók képviselőivel a minimálbér, a garantált bérminimum és a reálbérek emeléséről, valamint a munkáltatók bérterheinek csökkentéséről.
A november 24-én, holnap aláírásra kerülő megállapodás és az abban foglalt program példa nélküli az érdekegyeztetés hazai történetében. A program célja, hogy a versenyképesség és a termelékenység erőteljes javításával összekapcsolva segítse a már megkezdett bérfelzárkóztatást. A program figyelembe veszi, hogy a magyar bérstruktúrában elsősorban a szakmunkásbérek átlagot meghaladó emelése szükséges. Szándékunk az, hogy a vállalkozások a saját forrásaikat is az eddigieknél is nagyobb mértékben tudják és legyenek készek aktivizálni a bérek növelésére.
Ezért a program része a vállalkozások adóterheinek, kiemelten a bérekre rakódó közterhek mérséklése. Jelentősége miatt a megállapodástervezet konkrétumaira is kitérnék röviden, bár valószínűleg ezek az adatok az önök számára már ismertek.
A minimálbér havi összege 2017. január 1-jétől 15 százalékos emeléssel 127 500 forintra, 2018. január 1-jétől 8 százalékos emeléssel 138 ezer forintra nő. A garantált bérminimum - ez a szakmunkás-minimálbér - havi összege 2017. január 1-jétől 25 százalékos emeléssel 161 ezer forint, 2018. január 1-jétől 12 százalékos emeléssel 180 500 forint lesz.
A társasági adó mértéke 2017. január 1-jétől egységesen 9 százalékra csökken. A munkaadók által fizetett szociális hozzájárulási adó mértéke a mai 27 százalékról 2017. január 1-jétől 5 százalékpontos csökkentéssel 22 százalékra, 2018. január 1-jétől 2 százalékpontos csökkenéssel 20 százalékra mérséklődik. A munkaadók által fizetett szociális hozzájárulási adó 2019. január 1-jétől további 0,5 százalékponttal 19,5 százalékra mérséklődhet, ha a vállalkozási szférában a bérnövekedés 2017 első és harmadik negyedévében meghaladja a 11 százalékot. A 2019-2020-2021. és 2022. években évente további 2-2 százalékponttal tovább csökkenhet a szociális hozzájárulási adó mértéke, ha a vállalkozási szférában a reálkereset legalább 6 százalékkal emelkedik.
A várható munkáltatói tehercsökkentés eredményeként jelenleg az összes bérköltségen belül számított adó- és járulékteher aránya, az úgynevezett adóék a jelenlegi 48,2 százalékról akár 41,2 százalékra is csökkenhet, ami már érzékelhető javulást hozhat nemzetközi összehasonlításban is. A minimálbér és a garantált bérminimum természetesen a 2018. évet követően is növekedhet, erről a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma évenként folytat a továbbiakban is egyeztetést.
Reményeink szerint a megállapodás alapvetően meghatározza az elkövetkező évek bérfelzárkózását, versenyképességünk javulását, hozzájárul a gazdasági növekedés gyorsulásához, és segíti mindehhez a kiszámítható üzleti feltételek megteremtését.
Tisztelt Képviselőtársaim! A toborzási nehézségek kérdését vizsgálva nem kerülhető el, hogy a munkaerőpiac szerkezetét is áttekintsük. Magyarországon a gyors ütemű aktivitásnövekedés ellenére a munkavállalási korú népesség aktivitási rátája 69,2 százalékos, ami valamivel elmarad a 72,5 százalékos uniós átlagtól. Azonban 2010 és ’16 között mintegy 350 ezer, korábban inaktív munkavállaló jelent meg a hazai munkaerőpiacon. A magyar népesség aktivitásának javulásában a munkaerő-kereslet közfoglalkoztatás által történő növekedése is jelentős szerepet játszott az elmúlt években. Ezzel lényegében megvalósult az a kormányzati célkitűzés, hogy a munkaerőpiacra történő visszaintegrálás első állomása a közfoglalkoztatás lehet.
