CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Értettem a jelzést, és valószínűleg nem is fogom kihasználni a 20 percet, ennél lényegesen rövidebb leszek.
Köszönöm szépen a mai vitanap során a hozzászólásokat, képviselőtársaim hozzászólásait. Ahogy már a bevezetőben, az első felszólalásomban mondtam, egy rendkívül fontos témát hoztunk a parlament elé. Előzetesen számoltunk azzal, hogy a megnövelt idő megfelelő lehetőséget biztosít az ellenzéki képviselők számára, hogy kifejtsék a véleményüket és azokat az elképzeléseiket, amelyek a kialakult helyzet megoldását segítik. Nagy figyelemmel vártam én személy szerint is azokat az innovatív ajánlásokat, javaslatokat, amelyek megfontolásra voltak érdemesek, és természetesen azt vártam, hogy olyanok fogalmazódjanak meg, amelyek nem felelőtlen ígérgetések vagy elvárások lettek volna. Nyitottan álltunk ennek a napnak az elébe, és azt láttuk, hogy nagyon-nagyon nagyok voltak az elvárásaink, azt kell megállapítanunk, hogy túl sok megfontolásra érdemes javaslatot nem hallottunk. Azt kell mondanom, hogy felelőtlen kritikát annál többet, vagy olyan ötletet, amely a témával nem volt kapcsolatos, sőt azt is kell mondani, hogy néhány esetben még fröcskölődést is.
Az MSZP-nek arra a többször elhangzott felvetésére, hogy nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalmat kell építeni, azt tudom mondani, hogy ebben egyetértünk, de a kettő természetesen nem zárja ki egymást. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy 2010 és 2016 között a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők foglalkoztatása nőtt a legnagyobb mértékben. A diplomások foglalkoztatása 228 ezerrel, az érettségivel rendelkezőké pedig 246 ezerrel bővült, míg a legfeljebb nyolc általános iskolai végzettségűek körében kevesebb mint 90 ezres növekedés volt megfigyelhető. Pontosan ezek miatt alakítottuk át magát a szakképzést is úgy, hogy mindkét szakképző iskolatípusban az érettségi megszerzése lehetséges azért, hogy ha valaki tovább akar tanulni, legyen technológus vagy éppen egy felsőoktatásban való továbbtanulás lehetősége, ezt megtehesse.
Elhangzott az MSZP részéről az is, hogy nagyobb munkaerő-mobilitás kellene, illetve munkaerő-mobilitás mint lehetőség jó lenne, ha rendelkezésre állna. Szeretném hangsúlyozni és elmondani Gúr képviselő úrnak, hogy tájékozódjon, eddig is volt munkaerő-mobilitást segítő intézkedés, és 2017. január 1-jétől jelentős mértékben fognak növekedni a munkaerő-mobilitást elősegítő lehetőségek. A munkásszállók tekintetében, az egyéni utazás tekintetében ezen elszámolható költségek köre jelentős mértékben növekedni fog.
(23.30)
Szél Bernadett képviselő asszony ugyan szintén megoldáskeresésről beszélt, de ami a munkaerőhiány kérdéskörét illeti, arra vonatkozóan az LMP sem tett semmiféle javaslatot, hanem csak az egykulcsos adó eltörlését szorgalmazta. Az egykulcsos adórendszerrel összefüggésben látni kell, hogy 2010-ig Magyarországon olyan adórendszer működött, amely a jövedelmek eltitkolására és a segélyekből való megélhetésre ösztönzött. A jövedelmeket terhelő adók rendszere a legmagasabb adóterheléssel járó és messze a legprogresszívebb adórendszer volt a régióban. 2009-ben már az átlagbérnél is több mint 53 százalékos volt az adóék a munkaerőköltségen belül.
Bizonyára figyelt, az expozéban elmondtam, hogy a holnap aláírandó (Az órára pillant.), igen, még holnap aláírandó megállapodás szerint, és ha ez a hatéves program meg is fog valósulni abban a formájában, ahogy a megállapodásban szerepel, ez az adóék 41, százalék körülire fog visszaesni, ilyen mértékű csökkenés fog beállni. Ez az adóék egyébként 2009-hez képest is már jelentős mértékben csökkent, ugyanis 48,5 százalékos ma Magyarországon. Ami az adóterhelés alakulását illeti, itt nem egyirányú adópolitikai intézkedésekről van szó, hiszen gondoljunk csak a 2013-ban bevezetett munkahelyvédelmi akcióra, ami programként működik most már, és jelentős mértékben hozzájárul nemcsak a munkanélküliség, hanem a munkáltatók terheinek csökkentéséhez is.