2016 második negyedévében a 15 és 64 év közötti inaktív állomány legnagyobb hányada nyugdíjas, a tanulók száma 670 ezer, az egyéb ok miatt inaktívaké pedig körülbelül 560 ezer fő volt. Az inaktív állományon belül mintegy 300 ezer fő könnyen visszaintegrálható lenne a munkaerőpiacra, amennyiben a versenyszféra számukra megfelelő munkahelyet hozna létre, illetve ők vállalnák a képzésben való részvételt, mármint a munkavállalók.
Ha összegezni kívánnám az elhangzottakat, a foglalkoztatáspolitika új kihívásai a rekord alacsony munkanélküliséggel és a munkaerőtartalékok csökkenésével összefüggésben jelennek meg. A munkaerő-kereslet élénkülése és a kínálat visszaesése, valamint összetételének minőségi változása egyre feszesebbé teszi a hazai munkaerőpiacot. A munkaerőpiacon kialakult verseny enyhítésére Magyarország rendelkezik munkaerőtartalékokkal. Sokkal nagyobbal, mint amit a versenyszektor munkaerő-kereslete jelenleg mutat.
2016 második negyedévében a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál nemzetgazdasági szinten kevesebb, mint 40 ezer üres pozíció volt, ami a versenyszférában foglalkoztatottak létszámához viszonyítva 1,9 százalékos arányt képvisel. Az 5 és 50 fő közötti cégek 20 százalékánál, míg az 50 fő feletti létszámot foglalkoztató gazdasági szervezetek 30 százalékánál van betöltetlen pozíció. A kereslet élénkülése azonban nem egyenlő a munkaerőhiánnyal. Tartós hiányról csak akkor beszélhetünk, ha ezeket a növekvő számú üres álláshelyeket hosszabb időszak alatt sem sikerül betölteni.
A rövid távú munkaerőpiaci prognózis keretében megkérdezett vállalkozások negyede jelezte 2015-ben, hogy bizonyos munkapozíciók betöltésekor munkaerőhiánnyal szembesül. Ez még mindig nem éri el a válság előtti szintet, amikor a cégek 26,6 százalékának okozott problémát a megfelelő munkaerő-felvétel, más foglalkoztatási és más munkanélküliségi mutatók mellett.
(16.10)
Tisztelt Ház! Nézzük meg, kiket is tekinthetünk potenciális, leendő munkavállalóknak. Az álláskeresők száma a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint október hónap végén 277 ezer fő volt. Jelentős részük az észak-alföldi régióban él; iskolai végzettségük szerint több mint felük középfokú végzettségű, és közel 170 ezren valamilyen szakképesítéssel rendelkeznek. A foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb kihívása a munkatapasztalattal nem rendelkező fiataloknak az iskolapadból a rendkívül gyorsan változó munkaerőpiacra történő átvezetése és tartós beilleszkedésének elősegítése. A fiatalok foglalkoztatási szintje jellemzően alacsonyabb a teljes népességhez viszonyítva, hiszen a 15-24 éves korcsoport jelentős hányada tanul, így nincs jelen a munkaerőpiacon. A magyar fiatalokra különösen jellemző az úgynevezett kettős státusz hiánya, azaz a tanulás melletti munkavégzés Magyarországon még kevéssé jellemző. Ennek ösztönzése lehet az aktivitásnövelés egyik iránya. Jelentős eredményt értünk el mégis - azt kell mondani - a fiatalok foglalkoztatásában, hiszen az ő foglalkoztatásuk 2010 óta jelentős mértékben növekedett.
A növekvő foglalkoztatás és csökkenő munkanélküliség egyik fontos tényezője volt a nők gazdasági aktivitásának jelentős növekedése az elmúlt időszakban. 2010 és 2015 között mintegy 130 ezerrel emelkedett a gazdaságilag aktív nők száma, ennyivel nőtt a női munkaerő-állomány az elmúlt öt évben. Az aktivitási mutató ezzel a 2010-es 55,9 százalékról 62,5 százalékra nőtt. Az utóbbi években a kormányzati törekvések kifejezetten segítik és támogatják a gyermekvállalást és a családokat. A jövőben is arra kell törekednünk - mint a gyed extra bevezetésével is tettük -, hogy hatékonyan tudjuk elősegíteni a nők család melletti karrierjét akár a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztése érdekében, akár a versenyképes szaktudás megszerzése révén.
A munkaerő-tartalék legnagyobb hányadát a munkanélküliek mellett a közfoglalkoztatás keretében munkát végzők teszik ki. Arra kell törekednünk, hogy növeljük a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra visszalépők arányát, ami rögzítésre került Magyarország konvergenciaprogramjában is.
Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át, hogy milyen foglalkoztatást elősegítő, munkaerőhiányt csökkentő eszközök, intézkedések állnak a rendelkezésünkre! Elsőként ki szeretném emelni a szakképzési rendszer átalakítására tett erőfeszítéseinket. A kormány a gazdasági növekedés beindításához szükséges szakképzési reform első alapkövét a 2011. évi szakképzési törvény megalkotásával rakta le. A strukturális változások révén 2013-tól megújult a szakmunkásképzés, 2016 szeptemberétől pedig a technikusképzés került sorra. Mindkét iskolatípus érettségit adó intézménytípussá vált. A korábbi szakmunkásképzés - életpálya, pályaív szempontjából - zsákutcás jellege megszűnt, hiszen a szakiskolából szakközépiskolává váló intézménytípus minden fiatal számára biztosítja a felsőfokú továbbképzésbe lépés lehetőségét. A korábbi szakközépiskola pedig szakgimnáziummá válik. A névváltozás jelentős tartalmi megújítást és megújulást takar, hiszen növekszik a szakmai képzésre, specializációra fordítható óraszám, ugyanakkor a fiatalok nemcsak a technikusképzés végén, hanem már az érettségi időpontjában is OKJ-s végzettséggel fognak rendelkezni, amely végzettséget magasan respektálják a gazdasági élet szereplői.
A gazdaság szereplőinek a szakképzésbe való egyre fokozottabb mértékű bevonása biztosítja a magyar képzési rendszer igényelt átalakítását az Európa-szerte etalonnak tekintett német duális képzési rendszer mintájára. Ennek legmeghatározóbb eleme, hogy a tanulók a vállalatoknál sajátítják el a gyakorlati képzés kompetenciáit, ily módon a duális képzés a leginkább versenyképes szakmai tudással és legkorszerűbb munkavállalói készségekkel vértezi fel a fiatalokat a pályakezdésre. A bevált recept alapján a következő években tovább szélesedik a tanulószerződéses rendszer, illetve a fentiek analógiájára támogatjuk a diplomás képzésben a duális felsőoktatási keretszámok növelését.
A munkaerőpiacra való sikeres kilépés záloga a szakképzettség megszerzése, ez a leendő generáció, új generáció érdeke is egyben. De látható, hogy a gazdasági fellendülés fenntartása is csak az egyre magasabbá váló hozzáadottérték-aránnyal biztosítható. Meg kell felelnünk olyan globális kihívásoknak is, mint az Európában „Ipar 4.0” néven emlegetett negyedik ipari forradalom, amely a digitalizáció robbanásszerű növekedésével alapvetően megváltoztatja és egyedivé teheti a hagyományos tömegtermelést, és a szolgáltató ágazatot is jelentősen átalakítja majd, egészen a bankszektorig; soha nem látott munkakörök létrejöttére kell felkészülnünk a korábbi munkakörök leépítése, leépülése mellett.
Mindezek tudatában ösztönözni kívánjuk a szakképzésbe, illetve a szakirányú felsőoktatási tanulmányokba lépők arányának növelését. Tavaly óta ingyenessé tettük mindenki számára akár a második szakképesítés megszerzését is az állami szakképző centrumokban. Ezzel a lehetőséggel mindjárt az indulás után több mint 16 ezren éltek, jelenleg pedig már mintegy 45 ezer fő vesz részt felnőttoktatásban.