A munkahelyvédelmi akcióprogram havonta átlagosan mintegy 900 ezer munkavállaló foglalkoztatását segíti, és indulása óta 2016. szeptember végéig, még egyszer szeretném hangsúlyozni, 460 milliárd forinttal csökkentette a munkáltatók terheit. A program foglalkoztatásstabilizáló és erősítő hatását jelzi, hogy a vállalkozási szférában alkalmazásban állók közül jelenleg már minden harmadik munkavállaló foglalkoztatási terhei mérséklődnek ennek köszönhetően, kvázi egy adócsökkentés keretein belül.
Az ellenzék soraiból elhangzott állításokkal ellentétben a magyar fiatalok hazai boldogulásának lehetőségei nemhogy beszűkültek, hanem munkaerőpiaci helyzetük talán még soha nem mutatott még ennyire kedvező képet. Ezt bizonyítják a ma este többször elhangzott statisztikai adatok, a foglalkoztatási statisztikai adatok. A 25 év alatti fiatalok foglalkoztatása jelentős mértékben nőtt 2010-hez képest. Egy 20 százalék alatti foglalkoztatási mutatóból közel 30 százalékos foglalkoztatási mutatót tudhatunk magunkénak.
A másik területen, amelyik jól mutatja azt, hogy mennyire fontosak nekünk a fiatalok, és milyen eredményeket sikerült az elmúlt időszakban elérni a foglalkoztatásban, az pedig az, hogy a munkanélküliségi mutatójuk közel 30 százalékról lecsökkent 12,7 százalékra. Tehát jelentős mértékben csökkent a munkanélküliségi mutatójuk. Ez többek között azokkal a programokkal vált valóra, amelyeket már az expozéban is fölsoroltam. Az ifjúsági garanciaprogram keretén belül számtalan lehetőséget biztosítunk arra, hogy a fiatalok munkában tudjanak elhelyezkedni, a mentorprogram segítségével, képzések segítségével az ő elhelyezkedésüket segítő bérekhez való hozzájárulás segítségével. Továbbá a fiatalok inak-tivi-tás-csökkentésére, a korai munkatapasztalat- és munkajövedelem-szerzés elősegítésére indítottuk a nyári diákmunkaprogramot, amely ebben az évben már több mint 26 ezer főt foglalkoztatott a nyári időszakban, és 2800-2900 munkáltatónál valósult ez meg.
Ahhoz, hogy azok, akik munkát keresnek, legyenek munkanélküliek vagy éppen közfoglalkoztatottak, könnyebben és irányítottabban tudjanak a munkaerőpiacon elhelyezkedni, bevezettük az úgynevezett profilingrendszert, az ügyfél-kategorizálási rendszert, amelynek segítségével irányítottabban tudjuk őket elhelyezni a munkaerőpiacon. Ennek hatékonyságát talán bizonyítja az is, hogy a munkanélküliségi mutató is jelentős mértékben csökkent. Megint egy számot szeretnék mondani, 2010-ben a munkanélküliségi mutató még jelentősen 10 százalék fölött volt, 11,4-11,6 százalékos volt, a legutóbbi mérés szerint ez már 4,9 százalékos.
Szakképzési rendszerünkkel is foglalkoztak, kritikával illették. De azt kell mondani, hogy pontosan azért kellett átalakítani ezt a szakképzési rendszert, mert a munkaerőpiaci igényeknek kellett jobban megfelelni. Hol azt mondták, hogy kevés a humántantárgy-oktatás, utána azt kérték számon rajtunk ma este, hogy mért nem fektetünk nagyobb hangsúlyt a szakterületen történő szakképzésre. El kéne dönteni ellenzéki oldalról, hogy melyiket akarják. Miután a munkaadókkal, az iparban, a gazdaságban dolgozókkal konzultálunk és dolgozunk együtt ezen a területen, az ő tanácsaikat kikérve alakítottuk át, az ő aktív együttműködésükkel a szakképzési rendszert.
Ezért történt az, hogy mi a szakirányú képzésre fektetünk a szakképzésben nagyobb hangsúlyt. Várhatóan úgy, ahogy Svájcban, úgy, ahogy Németországban ez jelentős eredményeket hozott, itt, nálunk is meg fogja hozni eredményét egy-két éven belül. Az egy-két évet azért mondom, még mielőtt valaki kritizálná az időtartamot, azért, mert minimum három évig kell járni egy szakképző iskolában ahhoz, hogy szakmunkás-bizonyítványt vagy éppen valamiféle bizonyítványt kapjon valaki.
A 2011-ben elfogadott szakképzési koncepció alapján az új szakképzési törvény elfogadásra került, átalakult a vizsgáztatás rendszere, az Országos Képzési Jegyzék is átalakult, igazítva a mai kor igényeihez. A duális képzés kiterjesztése megtörtént, hogy minél többen munkahelyi körülmények között, üzemi körülmények között sajátítsák el a szakma fogásait.