2016 szeptemberétől nőtt a hiányszakmás ösztöndíjban részesülők köre, és az újonnan induló szakgimnáziumokban tanulmányi eredménytől függően akár 50 ezer forint ösztöndíjra is lehet havonta jogosult egy tanuló, amit további több tízezer forinttal tovább növelhet a duális tanulószerződés juttatása is.
A jelentős intézkedések ellenére további lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy még magasabb számban minőségi képzettséggel bíró hatékony munkaerő álljon rendelkezésre minden térségben.
A munkaerőhiány kialakulásának egyik elsődleges oka a munkaerő mobilitásának hiánya. Magyarországon a lakosság mobilitása mind országon belüli, mind nemzetközi viszonylatban rendkívül alacsonynak mondható. Miközben az ország három legfejlettebb régiójában minimálisra esett vissza a munkaerő-tartalék, és gyakorlatilag teljes foglalkoztatásról beszélhetünk, addig az ország keleti felében még jelentős munkaerő-tartalék áll rendelkezésre.
A már most is rendelkezésre álló, munkaerő-mobilitást elősegítő intézkedések mellett - ilyenek a lakhatási támogatás, helyközi utazási támogatás, csoportos személyszállítás - további kedvezmények szerepelnek a 2017. évi adócsomagban, mint például a saját gépkocsival történő munkába járás költségtérítésének emelése, a munkásszállás fogalmának pontosítása, az adómentes, mobilitási célú lakhatási támogatás bevezetése, társaságiadó-alapot csökkentő tételek kiszélesítése, mint például a mobilitási célú lakhatási támogatás összege, munkásszállás kialakítására, fenntartására, üzemeltetésére fordítható összeg. De emellett kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a Magyarországon munkahelyet teremtő beruházásokat arra ösztönözzük, hogy a munkaerő-tartalékkal rendelkező területeken hajtsák végre fejlesztéseiket. Ilyen ösztönzés például a szabad vállalkozási zónák kijelölése és azok területén történő beruházások támogatása is.
A kormány figyelmet fordít a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének javítására. A cél egy befogadó, illetve a fiatal nemzedék számára tényleges és hosszú távú érvényesülési és karrierlehetőségeket teremtő munkaerőpiac megteremtése. Itt ki kell emelnem az otthonteremtést és gyermekvállalást támogató intézkedéseink mellett az ifjúsági garanciarendszert, amelynek segítségével kívánunk minden 25 év alatti álláskereső személynek segítséget nyújtani a munkaerőpiacra történő belépésre és beilleszkedésre.
Az ifjúsági garancia foglalkoztatási lábának hazai megvalósítására 2014 és 2020 között különböző uniós programok keretében összesen mintegy 200 milliárd forint áll rendelkezésre. 2014 és 2020 között a program keretében összesen mintegy 180 ezer 25 év alatti fiatalnak nyújtunk segítséget az elhelyezkedéshez vagy az elhelyezkedésüket segítő képzettség megszerzéséhez komplex, aktív munkaerőpiaci programok, gyakornoki, illetve vállalkozóvá válást ösztönző program keretében.
Tisztelt Ház! A hátrányos helyzetű célcsoportok foglalkoztatásának elősegítése érdekében számos intézkedés született az elmúlt években. 2016. január 1-jétől a személyre szabott aktiválási politikánk részeként országosan bevezetésre került az ügyfél-kategorizálási rendszer, más néven profiling. Az új országos profilingrendszer egyik kimondott célja, hogy javítsa a közfoglalkoztatás célzottságát, az álláskeresők közül azok kerüljenek közfoglalkoztatásba, akik számára az adott helyzetben más lehetőség nem adódik az elhelyezkedésre. Továbbá fontos kiemelni az „Út a munkaerőpiacra” programot, amelynek keretében kerülnek végrehajtásra azok a munkaerőpiaci intézkedések, amelyek a 25 éven felüli, hátrányos helyzetű álláskeresők és inaktívak munkaerőpiaci integrációját célozzák.