Két fontosabb elemet még kiemelnék a piaci igények jobb kielégítésére, és az átképzés lehetőségére vagy a szakképzés megszerzésének lehetőségére. Az egyik az a módosítás és lehetőség, amit az biztosít, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatásban való részvétel felső életkori korhatárát 21 évről 25 évre emeltük, tehát hogy idősebb korban is lehessen szakmát szerezni ingyenesen. A másik ilyen jelentős lépés az volt, hogy a második szakképesítés megszerzése is ingyenessé vált. Így tulajdonképpen el tudjuk érni azt, hogy az igényeknek megfelelő tudást vagy szakmát tudjanak szerezni felnőttkorban is azok, akik szakmát vagy munkahelyet akarnak váltani, mert úgy látják, hogy így tudnak könnyebben elhelyezkedni.
A kormány nagy figyelmet fordított eddig is arra, hogy a közfoglalkoztatás ne vonja el a munkaerőt a versenyszférától, beleértve a szezonális munkavállalást is. Ahogy hangsúlyoztam az expozémban is, egy átmeneti megoldásnak találjuk ezt. Gúr Nándor kritikát fogalmazott meg, csak a hitelességét néhány számadat kérdőjelezi meg folyamatosan. Ugyanis 2010-ben a közfoglalkoztatásból körülbelül 7 százaléknyian tudtak átmenni az elsődleges munkaerőpiacra, az utolsó mérések alapján 14-15 százaléknyi valamikori közfoglalkoztatottnak sikerült elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.
Többek között ezt képzések segítségével vagy például az ügyfél-kategorizálás segítségével, vagy pedig azzal, hogy bizonyos ösztönöző eszközöket használunk, sikerült elérni. Természetesen ez nem dicsekvés, amit most mondok, hanem egy folyamat részeként, állomásaként kell megjegyezni, és azzal a tudattal, hogy a kormányzat mindent megtesz szakképzés, foglalkoztatás, közfoglalkoztatás területén, hogy az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma növekedjék, a gazdaságnak is, a munkavállalóknak is ez az érdeke, és az ott dolgozó emberek egyre több pénzt tudjanak hazavinni, egyre többet érjen az a fizetés reálértékben, amit hazavisznek.
Ennek a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra való átvezetésnek egyik nagyon fontos eszköze a „Közfoglalkoztatásból a versenyszférába” program, amelyik segítségével sikerült elérni, hogy közel 4 ezer ember ment már át a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra. Itt egy ösztönöző eszközt, pénzügyi és pénzbeli ösztönöző eszközt használunk arra, hogy akik úgy döntenek, hogy korábban elhagyják a közfoglalkoztatást, mint a szerződésük lejár, azok valamiféle dotációt, segítséget, támogatást, ösztönzést kapjanak ezzel a pénzügyi támogatással. Fontos, és ez a program olyan, hogy az elhelyezkedési juttatást ebben az esetben az egyén és nem a munkaadó kapja, tehát ő kapja ezt a bizonyos pénzt.
(23.40)
Egy nagyon fontos programot szeretnék még említeni, ez európai uniós forrásokból megvalósuló program: „Út a munkaerőpiacra”. Itt az elhelyezkedni nehezen tudó rétegeket, csoportokat segítjük azzal, hogy ebben az esetben a munkaadók kapnak bérbeli támogatást, vagy éppen képzést tudunk biztosítani ezeknek az egyéneknek, akik el kívánnak helyezkedni. Emellett természetesen olyan programok is vannak, ahol a munkaadók, a cégek kapnak lehetőséget arra, hogy belső képzéseket végezzenek, mind a nagyvállalati szektorban, mind a kis- és közepes vállalkozások területén és szektorában, éppen azért, mert vannak olyan képzési elvárások, amelyeket a cégeken belül tudnak megoldani; egyrészt azért, mert ők tudják, hogy milyen tudásra van szüksége a munkavállalóknak, másrészt pedig azért, mert ezt a képzés segítségével, az ő igényeiknek megfelelő módon tudják irányítani, és ahhoz tudják igazítani.
Szeretnék még néhány szót a bérekkel kapcsolatos kérdésről is szólni. Lehet a tényekkel vitatkozni, csak nem biztos, hogy érdemes, mert kimutatható a reálbér-növekedés, és azzal lehet bizonyítani, hogy ez így történik, csak hogy egy példát mondjak, hogy a kiskereskedelmi fogyasztás rendszeresen növekszik az elmúlt hónapokban, sőt azt lehet mondani, hogy az elmúlt években Magyarországon. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar munkavállalók, akik az elsődleges munkaerőpiacon dolgoznak, egyre több pénzt visznek haza. Ha kevesebbet vinnének haza, nem lenne igaz az, amit állítunk, hogy a reálbér folyamatosan emelkedik, mert akkor nem növekedhetne a kiskereskedelmi fogyasztás. Természetesen más érvek is és bizonyítékok is vannak arra, hogy a reálbér növekszik, de talán ez az egyik legvilágosabb és átláthatóbb bizonyíték arra, hogy a reálbér növekedik és növekedett az elmúlt időszakban.