(16.20)
A résztvevők komplex, személyre szabott segítségben, szolgáltatásban, képzésben és támogatásban részesülnek a foglalkoztatottság javítása érdekében. 2016. november első hetéig mintegy 40 ezer főt vontak be a programba, akiknek 27 százaléka alacsony iskolai végzettségű. Összesen 27 ezer fő részesült támogatott foglalkoztatásban, 11 ezer fő pedig képzésben vett részt.
A munkaerőpiaci kihívásokhoz való alkalmazkodás alapköve, hogy a felnőttek minél nagyobb számban kapcsolódjanak be az egész életen át tartó tanulás folyamatába. Ezért a GINOP 6. prioritása program a munkavállalási korú népesség formális képzési, kompetenciafejlesztési lehetőségekhez való hozzáférését is támogatja.
2015-ben megindításra került az „Alacsony képzettségűek és közfoglalkoztatottak képzése” című projekt. A képzéseket a fokozatosság jellemzi, így az alapkompetencia-fejlesztéstől egészen a szakképzettséget biztosító OKJ-s tanfolyamokig ívelnek a támogatott képzések.
Célként fogalmazhatjuk meg, hogy csökkentsük az iskolaelhagyás arányát a szakképzésben tanulók körében, amelyet egy kiemelt projekt támogat 1,8 milliárd forintos keretösszegből. Szintén ezen a prioritáson valósul meg a felnőttek képesség- és kompetenciamérési programja, amelynek célja a 16-65 éves felnőttek legfontosabb szövegértési, matematikai, problémamegoldó és infokommunikációs készségeinek értékelése.
A 2013. január 1-jén hatályba lépett munkahelyvédelmi akció a bérköltségek csökkentése által a leghátrányosabb munkaerőpiaci helyzetű és magas munkakínálati rugalmasságú társadalmi csoportok foglalkoztatását segíti elő. A munkahelyvédelmi kedvezmények az üzleti szférában ma már csaknem 900 ezer munkavállaló foglalkoztatásához nyújtanak segítséget, és ez ideig összesen 460 milliárd forint munkahelyvédelmi kedvezményt vettek igénybe a foglalkoztatók 2013 óta.
A munkahelyteremtés tartóssága középtávon főként azon áll, hogy javul-e a közfoglalkoztatás résztvevőinek magánszektorbeli foglalkoztathatósága. A kormány célja, hogy növelje a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra visszalépők arányát. 2016. február 1-jével a célok elérése érdekében került bevezetésre a „Közfoglalkoztatásból a versenyszférába” elnevezésű program. A támogatás a közfoglalkoztatottakat ösztönzi a versenyszférában történő elhelyezkedésre.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondhatom, hogy a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel segíti a munkaerőpiacon kialakult verseny mérséklését, a foglalkoztatás bővülését, ahogy annak fő vonulatait az elmúlt percekben be is mutattam önöknek.
Remélem, hogy képviselőtársaim is egyetértenek abban velem, hogy minden helyzetet sokféleképpen lehet értelmezni. A megoldást azonban akkor tudjuk együtt, hatékonyan és eredményesen megtalálni és megvalósítani, ha megtaláljuk azokat az erősségeket, amelyekre építhetünk, megfogalmazzuk azokat a kihívásokat, ahova az erőinket összpontosítani kívánjuk, összeadjuk a tudásunkat, az erőforrásainkat és természetesen a munkánkat és az időnket.
Nem kis sikert értünk el a foglalkoztatás növelése és a munkanélküliség jelentős csökkentése által, de most erőinket arra kell összpontosítani, hogy a gazdaság további sikerei érdekében a felmerülő kihívásokat minél hatékonyabban oldjuk meg a foglalkoztatás növelésével, a munkanélküliség csökkentésével. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