Szeretnék arra is reagálni, hogy itt többen több százezer magyar elvándorlásáról beszéltek, és megint Gúr Nándor számainak a hitelességével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ma este is már többször mondta ezt a 600 ezres létszámot. Nem tudom, honnét vette, de biztos alapokon ütött a hasára akkor, amikor ezt a számot meghasalta, ugyanis biztosan ismeri, ha nem ismeri, akkor nézzen utána, hogy a hivatalos mérések és hivatalos adatok alapján körülbelül 300-350 ezer magyar dolgozik ma külföldön. Ez külföldi adatok alapján, tehát nem is KSH-adatok alapján jött érték, tehát 300-350 ezer ember. De nem is ez az érdekes, most nem a 600 ezer és a 350 ezer ember közötti létszámkülönbségről szeretnék beszélni, hanem arról, amit sugall folyamatosan, hogy ez csak azért történhet meg ilyen nagy számban, már hogy Magyarországról ennyien elmentek átmenetileg, hosszabb-rövidebb ideig külföldre dolgozni, mert 2010-től nem érzik jól magukat Magyarországon.
Kedves Képviselőtársaim! 1990 óta megnyíltak a határok, egyre többen dolgoztak külföldön magyarok, és 2004-től, az európai uniós csatlakozástól kinyíltak azok a kapuk, amelyeket, legalábbis szavakban, önök is üdvözöltek. Most úgy látszik, hogy ezeket a kapukat be akarják ezzel zárni. Tehát nemcsak a számokkal kell vitatkozni, amiket Gúr Nándor sokszor mond, hanem még az elvvel is, mert megpróbálja félrevezetni azokat, akik őt hallgatják. (Teleki László: Idő! Idő!)
Szeretném hangsúlyozni azt, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben… Rosszul ismeri az órát, kedves képviselőtársam, 20 percem van, bár azt ígértem, hogy korábban befejezem, de ha többször közbeszólnak, akkor ki fogom tölteni a 20 percet. (Derültség.) Többször hangsúlyoztam, és szeretném megismételni most is, hogy úgy néz ki, hogy ennek a próbálkozásnak, a magyar munkavállalók külföldön való időleges elhelyezkedésének dinamikája jelentős mértékben lecsökkent. Ez azt jelenti, ha számokat mondhatok, hogy a tavalyi évben körülbelül 33 ezren vállaltak külföldön munkát, és körülbelül 33 ezren jöttek vissza Magyarországra dolgozni. Tehát ahogy a foglalkoztatási lehetőség megnő Magyarországon, az a bizonyos munkaerőhiánynak mondott munkaerő iránti verseny fokozódik, és munkaerőigény lép fel a piacon, várhatóan ezek közül az emberek közül egyre többen haza fognak jönni, főként akkor, ha az a bizonyos reálbér-emelkedés, amit például Gúr Nándor és az MSZP-sek nem vesznek figyelembe vagy kritizálnak, meg fog valósulni.
Várhatóan egyre nagyobb számban tudnak visszajönni a magyar munkavállalók, és fognak visszajönni, mert a többségük, ahogy én az egyik felszólalásomban is a mai este elmondtam, egyre többen itt képzelik el a jövőjüket, és haza akarnak jönni, mert abban a környezetben, ahol felnőttek, akarják felnevelni a saját gyermekeiket, és ott képzelik el a jövőjüket.
Még egyszer köszönöm a felvetéseket, hozzászólásokat, de kérem önöket arra, hogy egyrészt az adatokkal ne vitatkozzanak, másrészt pedig úgy tekintsenek erre az elmúlt hatéves folyamatra, mint egy jól működő folyamat, ami a foglalkoztatásban jelentős eredményeket ért el, és ne a pillanatnyi állapotot nézzék mindig, hanem azt a trendet, hogy milyen irányba megyünk, mert a foglalkoztatás folyamatosan növekszik, a bérek folyamatosan növekednek. Persze, ha ma nézzük, azt az óriási hátrányt, amit az elmúlt években, évtizedekben szenvedtünk el, nem lehet egyik pillanatról a másikra, hat év alatt sem rendbe hozni, de éppen azért teszünk, tesszük a dolgunkat, hogy folyamatában viszont a felzárkózás, a foglalkoztatás minél nagyobb arányú mutatója megvalósulhasson.
Ebben kérem az önök segítségét, ellenzéki képviselőtársaimét is és a kormánypárti padsorokban ülő képviselőtársaim segítségét is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
